Esti Kurir, 1927. december (5. évfolyam, 273-297. szám)

1927-12-01 / 273. szám

­ Hogyan ragadta el váratlanul a neoro­­­mantikus Aljechin a népszerű Capa­­blanca elől a sakk-világbajnokságot Capa­blanca a félbeszakított 34-ik játszmát a folytatás előtt feladta és így Aljechiné lett a 6-ik győzelem is Kora reggeltől késő dél­­utánig tartott Léderer Sándor hitközségi elnök temetése Buenos-Ayres, november 30. A Capablanca és Aljechin között folyó világbajnoki sakkmérkőzés tegnap délben a 34. játszmával véget ért. Capablanca a játék megkezdése előtt bejelentette, hogy feladja a játszmát, amely hétfőn este a nyolcvanadik húzás után félbeszakadt, s amelyben Capablanca állása már elveszett volt. Aljechin ezzel megnyerte hatodik játszmáját is, s minthogy a versenyszabályok értelmében a világbajnoki cint azt illeti, aki először nyer meg hat játszmát, Capablanca elvesztette a világbajnoki címet, amelyet most Aljechin kapott meg. Érdekes egyébként, hogy az előzetes megállapodás értelmében Capablanca nagyobb honoráriumot kapott, mint Aljechin, aki mindössze 960 fonsterlinget kapott, szemben Capablanca 1040 fontsterlinges tiszteletdíjával. Ma reggel Buenos Airesből jött Wolff-távirat jelenti, hogy Aljechin megnyerte a sakkvilág­­bajnokságért folytatott küzdelmet. Megdőlt Capablanca hegemóniája, amely közel hét esz­tendő óta megdönthetetlennek látszott. A tip­pelők az utolsó pillanatig nem hittek Aljechin győzelmében, így tehát a 6:3 arányú győzelem világszerte óriási meglepetést keltett. Szeptem­ber elején kezdődött Buenos Airesben a világ­­bajnokságért folytatott küzdelem, amely már az első napon meglepetést hozott: Aljechin megnyerte az első játszmát. A pillanatnyi csa­pás azonban egyáltalán nem ejtette kétségbe Capablancát, a sakkozógépet. Rövidesen ő ke­rült fölénybe, mígnem aztán három nyert parti után képtelen volt több győzelmet­­ kierősza­kolni. Ettől kezdve rengeteg remiparti után Aljechin lassan kint ötre emelte győzelmeinek számát. Végül most harmincnégy játszma után a hatodik győzelemmel megszerezte a vi­­­­lágbajnokságot. A döntő mérkőzés — ilyen előzmények után 1926-ban Aljechin elérkezettnek látta az időt, hogy kiálljon Capablancával megküzdeni a vi­lágbajnokságért. Az argentínai sakkbarátok óriási lelkesedéssel karolták fel az ügyet, rövidesen összeadtak tíz­ezer dollárt a díjazásra, szívük azonban haza­húzott: kimondották, hogy az összegből kétezer dollár minden­esetre Capablancát illeti meg, a nyolcezer dollárból pedig kétharmad részt a győztes, egy­harmad részt pedig a vesztes kap,­­így kezdődött el szeptember elején a mérkőzés, amelyen a két bajnok teljesen ellenkező szisz­témával játszott. Nem beszélve arról, hogy már a készülődésük is különböző volt, amennyiben Capablanca kerülte a versenyeket, ezzel szemben Aljechin az utolsó esztendőben a legtöbb európai versenyen résztvett, a játékmo­doruk is homlokegyenest ellenkező. Aljechin ugyanis a háború utáni úgyneve­zett neoromantikus stílus legfőbb exponense. Minden állásban félelmetesen kombinál és szinte lépésenként felmerülő új gondolatokkal vezeti a játszmát. Ezzel szemben Capablanca az amerikai stílusú, gép­­szerű játékot szereti, elkerüli a bonyolult lehetőségeket, tiszta állá­sokra törekszik és a minimális pozícióelőnyök értékesítésével hengerli le ellenfeleit. Aljechin győzelmét egyébként sokan abban is látják, hogy miután az utóbbi időben nem vonult el — mint Capablanca — a világtól, fen­tartotta a kontak­tust a sakkjáték-stílus legújabb fejlődésirányai­­val, elsajátította azt a széleskörű és összefogó gondolkozási rendszert, amely alkalmas az ösz­­szes stílusokkal szemben eredményes küzde­lemre.