Esti Kurir, 1928. augusztus (6. évfolyam, 173-197. szám)

1928-08-01 / 173. szám

Szerda, 1928 augusztus 1 JSu­KdbIR 3. oldal Tápiószelénél kisiklott a gyors, de csak néhány könnyű sebesülés történt Ma délelőtt fél tizenegy órakor könnyen végzetessé válható vasúti szerencsétlenség történt Tápiószele állomás közelében. A ko­molyabb szerencsétlenséget csak a vezető lé­lekjelenléte akadályozta meg. A vonatvezető közvetlenül a szerencsét­lenség után lefékezte a mozdonyt és így a vonat megállt. A szerencsétlenség a bukaresti gyorsvonat­tal történt, amely 9 óra 45 perckor indult el a Keleti pályaudvarról. A vonat féltizenegykor ért Tápiószelére, de mielőtt befuthatott volna az állomásra, a pályának azon a szakaszán, ahol már napok óta javítják a síneket a gyorsvonat utolsó négy kocsija kiug­rott a sínekről és így a teljes sebesség­gel robogó mozdony meglehetős nagy távolságon hurcolta maga után a vasúti töltésen futó kocsikat. ■ A pályának ezen a részén igen magas vasúti töltésen halad a sín és már már úgy látszott, hogy a kisiklott ko­csik lezuhannak a mélységbe, amikor a mozdonyvezető lefékezte a vonatot és a bukaresti gyors megállt a nyílt pályán. A vonatkisiklás a tápiószelei állomástól alig néhány száz méternyire történt és a szerencsétlenség után a pályaudvarról pá­lyafelvigyázók szaladtak a vonathoz. A kisiklott négy kocsi közül az egyik az étkezőkocsi volt, a másik három két harmadosztályú és egy másodosztályú személyvagon, amelyek már a vasúti töltés szélén voltak, amikor a vezetőnek sikerült lefékeznie a vonatot. Az utasok között természetesen óriási pánik tört ki. A kisiklott kocsik valamennyi ablaka betö­rött és az utasok izgalmát fokozta az is, hogy az ablakszilánkok könnyebben megsebe­sítettek tizenegy utast, akik hangos jajveszékeléssel kiáltoztak segít­ségért. Csak miután a közönséget sikerült megnyugtatni, akkor tudták megállapítani, hogy komolyabb szerencsétlenség, valamint súlyosabb sebesülés sem történt. A tápiószelei állomásról azonnal intézkedtek, hogy a nagyforgalmú vonalszakaszon leállít­sák a forgalmat, amíg a kisiklott szerelvényt helyre nem hozzák. Ebben az időpontban kellett volna ugyan­is megérkeznie Budapest felöl a szolnoki személyvonatnak és ezt a vonatot csak az utolsó percekben sikerült megállítani a szerencsétlenség színhelye előtt a nyílt pályán. A vonatkisiklás színhelyére csakhamar munkáscsapatot­ vezényeltek ki, amely meg­kísérelte a kisiklott­­ vonatoknak a sínekre való visszatolását. Mivel azonban ez a kísér­let nem sikerült, a bukaresti gyorsvonatot a négy kocsi nélkül indították útnak Bukarest felé. Az­­ épen maradt szerelvénnyel utazott az a tizenegy utas is, akik az ablaksz­ilánkoktól könnyebb sérüléseket szenvedtek és akiket a Tápiószeléről kihívott orvos részesített első­segélyben. A szerencsétlenség után a bukaresti gyors háromnegyed órai késéssel folytatta útját. Az államvasutak részéről azonnal megin­dult a vizsgálat annak kiderítésére, hogy mi okozta a szerencsétlenséget. Bár ezt a késő délutáni órákig nem tudták pontosan meg­állapítani, valószínűnek tartják, hogy ezen a szakaszon, ahol éppen a régi síneket cse­rélik ki, a sin olyan laza volt, hogy az egyik síntartó pont a vonat súlya alatt m­eg­­pattant és ez okozta a kisiklást. A vizsgálat folyik. A JÖVEDÉKI RENDELET AZ ÉRDEKKÉPVISELETEK ANKÉTJÁN ■' i .............. Térffy igazságügyi államtitkár a népjóléti minisz­térium nagy ankétján elismerte, hogy a jövedéki rendeleteket be kellett volna mutatni a parlamentnek­ ­ ■ Vt/lSl/lsi ................ Belatiny Artúr, Madarassy Beck Gyula báró és Fábián Béla felhívták a figyelmet a polgárság óriási adóterheire • Holnap életbe lép a rendelet " Az egész gazdasági életet súlyosan fenye­gető jövedéki rendeletek ügyében ma délelőtt 10 órakor kezdődött meg az az ankét, amelyet Vass helyettes minisz­terelnök hívott össze a népjóléti minisz­tériumba. Az elnöklő Vass miniszteren kívül jelen volt Pesthy igazságügyminiszter, Térffy Gyula igazságügyi államtitkár, Szabóky Alajos pénz­ügyi államtitkár, Bollermann Gyula és Jakab Oszkár pénzügyi helyettes államtitkárok, Are­­meshegyi és Germán miniszteri tanácsosok, továbbá Fábián Béla, valamint a kereske­delmi kamara képviseletében Belatiny Artúr elnök és Kemény Dezső, az OMKE képviseletében Fischer Ödön alelnök, Balkány Kálmán igazgató, Bodroghy József pénzügyi előadó, a Gyosz­ képviseletében Koehler Károly főtitkár, a Tébe képviseletében Nyulászy János és Gö­rög Frigyes pénzügyi előadó, a Kereskedel­mi Csarnok részéről Madarassy-Beck Gyula báró elnök és Balla Szigfrid főtitkár, az Or­szágos Iparegyesület részéről Hauswirth Ödön alelnök és Naményi Ernő igazgató, a Baross Szövetség képviseletében Jaczenov­its Géza és Gotsner Jakab és végül a Mezőgaz­dasági Kamara és az OMGE képviseletében Marsall Ferenc és Mutschenbacher Emil igazgató. Az Ügyvédi Kamarát Ujlaky Géza képviselte. Az ankétet Vass helyettes miniszterelnök nyitotta meg és hangoztatta, hogy az értekezlet célja az ellentétes felfogá­sok tisztázása. Nem szónoklatokat vár tehát, hanem a konkrét panaszok előterjesztését, hogy az illetékes tényezőknek alkalmuk legyen meg­tenni a panaszokra észrevételeiket. A rende­let félreérthető pontjait kell tisztázni. Ez a rendelet nem más, mint egybefűzése a régi rendeletekben elszórt jogszabályoknak. A polgárság nem érdemelte meg, hogy száznegyvenéves rendelete­ket hívjanak életre Belatiny Artúr, a Magyar Kereskedelmi Kamara elnöke köszönetet mond Vass he­lyettes miniszterelnöknek az ankét összehí­vásáért. Az adóterhek már most is rendkí­­vüli nagy súllyal nehezednek a polgárságra, amely óriási áldozatokat hozott és hoz ma is. Ezeknek az áldozatoknak az eredménye , hogy a költségvetésben nagy feleslegek mu­tatkoznak és az adóbevételek nagymér­tékben haladják túl az előirányzatot. Madarassy Beck Gyula báró, megállapí­totta, hogy az óriási áldozatokat hozó polgárság nem érdemelte meg, hogy száznegyven éves rendeleteket hívjanak életre. Kifogásolta, hogy tettenérök és a feljelentők jutalékot kapnak, és különösképen sérel­mezte, hogy az egyenes adókra is vonatkoz­nak a jövedéki kihágásokra megállapított büntető szankciók. Pesthy igazságü­gyminisz­­ter az Esti Kurírnak adott nyilatkozatában kijelentette, hogy ezek a büntető szankciók az egyenes adókra nem vonatkoznak. Ez a kijelentés megnyugtatja ugyanide rendkívül fontos, hogy ez kifejezésre jusson a jövedéki rendeleteket módosító pótrendeletben. Bollermann miniszteri tanácsos azt állítja, hogy a jövedéki rendeletekben nincs sú­­lyosbításról szó, csupán egységes kodifiká­lásról. Lényegében igaz, hogy az egyenes adókra is vonatkoznak a jövedéki kihá­gásokra megállapított büntető szank­ciók, de ez csak elvi jelentőségű, mert ezeket a szankciókat a gyakorlatban ezután sem fog­ják alkalmazni. A