Esti Kurir, 1924. október (2. évfolyam, 205-230. szám)

1924-10-01 / 205. szám

1924. október 1., szerda. /Írsn­KbbiSs :‘r, . Nem enyhült a drágaság ■­ . . . . j ' • A »«pt*mb«rl Index — A* élat. szükséglett­elkksk Alias 31%-kal haladták túl az aranypark­­at A mindig tűrhetetlenebbé váló drá­gaság szeptember utolsó kat hetében sem enyhült és Budapest meggyötört fogyasztó közönsége tovább is remény­téivé várja a megígért olcsóbb meg­élhetést. Az életszükséglet! cikkek árai változatlanul drágák és ha egyik­­k­iásik cikknek ára valamivel érik, má­­soké ugyanilyen arányban emelkedik, a heti szükséglet nem csökken de a kereseti viszonyok sem javulnak. Az utolsó két h£t alatt az árakban a kö­vetkező változásokat jegyezhetjük fel: E változások eredményeképen a drágulás átlaga szeptember hó végén, 1914 július végére , vonatkoztatva 22.342, vagyis amiért békában 1 koronát fizet­tünk, azért ma átlagban 22.342 K-t kell fizetni. Ami a szeptember 1.-ei 22.351-hez ké­pest alig kifejezhető olcsóbbodást je­lent. Az aranykorona értéke a­­ dolláron át számítva ma 15.452 papírkorona és így az élatszüksérllati cikkek átlag 31 százalékkal haladták tél az aranyparitást. De egyenként véve is alig van olyan cikk, amelynek ára aranykoronára át­­sz­ámítva ne haladta volna túl a béke­beli árakat. A legnagyobb emelkedést mutatják: 1.’ «#pt. 1$. ®» rMtosle •­­ ‘ ’ % Burgonya 1800 1400 — 32 Bab 7000 6000 — 14 Tej 6400 6000 — 7 Zsír 43.000 43.000 — 2 Cukor 18.000 17.400 — 3 Borjúhús 44.000 48.000 4- 9 Ivaj 74.000 80­ 000 + 8 Tojás 2000 2200 . .+ 10 Ez a 31 százalékos általános drágu­lás a békeviszonyokhoz képest, akkor mutatkozik a maga ijesztő nagyságá­ban, ha meggondoljuk, hogy, Budapedtea alra akad olyan testi­­ vagy szellemi munkás, aki béke­­keres­zzének 50­ 5 százalékánál ifibbet keresne. Ez a közönség tehát érthető türelmet­lenséggel kíséri figyelemmel Ripka kormánybiztosnak a drágaság letöré­sét célzó fáradozásait. Ripka Ferenc kormánybiztos azon ígérete, hogy letöri a drágaságot, azon­ban csak reményt. Korányi pénzügy­miniszter genfi kijelentése, hogy a ko­rona külföldi értékelésének megfele­lően a belföldi vásárlóképességnek is hamarosan emelkednie kell, csak el­méleti megállapítást jelent a buda­pesti fogyasztónak. Sít A. 1914 nz­emelte­­aranyfülír­áés % Két harisnya 150 420 180 Férfiing 350 874 150 Tinta­­■ ■ 100 245 145 Porcelintányér 40 91 138 Gallérmosatás 5 10 100 Tojás 7 14 100 Zsir 152 272 80 Foc­icipő 1250 2070 66 Szappan 80 ISO 63 Kenyér 80 45 50 ital 860 517 44 Borjúhús 320 SÍr 41 Cukor 82 114 39­­ ERIlamosjegy 16 22 38 Szalonna 160 220 88 Szivar 10 13 30 SG 26 83 27 Levélportó 10 12 20 Buzz 2400 2800 17 Tej 28 3­2 14 D-ás liszt 43 4V 2 Kevés olyan szükséglet van, amely­nek ára nem érte el a békeparitást. Mindössze a következők: % Burgonya 14 9 *'55 Bab 40 32 — 30 Kakaó 600 376 — 37 Tea 1000 874 —• 13 Szén 306 394 1 Gáz 20 13 — 35 Borotválkozás 60 39 — 35 Hestális ekzái. tésztánál, kítsványníl. •­­­báj és eááMál. eskerbetegtágnél « Fstotíc léMei-keeertriz retdkiTflJ jób?y* * U-y­­a­hsfMwafc feir^vvl. A kiadatási tanács a hírek szerint nem javasolta Förster-Schultz kiadatását Ma folytatták le zárt ülésen a tárgyalást A büntetőtörvényszéken Töreky Gé­za dr. kúriai bíró tanácsa ma délelőtt vette tárgyalás alá az Erzberger- és Diez-féle gyilkosságokkal gyanúsított és kiadatni kért Förster-Schultz Hen­rik ügyét. A tárgyalásra egy fogházőr fölvezette cellájából Förstert is, aki egyhangúan — mint aki már nagyon is anja rabságát — lépegetett a fog­házőr kísérete mellett Majd megérke­zett Ulain Ferenc dr. védő is,­­vala­mint