Esti Kurir, 1926. január (4. évfolyam, 1-25. szám)

1926-01-01 / 1. szám

Péntek, 1926 január 1 Kér ÁV£káí&1 * A­z árvízveszedelem arra készteti a poli­tikusokat, hogy megzavarják a nem­zetgyűlésnek január tizenkilencedikéig tervezett pihenőjét, összehívják a Házat, hogy demonstráljanak a trianoni békeszerződés ellen. Rendben van. Senkinek nem lehet kifo­gása ez elllen. Ne múljék el egyetlen alka­lom sem, ha a nagy történelmi igazságtalan­ságra kiáltó szóval rá lehet mutatni. Csak azt nem volna szabad elfelejteni, hogy ezek­ben az órákban nem csupán a hegyekből lezúduló vízár fenyegeti a nemzetet. Fenye­getően megdagadva látjuk azt a rohanó ára­datot is, mely a külföld felé veszi harsogva útját és a magyar nemzetnek keserves esz­tendők után megszerzett hitelét, reputáció­ját fenyegeti. A hazafiság mezébe öltöztetett bankjegy­­hamisítás nyomán súlyos tüneteket látunk napról-napra. És ezek mellett a tünetek mel­lett, minden óvatoskodó igyekezet dacára is, aligha tud majd némán elmenni a magyar parlament. Tíz millió értékű hamis frank­jegyet fognak le egy vezérkari ezredesnél, aki a külügyminisztérium futárlevelével mente­sítheti bőröndjeit a vizsgálat alól. A hivata­los nyilatkozat, mely válaszul erre a leleple­zésre megjelent, arról beszél ma, hogy taka­rékossági szempontból fogadták el a kétsé­gen kívül tekintélyes, szavahihető volt ezre­desnek futárszolgálatra való ajánlkozását. Ám ugyanakkor elfelejtik, hogy ha komolyan számba kerül ez a kétségkívül megbízható szavahihetőség, úgy ez egymagában súlyos vád volna egyes személyek, szervezetek és a magyar közéleti felfogás ellen. Vajjon mi történik, ha a letartóztatott vádlottak szavahihetőségét a civilizált világ is elfogadja és annak nyomában vita nélkül hiszi el, hogy a bankhamisítók nem anyagi érdekből, hanem tekintélyes utasításra és hazafias célból követték el cselekedetüket ? Olyan hírek kelnek szárnyra, hogy a kikül­dött francia detektívek bizalmatlanok a ma­gyar rendőrséggel szemben. És bűnügyekben elhangzott vallomások szerint újra jelentkez­nek azok a szervezetek, amelyekről olyan ha­talmon lévő férfiak jelentették ki, hogy régen a múltéi már, akik e szervezeteknek hajdan maguk is tagjai voltak. Súlyos gyanúk, súlyos vádak merülnek fel, ugyanakkor pedig azt látjuk, hogy a rendőrség még mindig eredménytelenül néz szembe a hamisítás ügyével. Érthetetlen és -furcsa­ titkolódzást is látnunk kell. Kiderítik személyazonosságát valakinek, akiről ház­kutatás révén bizonyosodott be, hogy egy ha­mis ezerfrankost értékesített Budapesten. Megtudják nevét, megtudják róla, hogy el­tűnt, de a magyar közönségnek — úgy látszik — nem szabad tudnia, hogy kicsoda ő, a ti­tokzatos kabátvásárló. Itt és ott bukkannak fel ellenőrizhetetlen, de fenyegető talajfor­rásai a gyanúnak, az érthetetlenségnek, a homályos szövetkezésnek és ezek a források éppen titokzatosságuknál és eredetük rejtett ,voltánál fogva duzzadnak, fenyegetően és pilanatról-pillanatra és egy másik áradat elementáris katasztrófájával fenyegetnek. És akkor a magyar nemzetgyűlést kötött marsrutával akarják egybehívni ülésre, amely­nek egyetlen tárgya a vízáradással kapcso­latban a trianoni szerződés ellen való ünne­pélyes demonstráció lehet, de amelyen azt akarnák, hogy nemcsak hömpölygő belpoli­tikai problémáink előtt ne lehessen meg­húzni a vészharangot, de még a fizikai ára­dásnak belpolitikai vonatkozásai se kaphas­sanak hangot. Pedig éppen odalent