Esti Kurir, 1924. szeptember (2. évfolyam, 182-204. szám)

1924-09-02 / 182. szám

6. oldal érett“ a köztársaságra, úgy látom, hogy a köztársaságra könnyebben megérett valamely nép, mint az „alkotmányos monarchizmusra“, mely sokkalta komplikáltabb gépezet, mint a respublika. Az orosz nép ma már éles különbséget tud tenni a köztársaság és a maximalizmus között. Csak a mérsékelt respublikára való fokozatos átmenet ,s ezt tartom legvalószínűbbnek, viheti Oroszországot a békés fejlődés útján tovább, egy újabb fehér rémuralom szörnyűségeinek teljes elkerülésével... Ugyan helyeslem az orosz emigráció sokkáruságát, mert az őszinte dolog: ennyi különböző elem között, mint amikből a mi emigrációnk állott egybe, az másként nem is képzelhető. Én a magam részéről például szükség esetén igenis együttdolgozhatnék a revolucionaer szocialisták jobbszárnyával (semmiesetre sem Kerenszkyékkel),de a monarchistáktól egész világ választ el. — Az eljövendő orosz köztársaságnak egyben adva volna a kül- és belpolitikai irányzata is: 1Föderalizmus. Föderatív állama oroszoknak, ukránoknak s a többi nemzetiségnek: gazdasági föderatio egyúttal a határállamokkal szemben, melyeket a békekötés hirtelen s erőszakosan tépett le az ország testéről. Kérdeztem, hogy mint régi államférfi, mily érzelmekkel nézte a világháború utáni hatalmas államváltozásokat s nevezetesen az osztrák-magyar monarchia megszűntét? — Mint politikai meggyőződésem utólagos igazolását, igaz örömmel láttam, hogy a világháború végső kimenetele egész Európában a demokratikus köztársaság elvét vitte győzelemre, a négy reakciós monarchia megdöntésével. Mint szláv, természetesen mély szimpátiával kísértem a nyugati szlávság felszabadulását és szépen induló önálló államéletét. Nagy részvéttel kísértem az osztrák köztársaság sorsát, mely, midőn a békeszerződés egész létét veszélyeztette, nemcsak bámulatos , szinte elképesztő vitalitást, hanem egyben ritka politikai okosságot, higgadt nyugalmat és önmérsékletet tanúsított. Meggyőződésem, hogy a Ruhr-bonyodalmak folyamatban levő békés elintézése után Európa figyelme ismét fokozott mértékben fog e jobbsorsot érdemlő köztársaság felé fordulni és támogatni fogják nemcsak anyagilag, hanem határainak revíziójában is. Magyarországról, melyet egyébként nem ismerek alaposan, nem kivánok ezúttal nyilatkozni. Legsötétebbnek az új államok közül Lengyelország sorsát látom, melynek a Német és Orosz birodalmak közé ékelten különösen óvatos és belátó magatartást kellett volna tanúsítania s ehelyett tisztára vad erőszakpolitikát látszik folytatni, ami a legvészesebb következményekre vezethet. . . Bucsúzásnál kérdeztem Miljukovot, hogy nem félti-e az orosz emigráció mai védett helyzetét Párisban a szovjet kormány hivatalos elismerésétől és a szovjetkövetség felállításától? — Az angolok tapasztalatai után e téren, úgy hiszem, a francia kormány egyáltalán nem fog sietni a szovjet elismerésével, sőt ellenkezőleg. Noha a mi helyzetünket ez lényegesen nem befolyásolhatja. Kilépve a kadetpárt redakciójából, ez elszigetelt kis világból Páris közepén, hirtelen estem vissza az utca kábító esti forgatagába. Hogy tájékozódjak — mert autón jöttem volt ide —, megnéztem az utcajelzőtáblát a sarkon. A kék bádoglemezre ez volt írva: „Rue Cadet". R. R. Készletf fizetésre ezüst dísztárgyak Krausz Sándor legelőnyösebben ékszerésznél, Klgyó u. 4. Óriási árakat fizet viselt férfiruhákért Fischbein, VI., Desseffyutca 5. Telefon 77—32, 30773 rf Bsn Koaish, 1924. szeptember 3., szerda. A francia ipar aggodalmai a londoni megegyezés miatt A francia ipar a gazdasági válság súlyosbodásától tart • A francia vasipar a német versenytől tart Október 1-én kezdődnek Németország és Franciaország közt a vámtárgyalások Az angol ipar tiltakozik az ellen, hogy Németország kedvezményes vámelbánásban részesítse a francia ipart Páris, szeptember 1. (Párisi tudósítónktól) Akik azt remélték, hogy a londoni konferencia sikeres befejezése máról-holnapra meg fogja javítani Európa gazdasági helyzetét s hogy a gazdasági válság egy csapásra meg fog enyhülni, mihelyt a német birodalmi gyűlés is elfogadja a londoni