­­ Ezzel természetesen a dolog nincs véglege­sen elintézve, mert hiszen a megállapodás szerint Capablancának jogában áll egy éven belül ugyanilyen feltételek mellett revansot venni ellenfelétől. A mostani előzmények után azonban nem na­gyon valószínű, hogy Capablanca egy éven be­lül visszahódítsa váratlanul elvesztett hegemó­niáját. A győzelem jelentősége Ez a győzelem budapesti sakkörökben is óriási feltűnést keltett. Kellner Béla, a sakk­szövetség főtitkára a következőkben i­s mondotta el az Esti Kurírnak e győzelem jelentőségét. — A sakk históriájában régen történt ilyen váratlan esemény, mint a mostani. Mindenki Capablanca győzel­mét várta, ezen a véleményen voltak a világ nagy sakkmesterei is. Még a londoni sakkolim­­piászon történt, hogy a nagy angol lapok sakk­rovat vezetői meginterviúvolták Spielmannt és Nieset, akik mind a kettőn igen pesszimisztikusan nyilatkoztak Alje­chin sánszairól. Azt­ lehetne mondani, mindenki lebeszélte őt tervéről. Egyébként is egy évvel ezelőtt a new­­yorki nagyversenyen Capablanca biztosan győzte le ellenfeleit, ezek között Aljechint is. Éppen ezért csodálták Aljechin önbizalmát, amelyet mindezek az előzmények nem befolyá­soltak. Aljechin egyébként legutóbbi budapesti tartózkodása alatt kijelentette, hogy nagy re­ménnyel indult a küzdelembe, mert az a véle­ménye, hogy az első partik egyikét megnyeri, ezzel meg­töri azt a félelmetes nimbuszt, amely a Casablancával játszó mestereket za­varba szokta hozni. Casablanca, a csodagyerek versenyen óriási fölénnyel vezetett, ez a ver­seny azonban a háború következtében félbe­szakadt és folytatására nem is került sor soha többé. A háború alatt Aljechinnek nem volt módjában összemérni erejét nagy mesterekkel, de úgy látszik a magántréning épúgy kifejlesz­tette képességeit, mintha közben részt vehetett volna a versenyeken. Így aztán 1921-ben egy­másután három nagy mérkőzésen került ki el­sőként a küzdelemből. Triberg, Hága és Buda­pest volt annak a három szenzációszámba menő győzelemnek színhelye, amelyek biztosították a fiatal Aljechinnek az európai hegemóniát. Ez természetesen Aljechin egyéni véleménye volt, mert hiszen Capablanca nem csupán a nimbuszával szerezte meg rettegett hírnevét. Casablanca úgynevezett csodagyerek volt,­ hat­esztendős korában már hazájának, Kubának sakkbajnoka. 1911-ben pedig, huszonegyéves ko­rában a San­ Sebastian-i nagyversenyen első lett. Ebben az időben már oly hatalmas formát mutatott, hogy a világ sakkozói sürgették: áll­jon ki Laskerrel, a világbajnokkal. Közbejött azonban a háború, úgyhogy ez a világbajnok­ságért folytatott mérkőzés elmaradt, csak 1920- ban tarthatták meg, amikor is a kubai Havan­nában Capablanca fölényesen, partiveszteség nél­kül ragadta el a világbajnoki címet Las­­kertől, aki huszonöt éven át egyfolytában volt világ­bajnok. Aljechin első győzelmei . Tény azonban az, hogy Aljechin ifjúságá­hoz"majdnem teljesen analóg legendás ifjúkori győzelmek fűződnek, így példáu­l 1909-ben, 16 éves korában a szentpétervári főtornán ő lett az első. Az 1914-ben Mannheimben megkezdett A hét mester átölelte egymást Buenos­ Ayres, november 30. (Az Esti Kurír tudósítójának távirata.) A sakkvilágbajnokságért folyó mérkőzés tegnapi utolsó játszmáján óriási nézőközönség vett részt Capablanca az első húzás után felállott az asztal mellől és bejelentette, hogy feladja a partit