Esti Kurir, 1928. március (6. évfolyam, 50-75. szám)

1928-03-21 / 66. szám

JL A kávéház-tulaajdonosa és a dalszerző a cigányokat okolja sorsukért Az Esti Kurír munkatársának értesülése szerint a báli szezon befejezése óta nem keve­sebb, mint 16 körüli és Rákóczi-úti ká­­véház bocsátotta fel cigányzenekarét, s szerződtetett szalonmuzsikusokat. Az egyik kávéház tulajdonosa, aki a pesti cigányvilág egyik legismertebb prímását bocsátotta el né­hány nappal ezelőtt, a kö­vetkezőket mondotta a kávésok álláspontjáról: — A publikum kívánságára kellett a ci­gányzenekarokat elküldeni. A szalonzene­kar tanult zenészekből áll: magyar nótát, tánczenét, klasszikust egyformán értik. A publikum nagyon szívesen hallgatja. A cigányok nem akarnak haladni a korral, le nem teszik a klarinétot, nem hagyják el a cimbalmot és az új modern zenébe nem tudják magukat, beleélni. A prímás, akit el­kellett bocsátanom, hónapokig volt nő­am, e.90~' ~" "J '"'y"1 r'T~ *---!! r~'j azelatt. A cigányzenekarok egy része féligmeddig már úgyis átszerelt jazz-bandre és viszont az én mostani szalonzenekaromban is két­­háron­ cigány játszik. A múltkor az egyiket megszólította a cigányzenészegyesület egyik híres prímása és azt mondta neki: „Nem szégyelled magad, elárulsz bennünket, jazz hantiban ját­szol?" — „Mit csináljak — felelte az „árulás­tól" megszeppent cigány — mikor öt gyer­mekem van?“ Azonkívül: egy cigányzene­­kar 80 pengőt kér egy estére, a szalonzenekar 10—15 százalékkal ol­csóbb. .A szalonzenekar nem tányéroz, mig a ci­gányzenénél 50—60 fillért kellett a tálcára tenni annak a vendégnek is, aki esetleg csak egy 50—60 filléres fekete mellett hallgatta a cigány muzsikáját. Igaz, hogy a cigány­­ egy-két órát muzsikál egyfolyteb'*” ^a jó­­• kedve­­ '— ’ míg a jazz többet szünetel. Ma a kávésnak úgy sincs vendége, mert a tisztviselőosztály teljesen tönkre­t Szerda, 1928 március 21 Ístibíbír! A CIGÁNYZENE ÉS A JAZZ ÉLET-HALÁL HARCA • ■­­ '' ■■ ■ Ma délután izgalmas tanácskozásra gyűl össze 2500 fővárosi cigányzenész, akiknek 93 százalékát elbocsátották a jazz és a rádió miatt . . ............. A báli szezon óta tizenhat nagykávéház bocsátotta el a cigányzenekart és jazz­­bandet szerződtetett . Még a kültelki kiskocsmákból és a vidékről is kiszorultak a cigányzenészek, mert a falusi kocsmákban is rádió vagy jazz-band szól Ma délután három órakor 2500 buda­pesti és több­ száz vidéki cigányzenész se­regült össze a régi képviselőházban gyű­lésre. A legszomorúbb, legkeserűbb nótát húzzák el: a saját leírhatatlan nyomorukat. Rácz Zsigmond elnök és Berkes Miklós központi alelnök be fogják jelenteni a ci­gányzenészeknek, hogy az egyesület egy fillér segélyt sem tud többé fizetni a munkanélkülieknek, mert a 2500 fővárosi cigány 93 százaléka szerződés nélkül éhe­zik és a tagoknak csak 7 százaléka muzsi­kál. Az izgalmas cigányközgyűlésen elkese­redett szónoklatok hangzanak el a jazz­­band ellen, amely a cigányzenészek szerint őket kenyerükből teljesen kiszorította és az ország többezer cigányzenészét családjával együtt a legnagyobb nyomorba döntötte. A cigányzenészek kálvária-téri tanyáján ma elmondották az Esti Kurír munkatársának, hogy amióta a jazz-band divatba jött, nem­csak a mulatókból és az előkelőbb étter­mekből és kávéházakból, de még a kültelki kiskorcsmákból is kiszorulnak a cigány­­zenészek. A vidéken sem jobb a helyzet, ott vagy rádió szól a korcsmában, vagy pedig Budapestről hozatnak le jazz­­bandet. „Mi császári és királyi udvari zenészek.. Berkes Miklós központi alelnök, Berkes Béla testvéröccse, meghatóan adja elő a cigányzenészek szomorú helyzetét: — Mi, Berkesek, császári és királyi ud­vari zenészek idejutottunk! Nyomorog a ci­gányság. Négy-ötgyermekes családapák két­­három pengőt keresnek egy héten a leg­jobb esetben. Ezt is úgy, hogy szinte kol­dulásképpen mennek be egy-egy kisebb ven­déglőbe muzsikálni. Csak úgy portyáznak