tettenérési jutalékokkal a túlzott jutalékokat akarták korlátozni, de jutalékokra mindenesetre szükség van, mert ez serkentően hat. Térffy államtitkár az alkotmány­jogi kifo­gásokra reflektál. Az egyenes adókra vonat­kozó kihágás alig van. A büntető szankció­kat a jövőben sem fogják itt alkalmazni. ■ „A pótrendeletnek ki kell mon­dania, hogy a szankciók az egye­nes adókra nem vonatkoznak. Madarassy Beck báró fentartja alkotmány­jogi aggályait. Kifogásolja azt is, hogy sú­lyos jövedéki kihágásoknak minősít a ren­delet olyan kihágásokat, amelyeket a tör­vény másként ítél is meg. Ezután Fábián Béla szólal fel. Az új jö­vedéki rendeleteket — mondja — feltétlenül be kellet volna mutatni a törvényhozásnak. Sérelmes az is, hogy a vizsgálóbiztosok, akik tulajdonképpen bírói funkciót teljesí­tenek, jutalékot kapnak. Ha eddig nem volt szükség az egyenes adók ügyében ilyen büntető szankciókra, miért kellett ezeket most bevenni a ren­deletbe? A pótrendeletben ki kell mondani, hogy ezek a szankciók az egyenes adókra nem vonatkoznak. Térffy államtitkár igazat ad Fábiánnak abban, hogy a jövedéki rendeleteket a törvényhozásnak be kellett volna mu­tatni. Ennek elmulasztása azonban a rendeletek érvényességét nem érinti, mindössze azt lehet megtenni, hogy ezért a mulasztásért a kormányt felelős­ségre vonják. Pesthy igazságügy-miniszter a nyilvános­ság kizárásának jelentőségéről beszélt, majd Bollermann miniszteri tanácsos azt fejte­gette, hogy a jövedéki rendeletek nincsenek ellentétben a büntető perrendtartással. Ezután Ujlaky Béla dr. csatlakozott Fá­bián Béla fejtegetéseihez. ... És a rendelet mégis életbe lép Az értekezlet két óra után ért véget és erről a következő hivatalos kommüni­két adták ki. Dr. Tass József helyettes miniszterelnök elnökletével ma délelőtt az érdekeltségek be­vonásával értekezlet volt a népjóléti minisz­tériumban a jövedéki rendelet ügyében. Az értekezlet során különösen a­ törvényes­­ség, valamint a rendelet bemutatásának kény­szerére vonatkozó kérdések nyertek teljes megvilágítást. A különböző érdekeltségek képviselői részé­ről elhangzott és még várható­­ nehézségek és kifogások további tárgyalása ügyében a helyettes miniszterelnök úgy intézkedett, hogy az érdekeltségek képviselői által nyolc napon belül a kormányhoz benyújtandó konkrét előterjesztéseket további nyolc napon belül az érdekelt minisztériumok megvizsgálják, válaszukat írásban megadják és Szent Ist­ván napja után következő, valamelyik napon az értekezlet ezen az alapon újra összeül. A rendelet augusztus 1-én az eredeti ren­delkezések értelmében hatályba lép. Vigyázó gróf állítólag az Akadémiára hagyta vagyonát Az Esti­ Kurír tegnap elsőnek jelentette, hogy Vigyázó Ferenc gróf, a híres magyar főúr egy osztrák szanatóriumban pillanatnyi elmezavarában öngyilkos lett. Gróf Vigyázó Ferenc után felmérhetetlen vagyon maradt. A bajáti Vigyázó-család egyike volt Magyar­­ország leggazdagabb famíliájának. A­ Duna- Tisza közén 30.000 hold termőföld, renge­teg épület, azonkívül sok készpénz és mű­tárgy tartozott Vigyázó Ferenc vagyonába. Ezt a hatalmas vagyont egy Bécsből érke­zett értesítés szerint Vigyázó Ferenc a Ma­gyar Tudományos Akadémiára hagyja ,nagy­­részben.