megállapodásokat, nagyon csalódtak. Németországban még igen széles rétegek vannak, akik azt hangoztatják, hogy a németek csak a kényszer hatása alatt fogadták el a londoni szerződést és Franciaországban is nagyon nyomott a hangulat, mert azt hiszik, hogy egykori szövetségeseik presszionálták őket arra, hogy megváltoztassák Németországgal szemben eddig követett politikájukat, így tehát a két legjobban érdekelt fél, Franciaország és Németország elégedetlen s egyik országban sem tapasztalható a megkönnyebbülésnek az a jele, amelyet várni lehetett volna. Ez nem jelenti azt, hogy Londonban hiábavaló munkát végeztek, hanem csak azt, hogy ennek hatása lassan fog mutatkozni, s hogy a kedélyek lassan fognak beletörődni tudni az új helyzetbe. Iia az ember a német lapokat olvassa és pedig nemcsak a túlzó nacionalista lapokat, az a benyomása, hogy Németország olyan terheket vállalt magára, amelyeket nem fog elviselni tudni, mert gazdasága ellenségeinek ellenőrzése alá került. Viszont a francia lapok rámutatnak arra, hogy a francia frank a londoni konferencia óta sem emelkedett, a párisi tőzsdén ma sem jobbak az árfolyamok, mint voltak az utolsó hónapokban s francia gazdasági körökben ma sem néznek több reménységgel a legközelebbi jövő elé, mint eddig. Kétségtelen, hogy a frank nemcsak hogy nem emelkedett, hanem néhány ponttal még gyengült is és ennek semmi befolyása sem volt a párisi tőzsdére. Ennek azután az a következménye, hogy a francia kereskedők és iparosok, akik a helyzet javulását remélték a megegyezéstől, továbbra is bizonytalanságban vannak s azt hangoztatják, hogy ma már nem is tudják, mitől várhatják a krízis megszűnését és a gazdasági élet fellendülését. Tagadhatatlan, hogy ez a nyomott hangulat is az oka annak, hogy valami skepticizmus lett úrrá Franciaország felett, és egyáltalán nem ismerik el a francia gazdasági körök azt, hogy Herriotnak sikere volt Londonban. A francia képviselők és a francia szenátus, mint a legutóbbi szavazáskor kiderült, nem hajlandó ugyan visszatérni Poincaré régi politikájához, amelyet Németországgal szemben folytatott, de nem is hajlandók a londoni konferenciát úgy felfogni, hogy az egyezmény létrejötte az európai gazdasági és politikai viszonyokban egy új korszak kezdetét jelentené. Franciaországban tulajdonképen csakkét csoport az, amely meg van elégedve a londoni megállapodással. Az egyik csoportra tartoznak az iparosok, akik örülnek, hogy a megállapodás következtében további négy évre meg vannak védve a német ipar versenyével szemben, a második csoport az elzászi káli-ipar, amely örömmel üdvözli, hogy a német káli-iparral együtt dolgozhatik és hogy a francia és a német káli-ipar között megegyezést és megállapodást sikerült létesíteni. Igaz ugyan, hogy ezt a megegyezést nem Londonban hozták létre s hogy az a megegyezés független a londoni konferenciától; annyi azonban mégis kétségtelen, hogy a német és a francia káliipar között sem létesülhetett volna megegyezés, ha a londoni konferencia eredménytelenül végződött volna. A többi francia iparág el van kedvetlenedve, és a londoni konferenciát a francia iparra nézve hátrányosnak mondja. A németek ugyan ígéretet tettek, hogy szenet és kokszot korlátlan mennyiségben fognak a francia iparnak rendelkezésére bocsátani, a francia vasipar azonban kételkedik abban, hogy minden időben el legyen látva elegendő német szénnel és koksszal, miután előrelátható, hogy a német vas- és fémipar a Ruhrvidék felszabadulása folytán újból fel fog lendülni. Azonkívül is, Németország főleg érceket, vasat, rezet fogszállítani a jóvátételi számlára s ez kedvezőtlenül fogja befolyásolni a francia vasipart. A franciák attól tartanak, hogy megint meg fog kezdődni az a verseny a német és a francia vas- és fémipar között, amely eddig lehetetlenné tette a megállapodást a jóvátétel kérdésében. Ezzel szemben a németek azt hangoztatták, hogy a francia vas- és fémipar aggodalma felesleges, mert Németország a jóvátételi számla terhére a legközelebb csak nyersanyagokat fog a franciáknak szállítani s ezek között is főleg fűtőanyagot, műtrágyát és festéket. Sokkaljogosultabb a fran,ciáknak aggodalmuk amiatt, hogy januárban lejár a versaillesi szerződésnek az a határozata, amelynek értelmében minimális vám mellett szállíthatták árucikkeiket Németországba, ahogy a németek olyan vámokat fognak a francia árucikkekkel szemben alkalmazni, amelyek Franciaországnak Németországba való bevitelét nagyon megnehezítik. Herriot szerint október 1.