Esti Kurir, 1930. október (8. évfolyam, 223-249. szám)

1930-10-22 / 241. szám

6. old. GLOSSZÁK & BizalomS­okáig tartott, míg a minszterelnök úr észrevette, hogy válságban van a biza­lom. Azaz hogy: a válság itt már csak szépítő kifejezés — a bizalom nem válságban van, hanem egészen oda. De ha tíz év kellett ehhez a felismeréshez, mennyi kell majd még, míg a felismerés gyakorlati következmé­nyeit is levonja Bethlen István gróf? Mert az mégis csak fontosabb volna, aminthogy a doktortól sem elég, ha egyszerűen megálla­pítja a krízist: valami orvosságot is várna tőle a beteg. Először: maga a diagnózis sem egészen tel­jes. Mert bizalmi válság van, legalább így szokták mondani és igy mondta a miniszter­­elnök is. De jobb az ilyet precízen körülírni. A kormány van bizalmi válságban, vagyis: nincs, elpusztult a bizalom a kormány iránt. Sok nem is volt soha. De tíz év eredmény­telensége a megvolt bizalomnak ösztövér hajtásait is kiperzselte. Az ígérgetések, ame­lyeket nem tartottak be, az erőszak, amelyet végig betartottak, a produktív eredmények, amiye­k­et nem tudtak produkálni és a köz­élet és közmorál süllyedése, amely nyilváno­­s miött produkálja magát, mindez nemcsak elég, de sok is volt annak a sovány bizalomnak. És most? Most mi következik, hogy a mi­niszterelnök úr felismerte a bajt? Mit taná­csol, vagy mit fog tenni, hová mutat? Egy ujj mutatását láttuk. Az ellenzék felé. Mondatai közt azzal a céllal, hogy az ellen­zék ne azt tegye, amit tesz, hanem — nyil­ván —­ azt, amit a kormány szeretne. De mi lenne ennek a haszna. Nem az, hogy a kormány visszaszerezné az elvesztett bizalmat, hanem az, hogy az ellenzék is elvesztené a polgárság bizalmát. Ez lehet a rendszernek érdeke, de nem a polgárságé.* Tiberius s csodálkoznunk kell Ernszt Sándor nép­­* * jóléti miniszter beszédén is, amelyet a tegnapi pártértekezleten mondott. Mert a mi­niszter ur Tiberiushoz hasonlította a kor­mányt és Aggrippinához az ellenzéket és fel­elevenítette Tiberius szavait Agrippinához: „Ugye haragszol, mert nem te uralkodói?!" Csodálkoznunk kell a miniszter úr lojalitá­sán — akit az ellenzék is megbecsüléssel foga­dott —­, mert hiszen a miniszter úr nagyon jól ismeri az ellenzék álláspontját, hogy tudni­illik nemcsak nem haragszik, amiért nincs uralmon, de folyton és szüntelenül azt han­goztatja, hogy a szakemberek legkiválóbbjai­nak kell végre átvenni az ország sorsának intézését. A miniszter úr jól ismeri ezt a köve­telést, valóban nem lojális hát részéről az a hangulatkeltésre irányuló beállítás, hogy az ellenzék hatalmi célokat kerget. S nem volt egészen lojális az a kijelentése sem, amelyben — még elismerve a hatalmi célok jogosságát —­ parlamentáris eszközöket követelt az ellenzéktől. Az ellenzék soha még más fegyverhez, mint a parlamentarizmus és alkotmányosság fegyveréhez nem nyúlt. De kétszeresen illojális ez a követelés éppen a kormányzat részéről, mely sohasem idegenke­dett s nem idegenkedik most se­m attól, hogy sutba dobja a parlamentarizmust s a nyers­erő küzdőterévé tegye a politikai arénát. Őszintén csodálkozunk tehát a népjóléti mi­niszter úr szavain s azon, hogy ilyen hamar asszimilálódott a rendszer taktikájához és frazeológiájához — holott rövid idővel ezelőtt még nem is igen titkolta súlyos kifogásait a rendszerrel szemben és vitális programpont­nak tekintette —■ hirdette is — például a titkos választójogot. Úgy látszik, a magas polcon nagyon gyor­san és könnyen megváltozik a horizont. Az ESTI KURÍR olvasótábora a magyar polgárság