Esti Kurir, 1924. december (2. évfolyam, 258-278. szám)

1924-12-03 / 258. szám

1924. december 3., szerda. . /EstTExv&ts. Boronkai ügyész elmondta vádbeszédjét az Esküdt-perben Közhivatalnoknak tartja Esküdtet és azzal vádolja, hogy megvesztegették „Nagyatádit azért fogadtak ellenszenvvel a minisztériumban, mert magával hozta Esküdtet“ . Csalásról sikkasztásról, zsarolásról nem lehet szó Az Esküdt-per mai tárgyalását tíz órakor kezdte meg Töreky dr. taná­csa. Az elnök, mielőtt a bíróságnak a bizonyítás kiegészítése tárgyában tegnap tett indítványok­­ feletti hatá­rozatát kihirdetné, kérdéseket intéz Esküdthez. Esküdt a Kenedi-ügyről elmondta, hogy ez is Ugyanúgy tör­­ tént, mint a többi: a vetőmag- és állatkiviteli engedélyeket — mondja — összegyűjtöttem és azokról, akik befizettek, egy kimutatást csináltam, amit a miniszter úrnak átadtam a pénzzel együtt. Barcza miniszteri ta­nácsos úr előtt azután a miniszter úr ráírta mindig a kérvényekre, hány vagon kiadását kívánja. Megtörtént, hogy az osztályban három hónapig feküdt egy kérvény, de mikor nekem befizettek, rögtön telefonálgattam és aztán a kérvényeket a miniszter úr elfogadta. " A kérvények felét pénzért adtak, felét pedig protekciósoknak. " Elnök: Ön­ szerint Bencze tudott a­­dolgokról? Esküdt: Hiszen sok féllel ő maga tárgyalt. Elnök: Ön a birtokügyekbe is bele­avatkozott? , Esküdt: Igen. Mikor Mattya­sovszky miniszteri tanácsost áthe­­­­lyezték, a birtokpolitikai osztály ve­zetésére olyan embert neveztünk ki... » Elnök: Erről ne beszéljen, ez nem tartozik ide. Ezután Bor­onk­ay István dr. kirá­lyi ügyész emelkedett szólásra. Be­széde közben Sztrache Gusztáv dr., az ügyészség elnöke, bejött a­ tárgya­lóterembe, hogy meghallgassa az ügyész beszédét. — Quo usque tandem Cati­na? — kezdte beszédét az ügyész. — Ezt mondották 2000 évvel ezel­őtt a római­ak. Meddig él még vissza ez az em­ber a türelmünkkel, — mondjuk mi most. Csakis az az erkölcsi talaj, mely a mocsárhoz hasonló, magya­rázhatja meg, hogy az elsőrendű vád­lott, ez a mocsárvirág exisztálhat. Határtalanul visszaélt a türelmünk­kel. Nem kellett volna tartania magát a latin mondáshoz, mely szerint „de saertuis nihil nisi bene“, hisz egy olyan ember emlékét gyalálta meg aki felé nemcsak a nép milliói te­kintenek imádattal, hanem ellenfelei is csak levett kalappal beszélnek róla. Ezzel kezdte beszédét az ügyész, majd így folytatta: — Hogy megérthessük ezeket a bűntényeket vissza kell mennünk az 1920-as és 21-es esztendők viszonyai­ra. A gazdasági életet ezer korlát kő-Esküdt ezután előadja, hogy a Stirling-birtokügyből egymillió koronát kaptak. Ez volt az első nagyobb panama. Ezután Bencze József vádlott teszi meg észrevételeit. Kijelenti, hogy Es­küdt vallomása, amely az ő előadott vallomásával ellenkezik, valótlan. Bemutatja ügyvédi könyveit. Ez a té­tel — mondja Bencze — nincsen be­vezetve, mert ebben az esetben nem ő kapta meg. Az elnök konstatálja, hogy a bekönyvelt tételek eredeti be­jegyzések. Esküdt feláll a helyéről és mikor az elnök beszúrt könyvelési tételek­ről beszél, szemével integet védőjé­nek és gúnyosan mosolyog. Elnök: Megállapítom, hogy a szá­mok sorrendjében jönnek a befizeté­sek, egy tétel van csak itt beszúrva, ez azonban gyakori ebben a könyv­ben, mert a lapok megteltek. A bíróság ezután a védőknek a bizonyítás kiegészí­tése tárgyában tegnap tett indít­ványait elutasítja. Oka az elutasításnak, mondja az el­nök, hogy a levélben, amely miatt a miniszterelnök úr kihallgatását ké­rik, nincsen szó adományokról, ha­nem szó van kifejezetten és félreért­hetetlenül