Esti Kurir, 1924. szeptember (2. évfolyam, 182-204. szám)
1924-09-02 / 182. szám
1924. szeptember 3. szerda. /HsnHxk5b\ Bakanczyéré a z. Esti Kurír cikksorozata • Megkezdjük a Babanczy-különítmény Britanniabeli életének és élményeinek pontos adatok alapján való közlését Az Esti Kurír többizben leszögezte már azt az álláspontját, hogy -bár a konszolidáció érdekében feltétlenül szükségesnek tartja a lelkek megbékélését s a szeretet és megbocsátás elvének fórumon való rikoltozás helyett az állami és társadalmi életben való megvalósítását, ehhez azonban feltétlenül szükségesnek érzi, hogy a magyar történelem térképének fehér foltjai ne legyenek többé torra incogniták. Fénynek kell derülnie a titokzatos és homályos időkre, mert mi amnesztiával és eredménytelen nyomozásokkal nem látjuk elintézettnek az ügyeket. • Ismételten hangsúlyoztuk, hogy az amnesztia nem jelent büntetlenséget, csak a büntetéstől való mentesítést és még kevésbé jelenti azt, hogy akik az amnesztia áldásaiban részesültek, még bizonyos piedesztálra is helyezzék magukat és a nemzeti hősök pózában tetszelegjenek maguk és a közvélemény egy félrevezetett töredéke előtt. Az amnesztia megköveteli, hogy azok, akikre vonatkozik, nagyon-nagyon szerényen és csendesen meghúzódjanak egy zugolyban és örök hálával tekintsenek fel a társadalomra, amely nem mérte rájuk a jól megérdemelt büntetést, de a nagylelkű megbocsátás elvét gyakorolván velük szemben, elvárja, hogy a jövőben igyekezzenek jóvátenni múltjukat. " És úgy érezzük, hogy kötelességet teljesítünk a magyar polgársággal szemben, mikor a magunk információinak reflektorával rávilágítunk olyan eseményekre, amelyek részben ismeretlenek és felderítetlenek voltak eddig, másrészt pedig megvilágítsuk a közismert események titkos rugóit és indító motívumait., , Ajtóst meginduló cikksorozatunk ban , csakúgy mint a Prónay-akták közlésénél, ez az egyetlen cél vezet bennünket, azzal a készséggel együtt természetesen, hogy módot adjunk a rendőrségnek is rég elefeledett és a nyomozás stádiumában megriad az ügyek tisztázására. A Babarczy-különítmény Britannia szállóbeli élete és a Britanniából kiinduló exkurzió nem a véres szenzáció hátborzongatásának kedvéért íródtak meg. Csak egy kiszakított darabja ez a cikksorozat a Britannia történetének és talán nem is a legborzalmasabb etapp. Volt britanniások adatai, vallomásai és bemondásai alapján írtuk meg cikkünket és egyformán meg akartuk mutatni, milyen volt az ott tanyázó különítmények belső élete, milyen volt éjszakai, igazoltató, kegyetlenkedő szórakozása. Felvonulnak a ma már legendás idők hősei is és megmutatkoznak igaz mivoltukban, bűneikkel, hetykeségükkel, sivár életükkel, szadista hajlamaikkal. Mintegy történelmi mozaik-kép rakódik össze az apró epizódokból, kis jelenetekből a Britannia történetének ez a periódusa. Egy-egy kis kockakő bizony gyakran véres és a vér átfesti a másik mozaikdarabka kedélyes fehérségét is. Nagyjában nem új, nem ismeretlen és nem hat a meglepetés erejével az az elbszélés, amelyet mi volt britanniásoktól hallottunk és amelyet Cikkek formájába öntöttük. De nem egyszer mégis váratlanul és döbbenetesen mutatkoznak be a történet során Súlyos, és az egész közvéleményt hetekig izgalomba tartó bűncselekmények tettesei és önkéntelenül fölmerül a kérdés. Miképpen lehet, hogy a rendőrség ezeknek nem jutott nyomára? A lidérc, amely hónapokig, sőt évekig jelent a mellünkön szorongató nyomással, most újra ellibben szemünk előtt és kísérteties világát ráveti az éjjeli verekedésekre, szegény Soltra rendőr hullájára, az Athenaeum ellen fölvonuló marcona hadra, a Club-kávéház hősi rombolóira. A Britannia „ruhatára" (a kínzópince) is sűrűn szerepel az elbeszélés során és fantasztikus össze-visszaságban: Rettenetes Iván, az elegáns Babarczy százados, a Britannia elfoglalása, Seseviek és Hly, egy duhaj verekedés, húsba metsző karddal és eldurrant revolverekkel, egy szegény tüdőbeteg cigarettaárus, vad hajszák, a Rákóczi-úton, elmaradt kalapokkal, verekedés egy éjjeli