szerződés nélkül. Persze csak szombaton és vasárnap, egész héten egy fillért sem ke­resnek. Legújabban külföldön úgy döntöt­tek a hatóságok, hogy csak annak a tulaj­donosnak szabad magyar cigányt tartani, aki helybeli zenekart is alkalmaz. Amelyik prímás ki is jut külföldre, két hét múlva kiutasítják. A múltkoriban elhívtak a ci­gányzenészek egyik nyomotanyájára, ahon­nan úgy szöktem vissza, mert nézni sem tudtam azt a rettentő szenvedést. Tizenhatan-tizennyolcan hevertek­­ a földön, egymás hegyén-hátán, rongyosan, ruhátla­­nul, fűtetlen szobában. Az egyik zenésznek öt gyermeke vett, de csak egy rend ruhája és egy pár cipője a gyerekek számára. Ezért mindennap egy másik gyerek ment az egyet­len ruhában és cipőben az iskolában! Eh­hez hasonló eseteket ezrével lehetne felso­­sorolni. Ezek az éhező emberek, akik leg­jobb esetben egy-két pengős kölcsönökből tengetik évekig az életüket, természetesen nem tudnak tanulni, valósággal letargiába esnek, s így elmaradnak a kortól és a divat­tól. Az „árulók“ és akik tovább nyomorognak — igaz-e — kérdeztük, — hogy a cigány­zenészek elhatározták, hogy az egész or­szágban átalakulnak jazz-bandekké? — Vannak ilyenek, — kiáltja haragosan Berkes, — de ezeket a cigányzenészek többsége áru­lóknak tekinti. Vannak olyanok is, akik beléptek jazz­­bandekb­e. Ez szégyen —’dehát mit csinál­janak, ha nem tudnak kenyeret adni csa­ládjuknak. A cigányzenészek túlnyomó ré­sze azonban azt mondja: inkább nyomor­­gunk még egy-két évig, de várunk, mert a jazz-band csak divat és végül mégis csak győzni fog a magyar nóta. Ezalatt összegyűl a vezetőség a hangosan magyarázó Berkes körül és mindenki he­lyesel az alelnöknek. — Hát van-e olyan zenekar Magyarorszá­gon, amely 200—250 darabot lemuzsikál? Ha villamosban ülök és kezembe veszek egy kottát, amit soha életemben nem láttam és kétszer átolvasom, azt úgy megtanulom, hogy a kottát soha életemben kezembe sem veszem többé! Ha ön egy zeneszámot kom­ponál és nekem kétszer elfütyüli, öt perc múlva eljátszom a bandámmal hibátlanul. „Mi muzsikáltunk a dekkungban nem a jazz-band“ — Az idén megtörtént az, amire még a ma­gyar életben példa nem volt, hogy a bálokon katonazenekar és jazz-band játszott, onnan is kiszorult a cigány. Persze, amikor már az urak benne voltak a mulatságban, akkor odaintettek bennünket, mert szívhez­­szólóan a fülnek muzsikálni mégis csak mi tudunk... — Csak egy példát kell felhoznom a dél­utáni gyűlésén: a Balog Poldiét. Ez a prímás kiment Párizsba, ahol milliomos lett. Amikor kitört a háború nem internálták, mert Pá­rizsban mindenki imádta a feketehajú magyar prímást — és átszöktették Madridba maguk a franciák. Ott halt meg nemrégen palotájá­ban — most a fia muzsikál... — Bizony a magyar nótának mi szereztünk hírnevet — rúgják rá a többiek. — Mi éhezünk, de ha szükség van, minket hívnak „lelke­síteni." — A háború alatt a frontokon harcoltunk. Egyik nap muzsikáltunk, a másik nap harcol­tunk a „dekkungban1* — mondják egyszerre tizen is­­ment és a fogyasztás szempontjából abszo­lút nem számít. Nekünk a közönség ízlésé­hez kell alkalmazkodnunk. Ez az oka an­nak, hogy a kávésok elbocsátották a ci­gányzenekarokat. Ma már a falusi kanász is rádiót hallgat Megkérdeztük a cigányzene és jazz-band élet-halálharcáról az egyik kiváló magyar nótaszerzőt, Murgács Kálmánt is, aki el­mondotta, hogy a közönség kifinomodott hallása az oka a cigányok mai szomorú sorsának. — A jövő zenészgerenációnak már 6—8 évig kell járnia zeneiskolába, mert ma, amikor még a falusi kanász is hegedűművé­szeket, szalonzenekart és gramofonlemeze­ket hallgat a rádión s a cigány, aki nem tanul, már a vidéken is kikopott. Nincs hangszerelésük, rossz zenei „letétben­s játszanak, nincs csuklótechnikájuk. Ezzel szemben a szalonzenekar tanult zenészekből áll. Természetesen vannak a prímások kö­zött kivételek is, de viszont igen sok ci­gánybandában hatan prímet játszanak a csak utánuk kullog valahogyan a nagybő­gős és a kontrás. A szalonzenekar pedig mindent tud, magyar nótát is és játékukból finom művészi összhangzat alakul ki. Min­den tisztelet azoknak, akik tanulnak, de a tanulatlan cigányoknál ma m­ár az utcai verkli is jobb. Hiába szónokolnak a jazz ellen, ez kultu­rált, finom muzsika. .. cigányokon egy se­gíthet, ha tanulnak. És végül, ami igen fon­tos: a külföld nem a cigányzenészeket imádja,­­ hanem a magyar dalt! * A pécskai cigánysoron nagy a sirás­­zivás... Somogyi Vilmos. 