Esti Kurir, 1924. szeptember (2. évfolyam, 182-204. szám)

1924-09-02 / 182. szám

1924. szeptember 3. szerda. /HsnHxk5b\ Bakanczyéré a­ ­z. Esti Kurír cikksorozata • Megkezdjük a Babanczy-különítmény Britanniabeli életének és élményeinek pontos adatok alapján való közlését Az Esti Kurír többizben leszögezte már azt az álláspontját, hogy -bár a konszolidáció érdekében feltétlenül szükségesnek tartja a lelkek megbé­kélését s a szeretet és megbocsátás el­vének fórumon való rikoltozás helyett az állami és társadalmi életben való megvalósítását, ehhez azonban feltét­lenül szükségesnek érzi, hogy a ma­gyar történelem térképének fehér folt­jai ne legyenek többé torra incogni­­tá­k. Fénynek kell derülnie a titokza­tos és homályos időkre, mert mi am­nesztiával és eredménytelen nyomozá­sokkal nem látjuk elintézettnek az ügyeket. • Ismételten hangsúlyoztuk, hogy az amnesztia nem jelent büntetlenséget, csak a büntetéstől való mentesítést és még kevésbé jelenti azt, hogy akik az amnesztia áldásaiban részesültek, még bizonyos piedesztálra is helyez­zék magukat és a nemzeti hősök pó­zában tetszelegjenek maguk és a köz­vélemény egy félrevezetett töredéke előtt. Az amnesztia megköveteli, hogy azok, akikre vonatkozik, nagyon-na­­gyon szerényen és csendesen meghú­zódjanak egy zugolyban és örök há­lával tekintsenek fel a társadalomra, amely nem mérte rájuk a jól megérde­melt büntetést, de a nagylelkű megbo­csátás elvét gyakorolván velük szem­ben, elvárja, hogy a jövőben igyekez­zenek jóvátenni múltjukat. " És úgy érezzük, hogy kötelességet teljesítünk a magyar polgársággal szemben, mikor a magunk informá­cióinak reflektorával rávilágítunk olyan eseményekre, amelyek részben ismeretlenek és felderítetlenek voltak eddig, másrészt pedig megvilágítsuk a közismert események titkos rugóit és indító motívum­ait., , Ajtóst meginduló cikksorozatunk­­ ban , csakúgy mint a Prónay-akták közlé­sénél, ez az egyetlen cél vezet bennün­ket, azzal a készséggel együtt termé­szetesen, hogy módot adjunk a rend­őrségnek is rég elefeledett és a nyo­mozás stádiumában megriad az ügyek tisztázására. A Babarczy-különítmény Britan­nia szállóbeli élete és a Britanniából kiinduló exkurzió nem a véres szenzáció hátborzongatá­­sának kedvéért íródtak meg. Csak egy kiszakított darabja ez a cikksorozat a Britannia történetének és talán nem is a legborzalmasabb etapp. Volt britanniások adatai, vallo­másai és bemondásai alapján írtuk meg cikkünket és egyformán meg akartuk mutatni, milyen volt az ott tanyázó különítmények belső éle­te, milyen volt éjszakai, igazoltató, kegyetlenkedő szórakozása. Felvonul­nak a ma már legendás idők hősei is és megmutatkoznak igaz mivoltuk­ban, bűneikkel, hetykeségükkel, sivár életükkel, szadista hajlamaikkal. Mintegy történelmi mozaik-kép rakó­dik össze az apró epizódokból, kis jelenetekből a Britannia történetének ez a periódusa. Egy-egy kis kockakő bizony gyakran véres és a vér átfes­ti a másik mozaikdarabka kedélyes fehérségét is. Nagyjában nem új, nem ismeret­len és nem hat a meglepetés erejével az az elbszélés, amelyet mi volt bri­­tanniásoktól hallottunk és amelyet Cikkek formájába öntöttük. De nem egyszer mégis váratlanul és döbbenetesen mutatkoznak be a történet során Súlyos, és az egész közvéleményt hetekig iz­galomba tartó bűncselekmények tettesei és önkéntelenül fölmerül a­ kérdés. Miképpen lehet, hogy a rendőrség ezeknek nem jutott nyomára?­­ A lidérc, amely hónapokig, sőt éve­kig jelent a­ mellünkön szorongató nyomással, most újra ellibben sze­münk előtt és kísérteties világát ráveti az éjjeli verekedésekre, szegény Solt­ra rendőr hullájára, az Athenaeum ellen fölvonuló marcona hadra, a Club-kávéház hősi rombolóira. A Bri­tannia „ruhatára" (a kínzópince) is sűrűn szerepel az elbeszélés során és fantasztikus össze-visszaságban: Ret­tenetes Iván, az elegáns Babarczy százados, a Britannia elfoglalása, Se­­seviek és Hly, egy duhaj verekedés, húsba metsző karddal és eldurrant revolverekkel, egy szegény tüdőbe­teg cigarettaárus, vad hajszák, a Rá­­kóczi-úton, elmaradt kalapokkal, ve­rekedés egy éjjeli mulatóban. Mozaik­darabok. Ismételjük: nem a borzalom szen­zációjával akarunk szolgálni. "Ellen­kezőleg. Amennyire lehetett, csak pél­dákat hoztunk fel itt-ott, tipikus pél­dákat ezekből a „hazafias felbuzdu­lásokból" és inkább a Britannia éle­tét és lakóit akartuk megmutatni. Úgy érezzük, történelmi dokumen­tum az, amit ezzel a cikksorozattal a nyilvánosságnak átadunk, a kritika nem a mienk. Holnapután indul meg az Esti Kurír cikksorozata, amely adatszolgáltatásban a Prónay­­akták mellé sorakozik. Csak a Pró­­nay-ak­ták száraz ridegsége helyett egy fantaszikus regény izgalmával hat és Charlyle történelmi írásainak jelenítő döbbenetét kelti bennünk, gyermekeiben e szomorú kornak, és kortársaiban a hősöknek. Szapáry gróf követünk hazaérkezett és nem tér többé ■vissza Londonba Szapáry László gróf londoni ma­gyar követ néhány nap óta Budapes­ten tartózkodik. A félhivatalos jelen­tés szerint Szapáry László gróf buda­pesti tartózkodása kizáróan magán­természetű, amennyiben a londoni magyar követ szabadságát tölti­­Bu­dapesten és magánügyeit intézi el. Olyan helyen, ahol a diplomáciai változásokról jóelőre informálva szoktak lenni, ma azt az értesülést kapta az Esti Kurír munkatársa, hogy Szapáry László gróf szabad­ságidejének leteltével nem megy visz­­sza Londonba, hanem visszavonul a diplomáciai élettől. Politikai körök­ben már az utód személyét is ismerni vélik. Munkatársunk felvilágosításért ma­gához Szapáry László gróf londoni magyar követhez fordult, aki azon­ban csak ennyit volt hajlandó az ügyben mondani: — Ez idő szerint felvilágosí­tást nem adhatok, egy hét múlva azon­ban, azt hiszem, többet mondhatok. . . . Legyen máskor is szerencsénk A lettországi menyasszony győzelme Egy fiatal jogszigorló állott ma vád­lottként Gyene dr. egyesbíró előtt. A vádlott, Propper Sándor ellen az volt a vád, hogy három évvel ezelőtt egy úri társaságban megismerkedett Kár­mán Ernesztinnel, egy állami tisztvi­selő leányával, akit eljegyzett felesé­gül, a hozományra előlegeket vett fel és mégis egy idegen országbeli leányt vezetett oltárhoz. Propper a mai tár­gyaláson kijelentette, hogy nem érzi magát bűnösnek és engedélyt kért és kapott a bírótól, hogy részletesen el­mondja mind a két menyasszonyával való megismerkedésének körülményeit. — A háború alatt hadifogságba es­tem — mondotta — és két évig Jekate­­rinoszlávban nyomorogtam egy fogoly­táborban. Hogy nem pusztultam el, azt egy finomlelkű leánynak köszön­hettem, aki szüleivel együtt mindent elkövetett, hogy szomorú fogságom kínjait enyhítsék. Igen bizalmas isme­retség, sőt később szerelem fejlődött ki köztünk, olyannyira, hogy évek múlva nem tudtam őt elfelejteni. Úgy fordult azután a dolog, hogy az orosz béke­kötés után hazakerültem azzal a fel­tett szándékkal, hogy amint lehet, ha­zahozom orosz menyasszonyomat. A forradalom és a kommün megakadá­lyozta ezt a tervemet, amúgy is beteg voltam, pénzem sem volt és tanulnom is kellett. Nagy nyomorúságomban ju­tott eszembe az ötlet, hogy gazdag há­zassággal segítek magamon. Egy bará­tom révén meghívtak a panaszosnő születésnapi estélyére, ahol a kisasm­­ezőny anyja bucsúzáskor így szólt hoz­zám: — Legyen szerencsénk máskor is, minél gyakrabban. Én igénybe vettem a meghívást és egy szép napon a szülőktől megkértem a kisasszony kezét. Megmondották, hogy nagy hozományra ne számítsak, mert mindössze csak kétszázezer koro­nát adhatnak a lányukkal, ellenben kapok két szobát s addig is, míg a dok­torátust leteszem, nálunk­ étkezhetem. Ruhát, fehérneműt vettek, úgyhogy összesen mintegy 40—45.000 koronát kaptam tőlük készpénzben és ruhane­műben körülbelül ugyanennyit. — Eközben Lettország és Oroszor­szág között helyreállott a diplomáciai viszony, a menyasszonyom Jekateri­­noszlávból hazaköltözött Rigába, ahon­nan három levelet írt. Azt írta, hogy életének egyetlen célja, hogy még egy­szer beszélhessen velem, mert tudni akarja, hogy élek-e és boldog vagyok-e. A harmadik, levelében pláne azt mon­dotta, hogy ha én nem tudnék kimen­ni hozzájuk Rigába, akkor ő jön en­gem meglátogatni Budapestre. Észre se vettem és máris nagyon