mulatóban. Mozaikdarabok. Ismételjük: nem a borzalom szenzációjával akarunk szolgálni. "Ellenkezőleg. Amennyire lehetett, csak példákat hoztunk fel itt-ott, tipikus példákat ezekből a „hazafias felbuzdulásokból" és inkább a Britannia életét és lakóit akartuk megmutatni. Úgy érezzük, történelmi dokumentum az, amit ezzel a cikksorozattal a nyilvánosságnak átadunk, a kritika nem a mienk. Holnapután indul meg az Esti Kurír cikksorozata, amely adatszolgáltatásban a Prónayakták mellé sorakozik. Csak a Prónay-akták száraz ridegsége helyett egy fantaszikus regény izgalmával hat és Charlyle történelmi írásainak jelenítő döbbenetét kelti bennünk, gyermekeiben e szomorú kornak, és kortársaiban a hősöknek. Szapáry gróf követünk hazaérkezett és nem tér többé ■vissza Londonba Szapáry László gróf londoni magyar követ néhány nap óta Budapesten tartózkodik. A félhivatalos jelentés szerint Szapáry László gróf budapesti tartózkodása kizáróan magántermészetű, amennyiben a londoni magyar követ szabadságát töltiBudapesten és magánügyeit intézi el. Olyan helyen, ahol a diplomáciai változásokról jóelőre informálva szoktak lenni, ma azt az értesülést kapta az Esti Kurír munkatársa, hogy Szapáry László gróf szabadságidejének leteltével nem megy viszsza Londonba, hanem visszavonul a diplomáciai élettől. Politikai körökben már az utód személyét is ismerni vélik. Munkatársunk felvilágosításért magához Szapáry László gróf londoni magyar követhez fordult, aki azonban csak ennyit volt hajlandó az ügyben mondani: — Ez idő szerint felvilágosítást nem adhatok, egy hét múlva azonban, azt hiszem, többet mondhatok. . . . Legyen máskor is szerencsénk A lettországi menyasszony győzelme Egy fiatal jogszigorló állott ma vádlottként Gyene dr. egyesbíró előtt. A vádlott, Propper Sándor ellen az volt a vád, hogy három évvel ezelőtt egy úri társaságban megismerkedett Kármán Ernesztinnel, egy állami tisztviselő leányával, akit eljegyzett feleségül, a hozományra előlegeket vett fel és mégis egy idegen országbeli leányt vezetett oltárhoz. Propper a mai tárgyaláson kijelentette, hogy nem érzi magát bűnösnek és engedélyt kért és kapott a bírótól, hogy részletesen elmondja mind a két menyasszonyával való megismerkedésének körülményeit. — A háború alatt hadifogságba estem — mondotta — és két évig Jekaterinoszlávban nyomorogtam egy fogolytáborban. Hogy nem pusztultam el, azt egy finomlelkű leánynak köszönhettem, aki szüleivel együtt mindent elkövetett, hogy szomorú fogságom kínjait enyhítsék. Igen bizalmas ismeretség, sőt később szerelem fejlődött ki köztünk, olyannyira, hogy évek múlva nem tudtam őt elfelejteni. Úgy fordult azután a dolog, hogy az orosz békekötés után hazakerültem azzal a feltett szándékkal, hogy amint lehet, hazahozom orosz menyasszonyomat. A forradalom és a kommün megakadályozta ezt a tervemet, amúgy is beteg voltam, pénzem sem volt és tanulnom is kellett. Nagy nyomorúságomban jutott eszembe az ötlet, hogy gazdag házassággal segítek magamon. Egy barátom révén meghívtak a panaszosnő születésnapi estélyére, ahol a kisasmezőny anyja bucsúzáskor így szólt hozzám: — Legyen szerencsénk máskor is, minél gyakrabban. Én igénybe vettem a meghívást és egy szép napon a szülőktől megkértem a kisasszony kezét. Megmondották, hogy nagy hozományra ne számítsak, mert mindössze csak kétszázezer koronát adhatnak a lányukkal, ellenben kapok két szobát s addig is, míg a doktorátust leteszem, nálunk étkezhetem. Ruhát, fehérneműt vettek, úgyhogy összesen mintegy 40—45.000 koronát kaptam tőlük készpénzben és ruhaneműben körülbelül ugyanennyit. — Eközben Lettország és Oroszország között helyreállott a diplomáciai viszony, a menyasszonyom Jekaterinoszlávból hazaköltözött Rigába, ahonnan három levelet írt. Azt írta, hogy életének egyetlen célja, hogy még egyszer beszélhessen velem, mert tudni akarja, hogy élek-e és boldog vagyok-e. A harmadik, levelében pláne azt mondotta, hogy ha én nem tudnék kimenni hozzájuk Rigába, akkor ő jön engem meglátogatni Budapestre. Észre se vettem és máris