láthatják szomorú példáját, hogy a gátépítés olyan munka, amely — ha menteni akar — pillanatot sem késlekedhet, mert elmulasztott percek után az emberfelettien hősies munka is szinte hiábavaló már. Odalent láthatják, hogy a gátvetőknek sem habozni, sem késlekedni nem szabad. A trianoni szerződés ellen való demon­stráció helyes. Ám néhány nappal való el­halasztása még nem jelentene veszélyt. De összeülnie a nemzetgyűlésnek és méla hall­gatással haladni el emellett az új és ször­nyű gátszakadás mellett, mely szintén ka­tasztrófával fenyegeti : sokkal nagyobb ve­szélyt rejt magában, mintha a nemzetgyű­lés tagjai továbbra is csöndes vakációval töltenék idejüket január tizenkilencedi­kéig. Nagy szilveszteri est Lipótvárosi étteremben Lipót körút 30 Karin­a Simi hírneves cigányprímás teljes zenekará­val hangversenyez. — Kabaré előadás, díjtalan sorsolás. — Reggel bableves, füstölt hússín és korhelyleves. Árvédelmi egységet kell teremteni Magyarország és Románia között Az erdélyi lapok felvetik azt a kérdést, hogy miért nem tudták elhárítani ezt a rette­netes árvízkatasztrófát Erdélyről és a ma­gyar Alföldről. Megállapítják, hogy a mostani két országra szóló árvíz­csapást mindenkelőtt az a lehetetlen helyzet okozta, hogy a trianoni határ szétvágta az árvízvédelmi szervezetek egységét. Évtizedes munka eredménye volt, hogy a magyar vízszabályozó szervek mint egy óriási háló szőtték át a folyók forrásvidékét végig a torkolatokig és ennek volt köszönhető, hogy a legpontosabb gépezet biztosságával tudták szabályozni a vizek lefutását. Ha Rév­­községnél a hegyekben 30 centiméterrel nőtt a víz, telefonjelentés alapján az Alföldön Köröstarjánban vagy Komádiban már öt perc múlva tudták, hogy melyik zsilipet kell kinyitni, hogy a révi víztöbblet eltűnjön. A trianoni szerződés­ben van ugyan egy cikk, hogy árveszedelem esetén a romániai vízhatóságok közvetlenül érintkezhetnek a magyar vízhatóságokkal, de ez a cikk holt betű, mert Románia és Magyarország között a telefonforgalom a trianoni béke hetedik évében még ma sem működik. Hogyan képzelhető el — írják az erdélyi la­pok, — hogy a magyar vízhatóságok ideje­korán értesítéseket kapjanak, amikor nincs telefonösszeköttetés és amikor ez a telefon Romániában úgiT rín*»lt­.­,«*l,«gy mostai árvíz alkalmával egy körösmenti község a román területen 12 órán keresztül hiába hívta a községházáról a nagyváradi telefonközpontot, a központ csak 12 óra múlva jelent­kezett. A trianoni béke megkötésekor Teleki Pál gróf Cassandra módjára bejósolta, hogy ha a béke diktátumai nem fognak gondoskodni a szétszakított területek vízügyeinek egysé­géről és ha Romániát nem kötelezik az év­százados magyar vízműrendszer tiszteletben tartására, abból Magyarországra és Romániára nézve egyaránt a legnagyobb katasztrófák származhatnak. Ez a szerencsétlenség bekövetkezett, Erdély­ben 20.000, Magyarországon 100.000 hold került víz alá a határ két oldalán. Mind­ezek alapján az erdélyi lapok sürgetik, hogy az eddigi állapotoknak vessenek véget és ha­ladéktalanul teremtsék meg Magyarország és Románia között a vízvédelmi egységet. 