-én fognak megkezdődni Párisban a vámtárgyalások a frnciák és a németek között. Franciaországra nézve annyival nehezebb a helyzet, mert az angol nagyipar, az, amelyik legnyomatékosabban hangoztatja, hogy a francia iparnak sem, miféle privilegizált állását a német bevitelben meg nem tűri, még abban az esetben sem, ha a németek hajlandók volnának a francia ipart kedvemnél nyes vámelbánásban részesíteni. A franciák tehát úgy látják , ez nemcsak a parlamenti vitákból látszott, hanem a francia lapokban napról-napra írt cikkekből is, hogy a régi nehézségek helyett a franciák számára új nehézségek keletkeztek, s hogy ezek az új nehézségek semmivel sem lesznek könnyebben leküzdhetők, mint voltak a régiek. Ezért a francia gazdasági körök a válság elhúzódására, sőt esetleg súlyosítására számítanak s erre vezethető vissza az, hogy minden angol fontot és minden dollárt, amit Londonban és Newyorkban a maguk számára biztosíthatnak, biztosítani akarják. Font- és dollárkölcsönök után szaladgálnak, mert olyan bizonytalannak látják a helyzetet, hogy minden eshetőségre fel akarnak készülni. Államsegély helyett eladható kormányfőtanácsosság egy jótékony egyesületnek A Debreceni Hírlap írja a következőket: A napokban egy debreceni társadalmi egyesület küldöttsége kereste fel a népjóléti minisztert. A küldöttség szónoka arra kérte Vass József helyettes miniszterelnököt, hogy legyen az egyesület segítségére egy üdülőház felépítése körül. Vass miniszter kijelentette, hogy a kérelmet nem teljesítheti, mert ilyen célra pénz nem áll rendelkezésére s különben is a szanálási akció óta az efajta segélyezéseket a kormány beszüntette. Nehogy azonban a küldöttség üres kézzel távozzék a népjólétek miniszterétől, adott egy jó tanácsot és ígéretet a küldöttség vezetőjének. — Hajlandó eljárni, hogy a minisztertanácsnál keresztül viszi, hogy egy kormányfőtanácsost kinevezzenek. Tessék keresni arra Debrecenben egy alkalmas személyt, aki a címért lefizet 60—80 milliót az egyesületnek. így az üdülőházhoz kért kormánysegély meg lesz. Kikötöm azonban, mondotta végül a miniszter, hogy zsidó nem lehet a kijelölt egyén. A küldöttség szépen megköszönte a miniszter jóakaratát s boldogan utazott haza Debrecenbe, hogy a „méltóságot" címet értékesítse valamelyik ambiciózus felcseperedett embernél Most már azt várjuk nagy kíváncsisággal, hogy ki lesz az a kiváló „közéleti nagyságúa, aki ily módon fog hozzájutni a kormányfőtanácsosi kinevezéshez. Így szól a debreceni tudósítás, amit azonban mi semmi körülmények között sem merünk elhinni . . . A megtartott tárgyaláson a biróság 8 napi fogságra ítélte, melyet kitöltöttnek vett. Egyben kimondta, hogy internálja mint megbizhatatlant és kötelezte, hogy Mánd községből el nem távozhatik. Az ítéletet úgy a kir. ügyészség, mint Goldstein megfelebbezte. A debreceni kir. tábla tegnap tárgyalta az ügyet s a törvényszék ítéletének azt a részét, mely szerint Goldstein internálandó, megsemmisítette, illetve megszüntette s így a földbirtokos elutazott családjához Szatmárra. Egy földbirtokos Internálását a királyi tábla szüntette meg Debrecenből jelentik: Július hó folyamán történt, hogy Goldstein Jakab szatmári földbirtokost nemzetgyalázás miatt letartóztatták Mánd községben, ahol birtoka van. A debreceni törvényszék 30 millió óvadék ellenében szabadlábra helyezte Goldsteint, de az eljárást folytatta ellene. AZ ESTI KURÍR TELEFONSZÁMAI: Szerkesztőség: 157—21, 201—21, 183-44. Kiadóhivatal: 128—57. TABARIN Vill. ker., Rákóczi út 63. 77. Telefon: József 21—16. A felkimultatatlan szeptemberi műsor! SISTERS BENDDIG 2.. OUERBUR9 Miss Saylon & Harrod HARRY PflUTZ & COMP. Szuhényi Éva Geschw. Wiegand BELLA SIRIS és a nagy kisérő műsor. Steiner Simi művész-zenekara. Kezdete fél 10 órakor. Ma, kedden záróra reggel 5 órakor.