Esti Kurir, 1926. május (4. évfolyam, 98-120. szám)

1926-05-01 / 98. szám

Szombat, 1926 májas 1 3. oldal Sík^r: ELHANGZÓ TTAK A PERBESZÉDEK A LE1RER-G Y1LKOSSÁG ÜG YÉBEN­....... ■ ■ -wAf\j\S\$vrv<»- -----­Mi ért nem vádolja az ügyész rabló­gyilkossággal Okolicsányít, aki az öreg Leírer vallomása szerint a gyil­kosság napján is fönt volt Amáliánál •wM/u* Izgalmas jelenet Leirer Lőrinc és Okolicsányi között — Okolicsányít közön­séges rablógyilkosnak nevezte Leirer — Az ügyész szerint is ketten követték el a gyilkosságot és a legnagyobb zsákmányt Okolicsányi kapta A budapesti büntetőtörvényszék Denk- tanácsa ma a hátralévő tanukat hallgatta ki. Elsőnek Barta János belügyminisztériumi tisztviselőt szólította elő az elnök. Elnök: A vád szerint Okolicsányi öntől a múlt év márciusában bizonyos összeget kért és kapott? Tanú: Múlt év március elején Okolicsányi, akit három évvel ezelőtt ismertem meg egy társaságban, megjelent a hivatalomban és egy összeget kért tőlem kölcsön, hogy mek­korát, arra már nem emlékszem. Én pénz­zel nem rendelkeztem, mivel azonban Okolicsányít megbízható, becsületes em­bernek ismertem és tudom róla, hogy hazafias ügyekkel foglalkozik, Oláh Bélához, a MEFHOSz elnökéhez for­dultam és tőle kértem 1,200.000 koronát. Oláh ezt az összeget nyomban kiutalta és Okolicsányi át is vette a pénzt. Elnök: Miért fordult ön Oláhhoz? Tanú: Én a MEFHOSz propaganda osztá­lyának voltam a vezetője és mint ilyennek, a pénzek kiutalása körül indítványozási jo­gom volt. Elnök: Milyen célra fordította Okolicsányi a kapott összeget? Tanú: Nem tudom. Elnök: Okolicsányi csak privát kölcsönt kért, vagy pedig megjelölte a célt, amelyre kéri? Tanú:-Kimondottan privátkölcsönt kért, az is lehet, hogy hivatkozott anyagi ügyeire is, de erre már nem emlékszem határozot­tan. _ Soóky ügyészségi alelnök . (a tanúhoz): Visszafizette Okolicsányi a kölcsönt? Tanú: Még nem, mert időközben letartóz­tatták és így nem volt módjában a kölcsönt megfizetni. Ügyész: Arról nem tud, hogy vitéz Ólán Béla elengedte Okolicsányinak a kölcsön megfizetését? Tanú: Nem. Most már vitéz Oláh Bélát hallgatja ki a bíróság. Elnök: Ismeri a vádlottakat? Tanú: Csak Okolicsányít ismerem, férfi­társaságban találkoztunk, talán háromszor. Elnök: Igaz-e, hogy ön Okolicsányi Lász­lónak pénzt adott, mennyit adott, milyen célra és milyen feltételek mellett? Tanú: A múlt év március közepe táján hi­vatalos időm alatt bejött hozzám Barta Já­nos, a MEFHOSz egyik főosztályvezetője és arra kért, hogy Okolicsányi László részére utaljak ki kölcsönképpen 1,200.000 koronát. A hivatali szobában akkor harmincán, negy­venen lehettek. Okolicsányi nem hallhatta a beszélgetésünket, oldalt állt. Barta nekem rö­viden elmondotta, hogy Okolicsányinak kölcsönre van szük­sége valamilyen hazafias célra, többet emlékezetem szerint nem volt ideje mondani. Bartával hat éve dolgozom együtt, teljesen megbízható, hazafias embernek isme­rem, ezért tehát nyomban azt mondottam neki, hogyha ö jónak látja, utasítást adok a gazdasági igazgatónak, utalja ki Okolicsányi­nak az összeget. Azzal már ott is hagytam Bartát és kifelé menet odaszóltam Okolicsá­nyinak, hogy a pénzt megkapja. — Köszö­nöm, majd vissza fogom adni, — felelte Okolicsányi. Én azt mondtam erre : Jó. Elnök: Hogy milyen célra fordította azt a pénzt Okolicsányi, azt persze nem tetszik tudni? Tanú: Nem. Elnök: Igaz-e, hogy a MEFHOSZ el is en­gedte a kölcsönt Okolicsányinak? Tanú: El nem engedhette, mert Okolicsá- nyival nem beszéltünk azóta. Az valószínű, hogy ha a pénz nem lett volna behajtható mondjuk a feleségén, akkor mi nem forszí­roztuk volna. együtt mentünk gyakran a Hungáriába, a Vadászkürtbc. A bundába járt a lá­nyom, az ékszereket viselte. Az elnök elakarja bocsájtani Leirer Lö- rincet, de ő kérdés nélkül beszélni kezd : — Azt mondja a jegyzőkönyv, — adja elő — hogy nagy rend volt a lakásban. A legnagyobb rendetlenség volt a lakószobák­ban. Elnök : De dulakodás nyomai nem voltak láthatók. Tanú : (izgatottan). A baloldali függöny le volt tépve, a szőnyeg össze volt túrva, a fotelek összetolva, a zongoratakaró a földön,; a legnagyobb dulakodás nyomai voltak mindenütt. Kerstens, Missmer s én mentünk be elsőnek! a lakásba, ők is megmondhatják. Az aszta­lon két likörös pohár volt. Látszott, hogy ittak belőle. A poharak fenekén láttuk a ma­radékokat. Elnök : Ha már belekezdett, mondja azt is meg, hogy milyen volt a testi ereje Leirer Amáliának ? — Roppant erős volt, — kiáltja hevesen az apa­Erős, ízmos nő volt, eltekintve a szép­ségétől, proporcionális, magas alak, erős nő. — Az is áll a rendőrségen felvett jegyző­könyvben — folytatja, — hogy a leányom valószínűleg felnyitotta az ajtót s akkor a gyilkos betette a résen a lábát, egyik kezé­vel pedig befogta a száját. Ez ki van zárva, határozottan állítom. £ Mert ez a nő, szegény gyermekem, először, is félt, másodszor is én, mint édesapja, Kerstens úr pedig, mint a szeme világa, pa­rancsolta neki : Senkit ne engedj bel Ez csak benfentes lehetett, akit ő beenge­dett, olyan, akiben bízott. Hiszen tojásrántotta volt előkészítve a konyhában vacsorára. Az öltözete is silány volt, ahogy csak bizalmasai előtt mutatko­zott. Az iratokból kitűnik, hogy akkor bizo­nyos bajban szenvedett, nem fogadott akár­kit. Okolicsányi többször is járt Leirer Amália lakásánt udvarolt és házasságot ígért neki Leirer Lőrinc súlyosan terhelő vallomást tesz Okolicsányi ellen Ezután az elnök Leirer Lőrincet szólította elő. Az egész terem érdeklődése a szerencsét­len leány édesapjának, magas, vállbán kissé megtört alakja felé fordult. Vadonatúj kék ruhában, nyugodt léptekkel áll az emelvény elé az öreg Leirer és higgadtan, szinte rutin­nal beszél, igaz, néha kissé hibás magyar nyelven. — Mikor beszélt utoljára a leányával — kérdi tőle az elnök. Leirer: December 22.-én. Mikor elmentem tőle, még kért, hogy maradjak, de én beteg voltam a vesémmel, hát elmentem. Elnök: Hány órakor volt ez? Tanú: Negyed hat óra tájban. Elnök: Honnan tudja, hogy pont 22.-én tör­tént ez? ESSMIÉI 6 hengeres, 30 lóerős, balloongumi, komoly 4—5 üleses gépkocsi 114,000.000 korona BÁRDI Kossuth Lajos ucca 6. Tanú : Karácsony előtt volt és még meg­beszéltük, hogy mit csinálunk karácsony­kor. A könyvszekrény nyitva volt, emlék­szem, mondtam is neki: Még mindig ott tartod az ezüstöt ? Elnök : Ugyan távoleső feltevés, de mégis felteszem a kérdést: nem vette-e észre a leá­nyán, hogy öngyilkosságra készül? Tanú: (tiltakozó gesztussal, hevesen) Nem. Dehogy. Ő élni akart. Nem igaz amit az ék­szerekből és egyebekből következtetnek, ő menyasszonya volt Kerstcnsnek és csak idő kérdése volt, hogy mikor háza­sodnak össze. Én állandóan látogattam őket, Kerstens is mindig kért, hogy csak jöjjek. Elnök: Az ékszereket, az