Esti Kurir, 1926. május (4. évfolyam, 98-120. szám)

1926-05-01 / 98. szám

Szombat, 1926 május 1 Siker: ELHANGZO­TTAK A PERBESZÉDEK A LEIRER-G­YILKOSSÁG ÜG­YÉBEN­­....... ■ ■ -wAf\j\S\$vrv}»- -----­Miért nem vádolja az ügyész rabló­gyilkossággal Okolicsányit, aki az öreg Leirer vallomása szerint a gyil­kosság napján is fönt volt Amáliánál •wM/u* Izgalmas jelenet Leirer Lőrinc és Okolicsányi között — Okolicsányit közön­séges rablógyilkosnak nevezte Leh­er — Az ügyész szerint is ketten követték el a gyilkosságot és a legnagyobb zsákmányt Okolicsányi kapta A budapesti büntetőtörvényszék Deák­­tanácsa ma a hátralévő tanukat hallgatta ki. Elsőnek Barta János belügyminisztériumi tisztviselőt szólította elő az elnök. Elnök: A vád szerint Okolicsányi öntől a múlt év márciusában bizonyos összeget kért és kapott? Tanú: Múlt év március elején Okolicsányi, akit három évvel ezelőtt ismertem meg egy társaságban, megjelent a hivatalomban és egy összeget kért tőlem kölcsön, hogy mek­korát, arra már nem emlékszem. Én pénz­zel nem rendelkeztem, mivel azonban Okolicsányit megbízható, becsületes em­bernek ismertem és tudom róla, hogy hazafias ügyekkel foglalkozik. Oláh Bélához, a MEFHOSz elnökéhez for­dultam és tőle kértem 1.200.000 koronát. Oláh ezt az összeget nyomban kiutalta és Okolicsányi át is vette a pénzt. Elnök: Miért fordult ön Oláhhoz? Tanú: Én a MEFHOSz propaganda osztá­lyának voltam a vezetője és mint ilyennek, a pénzek kiutalása körül indítványozási jo­gom volt. Elnök: Milyen célra fordította Okolicsányi a kapott összeget? Tanú: Nem tudom. Elnök: Okolicsányi csak privát kölcsönt kért, vagy pedig megjelölte a célt, amelyre kéri? Tanú:­­Kimondottan privát kölcsönt kért, az is lehet, hogy hivatkozott anyagi ügyeire is, de erre már nem emlékszem határozot­tan. _ Soóky ügyészségi alelnök . (a tanúhoz): Visszafizette Okolicsányi a kölcsönt? Tanú: Még nem, mert időközben letartóz­tatták és így nem volt módjában a kölcsönt megfizetni. Ügyész: Arról nem tud, hogy vitéz Olán Béla elengedte Okolicsányinak a kölcsön megfizetését? Tanú: Nem. Most már vitéz Oláh Bélát hallgatja ki a bíróság. Elnök: Ismeri a vádlottakat? Tanú: Csak Okolicsányit ismerem, férfi­társaságban találkoztunk, talán háromszor. Elnök: Igaz-e, hogy ön Okolicsányi Lász­lónak pénzt adott, mennyit adott, milyen célra és milyen feltételek mellett? Tanú: A múlt év március közepe táján hi­vatalos időm alatt bejött hozzám Barta Já­nos, a MEFHOSz egyik főosztályvezetője és arra kért, hogy Okolicsányi László részére utaljak ki kölcsönképpen 1.200.000 koronát. A hivatali szobában akkor harmincan, negy­venen lehettek. Okolicsányi nem hallhatta a beszélgetésünket, oldalt állt. Barta nekem rö­viden elmondotta, hogy Okolicsányinak kölcsönre van szük­sége valamilyen hazafias célra, többet emlékezetem szerint nem volt ideje mondani. Bartával hat éve dolgozom együtt, teljesen megbízható, hazafias embernek isme­rem, ezért tehát nyomban azt mondottam neki, hogyha ő jónak látja, utasítást adok a gazdasági igazgatónak, utalja ki Okolicsányi­nak az összeget. Azzal már ott is hagytam Bartát és kifelé menet odaszóltam Okolicsá­nyinak, hogy a pénzt megkapja. — Köszö­nöm, majd vissza fogom adni, — felelte Okolicsányi. Én azt mondtam erre : Jó. Elnök: Hogy milyen célra fordította azt a pénzt Okolicsányi, azt persze nem tetszik tudni? Tanú: Nem. Elnök: Igaz-e, hogy a MEFHOSZ el is en­gedte a kölcsönt Okolicsányinak? Tanú: El nem engedhette, mert Okolicsá­­nyival nem beszéltünk azóta. Az valószínű, hogy ha a pénz nem lett volna behajtható mondjuk a feleségén, akkor mi nem forszí­roztuk volna, együtt mentünk gyakran a Hungáriába, a Vadászkürtbe. A bundába járt a lá­nyom, az ékszereket viselte. Az elnök el akarja bocsájtani Leh­er Lő­­rincet, de ő kérdés nélkül beszélni kezd . — Azt mondja a jegyzőkönyv, — adja elő — hogy nagy rend volt a lakásban. A legnagyobb rendetlenség volt a lakószobák­ban. Elnök : De dulakodás nyomai nem voltak láthatók. Tanú : (izgatottan). A baloldali függöny le volt tépve, a szőnyeg össze volt zúrva, a fotelek összetolva, a zongoratakaró a földön,­ a legnagyobb dulakodás nyomai voltak mindenütt. Kerstens, Missmer s én mentünk be elsőnek­ a lakásba, ők is megmondhatják. Az aszta­lon két likőrös pohár volt. Látszott, hogy ittak belőle. A poharak fenekén láttuk a ma­radékokat. Elnök : Ha már belekezdett, mondja azt is meg, hogy milyen volt a testi ereje Leh­er Amáliának ? — Roppant erős volt, — kiáltja hevesen az apa-Erős, izmos nő volt, eltekintve a szép­ségétől, proporcionális, magas alak, erős nő. — Az is áll a rendőrségen felvett jegyző­könyvben — folytatja, — hogy a leányom valószínűleg felnyitotta az ajtót s akkor a gyilkos betette a résen a lábát, egyik kezé­vel pedig befogta a száját. Ez ki van zárva, határozottan állítom.­­ Mert ez a nő, szegény gyermekem, először, is félt, másodszor is én, mint édesapja, Kerstens úr pedig, mint a szeme világa, pa­rancsolta neki : Senkit ne engedj be! Ez csak benfentes lehetett, akit ő beenge­dett, olyan, akiben bízott. Hiszen tojásrántotta volt előkészítve a konyhában vacsorára. Az öltözete is silány volt, ahogy csak bizalmasai előtt mutatko­zott. Az iratokból kitűnik, hogy akkor bizo­nyos bajban szenvedett, nem fogadott akár­kit. Leirer Lőrinc súlyosan terhelő vallomást tesz Okolicsányi ellen Ezután az elnök Leirer Lőrincet szólította elő. Az egész terem érdeklődése a szerencsét­len leány édesapjának, magas, vállban kissé megtört alakja felé fordult. Vadonatúj kék ruhában, nyugodt léptekkel áll az emelvény elé az öreg Leh­er és higgadtan, szinte rutin­nal beszél, igaz, néha kissé hibás magyar nyelven. — Mikor beszélt utoljára a leányával — kérdi tőle az elnök. Lehrer: December 22.-én. Mikor elmentem tőle, még kért, hogy maradjak, de én beteg voltam a vesémmel, hát elmentem. Elnök: Hány órakor volt ez? Tanú: Negyed hat óra tájban. Elnök: Honnan tudja, hogy pont 22.-én tör­tént ez? Tanú : Karácsony előtt volt és még meg­beszéltük, hogy mit csinálunk karácsony­kor. A könyvszekrény nyitva volt, emlék­szem, mondtam is neki. Még mindig ott tartod az ezüstöt ? Elnök : Ugyan távoleső feltevés, de mégis felteszem a kérdést: nem vette-e észre a leá­nyán, hogy öngyilkosságra készül? Tanú: (tiltakozó gesztussal, hevesen) Nem. Dehogy. Ő élni akart. Nem igaz amit az ék­szerekből és egyebekből következtetnek, ő menyasszonya volt Kerstensnek és csak idő kérdése volt, hogy mikor háza­sodnak össze. Én állandóan látogattam őket, Kerstens is mindig kért, hogy csak jöjjek. Elnök: Az ékszereket, az ezüstöt ismerte ? Tanú : Az ezüstöt csak én ismertem, azt akkor vette Amália, mikor Kerstens már nem volt ott. Elnök : Hát a platina gyűrűt, a karkötő­órát, a bundát ? Tanú: Hogyne. ESSMIÉI 6 hengeres, 30 lóerős, balloongumi, komoly 4—5 üléses gépkocsi 114.000.000 k­orona B­ÁRDI Kossuth Lajos ucca 6. l­|^Rákóczi út 32 f ftffmosódelavill ük dm Jl r­b­ens legdivatosabb minták­ §§f §§| lUllsl d bán 75 cm. széles K IP |# Az ESTI KURÍR polgári lap és a polgárság tömörítéséi** törekszik. Minden szs -Ívű polgár­nak kötelessége bem -t ebben a nagy munkánk t éríteni (|T Külön! e s (M pepim iugik m Jui forgatható patent kezelővel, löL | t 200 ezertőlI gál m év­ Károly körút 3. Csodás tavaszi nyakkendő újdonságok egységárakon 60, 75 és 90 ezer korona 3. oldal Okolicsányi többször is járt Leh­er Amália lakásán, udvarolt és házasságot ígért neki Az elnök újból el akarja bocsájtani, de ő nem megy, izgatottan keresgél az írásai között és beszél, beszél, megállás nélkül. — Azt méltóztatott mondani, mindent el kell mondanom, amit tudok. Nem egy számla miatt ment el szegény leányon­ a villanytársasághoz, hanem a fogyasztás miatt. Az óra sokkal többet mutatott, mint az előb­bi hónapban, pedig el voltak utazva. Én mondtam neki, menj fel a Váci útra, jöjje­nek ki. Mikor azután másnap újra beszél­tem vele, ezzel fogadott : — Ismer valami Okolicsányit ? — Ismerek, — mondtam neki, — de ez egy előkelő ügyvéd, egy nagyon finom úri­ember. Elkezdett nevetni. Ah, szó sincs ar­ról, hanem a villanyos társaságnál megis­merkedtem egy úrral, ez az az Okolicsányi. Nagyon barátságos volt és azt mondta, hogy majd kijön egy emberrel hozzám és meg fogja vizsgálni a vezetéket. Mondtam neki, bánjék udvariasan vele, ha jön. A következő alkalommal azután elmon­dotta, hogy Okolicsányi kinn járt nála. Azt is mondta, hogy kapott e­gy tanácsot, hogy kell azt megcsinálni, hogy az óra ne mutasson annyit. Én erre megpirongattam, apai tekintélyemet gyakoroltam és mondtam neki, hogy ez csalás és ha Theónak megmon­dod, ő is meg fogja tiltani. — Megint elmúlt egy pár nap, akkor a lá­nyom elmondotta, hogy ez az úr, Okolicsá­nyi, nagyon szép dolgokat vásárol a vagyon­mentő vásáron ! Én rászóltam , mit törődik vele, mire való ez a szoros barátság, elin­tézte a villanyügyet, azzal vége. Aznap há­rom órakor jött hozzám és kért, hogy jöj­jek ki vele az árverési csarnokba, ott majd, megmutatja nekem az Okolicsányi urat. Nem vagyok rá kiváncsi — feleltem — azon­ban annyit kért, mint gyermek, hogy az apa teljesíti az ilyesmit, elmentem vele, de Oko­licsányi nem volt ott. A leányom megmutatta­ azt a helyet, ahol a falnál szokott állni. Nem jött el, — mondotta nekem Amália —■ talán haragszik valamiért. Este nála vacso­ráztam és akkor Amália elmondotta, hogy Okolicsányi neki udvarol és azt mondja, el akar válni a feleségétől. Én erre rendreutasítottam , miféle aljasság ez, itt van a te kedvenced, a te hibád, hogy az ember udvarol. Megszidtam őt, erre ő ne­vetett és nem hozta ezt többé szóba. — Mindezt én, mikor letartóztattak és Sándor László ügyvédhez folyamodtam, neki is elmon­dottam. Még emlékszem, amikor Sándor László ügy­védem azután megmutatta Okolicsányit és azt mondta : — Ez az, akit maga mondott a villamos­­társaságnál! Elnök: Leh­er Amália csak a vagyon­mentő vásáron találkozott Okolicsányi, veit­s­­vagy pedig a lakásán is ?­­ Leh­er Lőrinc (izgatottan) : ő volt a laká­sán, többször is volt! 10/24 HP 4 5 sze­mélyes és városi tourahaszná­­latra ideális K112.000.000 LANDY ISTVÁN, Ország M7 tér 9.

Next