arról, hogy propagandiszti­­kus célokra kiviteli­­engedélyeket ado­mányoztak. Felkéri ezután az ügyészt, tartsa meg vádbeszédét, tette, a lekötöttségnek ellenségei vol­tak a szabadkereskedelem hívei és az ellenségei egyaránt. Mikor aztán a kormány jónak látta, hogy a monopó­­liumrendszerről áttérjen, nem­ a sza­­badkereskedelemre, hanem egy átme­neti, az úgynevezett kontingált rendszerre, akkor a kereskedők csak egy célt tartottak szem előtt: a kon­junktúrát minden megengedett és meg nem engedett eszközzel kihasználni. Hangsúlyozom, csak az üzlet volt szemük előtt és a főtárgyaláson egy­általán nem bizonyosodott be az a beállítás, hogy presztízskérdésről lett volna szó, tudniilik, hogy a kereske­dők meg akarták mutatni, hogy mint előkelő cég külföldi szállításokat esz­közölnek.­­ Meg nem­ engedett eszközökkel szereztek kiviteli engedélyeket, vesztegettek. Csodálatos kép azonban, mintha csak megegyezés lett volna a vádlottak kö­zött, most egyöntetűen azt vallják, hogy közcélokra adakoztak. Egyik sem állítja azt, amit a többi vádlottakkal szemben egész külön elbírálást igénylő Esküdt állít, azt, hogy pártcélra adakoztak. Ha ezt vallanák, akkor nyilvánvaló lenne a hamis vallomás, mert hisz ki hinné el az itt ülő vádlottaknak, hogy őket bármiként is érdekelte a kisgazda­­párt sorsa.­­ A vád középpontjában Esküdt Lajos, ez a diszharmonikus egyéni­ség áll, aki fiatal korában öngyilkos akart lenni, példátlanul hányatott élet után egy miniszter mellé került, aki határtalan bizalommal csüngött rajta, mert benne látta egy rosszindulatú minisztériumban az egyetlen faj­­tájabelit, az egyetlen hűséges társat. Ezt a fia­talembert megszedi tőle az előkelő sze­mélyiségekkel való érintkezés, mely a miniszteriális titkárok foglalkozá­sával együtt jár. Azok az apró szí­vességek, melyeket állásánál fogva nagyuraknak tehetett, azt az elhatá­rozást ébresztették benne, hogy ezt a helyzeti potenciálját a saját hasznára gyümölcsöztesse, Így aztán, mikor a vetőmagkivitelre került a sor, valamilyen módszerrel, amit a főtárgyaláson tisztázni nem lehetett, visszaéléseket követett el. Az ügyész ezután előadt­a, hogy az állatkiviteli és a magkiviteli en­gedélyeknél hamis referátumot adha­tott l­e Esküdt és így követkehette el visszaéléseit. Esküdt esetében a megvesztegetés vádja forog fenn. Fontos ennél a pontnál, hogy Esküdt közhivatalnok-e, vagy sen?. Nemcsak az közhivatalnok, akit köz­hivatalnokká kineveztek, hanem közhivatalnok mindenki, aki különös megbízást kap az ál­lam gépezetében. Esküdt vallomásával ez a kérdés el lenne döntve de az ügyész hivatko­zik Gálffy miniszteri titkár vallomá­sára is. Gálffy azt vallótlat, hogy Esküdt végzett mindent helyette, aki státusbeli miniszteri tisztviselő, neki semmi dolga nem volt, a szemé­lyi titkár dolgáit is Esküdt látta el. Gálffy bejelentette a miniszternek, hogy mindent Esküdt végez, a minisz­ter Esküdt működését helyénvalónak tartotta, mert hiszen Gálffyt el is he­lyezték abban az időben. Esküdt különben is a visszaélé­sek idején még közhivatalnok volt a Máv.-nál, mert a Máv. ebben az időben őt még nem nyugdíjazta. Esküdt kinevezett köztisztviselő volt, mert a közélelmezési minisztérium ren­delte be a Máv.