Egyúttal bejelentette, hogy ettől a pillanat­tól kezdve Aljechin a sakk világbajnoka. A két mester erre átölelte egymást amit a közönség lelkes tapssal fogadott. A gyász impozáns megnyilvánulásával kí­sérték ma délelőtt utolsó útjára dr. Lederer Sándort, a pesti zsidó hitközség tragikus hirtelenséggel elhunyt elnökét. A gyászszertartást reggel fél kilenc óra óta a késő délutáni órákban még nem fejezték be, az imák és gyászbeszédek végtelen sora bú­csúztatja a magyar közélet és a zsidó hit­élet tragikus halottját. Az egyszerű ravatal, a gyászlepellel lelom­lett gyalulatlan deszka­­koporsó, amely fölött egy szál gyertya ég, a Csengery­ utca 30. számú gyászház egyik szobájának padlatán várta a gyászoló kö­zönséget. A ház előtt lovas- és gyalogosrendőrök áll­tak díszőrséget. A közönség már a kora reg­geli órákban megtöltötte a gyászház nagy udvarát. Fél kilenc óra előtt Ehrlich G. Gusz­táv vezetése alatt megérkezett a hitközség elöljárósága, majd az egyházi énekkar és Schreiber Dániel dr., a legidősebb kerületi rabbi. Rövid ima után a koporsót levitték a ház udvarára. A ravatalnál a zsidó cserkész­­csapat zászlós díszőrsége és a segélyegylet áll zászlajával. A gyászháznál a legidősebb rabbi mondta az első imát és beszédet a halott fölött. — Tíz hosszú éven át — mondotta Schrei­ber dr. — a legnehezebb időkben munkál­kodott a világ egyik legnagyobb hitközségé­nek az élén. Templomokat épített és minde­nütt csak áldást osztott. Szeretett elnökünk imádkozz­ott fenn az Úr zsámolyánál ezért az Üldözött Magyarországért. Gellért Henrik az Általános önsegélyző Egy­let nevében búcsúztatta ezután az egylet el­hunyt elnökét. Most föltették a koporsót a gyászkocsira és megindult a gyászmenet. Elől két diszbeöltözött lovasrendőr, utánuk a­­ Cserkészünk gyászfátyolos zászlókkal, az­után: a papság és­ a templomi­ énekkarok.­­A gyász­kocsi körül a hitközség tisztviselői, mögötte az elöljáróság és a közönség hosz­­szú sora. A menet áthaladt a Király-utcán és a Rombach­ utcai templom előtt állt meg, ahol a templom rabbija, Fischer Benjámin dr. mondott gyászbeszédet. — A te eszméd volt, — mondotta — hogy vissza a zsidósághoz és mi ígérjük, hogy ennek az eszmének, amely ebből a templom­ból indult ki, igaz hívei maradunk. Tovább haladt a menet, a Wesselényi­­utcán át a dohányutcai templom elé, ahol már óriási tömeg állt sorfalat. A ko­porsót a papság és az énekkar imái közben bevitték a templomba, ahol díszes katafalkra helyezték. A templom, amelyet gyászdrapériákkal vontak be, zsúfolásig megtelt gyászoló kö­zönséggel. Az előkelőségek soraiban ott vol­tak Wlassics Gyula báró, a főrendiház el­nöke, a miniszterelnökség képviseletében Balla mint tanácsos, a vallás- és közoktatás­­ügyi minisztérium képviseletében dr. Tóth István államtitkár, dr. Gerlóczy Károly min. tanácsos és dr. Mozsdlásy Imre min. taná­csos, székesfővárosi kir. tanfelügyelő, a fővárost dr. Purébl Győző tanácsnok és dr. Némethy Károly főjegyző képviselték. Kép­viseltette magát a katholikus egyház is dr. Mészáros János püspök, érseki helynök ál­tal. A képviselőház tagjai közül a követke­zők jelentek meg: Rassay Károly, Sándor Pál, Brády Ernő, Baracs Marcel, Fábián Béla, Gál Jenő, Pakots József képviselők és Glücksthal Samu felsőházi tag. Ott volt sióagárdi Zöld Márton tábornok, báró Weiss Alfonz, Székely Ferenc dr. udv. tan., Grósz Gyula egyetemi tanár, továbbá számos fele­kezeti intézmény képviselője. A gyászszertartás Linetzky főkántor gyász­­énekével kezdődött, majd Hevesi Simon