Esti Kurir, 1926. május (4. évfolyam, 98-120. szám)
1926-05-01 / 98. szám
Szombat, 1926 május 1 Siker: ELHANGZOTTAK A PERBESZÉDEK A LEIRER-GYILKOSSÁG ÜGYÉBEN....... ■ ■ -wAf\j\S\$vrv}»- -----Miért nem vádolja az ügyész rablógyilkossággal Okolicsányit, aki az öreg Leirer vallomása szerint a gyilkosság napján is fönt volt Amáliánál •wM/u* Izgalmas jelenet Leirer Lőrinc és Okolicsányi között — Okolicsányit közönséges rablógyilkosnak nevezte Leher — Az ügyész szerint is ketten követték el a gyilkosságot és a legnagyobb zsákmányt Okolicsányi kapta A budapesti büntetőtörvényszék Deáktanácsa ma a hátralévő tanukat hallgatta ki. Elsőnek Barta János belügyminisztériumi tisztviselőt szólította elő az elnök. Elnök: A vád szerint Okolicsányi öntől a múlt év márciusában bizonyos összeget kért és kapott? Tanú: Múlt év március elején Okolicsányi, akit három évvel ezelőtt ismertem meg egy társaságban, megjelent a hivatalomban és egy összeget kért tőlem kölcsön, hogy mekkorát, arra már nem emlékszem. Én pénzzel nem rendelkeztem, mivel azonban Okolicsányit megbízható, becsületes embernek ismertem és tudom róla, hogy hazafias ügyekkel foglalkozik. Oláh Bélához, a MEFHOSz elnökéhez fordultam és tőle kértem 1.200.000 koronát. Oláh ezt az összeget nyomban kiutalta és Okolicsányi át is vette a pénzt. Elnök: Miért fordult ön Oláhhoz? Tanú: Én a MEFHOSz propaganda osztályának voltam a vezetője és mint ilyennek, a pénzek kiutalása körül indítványozási jogom volt. Elnök: Milyen célra fordította Okolicsányi a kapott összeget? Tanú: Nem tudom. Elnök: Okolicsányi csak privát kölcsönt kért, vagy pedig megjelölte a célt, amelyre kéri? Tanú:Kimondottan privát kölcsönt kért, az is lehet, hogy hivatkozott anyagi ügyeire is, de erre már nem emlékszem határozottan. _ Soóky ügyészségi alelnök . (a tanúhoz): Visszafizette Okolicsányi a kölcsönt? Tanú: Még nem, mert időközben letartóztatták és így nem volt módjában a kölcsönt megfizetni. Ügyész: Arról nem tud, hogy vitéz Olán Béla elengedte Okolicsányinak a kölcsön megfizetését? Tanú: Nem. Most már vitéz Oláh Bélát hallgatja ki a bíróság. Elnök: Ismeri a vádlottakat? Tanú: Csak Okolicsányit ismerem, férfitársaságban találkoztunk, talán háromszor. Elnök: Igaz-e, hogy ön Okolicsányi Lászlónak pénzt adott, mennyit adott, milyen célra és milyen feltételek mellett? Tanú: A múlt év március közepe táján hivatalos időm alatt bejött hozzám Barta János, a MEFHOSz egyik főosztályvezetője és arra kért, hogy Okolicsányi László részére utaljak ki kölcsönképpen 1.200.000 koronát. A hivatali szobában akkor harmincan, negyvenen lehettek. Okolicsányi nem hallhatta a beszélgetésünket, oldalt állt. Barta nekem röviden elmondotta, hogy Okolicsányinak kölcsönre van szüksége valamilyen hazafias célra, többet emlékezetem szerint nem volt ideje mondani. Bartával hat éve dolgozom együtt, teljesen megbízható, hazafias embernek ismerem, ezért tehát nyomban azt mondottam neki, hogyha ő jónak látja, utasítást adok a gazdasági igazgatónak, utalja ki Okolicsányinak az összeget. Azzal már ott is hagytam Bartát és kifelé menet odaszóltam Okolicsányinak, hogy a pénzt megkapja. — Köszönöm, majd vissza fogom adni, — felelte Okolicsányi. Én azt mondtam erre : Jó. Elnök: Hogy milyen célra fordította azt a pénzt Okolicsányi, azt persze nem tetszik tudni? Tanú: Nem. Elnök: Igaz-e, hogy a MEFHOSZ el is engedte a kölcsönt Okolicsányinak? Tanú: El nem engedhette, mert Okolicsányival nem beszéltünk azóta. Az valószínű, hogy ha a pénz nem lett volna behajtható mondjuk a feleségén, akkor mi nem forszíroztuk volna, együtt mentünk gyakran a Hungáriába, a Vadászkürtbe. A bundába járt a lányom, az ékszereket viselte. Az elnök el akarja bocsájtani Leher Lőrincet, de ő kérdés nélkül beszélni kezd . — Azt mondja a jegyzőkönyv, — adja elő — hogy nagy rend volt a lakásban. A legnagyobb rendetlenség volt a lakószobákban. Elnök : De dulakodás nyomai nem voltak láthatók. Tanú : (izgatottan). A baloldali függöny le volt tépve, a szőnyeg össze volt zúrva, a fotelek összetolva, a zongoratakaró a földön, a legnagyobb dulakodás nyomai voltak mindenütt. Kerstens, Missmer s én mentünk be elsőnek a lakásba, ők is megmondhatják. Az asztalon két likőrös pohár volt. Látszott, hogy ittak belőle. A poharak fenekén láttuk a maradékokat. Elnök : Ha már belekezdett, mondja azt is meg, hogy milyen volt a testi ereje Leher Amáliának ? — Roppant erős volt, — kiáltja hevesen az apa-Erős, izmos nő volt, eltekintve a szépségétől, proporcionális, magas alak, erős nő. — Az is áll a rendőrségen felvett jegyzőkönyvben — folytatja, — hogy a leányom valószínűleg felnyitotta az ajtót s akkor a gyilkos betette a résen a lábát, egyik kezével pedig befogta a száját. Ez ki van zárva, határozottan állítom. Mert ez a nő, szegény gyermekem, először, is félt, másodszor is én, mint édesapja, Kerstens úr pedig, mint a szeme világa, parancsolta neki : Senkit ne engedj be! Ez csak benfentes lehetett, akit ő beengedett, olyan, akiben bízott. Hiszen tojásrántotta volt előkészítve a konyhában vacsorára. Az öltözete is silány volt, ahogy csak bizalmasai előtt mutatkozott. Az iratokból kitűnik, hogy akkor bizonyos bajban szenvedett, nem fogadott akárkit. Leirer Lőrinc súlyosan terhelő vallomást tesz Okolicsányi ellen Ezután az elnök Leirer Lőrincet szólította elő. Az egész terem érdeklődése a szerencsétlen leány édesapjának, magas, vállban kissé megtört alakja felé fordult. Vadonatúj kék ruhában, nyugodt léptekkel áll az emelvény elé az öreg Leher és higgadtan, szinte rutinnal beszél, igaz, néha kissé hibás magyar nyelven. — Mikor beszélt utoljára a leányával — kérdi tőle az elnök. Lehrer: December 22.-én. Mikor elmentem tőle, még kért, hogy maradjak, de én beteg voltam a vesémmel, hát elmentem. Elnök: Hány órakor volt ez? Tanú: Negyed hat óra tájban. Elnök: Honnan tudja, hogy pont 22.-én történt ez? Tanú : Karácsony előtt volt és még megbeszéltük, hogy mit csinálunk karácsonykor. A könyvszekrény nyitva volt, emlékszem, mondtam is neki. Még mindig ott tartod az ezüstöt ? Elnök : Ugyan távoleső feltevés, de mégis felteszem a kérdést: nem vette-e észre a leányán, hogy öngyilkosságra készül? Tanú: (tiltakozó gesztussal, hevesen) Nem. Dehogy. Ő élni akart. Nem igaz amit az ékszerekből és egyebekből következtetnek, ő menyasszonya volt Kerstensnek és csak idő kérdése volt, hogy mikor házasodnak össze. Én állandóan látogattam őket, Kerstens is mindig kért, hogy csak jöjjek. Elnök: Az ékszereket, az ezüstöt ismerte ? Tanú : Az ezüstöt csak én ismertem, azt akkor vette Amália, mikor Kerstens már nem volt ott. Elnök : Hát a platina gyűrűt, a karkötőórát, a bundát ? Tanú: Hogyne. ESSMIÉI 6 hengeres, 30 lóerős, balloongumi, komoly 4—5 üléses gépkocsi 114.000.000 korona BÁRDI Kossuth Lajos ucca 6. l|^Rákóczi út 32 f ftffmosódelavill ük dm Jl rbens legdivatosabb minták §§f §§| lUllsl d bán 75 cm. széles K IP |# Az ESTI KURÍR polgári lap és a polgárság tömörítéséi** törekszik. Minden szs -Ívű polgárnak kötelessége bem -t ebben a nagy munkánk t éríteni (|T Külön! e s (M pepim iugik m Jui forgatható patent kezelővel, löL | t 200 ezertőlI gál m év Károly körút 3. Csodás tavaszi nyakkendő újdonságok egységárakon 60, 75 és 90 ezer korona 3. oldal Okolicsányi többször is járt Leher Amália lakásán, udvarolt és házasságot ígért neki Az elnök újból el akarja bocsájtani, de ő nem megy, izgatottan keresgél az írásai között és beszél, beszél, megállás nélkül. — Azt méltóztatott mondani, mindent el kell mondanom, amit tudok. Nem egy számla miatt ment el szegény leányon a villanytársasághoz, hanem a fogyasztás miatt. Az óra sokkal többet mutatott, mint az előbbi hónapban, pedig el voltak utazva. Én mondtam neki, menj fel a Váci útra, jöjjenek ki. Mikor azután másnap újra beszéltem vele, ezzel fogadott : — Ismer valami Okolicsányit ? — Ismerek, — mondtam neki, — de ez egy előkelő ügyvéd, egy nagyon finom úriember. Elkezdett nevetni. Ah, szó sincs arról, hanem a villanyos társaságnál megismerkedtem egy úrral, ez az az Okolicsányi. Nagyon barátságos volt és azt mondta, hogy majd kijön egy emberrel hozzám és meg fogja vizsgálni a vezetéket. Mondtam neki, bánjék udvariasan vele, ha jön. A következő alkalommal azután elmondotta, hogy Okolicsányi kinn járt nála. Azt is mondta, hogy kapott egy tanácsot, hogy kell azt megcsinálni, hogy az óra ne mutasson annyit. Én erre megpirongattam, apai tekintélyemet gyakoroltam és mondtam neki, hogy ez csalás és ha Theónak megmondod, ő is meg fogja tiltani. — Megint elmúlt egy pár nap, akkor a lányom elmondotta, hogy ez az úr, Okolicsányi, nagyon szép dolgokat vásárol a vagyonmentő vásáron ! Én rászóltam , mit törődik vele, mire való ez a szoros barátság, elintézte a villanyügyet, azzal vége. Aznap három órakor jött hozzám és kért, hogy jöjjek ki vele az árverési csarnokba, ott majd, megmutatja nekem az Okolicsányi urat. Nem vagyok rá kiváncsi — feleltem — azonban annyit kért, mint gyermek, hogy az apa teljesíti az ilyesmit, elmentem vele, de Okolicsányi nem volt ott. A leányom megmutatta azt a helyet, ahol a falnál szokott állni. Nem jött el, — mondotta nekem Amália —■ talán haragszik valamiért. Este nála vacsoráztam és akkor Amália elmondotta, hogy Okolicsányi neki udvarol és azt mondja, el akar válni a feleségétől. Én erre rendreutasítottam , miféle aljasság ez, itt van a te kedvenced, a te hibád, hogy az ember udvarol. Megszidtam őt, erre ő nevetett és nem hozta ezt többé szóba. — Mindezt én, mikor letartóztattak és Sándor László ügyvédhez folyamodtam, neki is elmondottam. Még emlékszem, amikor Sándor László ügyvédem azután megmutatta Okolicsányit és azt mondta : — Ez az, akit maga mondott a villamostársaságnál! Elnök: Leher Amália csak a vagyonmentő vásáron találkozott Okolicsányi, veitsvagy pedig a lakásán is ? Leher Lőrinc (izgatottan) : ő volt a lakásán, többször is volt! 10/24 HP 4 5 személyes és városi tourahasználatra ideális K112.000.000 LANDY ISTVÁN, Ország M7 tér 9.