-tól és ebben az ügyben a kereskedelmi miniszter is felhívta Nagyatádi figyel­mét, hogy Esküdt még mindig a föld­­mivelésügyi minisztériumban teljesít szolgálatot és a kereskedelmi minisz­ter kérte a földmivelésügyi minisztert arra, hogy rendelje ki hivatalosan is a föld­­mivelésügyi minisztériumba Es­küdtet. Azért fogadták­ Nagyatádit a földmí­­velésügyi minisztériumban idegenked­ve, mert Esküdtet magával hozta és tudták, hogy a miniszterre közvetlen befolyást gyakorol. Ebben az időben a közvéleményt, megtévesztették és mindenben inkorrektséget véltek föl­fedezni. Vannak olyan olyan ajánlások — folytatta az ügyész — amelyek elöl kitérni se lehet. Én mindig azon a véleményen voltam, hogy Esküdtnek nem kell a két fáskosarat rendelke­zésre bocsátani. Bizonyos, hogy Es­küdt talál a fáskosárban leveleket, de ezeknek legnagyobb része olyan, ami ezzel a bűnpörrel semmiféle vonatko­zásban nincsen. Talán épp ez győzte meg Esküdtet, hogy álláspontján vál­toztasson és az utóbbi napokban már nem igyekezett mindenkit bemartani, hanem mentegetőzött. * Kijárásokat hangoztatott. Egyszerű ajánlások és kijárások alapján nem lehet vádat emelni. Megvesztegetéshez közel állnak még más bűncselekmények is, így a hivatali csalás és zsarolás. Esküdt esetében ezek is tekintetbe jö­hetnek. Vitatható, hogy a csalás és zsaro­lás ebben az esetben fennáll-e. Ekkor a bíróság néhány percnyi szünetet­ rendel­ el, majd szünet után az ügyész így folytatja beszédét: — Áttérek most a vád tárgyainak eseteire. Sem sikkasztásról, sem csalásról, sem zsarolásról nem lehet szó. Nem lehet ugyanis , megállapítani, hogy ki­ csalt és kit csaltak meg. Ha egyáltalán valakit megtévesz­tettek, az nagyatádi Szabó István volt. Tíz eset van vád tárgyává téve. Az első a Mengele-eset, melyben mind a három megvesztegetést bizonyítottnak látom. Nemcsak erkölcsi szempont­­ból, hanem tárgyi okokból is vissza kell utasítanom Esküdtnek azt a men­­­tegetőzését, hogy Nagyatádi mon­dotta volna neki: ,,Ha kipattan a bori­rány, akkor letagadjuk, hogy közhi­vatalnok vagy és nem lesz semmi baj.“ Mert Nagyatádi, bár a mező­­gazdaság terén kiváló szakember volt, másképp nem is­ emelkedhetett volna a­ legegyszerűbb sorsból-, egyi­kébe az ország legfőbb méltóságai­nak, azt mégis kétségbevonom, hogy ilyen jogi megkülönböztetésekre ké­pes lett volna. A második eset , a Ke­­nedi-eset, ezután következik a Bra­zília eset. • • ■ . ...... mindkét esetben bizonyítottnak látom a kétrendbeli megvesztege­tésben való bűnsegéd­ részességet. Következik ezután: Lau­deszmann Ist­ván, aki egyrendbeli megvesztegetést követett el. Nem állja meg helyét a­z a védekezése, hogy­ közcélra adako­zott. Ekkora összeget, mint­ a­ gyakor­latból tudjuk, nem igen szoktak köz­­célra adni. 11 rendbeli meg vess. és Vádat emel az ügyész Esküdt La­­jos ellen­, mint tettes ellen 111 rendbeli, megvesztegetés­ büntette ellén, Bre­­ss­a Gyula ellen 2 rendbe, Laniesz­­ma István ellen 1 rendbeli, Tömör Angéla ellen 6 rendbeli, Bencze­­ Jó­zsef dr. ellen 4 rendbeli, Deutsch La­­josné ellen 1 rendbeli megvesztegetés büntette címén,, mint bűnsegédek el­len; továbbá vádat emel még IVeisa Róbert ellen 1 rendbeli megvesztegetés büntette és 1 rendbeli bűnpártolás vétsége címén. Kéri­­a­ bíróságot, bo­csásson ki nyomozólevelet Clennel. Lajos és Kenndy György ellen, akik közül Mentjeiét 2 rendbeli, Kenedyt 3 rendbeli megvesztegetés­ büntette cí­mén­­ vádolja. Indítványozza, hogy Esküdt és Tömör Angéla ingóvá gyó­núra rendeljen el a bíróság bűnslavi zárlatot. Esküdt Lajosnak pedig a Jávorszky Béla cégnél fennálló kö­­vetelését foglalja le. • Boronkai ügyész vádbeszéde Opera-Étterem VI., Aladrássy­ út 25. szeniceni Kozák Gábor muzsika Szerda, csütörtök, szombat és vasárnap BUCSKY-féle disznótoros öncsőről? Naponta BUCSKY-féle erci k­ülönteftességek és BUCSKY által fízett halászlé A vizek­ő-pincében Bubi éneke A félemeleten a különterem lakodalmak és társasvacso­rákra díjtalanul. 5. oldal

Next