fő­rabbi mondott nagyhatású gyászbeszédet. — Nemrég itt állt meg, — mondotta, hogy 75-ik születésnapján hálát adjon az Istennek. Élete mintaszerű volt. Míg hajdan a hitköz­ségek világi vezetői megelégedtek az igazga­tással, ő a vallásos élet melegségéért is küz­dött. Tíz évig álltt a zsidó hitközség élén, lankadatlanul dolgozott, míg most összerop­pant. Életének utolsó napján is a zsidó ifju­­ság érdekében emelte fel utoljára bölcs sza­vát. A megindító gyászbeszéd után a koporsót a hitközségi elöljáróság tagjai kivitték 3­ templom udvarára, ahol Fischer Gyula fő­rabbi beszélt. — Az embernek — mondotta — verejté­­kes munka, heves harcok, aggódó célkitűzé­sek jutnak ebben az életben, ő mindebből bőven kivette a részét. Abrahamson főkántor énekelte el ezután a szertartás c­orális részét és a gyászmenet megindult a Dohány-utcán át a Rákóczi­­útra, ahol a Rókus-kórháznál állt meg. A koporsót itt kocsira tették, úgy vitték ki a temetőbe, ahol a sírnál a küldöttségek egész sora várakozott, hogy elbúcsúztassák a ha­lottat. 4. oldal Csütörtök, 1927 december 1 6 lap 10 pengő szinte szállóigévé vált már Budapesten ez az üz­­letelv. Sőt mióta Rozgonyi udvari fényképész bedobta ezt az árat a köztudatba, azóta az egész országban lementek az egykor magas árak. Fel­kerestünk néhány fotográfust, hogy érdeklőd­jünk az új árak következtében előállott viszo­nyokról, de bizony mindenütt csak panaszkodást hallottunk, hogy ilyen árak mellett szinte alig lehet a képek előállításával járó óriási kiadáso­kat fedezni. Utunk végül Rozsgonyi mester jól­ismert Galvin-téri műtermében fejeződött be, aki viszont ellenkezőleg, arról győzött meg bennün­ket, hogy az új, leszállított árak a régi megren­delők mellé még újabb közönséget is szereztek, a társadalom kevésbé tehetős rétegei közül is. Sőt, kijelentette előttünk a mester, hogy árai­ból karácsony előtt még további engdeményeket is nyújt, csakhogy mindenki hozzájuttathassa szeretteit egy-egy szép kép révén, értékes kará­csonyi ajándékhoz. Debrecenben 6 fok hideg van A Meteorológiai Intézet jelenti: Az északon el­vonuló depressziót Izland felől egy új alacsony­­nyomású örvény követi. Az északi tenger tájára meleg óceáni maximum került, amelynek emel­kedési területe Skandinávia felett látszik. A dél­oroszországi maximum lassanként elvonul, a földközi-tengeri depresszió azonban helyét meg­tartva Franciaország felé terjeszkedett. Hazánkban az idő jórészt kiderült és a keleti részeken az éjjeli lehűlés erősebb lett. Így Deb­recenben és Csengeren mínusz 6 fok Celsiust mutatott a minimumhőmérő. Ma (' 'NI hőmérséklet Budapesten -1 2 C. fok. Jóslat: Nyugaton borulás, esetleg kevés csapa­dék, keleten éjjeli fagy. Duna, Tisza A földmívelésügyi minisztérium vízrajzi osz­tálya jelenti: A Duna Mohácsig alacsony vízállással apad, lejjebb közepes vízállással árad. Mai vízállások: Passau 220, Stein mínusz 42, Komárom 256, Budapest 208, Baja 238, Mohács 270, Barcs 69. A Tisza Tokajnál és Szolnoktól lefelé árad, másutt apad. Záhonyig alacsony, Tiszafüred és Szolnok között magas, másutt közepes víz­­állású. Az Esti Kurír tábora: a magyar polgárság modell cipők az 1852 Óriási választék meleg cipőkben nyári árakon Cipőink minőségéért és tartósságáért 1 évet tatál­unk Hunyadi cipőáruhtár­al, Hunyadi-tár 3. Hócipő sárcinő LINÓLEUM CIPŐHÁZBAN vl­ (Operáva­l szemben) Óra, ezüst ékszer Olcsó árak Kedvező feltételek Alkalmi vételek! nagy vá­asztékban MIWS&HD8R kamarai szállítónál, «?Ö/SE»­-KORU I 81. S­­/. TEL.­­ JÓZSEF 852-88.

Next