a referens ügyész, Boronkai Ist­ván dr. ügyészségi alelnök és jelenlé­tükben folytatták le zárt ü­lésben az ügy megtárgyalását. Hogy a zárt ülé­sen mi történt és mi a törvényszék ha­tározata, erről kommünikét nem ad­tak ki, mert a törvény értelmében úgy az itt elhangzott beszédek, valamint maga a végzés is tiltott közlést jelent. Tisztán következtetésekre vagyunk te­hát ráutalva és a kiszivárgott hírekből állapíthatjuk meg, hogy a döntés az ügyészség indítványa értelmében tör­tént meg. A tárgyalás befejezése után ugyanis Ulain Ferenc dr. mosolygós arccal, szinte örvendezve rohant ki a teremből és arra a kérdésünkre, hogy mi történt, így felelt: — ígéretet tettem, hogy nem mon­dom meg senkinek. Förster Henrik, amikor kivezették a bírósági szobából, odalépett védőjéhez és örvendező arccal köszönte m­eg neki fáradozását és sikerét. Mindezekből azt állapíthatjuk meg, hogy a törvényszék úgy döntött, hogy nem javasolja az igazságügy minisz­ternek Förster-Schultz Henrik kiada­tását. A döntés következtében az ira­tok még a mai nap folyamán felkerül­nek Pesthy Pál igazságügyminiszter­hez, aki végérvényesen meghozza dön­tését a kiadatás kérdésében. Amennyi­ben az igazságügyminiszter magáévá teszi az ügyészség és a kiadatási ta­nács álláspontját, akkor arról a kér­désről is döntenie kell, hogy Förster- Schultz Henrik ellen, mint aki külföl­di ember létére külföldiek­­ellen köve­tett el bűncselekményt, elrendeli-e, hogy őt Magyarországon vonják kér­dőre. Ez esetben az offenburgi német birodalmi törvényszéknek m­eg kell küldenie a bűnügyre vonatkozó összes iratokat s ezeknek alapján a buda­pesti büntetőtörvényszék vizsgálóbíró­ja újból lefolytatja a vizsgálatot, a­melynek alapján az ügyészségnek vád­iratot kell adnia s a vádtanácsnak vád alá kell helyeznie Förstert. Ha azonban az igazságügyminiszter ezirányban nem tesz intézkedéseket, akkor a törvény értelmében Förster- Schultzot vagy szabadlábra kell helyez­ni, vagy pedig át kell adni őt a köz­­igazgatási hatóságoknak, melyek őt kitoloncolhatják az országból. „A hatóságok tekintélyét az rombolta le, hogy súlyos bűn­tettek kinyomozatlanul és meg­­torlatlanul maradtak" Ha visszaélések történtek, a belügyminiszternek csak egy feladata lehet, a megtorlás . A végrehajtó hatalom képviselőjének nincs joga kritikát gyakorolni a bírói eljárás Fölött Ugron Gábor a belügyminiszter tegnapi nyilatkozatáról Rakovszky Iván belügyminiszter tegnap délután a csongrádi bomba­­per ítéletére vonatkozóan föltűnést keltő nyilatkozatot adott ki. Ebben a nyilatkozatban kijelenti a belügymi­niszter, hogy abban a bánásmódban, amelyben a hatósági közegek a tár­gyaláson részesültek, továbbá az íté­­let indokolásának egyes kitételeiben, végül abban, hogy a bíróság a ható­­ságok hivatalos megállapításait és a közegek eskü alatt tett vallomását nem fogadta el valóknak, mindezekben a hatóságok tekintélyének súlyos sérel­mét látja és ha ilyen esetek megis­métlődée ellen kellő garanciák nem állnának rendelkezésére, akkor a köz­rend fentartásáért kénytelen volna magáról a felelősséget elhárítani. Erről a nyilatkozatról az Esti Ku­rír munkatársa megkérdezte­ Ugron Gábor véleményét. Tigron a következőket mondotta: — A belügyminiszter úr nyilatko­zata kollíziót teremtett a bírói hata­lom és a végrehajtó hatalom között. Kétségtelen ugyan, hogy az utolsó esztendőikben nem egy olyan bírói ítéletet láttunk, amely megdöbben­tette és gondolkodásra késztette az embert az iránt, vajjon mi lehet ezeknek az ítéleteknek a háta mö­gött is miként lehetne orvosszert ta­lálni, mégis alkotmányosan gondol­kodó politikusnak, aki a bírói füg­getlenséget nem hajlandó a politikai divatnak és a mindenkori változó politikai hangulatnak föláldozni egy pillanatra sem juthatott eszébe olyan megoldási mód, amely szerint a bírói független­séget kell odadobni áldozatul.