5. oldal A román belügyminiszter felfüggesztette állásától a kisjenői főszolgabírót, akinek vétkes könnyelműsége miatt zúdult az árvíz a magyar Alföldre Vizsgálatot indítottak a kisjenői Közös Ármentesítő Társulat ellen is . Borosjenőn az alvégi lakosság halálos harc után vágta át a felvégi gátat Az Esti Kurír több tudósítás alapján je­lezte már, hogy az a rendkívüli árvizet, amely Békés- és Bihar megyékben százezer holdat temetett víz alá és e roppant területet végze­tes katasztrófával sújtotta, könnyen elkerül­hettük volna, ha a román hatóságok ideje­korán értesítik a magyar hatóságokat arról, hogy román területről milyen veszedelem kö­zeledik Magyarország felé. A határmenti la­kosság már eddig is kifejezést adott annak a gyanújának, hogy a trianoni határon túl, román területen olyan helyen vágták át a Kőrös folyó gátját, ahol ezt nem lett volna szabad megtenni s ami miatt védtelen terü­letek kerültek menthetetlenül víz alá. Ma már olyan jelentéseket kapunk Erdélyből, ame­lyekből kétségtelenül kitűnik, hogy a magyar­­országi vízkatasztrófát a román terüle­ten elkövetett vétkes mulasztás és köny­­nyelműség okozta. Ez a vétkes könnyelműség és mulasztás azon­ban nemcsak a mai magyar területeket, ha­nem a határon túl a román imperium alatt lévő községeket is veszélybe döntötte. Az elmenekült szolgabíró Arad, december 31. (Az Esti Kurír tudósítójától.) A Körösvi­dék árvízfészke tulajdonképpen Borosjenő és Kisjenő környéke. Innen zúdult az egész ve­szedelem a Kőrösvidékre. Constantinescu földművelésügyi miniszter, aki az árvízterü­letek megtekintésére érkezett Erdélybe, ezért mindenek előtt hivatalos kíséretével Boros­­jenőre, majd Kisjenő községbe utazott. A miniszter kíséretében volt Lázár Ágoston dr. alispán és Georgescu arad megyei prefektus, akik azonnal vizsgálatot indítottak, hogy mi okozta a kisjenői gátszakadást, miután megállapították, hogy ennek a gátnak átszakadása miatt lépett ki a víz med­réből és szabadult el borzalmas útjára. A vizsgálat megállapította, hogy a kisjenői gátszakadást vétkes könnyelműség idézte elő. Eszerint a hibát mindenekelőtt a kisjenői Kőrös Ármentesítő Társulat követte el. A társulat, amelynek a lakosság nagy járulé­kot fizetett, semmi előkészületet nem tett arra, hogy az áradás bekövetkezésekor a szükséges gátvédelmi eszközök és anyagok rendelkezésre álljanak. A nacionalizált társu­lat a régi gátőröket elbocsátotta és helyettük fiatal suhancokat alkalmazott, akik nemcsak hogy szakszerű gátkezelésben nem voltak jártasak, hanem ezenfelül még komolytala­nul is teljesítették feladatukat. A társulatnak állandóan lovasjárőröket kellett volna járatnia a part hosszában, hogy a gátat valaki át ne vághassa. Ezek az óv­intézkedések mind nem történtek meg, a gátakat senki sem őrizte és így megtörténhetett, hogy lelkiismeretlen emberek, akik a saját földjükről akarták elhárítani a vízveszedelmet, olyan helyre nyitották fel a gátat, ahol a víz menthetetlen területekre ömlött. Mindezek miatt az Ármentesítő Társulat ellen tovább folyik a vizsgálat, hogy személy szerint állapítsák meg a bűnös kilétét. Ezenkívül hozzájárult a katasztrófához, hogy a vizsgálat megállapítása szerint a hatósá­gok sem álltak helyükön a veszély pillanatá­ban. A kisjenői főszolgabíró Kolozsváron fekszik betegen, ahol operálják és helyettesí­tésével Péter Viktor szolgabírót bízták meg. Péter Viktor szolgabíró a veszély pilla­natában elmenekült a községből és sorsára hagyta a járás lakosságát. E vétkes könnyelműség megállapítása után Lázár Ágoston dr. alispán, aki napokat töl­tött Kisjenőn, Péter Viktor kisjenői helyettes főszolga­bírót felfüggesztette állásától, mert a veszély idején nem volt helyén és a felfüggesztés megerősítése céljából azonnal táviratot küldött Bukarestbe a belügymi­nisztériumhoz. A