komoly le­velezésbe keveredtünk egymással. Régi emlékeink és érzelmeink felújultak és elhatároztam, hogy én megyek ki Ri­gába. Andor fogott el viselkedésem fö­lött, hogy igénybe veszem ezeknek az ártatlan embereknek a segítségét és mást szeretek, nem az ő lányukat. Is­merőseimtől szerzett kölcsönpénzből ki­utaztam Berlinbe s egy barátomnál ott hagytam hat darab előre megírt anzixkártyát, amelyeket ez naponként feladott Budapestre menyasszonyom címére. — Rigában, amikor megérkeztem, régi menyasszonyom már ott várt a pályaudvaron. Egymás nyakába bo­rultunk és sírtunk. „Ugye, nem hagysz most már el soha?", kérdezte ő. „Nem inkább meghalok, de nélküled nem megyek többé el", feleltem én. Haza­mentünk szülei­­ házába, csakhamar megtartottuk esküvőnket és mint fele­­ségemet hoztam őt haza. Itthon azon­nal fölkerestem ügyvédemet és egy jó­­barátom segítsége révén felajánlottam a Kármán-családnak a nekem adott kölcsönök fejében 200.000 koronát. Nem fogadták el, azt mondották, hogy en­gem börtönbe fognak juttatni. Itt ál­lok, kérem, most vádlottként, kint az előszobában van a feleségem, aki halá­los remegéssel várja, hogy dől el ide benn a sorsom. A vádlott kihallgatása után Kár­­mánné és leánya kihallgatására ke­rült a sor, akik rendkívül terhelően vallottak. Nem így a tanúk, akik bizo­nyították, hogy Premper Sándor Orosz­országból való­­visszajövetele után ön­ 3. oldal ként meg akarta téríteni a kárt Az ügyész, tekintettel arra, hogy az értékhatár tulajdonképpen büntető­­járásbíróság elé utalná ezt az ügyet, mégis marasztaló ítéletet kért, még­pedig úgy, hogy a bíróság ne első, ha­nem mindjárt másodfokon hozza meg ítéletét, mint ahogy ezt az igazságügyi utasítás is előírja. A bíróság a vádlottat bűnösnek mon­dotta ki csalás vétségében és ezért négy hónapi fogházra és iOO.OOQJiorona pénzbüntetésre ítélte. A fondorlatot abban látta megállapítottnak a bíró­ság, hogy Propper azzal az ürüggyel búcsúzott el budapesti menyasszonyá­tól, hogy üzleti ügyben utazik el és mégis Rigába ment, ahol nőül vette mostani feleségét. Igaz ugyan, hogy a kárt meg akarta téríteni, ez azonban csak mint enyhítő körülmény eshetik figyelembe. Az íté­let ellen Balázs Pál dr. semmiségi pa­naszt jelentett be. 4. rendőrség nem tudja, hogyan szökött meg Veér Imre A tegnapi bécsi lapok hosszú cikkelyr­ben számoltak be arról, hogy a ma­­gyarországi köztársasági párt elnöke, Veér Imre, repülőgépen Bécsbe szökött. Mint ismeretes, Veér Imrét különböző sajtóperekben,hosszabb időre ítélték el. Fogságát nemrégiben kezdte leülni, azonban súlyos szembaja támadt, sür­gős operációs beavatkozásra volt szük­ség s ezért ideiglenesen szabadlábra helyezték. Veér Imre a Rákóczi-út 51. számú házban lévő lakásán lakott, tel­jesen szabadon mozgott, nem volt rendőri felügyelet alatt, úgy hogy hir­telen való elutazását semmiféle rend­őri mulasztás nem terheli. Mindazonáltal a főkapitányság nyo­mozást indított annak megállapításá­ra, hogy Veér Imre mikép hagyta el az ország határát. A főkapitányságon utána néztek az útlevélosztályon, ahol megállapították, hogy Veér Imre nem kapott útlevelet sem Veér, sem régi családi nevén, Walter néven sem. Titkára is Bécsbe utazott, de az utób­bi időben La Fabre néven, titkárán­ak nevén, sem adtak ki útlevelet az útle­­vélosztályon. Ebből azt következtetik, hogy mindketten hamis külföldi útle­véllel távoztak az országból. A főkapi­tányság hivatalos jelentést adott ki Walter-Veér Imre eltűnéséről, amely a következőképen szól: — Megállapítást nyert, hogy Walter- Veér Imre 1923. év júliusában kapott útlevelet, amely 1924. év júliusában le­­­járt. Tehát ezzel az útlevéllel nem tá­vozhatott. Újabb útlevelet nem kapott. Megállapítást nyert továbbá az is, hogy a budapesti légiforgalmi vállala­tok egyik állomásán sem szállt fel re­pülőgépre Walter-Veér Imre nevű egyén. Magát segíti, aki a*­­ESTI KURIR-t segíti a libera­­lizmusért és demokráciáért ví­vott küzdelmében. I DIANA I SÓSBORSZESZ a mindenhol nélkülözhetetlen háziszer.­­I 1 Kis palack ára 16.500 korona H Közép „ „ 48.000 „ I vagy 96.000 B Mindenütt kapható.

Next