­­ Az óriás vagyon a végrendelet szerint nagyrészben a Magyar Tudományos Akadémiára száll. Ugyanakkor azonban felmerült az a hír is, hogy Vigyázó két végrendeletet bészítte­­tett, ezeknek tartalmát azonban pontosan még nem ismerik. Az Esti Kurír munkatársa egyébként kér­dést intézett a Magyar­ Tudományos Akadémia titkárságához ez ügyben, ahol kijelentették, hogy m­indezideig nem tud­nak arról, hogy Vigyázó Ferenc gróf in­tézkedett vagyonáról. A gróf Vigyázó-család annak megállapítását kéri, hogy Ferenc gróffal nem halt még ki a bojárt Vigyázó-család. Bojárt Vigyázó Ele­mér, a család szeniorja ugyanis még ma is él és jelenleg Budapesten tartózkodik. Tűz és borzalmas pánik egy olasz műselyemgyárban Róma, július 31. (Az Esti Kurír tudósítójának távirata.) A római Viscosa mű­selyemgyár vegyészeti osztályában egy gáztartály felrobbanása foly­tán tűz ütött ki. Minthogy további robbaná­soktól kellett tartani, a vegyészeti osztály­ban dolgozó munkások fejvesztve menekül­tek s legnagyobb részük a­­ második emeleti ablakokból ugrott le az udvarba. Tizenöt, munkás és minkásasszony súlyos sebesülése­ket szenvedett. A tüzet hamarosan lokalizál­ták. Az ausztráliai eucharisztikus kongresszus Róma, július 31.­­ (Az Esti Kurír tudósítójának távirata.) A szeptember 3-án kezdődő sidneyi nemzet­közi eucharisztikus kongresszusra kiküldött pápai delegáció Ceretti bibopos vezetése mellett ,tegnap utazott el Ausztráliába. A pápa az indulás előtt hosszabb kihallgatáson fogadta a küldöttség tagjait. A sidneyi eucharisztikus kongresszus szeptember 3-tól 8-ig tart. - — A Nyugat augusztus 1-i száma megjelent. Tartalma: Gellért Oszkár: Valami a végtelen sugarakból. (Vers.) — Balassa József: Az ame­rikai kultúra. (Tanulmány.). — Móricz Zsig­mond: Homokbucka. (Novella.) —­­Teleket Béla:­ Versek. — Szergej Szergyejev Censzki: Színváltozás. (Regény.) Oroszból fordította: Gellért Hugó. — József Attila: Versek­. — Bal­­kányi Franciska: Zsolna imái és meghallgatta­­tása. (Novella.) — Molnár József: Botrány a pokoltornácon. (Jelenet.) — Farkas László: Versek. — Pap Károly: B. városában történt. (Novella.) — Szolnoki István: Embertípusok küzdelme a kultúra irányításáért. (Tanulmány.) — Ignotus: Szocializmus­­­ és kapitalizmus. (Cikk.) — Kosztolányi Dezső, Tersánszky J. Jenő, Gyergyai Albert, Kürti Pál, Szegi Pál és Rabinovszky Máriás kritikái. — A gazdag szám ára 2 pengő, negyedévi előfizetés 10 pengő. Aki a Nyugatra előfizet, ingyen kaphatja meg Ady Endre bronz-plakettjét, amelynek 30 pengő a bolti ára. Kiadóhivatal: VII., Ilka­ utca 31. Tel.: 1. 371—40. ^ — Csukamájolaj helyett meleg időben is élve­zetes csemege a jóizű­, kellemes, poralakú remak­.­­ Harminchárom olcsó nap az Erzsébet-kör­­uton. Tizenöt pengőért selyem pouplin, ing,­t— eddig ez még ismeretlen fogalom volt a pesti férfiak előtt. És ismeretlen fogalom maradna továbbra is, ha egy különös ünnepélyes alka­lom nem sietne segítségükre. Az Erzsébet-körut 54. szám alatt lévő Sós-cég tulajdonosa, hogy üzlete fennállásának harminchárom éves jubi­leumát megünnepelje, harminchárom olcsó na­pot rendez és ennek a vásárnak keretében meg­lepő dolgokkal kedveskedik publikumának. A tizenöt pengős selyem pouplin­ing mellett négy pengőért a legpazarabb minőségű crep dechiic nyakkendőt vásárolhatja ott bárki és ha netán selyempizsamára van szüksége, azt is­ megkap­­hatja húsz pengőért. Az Erzsébet­ körúti har­­minchárom olcsó napnak már eddig is renge­teg híve akadt, ami természetes is, hiszen saját érdekében minden pesti férfi meg fogja a Sasi cég olcsó vásárát látogatni.­­ „

Next