Esti Kurir, 1934. március (12. évfolyam, 48-72. szám)

1934-03-25 / 68. szám

m 10 NAGYSZOMBAT — a premierek napja. Há­rom operettpremiert tartanak a budapesti szín­házakban — egy estén, amire nem igen volt m­ég példa. Sorjában így következnek: A Fővárosi Operettszínház bemutatja Amday, Harmath és Komjáthy operettjét, amelynek most már végleges, egyben tizenkettedik címe: Szeressen kedves. Vidám, kedves operett, há­rom felvonásban, négy képben, Honthy Hanná­val, Somogyi Nusival, Szokolay Olyval, Csortos­­sal, Latabárral, Szakáts Zoltánnal, Sarkadival, Felekyvel és Pártossal a főszerepekben, Sza­bolcs rendezésében, Szánthó vezénylésével. E­gy szereplő még hiányzik, még­hozzá női szereplő. Hétfőre azonban már meg lesz a végleges vá­lasztás a sok jelentkező közül. A színháznak és a benfenteseknek nagy reményük van az ope­retthez, amelyet március végén már szezonzáró darabnak mondanak. Magyar Színház: Vadnay László, Békeffy Ist­ván és Márkus Alfréd Tisztelt sráz című­ három­­felvonásos, hat képből álló vidám, zenés vígjá­tékot hozza a közönség elé, amelynek első képe a képviselőház üléstermében, második képe a képviselőház folyosóján, a harmadik kép egy belvárosi divatszalonban, a negyedik kép egy képviselő lakásán, az ötödik kép ismét egy di­vatszalonban, a hatodik kép pedig az abbáziai tengerparton játszódik. A díszleteket Góth Máté tervezi, aki még sohasem szerepelt szín­padon. Vezényel Márkus Alfréd, főszereplő Biller Irén, Székely Lujza, Kovács Terus, Ka­­bos, Ráday, Gázon, Z. Molnár, és Keleti. A Royal Orfeum Uray és Szlatinay Játék a tűzzel című háromfelvonásos operettjét mutatja be a közönségnek, amelyről a librettista, Uray Dezső ezt mondja: — A tizenegyedik darabom nekem különösen kedves, mert sikerült benne — legalább úgy hiszem — az operettet a finom vígjátéki tó­nusra emelnem. Sőt az erős feszültségű drámai helyzetektől sem riadtam vissza, mert az a meggyőződésem, hogy minden helyénvaló az operettszínpadon, ami érdekes. Külön örö­münk, hogy a darab bőséges alkalmat ad Ko­háry Emany művészetének csillogtatására. * A TERÉZ KÖRÚTI SZÍNPAD Egy tizpengős­­története címmel mutatta be új műsorát. Ennek az előadásnak keretében eldugnak egy tizpen­­gőst a ruhatárban elhelyezett egyik kabátba, amelyet a színház szerencsés nézője, a kabát tulajdonosa, az előadás után talál meg, amikor kiváltja a ruhatárból a kabátot. Esténkint a Terézkörúti Színpad ruhatári előcsarnokában tehát még külön előadás folyik: a nézők kere­sik kabátjuk zsebében a tízpengést, ami nem minden derültség nélkül történik. Az eddigi sze­rencsés nézők a következők: Szerdán: Reich Sándorné (Vig­ utca 22) 22-es számú ruhatári jegyével. Csütörtökön: Mezei Imre pancsovai malomigazgató a 7-es számú ruhatári jegyével. Tegnap, pénteken Halmy Bé­lánné (Koráll­ utca 11) a 65. számú ruhatári je­gyével.* A KIS BETHLEN-TÉRI SZÍNPADON délután és este játszana­k, így tehát egymást érik a jubi­leumok. Tizenkét és fél nap alatt a huszonötö­dik előadáshoz érkezik est a darab, a huszonötö­dik napon pedig már az ötvenedik előadáshoz érkezik. Kellér Dezsőt, akinek dr. Jazz című operettje most megy a kis színházban, megkér­dezték, hogy van megelégedve a sikerrel. — A darabom kitűnő — válaszolt —, más Színházban egészen bizonyos, hogy százszor ment volna. Itt, sajnos, négyszázszor megy. A Vadvirág főpróbája az Andrássy-úti Színházban Az Andrássy-úti Színházban ma délben tar­tották meg Ar­day Ernő, Harmath Imre és Eisemann Mihály Vadvirág című zenés vígjáté­kénak házi főpróbáját, zsúfolt nézőtér előtt. A házi főpróba közönsége rengeteg tapssal kí­­sérte a romantikus operett előadását, amelynek három főszereplője: Rökk Marika, Törzs Jenő és­ Kertész Dezső tökéletes művészettel játszot­ták végig szerepeiket. (*) Sárga liliom. Utolsó 4 előadás (szombat, vasárnap délután és este, hét­főn 100-szor és utoljára). Fővárosi Operettszínház. (*) Gyem­ekkép Rozgonyitól 3 drk 8.— P. Nincsen olyan fővárosa Európának, ahol én már ne csalódtam volna, mondja a­ Barlangvasút szerzője A Magyar Színház most játssza Faragó Sán­dor színes játékát, a Barlangvasut­at. A szerző­től már több darabot láttunk,­­amelyek mind­egyike sok vitára adott alkalmat. A Barlang­­vasútnál is nagyon megoszlott­­kritikusaink vé­leménye. Faragó Sándor most itt ü­l velem szem­ben és nyugodtan beszél életéről, munkájáról és terveiről és hogy darabját «levágták]. — Nehéz fiatal színpadi szerzőnek lenni ná­lunk — mondja. — Ha könnyű vígjátékot ir­tami, mint az Egy lány, aki mer, akkor neme­sebb szándékot, újszerűséget követeltek tőlem. Most megpróbáltam újszerű lenni, irodalmi szándékkal irtani a Barlangvasut­at és bírálóim nagy része elismerte, hogy ez sikerült is. Sokan viszont más szempontból kifogásolták új dara­bomat. Nehéz dolog mindenkit kielégíteni. Ha a darab vicces, akkor azt írják, hogy kabaré. Ha nem vicces, azt írják, hogy unalmas. Ha meg­haló, akkor giccsnek kiáltják ki, ha feszültség van benne, rémdrámának mondják. Ha neme­sebb szándékkal készül, akkor nem lehet meg­úszni a dolgot anélkül, hogy össze ne hasonlít­sák Ibsennel, Madách­csal, Molnárral és Mad­er­linckkel. Ezt az utóbbi megállapítást kitüntetés­nek vettem, mert szívesebben hasonlítok például Molnárra, mint Alfréd Grim­baum­ra.­­— Legalább tanult valamit a kritikákból? — Nagyon sokat, — feleli Faragó. — Meg­tanultam, hogy le kell mondani minden becsü­letes törekvésről. Olyan zenés dolgokat kell írni, amelyben mindenki egymásé lesz a végén. Azután szegény emberekről nem szabad dara­bot írni. Úgy kell kezelni a szegényeket, mint távoli exotikus lényeket, akik csak kuriózum­­képen lépnek a színpadra. Azokról kell dara­bot írni, akik m­eg tudják vásárolni a színházjegyet. Ha főhősöd, aki mint sárkánygépész kezdte pá­lyafutását, nem lesz MÁV elnökigazgató a da­rab végén, azt mondják, hogy antiszociális. Ez a vád fájt nekem legjobban, mert azok értettek félre, akiknek eddigi egész életem és munkás­ságom szenteltem. — Szombatra bemutatót tű­zött ki a Magyar Színház. Nagyon el van keseredve emiatt? — Egyáltalán nem. Igen sokan vannak, akik méltányolják törekvéseimet. Tessék bejönni este a színházba. Egyik nyíltszini taps a másik után. Semmi okom az elkeseredésre. Nagyobb csalódásokon is átestem már életemben. Nin­csen olyan fővárosa Európának, ahol én már ne csalódtam volna. Ebben igen nagy rutinom van, ebben én vezetek. Minden színpadi mun­kámon igen sok pénzt kerestek. Mindig mások, sohasem én magam. Ezért a Barlangvasútért is tízezrek folytak be külföldről. Persze nem én hozzám. El vagyok adva, el vagyok adósodva. Gyakran gondolok arra, hogy átiratom darabjaimat a feleségem nevére. Szerencsére ez mit sem változtat munka­­kedvemen. Sokat dolgozom és nagy örömöm van a munkámban. — És a jövő? — Azon még nem gondolkoztam. Remélem, hogy annyi sok múltból, ami nekem van, kisar­jad majd egy kevés jövő is. Tele vagyok egyébként tervekkel, darabot írok. Regényt is írok egy fiatalemberről, akinek nincs pénze. Közben számlálom ősz hajszálai­mat. És estefelé hazamenekülök boldog budai fészkembe. Személyes ismerősöm minden fa a városmajorban. Mostanában együtt örülök a ta­vasznak. Ez minden, amit el tudok mondani maga­m­ról. Kardos István hogy a világhírű Joss-balettnek, amely hu­szonöt tagjával április 1­-től kezdődően a Ki­rály Színházban vendégszerepel, van egy ma­gyar tagja is: Bottka Lola táncművésznő. A Joss-balett a párisi világtáncolimpiászon an­nak idején elvitte a pálmát valamennyi balett­csoport elöl, hogy az Operaházban véglegesen kitűzték Lehár «Giuditta» című­ operájának premierjét. A végleges dátum április 8. hogy Zakai Dénes zeneszerző egy orosz tá­bornok leányával kétzongorás jazzduót alakított, amely legközelebb egy előkelő budapesti bár­ban fog bemutatkozni. hogy a Madách Imre szoborbizottság ápri­lis 7-én délután 5 órakor tartja alakulóülését Hóman kultuszminiszter elnöklésével a Nemzeti Múzeum tanácstermében. hogy a női kalapok birodalmának új ki­rálya, a tót kalap, körül felhajtott kalap, már fölkerült színésznőink fejére is. Eddig Gaál Franciska, Titkos Ilona, Somogyi Nusi Ágai Irén, Fejes Teri, Paál Erzsi és Szilágyi Marcsa jelentek meg tót kalapban, hogy pesti weekendre eljön Bécsből a Rein­­hardt-szeminárium, amelynek fiatal mű­vésztag­­jai megnézik a Vígszínházban Kingsley «Az or­vos­ című darabjának mintaszerű előadását, hogy az Operaház Don Carlos nagy plakát­jára a, b, c sorrendben íratta ki a szereplők nevét — a szerepek megjelölése nélkül. Erről az Operaházban ezt mondják: — Az egyes szerepeket ketten, sőt hárman éneklik és nem akartunk egyik szereplőnek sem elsőséget adni. Ezért inkább az a, b, c sorrendet választottuk, minthogy így azonban a szerepek felsorolásában kavarodás keletkezett volna, mel­lőztük a szerepek megjelölését, hogy Alberti Viktor, a Városi Színház új bérlője kijelentette, hogy programja keresztül­vitelében mindenütt elismert és kitűnő magyar művészeket fog segítőtársul hívni, akiket külföl­dön is bekapcsolt munkájába, hogy a művészkávéház törzsasztalánál egyik prózai színházunk igazgatói mindig a soron kö­vetkező újdonság szerzőjével ülnek együtt. Teg­nap délután a most következő darab szerzője mellé egy idegen szerző ü­lt, mire ez a szerző rászólt: «Hiába minden/ Ön nem tud engem in­nen kiülni». Magyar hangverseny A Zeneművészeti Főiskola nagytermének pén­tek esti díszes közönsége olyan hangversenyben gyönyörködhetett, amely már műsorával is rá­szolgált az érdeklődésre, figyelemre, sikerre. Mert csak magyar zeneköltők művei, mégpedig remeknél remekebb művei szerepeltek ezen a műsoron: Császár György, Erkel Ferenc áriái és a magyar nótakincs néhány csodálatos szép­ségű drágaköve, abban a foglalatban, amelyet Kern Aurél, Molnár Imre, Demény Dezső, Lá­nyi Viktor, Bartók Béla, Kodály Zoltán, Lajta László adott nekik. A dalokat Molnár Imre, a Zeneművészeti Főiskola tanára adta elő ízléssel, meleg kedéllyel, vonzó és művészi előadásban. Az énekszámok között pedig Molnár Imre fele­sége, Hir Sári zongoraművésznő szólaltatta meg Liszt néhány parádés művét ragyogó virtuozi­tással, hatásosan. A közönség egész este lelke­sen ünnepelte a két kiváló művészt. .. FŐVÁROSI OPERETTSZÍNHÁZ Szombaton, március 31-én először SZERESSEN KEDVES! Operett 3 felvonásban, 4 képben * Írta: Anday Ernő, zenéjét Harmath Imre versei e szerzettet Komjáthy Károly # Rendező: Szabolcs Ernő * Karnagy: Szántó Mihály Főszereplők: HONTHY HANNA, Csortos Gyula, Latabár Kálmán, Somogyi Nusi, Szakáts Zoltán, Szokolay Olly, Sarkady Aladár, Feleki Kamill, Pártos Gusztáv * Jegyek már válthatók 1934 III. 25,VASÁRNAP* Az Operaház megengedte Szű­cs Lászlónak a »pendlizést« Az Operaház igazgatósága megengedte Szűcs Lászlónak, hogy azokon az estéken, amikor az Operaházban nem