7. oldal SSBB5 Az ellenzék távolmaradása mellett unottan tárgyalta a Ház a költségvetést Zsitvay Tibor elnök negyed 11 órakor nyitja meg a képviselőház ülését. A kor­mánypárti padsorokban 20—25-en ültek, a baloldali mezőny teljesen üres. Később érkezik Vanczák János, majd még egy-két szocialista. A kormány tagjai közül senki sincs jelen. Az elnök bemutatja a szigetvári kerületben megválasztott Aládosy Béla meg­bízólevelét, majd folytatják a költségvetés vitáját. Kesschl Richárd az első felszólaló. Saj­nálja, hogy a két javaslatot, a költségvetést és az appropriációt a Ház egybekapcsolta, mert ez az eljárás árt annak a békés at­moszférának, amely már kialakulóban volt a parlamentben, de sajnálja azért is, mert a házszabályok alkotmánybiztosítékok, ame­lyeket megsérteni nem szabad. Ezután a kormány költekező politikáját támadja. A költségvetésből az tűnik ki, hogy ez az or­szág 120 millióval többet adózik, mint ta­valy. A forgalmiadó-ellenőrök úgy grasszál­­nak az utóbbi időben szerte az országban mindenfelé, mintha egy megszálló hadsereg hadtápcsapatai volnának. Határozati javas­­latot nyújt be, amely szerint a képviselőház ■tasitsa a kormányt, hogy a tisztviselőknek adott külön jutalmakról két hónapon belül terjesszen a Ház elé részletes jelentést. — Az állami pénzek — úgymond — sza­nálásokra mennek el A valorizációra nincs pénze a kormánynak, de a Bacher-malmot szanálták. A Hangyát és a szövetkezeteket támogatja a kormány és ugyanakkor a bel­földi hitelre gondot nem fordít. A kormány takarékosságot sürget és fel van háborodva, ha előadjuk, hogy itt pazarlás folyik. Az igények Trianonjára van itt szükség A FAKSz-knak adott pénzt a városok között kellett volna szétosztani, akkor a házak mindenütt már fel is épültek volna Ezután Klebelsberg kultúrpolitikáját bí­rálja. Láng János ! Hatszázezer gyermeknek nincsen óvodája, de halbiológiai intézetünk az van. Színházra többet költ a kultusz­­miniszter úr, mint óvodákra. Reischl Richárd csak a költségvetést fo­gadja el. Tóth Pál a következő szónok. A terem teljesen üres, alig lézeng 12 képviselő a padsorok között. A falu elhanyagolt kultú­rájáról beszél. Majd áttér a forgalmi adó mai rendszerére, megállapítja, hogy nem tartható fenn, mert mindenütt forradalmat idéz elő. A költségvetést elfogadja. Láng János a polgári házasság és a válási törvény intézményét támadja. A teremben ülők gúnyos derültsége közt fejti ki, hogy az ezekből a törvényekből fakadó erkölcsi károk olyan anyagi terhet rónak az ál­lamra, hogy ez tette lehetetlenné, hogy az állam eleget tegyen a hadikölcsönökből eredő kötelezettségeinek. Határozati javaslatában kéri utasítani a kormányt, hogy amennyiben a kormány nem szünteti meg a polgári házasságot, záros határidőn belül olyan törvényjavasla­tot terjesszen a Ház elé, amely a válást le­hetetlenné teszi vagy legalább is megnehe­zíti. A törvényjavaslatot elfogadja. Hunyadi Ferenc gróf a történelmi osz­tály hivatásáról beszél. A javaslatot el­fogadja. Csontos Imre a falusi nép panaszát teszi szóvá. Az adóvégrehajtásnál mutatkozó em­bertelenségek elkeserítik a falu lakosságát Orvoslást kér. A javaslatot elfogadja. Krüger Aladár: A költségvetést a számok hangversenyének tartja, amely lehet gyász­induló, de lehet riadó is. A kedvezőtlen né­pesedési viszonyok gazdasági okokra vezet­hetők vissza. Az ülés tart. I *­­f

Next