nagyon komoly levelezésbe keveredtünk egymással. Régi emlékeink és érzelmeink felújultak és elhatároztam, hogy én megyek ki Rigába. Andor fogott el viselkedésem fölött, hogy igénybe veszem ezeknek az ártatlan embereknek a segítségét és mást szeretek, nem az ő lányukat. Ismerőseimtől szerzett kölcsönpénzből kiutaztam Berlinbe s egy barátomnál ott hagytam hat darab előre megírt anzixkártyát, amelyeket ez naponként feladott Budapestre menyasszonyom címére. — Rigában, amikor megérkeztem, régi menyasszonyom már ott várt a pályaudvaron. Egymás nyakába borultunk és sírtunk. „Ugye, nem hagysz most már el soha?", kérdezte ő. „Nem inkább meghalok, de nélküled nem megyek többé el", feleltem én. Hazamentünk szülei házába, csakhamar megtartottuk esküvőnket és mint feleségemet hoztam őt haza. Itthon azonnal fölkerestem ügyvédemet és egy jóbarátom segítsége révén felajánlottam a Kármán-családnak a nekem adott kölcsönök fejében 200.000 koronát. Nem fogadták el, azt mondották, hogy engem börtönbe fognak juttatni. Itt állok, kérem, most vádlottként, kint az előszobában van a feleségem, aki halálos remegéssel várja, hogy dől el ide benn a sorsom. A vádlott kihallgatása után Kármánné és leánya kihallgatására került a sor, akik rendkívül terhelően vallottak. Nem így a tanúk, akik bizonyították, hogy Premper Sándor Oroszországból valóvisszajövetele után ön 3. oldal ként meg akarta téríteni a kárt Az ügyész, tekintettel arra, hogy az értékhatár tulajdonképpen büntetőjárásbíróság elé utalná ezt az ügyet, mégis marasztaló ítéletet kért, mégpedig úgy, hogy a bíróság ne első, hanem mindjárt másodfokon hozza meg ítéletét, mint ahogy ezt az igazságügyi utasítás is előírja. A bíróság a vádlottat bűnösnek mondotta ki csalás vétségében és ezért négy hónapi fogházra és iOO.OOQJiorona pénzbüntetésre ítélte. A fondorlatot abban látta megállapítottnak a bíróság, hogy Propper azzal az ürüggyel búcsúzott el budapesti menyasszonyától, hogy üzleti ügyben utazik el és mégis Rigába ment, ahol nőül vette mostani feleségét. Igaz ugyan, hogy a kárt meg akarta téríteni, ez azonban csak mint enyhítő körülmény eshetik figyelembe. Az ítélet ellen Balázs Pál dr. semmiségi panaszt jelentett be. 4. rendőrség nem tudja, hogyan szökött meg Veér Imre A tegnapi bécsi lapok hosszú cikkelyrben számoltak be arról, hogy a magyarországi köztársasági párt elnöke, Veér Imre, repülőgépen Bécsbe szökött. Mint ismeretes, Veér Imrét különböző sajtóperekben,hosszabb időre ítélték el. Fogságát nemrégiben kezdte leülni, azonban súlyos szembaja támadt, sürgős operációs beavatkozásra volt szükség s ezért ideiglenesen szabadlábra helyezték. Veér Imre a Rákóczi-út 51. számú házban lévő lakásán lakott, teljesen szabadon mozgott, nem volt rendőri felügyelet alatt, úgy hogy hirtelen való elutazását semmiféle rendőri mulasztás nem terheli. Mindazonáltal a főkapitányság nyomozást indított annak megállapítására, hogy Veér Imre mikép hagyta el az ország határát. A főkapitányságon utána néztek az útlevélosztályon, ahol megállapították, hogy Veér Imre nem kapott útlevelet sem Veér, sem régi családi nevén, Walter néven sem. Titkára is Bécsbe utazott, de az utóbbi időben La Fabre néven, titkárának nevén, sem adtak ki útlevelet az útlevélosztályon. Ebből azt következtetik, hogy mindketten hamis külföldi útlevéllel távoztak az országból. A főkapitányság hivatalos jelentést adott ki Walter-Veér Imre eltűnéséről, amely a következőképen szól: — Megállapítást nyert, hogy Walter- Veér Imre 1923. év júliusában kapott útlevelet, amely 1924. év júliusában lejárt. Tehát ezzel az útlevéllel nem távozhatott. Újabb útlevelet nem kapott. Megállapítást nyert továbbá az is, hogy a budapesti légiforgalmi vállalatok egyik állomásán sem szállt fel repülőgépre Walter-Veér Imre nevű egyén. Magát segíti, aki a*ESTI KURIR-t segíti a liberalizmusért és demokráciáért vívott küzdelmében. I DIANA I SÓSBORSZESZ a mindenhol nélkülözhetetlen háziszer.I 1 Kis palack ára 16.500 korona H Közép „ „ 48.000 „ I vagy 96.000 B Mindenütt kapható.