játszik, más színházban léphessen színpadra. Radnai Miklós ezt a nagy kedvezményt a gazda­sági viszonyokra való tekintettel adta meg Szű­cs Lászlónak, aki a múlt év őszén abban a hiszem­­­ben, hogy Lehár Giudittája februárban kerül színre az Operaházban, háromszáz estére a Király Színházhoz szerződött. A Giuditta pre­mierje azonban több mint két hónappal eltoló­dott és így Szűcs László nem teljesíthette a szerződéses kötelezett­ségét a Király Színházzal szemben, ahol az Ördöglovas címszerepét kellett volna énekelnie. A Király Színház pert helyezett kilátásba Szű­cs László ellen, akinek Radnai a ma délelőtt folyamán engedélyt adott arra, hogy a kellemetlenségek elhárítása miatt a Király Színházban is felléphessen. Szű­cs Lászlónak áp­rilisban tizenegy fellépése van az Operaházban. A többi estéken tehát az Ördöglovasban lép majd fel, amelyet április harmadik hetében mutat be a Király Színház. Az eddigi tervek szerint az Ördöglovas címszerepét Szűcs László egy fiatal, kiváló tenoristával felváltva fogja majd énekelni, egészen addig, amíg a szezonban az Operaház színpadán elfoglaltsága van, azután pedig vég­legesen átveszi a szerepet. ­­janGOS Fi HIRfiDO Amikor az Ida regénye című új magyar han­gosfilm érdemeit és hibáit kell mérlegre tenni, talán az a legnagyobb ordó, amit mellére tűz­hetünk, hogy ezt a magyar produkciót már nyugodtan lehet európai nívóra helyezni. A film nem igényes dolog — egyszerű játékfilm — nem is válthat hát ki a nézőből túlságosan elragadtatott jelzőket. De viszont meg kell álla­pítani, hogy olyan Spiel-film, amilyenhez ha­sonló külföldi produkciók itt mindig sikerre találtak — ezt a sikerlehetőséget most három vagy négyszeresére növeli az a tény, hogy a film magyarul beszél. Az pedig, hogy a filmben most már európai nívó és európai kultúra van, összehasonlítva az eddigi magyar filmprodukciókkal (talán az egy Gaál Franciska filmet kivéve) — ez feltétlenül a rendező, Székely István érdeme. Annak a Székely Istvánnak, aki íme együtt fejlődik a magyar filmgyártással. Az Ida regénye határo­zóban a legjobb Székely-film. A jelenetek gyors egymásutánja zavartalan tempóban pereg, a kedves történetet ügyes rendezői trükkök élénkítik, az egész film a kifogástalan rendezői munka iskolapéldája. Viszont kellett ehhez a jó oiteratőr: Eiben István, a figyelmét mindenre kiterjesztő producer: Gál Ernő, a jó hangmér­nök: Lohr Ferenc és az ügyes asszisztensek se­rege: Mihály István és Stella Adorján szcená­­riumkönyve mintaszerű. A szereplők valamennyien megállják a helyü­ket, élükön a csinos és kedves Ágai Irénnel, a szimpatikus Jávor Pállal. Nekünk legjobban mégis Rajnay Gábor­­ Pétere tetszett, mellette Gázon Gyula, Gombaszögi Ella, Pethes Sándor, Turay Ida, Máig Gerő és néhány szavával az annyira szépen beszélő Berky Lili. Az Ida regénye mellett egy igen dekoratív, stí­lusosan összeállított magyar propagandafilmet játszik a Royal Apolló. A Hungária szép felvé­telei Kandó László ízlését és az operatőr Som­­kuti István ügyességét dicséri. Bécsben nagyban készülnek most a „Szeren­csés utad­“ című népszerű burleszk-operett be­mutatójára. A főszerepre Verebes Ernőt szer­ződtették le Budapestről. Míg Bécsben operett formájában színpadon lesz látható a fordulatos mese, addig Budapesten a közönség egyelőre film formájában találkozik vele. A film női fő­szerepét Magda Schneider, férfi főszerepét pe­dig Max Jlansen játssza, akik annak idején Ber­linben egyhuzamban több mint kétszázszor ját­szották színpadon az operettet. Az ESTI KURÍR kiadóhivatalának telefonszámai: 122—88, 254—951

Next