kisjenői mulasztás folytán a Kisjenőtől nyugatra keletkezett óriási ártenger magyar területre nyomult és ez volt az az áradat, amely teljesen vá­ratlanul árasztotta el Gyulavári községet, a határ magyar oldalán és amely kivédhetet­lenül nyomult Gyula városáig. A kisjenői já­rásban az eddigi megállapítások szerint 20.000 hold szántóföldet borított el az ár, amely nagy erővel nyomult keresztül a ha­tárvonalon Magyarország felé. A borosjenői halálos gátharc A kisjenői mulasztáson kívül a borosjenőiek öngyilkos védekezése is növelte a veszedelmet. Borosjenő község­ben ugyanis az okozta a katasztrófát, hogy az árvédő gátakat végzetes helyen vágták ketté. A község déli része mélyebben fek­szik és mikor az alvéget elöntötte a víz, az itteni lakosok kapákkal és ásókkal felfegyverkezve formálisan megrohanták a község fel­végét, hogy ott vágják át a gátat és ezzel mentesítsék az árvíztől a község alvégét. Ennél a műveletnél a község al- és felvégi lakossága között véres összeütközés keletkezett és a verekedésben igen sokan súlyosan megsebesültek, sőt a Kőrös szennyes hullá­maiban a tegnapi nap folyamán több úszó holttestet láttak, akik a borosjenői gátharc áldozatai. Borosjenőn 52 ház omlott össze, köztük az ipartestület palotája is. Ezenkívül 40 ház rongálódott meg anyira, hogy összeomlása bármely pillanatban várható. Víz alá került Borosjenőn a kórház is. A Sebes-Kőrös különösen a bródi meden­cében okozott borzalmas pusztítást. Brád, Idád és Riska falvakat oly hirtelen érte a veszedelem, hogy a lakosság puszta életét is alig tudta megmenteni. Az emberek min­den élelem nélkül menekültek a hegyekbe és három napot úgy töltöttek el, hogy táplálékot sem vehettek magukhoz. Az éhség miatt nagyon sokan súlyosan megbetegedtek. Amikor az ...víz kissé el­vonult, az éhinséges emberek megtámadták azokat a boltokat, amelyekben élelmi­szerek maradtak. Valóságos ébzendülés tört ki, amelynek csak úgy vethettek véget, hogy a hatóság maga vette át a lakosság élelmezését. A bukaresti magyar követség távirata szerint a román kormány intézke­dik, hogy a további veszélyt elhárítsa Az Esti Kurír tegnapi számában megírtuk, hogy a magyar kormány diplomáciai lépé­seket tett, hogy az árvízveszedelem elleni intézkedéseket a román kormány is hajtsa végre, mert a román hatóságok munkája nélkül a magyar kormány teljesen tehetetle­nül áll az árvíz borzalmas pusztításaival szemben. A Fehér-Kőrös, Sebes-Kőrös és a Maros vízállásának hatalmas megnövekedé­se ellen ugyanis elsősorban román területen lehet olyan rendszabályokat életbe léptetni, amelyek megakadályozzák, hogy a medrü­k­ből kicsapó folyók további pusztításokat vé­gezzenek. A magyar kormány még tegnapelőtt sürgönyileg felhívta Magyary Antal bu­karesti ügyvivőt, aki báró Vitányi bukaresti követ távollété­­ben a magyar kormányt képviseli a román fővárosban, azonnal lépjen érintkezésbe a román kormánnyal, hogy az megfelelő lépése­ket tegyen az árvíz további rombolásá­nak megakadályozására. Magyary Antal bukaresti ügyvivő, a teg­napi nagy folyamán érintkezésbe is lépett a román kormánnyal és tárgyalásainak eredményeiről két sürgönyben értesítette a magyar kormányt; az egyik sürgöny tegnap este jött meg Bukarestből, a másik pedig a mai dél­előtt folyamán. A sürgönyök tartalmából kitűnik, hogy Magyary Antal, aki sürgős intézkedéseket B.U.E.K­nb. vevőinek és jó ismerőseinek SZÉKELY és LIPSCHITZ * Amerikai Áruház Kálvin tér 2. Király u. 15.

Next