Elnapolták Zákony Margit bőrönd­ perét, mert Somogyi Pál Károlyt gondnokság alá helyezték Zákony Margit színésznő — mint ismeretes — pert indított Somogyi Pál Károly orvos­­tanhallgató és földbirtokos ellen, akinek neve sorozatos afférjeivel kapcsolatban sokat sze­repelt a nyilvánosság előtt. A színésznő a bí­rósághoz benyújtott keresetében egy bőröndöt követelt vissza, amely tele volt ruhaneműekkel s amelyet — a ke­reset szerint — Somogyi Pál Károly St. Moritzból, ahol a színésznő is tartózko­dott, a lakására küldetett és máig sem adta vissza. A bőrönd Zákony Margité volt, aki arra kérte meg a földbirtokost, hogy juttassa el buda­pesti lakására, Somogyi Pál Károly azonban állítólag saját címére adta fel az értékes ruhanemű­ekkel megrakott bőröndöt és ami­kor a színésznő Budapestre érkezett, mint­hogy minden ruhája a bőröndben volt, kény­telen volt új beszerzésekkel pótolni a hiányo­kat. Zákony Margit azt kérte a keresetben, hogy a törvényszék kötelezze Somogyi Pál Károlyt a bőrönd és az abban lévő ruha­­neműek kiszolgáltatására, ezenfelül a vásárolt ruhaneműek ellenértéke fejében szintén ma­rasztaló ítéletet kért. Mára tűzött ki perfelvételi tárgyalást az ügyben Gedeon Alajos dr. törvényszéki bíró, aki azonban új tárgyalási határnapot volt kénytelen kitűzni, mert Somogyi Pál ügyvédje bejelentette, hogy ügyfele gondnokság alá került. A törvényszék most a gondnoknak kézbesíti ki a keresetet, azután lesz a perfelvételi tár­gyalás. Berlini kommunisták szétrombolták egy nemzeti szocialista kávéház berendezését Berlin, október 21. A keddre virradó éjszaka a birodalmi fővá­rosnak megint mozgalmas órái voltak. A város különböző pontjain tüntetésekre és zavargá­sokra került a sor. Egy nagyobb kommunista csoport megtámadott egy kávéházat, amelyről köztudomású, hogy a nemzeti szocialisták gyü­lekezőhelye. A kávéház berendezését szétrombolták és ablaktábláit beverték. A kávéház elől a kommunisták a belvárosba vonultak és itatos tüntetést rendeztek. A me­netben mintegy ötszáz kommunista vett részt. Néhány üzlet redőnyét beverték, a cégtáblákat letépték és több ablakot is bevertek. A rend­őrség riadókészültsége gummibotokkal verte szét a tömeget. Éjfél után a kommunista tün­tetések hírére nagyobb nemzeti szocialista csoport verődött össze, amely a nyugati város­részben ellentüntetést rendezett. A kommunisták és a nemzeti szocialis­ták között verekedésre került a sor, amelynek során mindkét részről kőzáport zúdítottak a másik táborra. Három tüntető súlyosan megsebesült. A rend­őrség az éjszakai verekedések során harminc tüntetőt álított elő. A pesti vendéglősök olcsó tiszt­­viselő-ebédekkel felveszik a ver­senyt az állami népkonyhák ellen A népjóéti minisztérium a főváros több pontján népkonyhákat állított fel. E tömeg­étkezésre berendezett népkonyhákban 80—90 fillérért jutnak hústalan ebédhez, 1 pengő 10, 1 pengő 20 fillérért pedig húsos ebédhez a je­lentkezők. A hatalmas tömegétkezdéket leg­inkább szegény tisztviselők, kereskedelmi al­kalmazottak, ipari munkások látogatják, akik olcsó pénzért, ha nem is előkelő keretben, de megfelelő élelmezéshez jutnak. Budapest területén ma állandóan körülbelül tíz-tizenkét népkonyha van üzemben, amelyeket összesen három-négyezer em­ber látogat. A népjóléti minisztérium ebédeltetési ak­ciója ellen kezdettől fogva harcot hirdettek a budapesti vendéglő­sök. Az egyébként is válságba jutott vendéglős ipar újabb három-négyezer vendég elveszté­sét nehezen tudja már elviselni. Hiszen tudva­levő, hogy a kávéházak, tejcsarnokok, kitö­­rések és kávémérések is milyen sok vendéget vontak el a vendéglőktől, amelyeknek for­galma így a legutóbbi egy-két esztendő alatt húsz, harminc, sőt negyven százalékkal csök­kent. A Budapesti Szállodások és Vendéglő­sök Ipartestülete éppen ezért elhatározta, hogy széleskörű akciót indít a vendéglősipar meg­mentése érdekében s a harcot először is a leg­nagyobb és legveszedelmesebb konkurenssel, a népjóléti minisztérium népkonyháival veszi fel. Az ipartestület nemrégiben körlevéllel for­dult tagjaihoz, amelyben felszólította őket, hogy jelentkezzenek azok, akik hajlandók a vendéglős ipartestület olcsó ebédakció­jában résztvenni. Ennek a felhívásnak váratlan eredménye lett. Kevés kivétellel majdnem minden budapesti kis-, közép­sőt nagyvendéglő is jelentkezett, amelyek hajlandónak mutatkoznak arra, hogy november 15-től kezdődően 1 pengő 20, 1 pengő 40 és 1 pengő 60 filléres árért háromféle úgynevzett tisztviselő-ebédet ad­janak. A pesti vendéglősök tizenkétezer ilyen olcsó ebédet hajlandók adni, amivel kétségkívül je­­lentős konkurenciát teremtenek a népjóléti minisztérium népkonyháival szemben. Ez az érdekes és­ újszerű akció, amelyet a verseny teremtett, túlnő a vendéglősök üzleti érdekein, mert hiszen tizenkétezer ember olcsó élelmezését biz­­sítja. Ezzel kapcsolatban Keszeg Vince, a vendég­lős ipartestület elnöke, a következőket mon­dotta az Esti Kurírnak: November 15-étől kezdődően felvesszük a versenyt elsősorban a népjóléti minisztérium népkonyháival, azután az ebédeltetési akciót lebonyolító bankokkal, a kávéházakkal, tej­csarnokokkal és kifőzésekkel is. A cél: visszahódítani a vendéglőkbe a közönséget.­­ A testület tagjai három olcsó menüt ad­nak a tisztviselőknek. 1 pengő 20, 1.40 és 1.60 fillérért. Hangsúlyozom, hogy ebben az akcióban a legnagyobb pesti éttermek is részt vesznek.­­ Ezért a pénzért adunk levest, húst (vá­laszték szerint) főzeléket, tésztát, vagy gyü­mölcsöt. A tisztviselőket és kereskedelmi al­kalmazottakat akarjuk így visszahódítani a vendéglőkbe. Ebédjegyeket bocsájtunk ki, amelyeknek alapján bárki hozzájuthat ilyen olcsó tisztviselő-menühöz. — Hogy a népjóléti minisztérium még en­nél is olcsóbb ebédeket tud adni, — folytatta Kiszely — annak az a magyarázata, hogy míg egy budapesti középvendéglő napi rezsije ötszázötven pengő, addig a népjóléti minisztérium népkonyhái nem fizetnek adót, mert rendszerint állami épületekben működnek, tehát házbérük sincs, vagy minimális, olcsó árut kapnak s gyakran még anyagi támogatásban is részesülnek. Mi mindezek ellenére felvesszük a küzdelmet az erős konkurenciával szemben s reméljük, hogy akciónk sikerrel fog járni. — A Kúria teljes ülése. A m. kir. Kúria ma délelőtt teljes ülést tartott, amelyen a Kúria elnöke, dr. Juhász Andor elnökölt. A teljes ülésen az újonnan kinevezett kúriai bírák tet­tek esküt: Alakkai Jenő, dr. Szolnok Jenő, dr. Karay Pál, dr. Sándorfi Kamill, dr. Dézsi Fe­renc, dr. Bán József, dr. Gál László, dr. Alker Kálmán és dr. Vincenti Gusztáv. Az elnök az új kúriai bírákat rendkívül meleghangú be­széddel üdvözölte. A teljes ülés ezután folyó ügyeket intézett el. Szerda, 1930 október 22 MBÖÍVÉSHEK­ 1111 ".'"IP.'H 1111.'­ A szegedi művészeti kiállítás Szeged, október 20. (Az Esti Kurír tudósítójának telefonjelen­tése.) A szegedi ünnepségek kiemelkedő kul­turális eseménye volt a Munkácsy-Céh kiállí­tása, amelyen a fővárosból a céh nagyszámú küldöttsége is megjelent. A kiállítást vasárnap délben Pálffy József polgármesterhelyettes nyitotta meg, aki a kiállító művészekhez és a nagyszámban megjelent közönséghez intézett beszédében Szeged kulturális szerepének ki­építését hangsúlyozta. A kiállító művészek ne­vében Márk Lajos, a céh elnöke válaszolt, aki üdvözlő beszéde után a polgármester és a város hivatalos notabilitásait végigkalau­zolta a kiállításon. A szegedi művészek külön teremben állítottak ki a kiállításon, egy külön terem pedig egyházművészeti vonatkozású mű­alkotásokat mutat be, a többi teremben a céh tagjai állítottak ki. A kiállításon a magyar képzőművészek vala­mennyi jeles művésze résztvett: Márk Lajos, Csók István, Iványi-Grünwald Béla, Glatz Oszkár, Perlmutter Izsák, Csánky Dénes, Hor­­vay János, Szentgyörgyi István, Róna József, Lux Elek, Bor Jenő, Medgyessy Ferenc, Déry Béla, Szentgyörgyvári Gyenes Lajos, Magyar- Mannheimer Gusztáv, Nadler Róbert, vitéz Darvassy István, Gimes Lajos, Mérő István, Herrmann Lipót, Gál Ferenc, Krusnyák Ká­roly, Nagy Sándor (Gödöllő), Rudnai Gyula, Rubovics Márk, Petry Lajos, Pécsi Pilch Dezső, Szüle Péter, Kemény Nándor, Szlányi Lajos, Vidovszky Béla, Vass Elemér, Zádor István, Fesztig Masa. A kiállítást nagy művészi ízléssel Kosztolányi Gyula rendezte. Vasárnap este díszlakoma volt a pesti vendégek tiszteletére. Csabai Wagner József kiállítása Horthy Miklós­ út 104. szám alatti műter­mében állítja ki Wagner József festőművész új alkotásait, amelyeket anyaguk homogeni­tása szerint ezúttal csak a pasztelltechnikából tzátogatott­­össze. Wagner.Jöttét lírikus festő, de nem halkszavu, nem fékezi le természet­­rajongásának hymnikus szavait, tájlátása ra­gyogó, telifényű, káprázatos színgazdagságai, különösen olasz tájképei hirdetik alkotójuk ihlettségét, lelkesedését, amit az olasz levegő, napfény s a fényben csillogó csodás színek keltettek lelkében. Ehhez a kifejező erőhöz járul Wagner József abszolút biztos rajz­­tudása, az ábrázoló és kifejező erő olyan bra­vúros technikája, amely szinte klasszikussá érleli ezeket a stúdiumokat. Ami táj szemléletben líra Wagner Józsefnél, csendéleteiben epikává enyhül. Itt a közvet­len előadás, a beállítottság nélküli egyszerű­ség párosul az előadás eleganciájával. Még egy­ harmadik fóka is van Wagner József piktúrá­­jának: a dráma s ez természetesen figurális műveiben jelentkezik, de akár ezt, akár csendéleteinek epikáját, akár a tájlátás líráját szemléljük, a közös vonást, a derűt, az élet­igenlés friss mosolyát mindenütt megtaláljuk, öröm érzése vezeti a szemlélőt Wagner József kiállításán végig, amelyet a művész októberi 30-ig tart közszemlén a máris megnyilvánult szokatlanul nagy érdeklődés számára. (6­ f—) A főváros művásárlása. A főváros állandó művásárló bizottsága megvásárolta Vágh-Wei­maim Mihály festőművész «Csendes patak« című tájképét a főváros múzeuma számára. Azok után a sikerek után, amelyek Vágh Mihályt úgy szól­: van végig kísérték egész Európán, végre Itthon is meghozták a kitűnő művésznek az elismerést A szerdai bécsi versenyek A holnapi bécsi versenyek bőséges nevezései érdekes versenyeket helyeznek kilátásba. A nap kiemelkedő eseménye a Rennkomité-racény, melyben Rakéta és a Lesvári ménes választottja hozhatnak szép küzdelmet. Az egyes futamokra a következőket jelöljük! I. Nestor — Passat. II. Oslo — Fara. III. Histrio — Dark Rock. IV. Rakéta — Lesvári ménes. V. Scheibal­lov. — Dacila. VI. Campana — Dorado. VII. Red Dragon — Sieglinde. ABBAZXA HOTEL-PENSION „LOLTISE“ teljesen átalakítva, folyó hideg-meleg vízzel megnyílt! Elsőrendű konyha, mérsékelt árak.

Next