­­ A belügyminiszter úr nyilatko­zatát, felfogásom szerint, csak helyteleníteni lehet. Helytelen ugyanis, hogy a belügy­miniszter úr magas közjogi állásá­ból a nagy nyilvánosság előtt kritika tárgyává tette a szolnoki bírói eljá­rást. Bármi legyen is a vélemé­nyünk a szolnoki tárgyalás lefolyá­sáról, az ítéletet­ felülbírálni csakis a felsőbb bírói fórumoknak van jo­guk. Ha valamely bíró fegyelmi vét­séget követett volna el, vagy bírói hatalmával visszaélt volna, megvan a fegyelmi eljárás lehetősége, de semmiesetre sincs joga a végre­hajtó hatalom belügyminiszteri képviselőjének ahhoz, hogy még folyamatban lévő ügyijén azért,, mert az ő közrendészeti hatósá­gai súlyosan kompromittálva kerültek ki a tárgyalás meneté­ből, kritikát gyakorolhasson a bírói eljárás fölött. A belügyminiszter úrnak azt a fel­fogását, hogy alantas hatóságainak eljárását magáévá teszi, megértem, hiszen valószínű, hogy azok köteles­ségüket felsőbb utasításra teljesítet­ték. Azt is megértem, hogy a belügy­ ­DARMOL biztos hatású, kellemes izű­ HASHAJTÓ 5. oldal miniszter úr alantas közegeit min­den támadással szemben megvédeni törekszik abból a célból, hogy azok tekintélyét megóvja. A jelen esetben azonban a tekintélyt csak úgy védel­mezheti meg, ha vizsgálat tárgyává teszi. Igaz-e, hogy az általa kikül­dött tisztviselők a nyomozó hatósá­gok, csendőrök és rendőrök hivatalos hatalmukkal visszaéltek és szabály­talanul jártak el? Amennyiben a vizs­gálat azt igazolná, hogy a vissza­élések és mulasztások megtörténtek­, a belügyminiszternek csak egy feladata lehet: a megtorlás. Amennyiben pedig nem történtek meg ezek a visszaélések, módjában­ áll alantas tisztviselőinek teljes elég­tételt szolgáltatni. Nagy tévedés volna, ha a közbiztonsági közegek tekintélyét úgy akarná megvédeni,­­hogy visszaéléseiket, vagy szabály­talanságaikat eltagadni vagy eltus­solni szándékolná. Különben is, ami történt, az mind csak a régi tényeknek a következ­ménye. A közrendészeti hatóságok tekin­télyét az rombolta le, hogy súlyos bűntettek kinyomozatla­nul maradtak és a mai napig sem torolták meg azokat. Most sem állítaná helyre annyira a­ közrendészeti hatóságok tekintélyét,­­ha a kormányzati ágak kölcsönös kritikával illetnék egymást, ahelyett, hogy kiderítenék, kik tehát a csong­rádi gyilkosok. Fontos csak egy: a gyilkosok kézrekerítése! Nem pedig az, hogy egymással vesze­kedjenek a kormányzati tényezők, ki a hibás az eredménytelenség miatt. Nem lehetetlen, hogy a lengyel határon már a kö­zel­jövőben háború tör ki London, szeptember 30. Mint a Newyork Times londoni tu­dósítója jelenti lapjának, azt a szó­beli jegyzéket, amelyet a német kor­mány a Nemzetek Szövetsége tanácsá­ban képviselt tíz hatalomhoz intézett a szövetségbe való belépésének felté­teleiről, Németország kívánságára bi­zalmasan kezelik. A londoni Times értesülése szerint a német részről hangoztatott főnehézség az, hogy Né­metország nem járulhat hozzá oly megegyezéshez, mely őt arra kötelezi, hogy szabadon engedje átmenni az ország területén az Oroszország el­len Lengyelország segítségére külden­dő esetleges francia és egyéb csopor­tokat. Németország ezt megengedni annál kevésbbé hajlandó, mert kato­nai szakértőinek véleménye szerint nem lehetetlen, hogy a lengyel hatá­ron már a közeljövőben háború üt ki. ­H E 3189 G I SZAPPAN EH MSIMIJS ai­Si BMISSSim.

Next