ezüstöt ismerte ? Tanú : Az ezüstöt csak én ismertem, azt akkor vette Amália, mikor Kerstens már nem volt ott. Elnök : Hát a platina gyűrűt, a karkötő­órát, a bundát ? Tanú: Hogyne, Az elnök újból el akarja bocsájtani, de ő nem megy, izgatottan keresgél az írásai között és beszél, beszél, megállás nélkül. — Azt méltóztatott mondani, mindent el kell mondanom, amit tudok. Nem egy számla miatt ment el szegény leányon) a villanytársasághoz, hanem a fogyasztás miatt. Az óra sokkal többet mutatott, mint az előb­bi hónapban, pedig el voltak utazva. Én mondtam neki, menj fel a Váci útra, jöjje­nek ki. Mikor azután másnap újra beszél­tem vele, ezzel fogadott : — Ismer valami Okolicsányít ? — Ismerek, — mondtam neki, — de ez egy előkelő ügyvéd, egy nagyon finom úri­ember. Elkezdett nevetni: Ah, szó sincs ar­ról, hanem a villanyos társaságnál megis­merkedtem egy úrral, ez az az Okolicsányi. Nagyon barátságos voít és azt mondta, hogy majd kijön egy emberrel hozzám és meg fogja vizsgálni a vezetéket. Mondtam neki, bánjék udvariasan vele, ha jön. A következő alkalommal azután elmon­dotta, hogy Okolicsányi kinn járt nála. Azt is mondta, hogy kapott e gy tanácsot, hogy kell azt megcsinálni, hogy az óra ne mutasson annyit. Én erre megpirongattam, apai tekintélyemet gyakoroltam és mondtam neki, hogy ez csalás és ha Theónak megmon­dod, ő is meg fogja tiltani. — Megint elmúlt egy pár nap, akkor a lá­nyom elmondotta, hogy ez az úr, Okolicsá­nyi, nagyon szép dolgokat vásárol a vagyon­mentő vásáron ! Én rászóltam : mit törődik vele, mire való ez a szoros barátság, elin­tézte a villanyügyet, azzal vége. Aznap há­rom órakor jött hozzám és kért, hogy jőj­10/24 HP 4 5 sze­mélyes ésvárosi tourahaszná- latra ideális K112.000.000 LANDY ISTVÁN, OrszűgMz tér 9. jek ki vele az árverési csarnokba, ott majd, megmutatja nekem az Okolicsányi urat. Nem vagyok rá kiváncsi — feleltem — azon­ban annyit kért, mint gyermek, hogy az apa teljesíti az ilyesmit, elmentem vele, de Oko­licsányi nem volt ott. A leányom megmutatta; azt a helyet, ahol a falnál szokott állni. Nem jött el, — mondotta nekem Amália —■ talán haragszik valamiért. Este nála vacso­ráztam és akkor Amália elmondotta, hogy Okolicsányi neki udvarol és azt mondja, el akar válni a feleségétől. Én erre rendreutasítottam ; miféle aljasság ez, itt van a te kedvenced, a te hibád, hogy az ember udvarol. Megszidtam őt, erre ő ne­vetett és nem hozta ezt többé szóba. — Mindezt én, mikor letartóztattak és Sándor László ügyvédhez folyamodtam, neki is elmon­dottam. Még emlékszem, amikor Sándor László ügy­védem azután megmutatta Okolicsányti és azt mondta : — Ez az, akit maga mondott a villamos- iársaságnál! Elnök: Leirer Amália csak a vagyon­mentő vásáron találkozott Okolicsányi, veit s ­vagy pedig a lakásán is ? / Leirer Lőrinc (izgatottan) : ö volt * laká­sán, többször is volt! Az ESTI KURÍR polgári lap és a polgárság tömörítéséi** törekszik. Minden szs -Ívű polgár­nak kötelessége bem -t ebben a nagy munkánk! c^ííeni l>|^Rákóczi út 32 f ftffmosódelainll ük dm Jí rilhéns legdivatosabb minták- §§f §§j lUllsl d bán 75 cm. széles K IP f# (|T Külön! e s (M pepim iugik m Jui forgatható patent kézelővel, löL Jt 200 ezertől Igál m év\Kűroly kőrút 3. Csodás tavaszi nyakkendő újdonságok egységárakon 60, 75 és 90 ezer korona

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék