Esti Kurir, 1934. március (12. évfolyam, 48-72. szám)
1934-03-25 / 68. szám
m 10 NAGYSZOMBAT — a premierek napja. Három operettpremiert tartanak a budapesti színházakban — egy estén, amire nem igen volt még példa. Sorjában így következnek: A Fővárosi Operettszínház bemutatja Amday, Harmath és Komjáthy operettjét, amelynek most már végleges, egyben tizenkettedik címe: Szeressen kedves. Vidám, kedves operett, három felvonásban, négy képben, Honthy Hannával, Somogyi Nusival, Szokolay Olyval, Csortossal, Latabárral, Szakáts Zoltánnal, Sarkadival, Felekyvel és Pártossal a főszerepekben, Szabolcs rendezésében, Szánthó vezénylésével. Egy szereplő még hiányzik, méghozzá női szereplő. Hétfőre azonban már meg lesz a végleges választás a sok jelentkező közül. A színháznak és a benfenteseknek nagy reményük van az operetthez, amelyet március végén már szezonzáró darabnak mondanak. Magyar Színház: Vadnay László, Békeffy István és Márkus Alfréd Tisztelt sráz című háromfelvonásos, hat képből álló vidám, zenés vígjátékot hozza a közönség elé, amelynek első képe a képviselőház üléstermében, második képe a képviselőház folyosóján, a harmadik kép egy belvárosi divatszalonban, a negyedik kép egy képviselő lakásán, az ötödik kép ismét egy divatszalonban, a hatodik kép pedig az abbáziai tengerparton játszódik. A díszleteket Góth Máté tervezi, aki még sohasem szerepelt színpadon. Vezényel Márkus Alfréd, főszereplő Biller Irén, Székely Lujza, Kovács Terus, Kabos, Ráday, Gázon, Z. Molnár, és Keleti. A Royal Orfeum Uray és Szlatinay Játék a tűzzel című háromfelvonásos operettjét mutatja be a közönségnek, amelyről a librettista, Uray Dezső ezt mondja: — A tizenegyedik darabom nekem különösen kedves, mert sikerült benne — legalább úgy hiszem — az operettet a finom vígjátéki tónusra emelnem. Sőt az erős feszültségű drámai helyzetektől sem riadtam vissza, mert az a meggyőződésem, hogy minden helyénvaló az operettszínpadon, ami érdekes. Külön örömünk, hogy a darab bőséges alkalmat ad Koháry Emany művészetének csillogtatására. * A TERÉZ KÖRÚTI SZÍNPAD Egy tizpengőstörténete címmel mutatta be új műsorát. Ennek az előadásnak keretében eldugnak egy tizpengőst a ruhatárban elhelyezett egyik kabátba, amelyet a színház szerencsés nézője, a kabát tulajdonosa, az előadás után talál meg, amikor kiváltja a ruhatárból a kabátot. Esténkint a Terézkörúti Színpad ruhatári előcsarnokában tehát még külön előadás folyik: a nézők keresik kabátjuk zsebében a tízpengést, ami nem minden derültség nélkül történik. Az eddigi szerencsés nézők a következők: Szerdán: Reich Sándorné (Vig utca 22) 22-es számú ruhatári jegyével. Csütörtökön: Mezei Imre pancsovai malomigazgató a 7-es számú ruhatári jegyével. Tegnap, pénteken Halmy Bélánné (Koráll utca 11) a 65. számú ruhatári jegyével.* A KIS BETHLEN-TÉRI SZÍNPADON délután és este játszanak, így tehát egymást érik a jubileumok. Tizenkét és fél nap alatt a huszonötödik előadáshoz érkezik est a darab, a huszonötödik napon pedig már az ötvenedik előadáshoz érkezik. Kellér Dezsőt, akinek dr. Jazz című operettje most megy a kis színházban, megkérdezték, hogy van megelégedve a sikerrel. — A darabom kitűnő — válaszolt —, más Színházban egészen bizonyos, hogy százszor ment volna. Itt, sajnos, négyszázszor megy. A Vadvirág főpróbája az Andrássy-úti Színházban Az Andrássy-úti Színházban ma délben tartották meg Arday Ernő, Harmath Imre és Eisemann Mihály Vadvirág című zenés vígjátékénak házi főpróbáját, zsúfolt nézőtér előtt. A házi főpróba közönsége rengeteg tapssal kísérte a romantikus operett előadását, amelynek három főszereplője: Rökk Marika, Törzs Jenő és Kertész Dezső tökéletes művészettel játszották végig szerepeiket. (*) Sárga liliom. Utolsó 4 előadás (szombat, vasárnap délután és este, hétfőn 100-szor és utoljára). Fővárosi Operettszínház. (*) Gyemekkép Rozgonyitól 3 drk 8.— P. Nincsen olyan fővárosa Európának, ahol én már ne csalódtam volna, mondja a Barlangvasút szerzője A Magyar Színház most játssza Faragó Sándor színes játékát, a Barlangvasutat. A szerzőtől már több darabot láttunk,amelyek mindegyike sok vitára adott alkalmat. A Barlangvasútnál is nagyon megoszlottkritikusaink véleménye. Faragó Sándor most itt ül velem szemben és nyugodtan beszél életéről, munkájáról és terveiről és hogy darabját «levágták]. — Nehéz fiatal színpadi szerzőnek lenni nálunk — mondja. — Ha könnyű vígjátékot irtami, mint az Egy lány, aki mer, akkor nemesebb szándékot, újszerűséget követeltek tőlem. Most megpróbáltam újszerű lenni, irodalmi szándékkal irtani a Barlangvasutat és bírálóim nagy része elismerte, hogy ez sikerült is. Sokan viszont más szempontból kifogásolták új darabomat. Nehéz dolog mindenkit kielégíteni. Ha a darab vicces, akkor azt írják, hogy kabaré. Ha nem vicces, azt írják, hogy unalmas. Ha meghaló, akkor giccsnek kiáltják ki, ha feszültség van benne, rémdrámának mondják. Ha nemesebb szándékkal készül, akkor nem lehet megúszni a dolgot anélkül, hogy össze ne hasonlítsák Ibsennel, Madáchcsal, Molnárral és Maderlinckkel. Ezt az utóbbi megállapítást kitüntetésnek vettem, mert szívesebben hasonlítok például Molnárra, mint Alfréd Grimbaumra.— Legalább tanult valamit a kritikákból? — Nagyon sokat, — feleli Faragó. — Megtanultam, hogy le kell mondani minden becsületes törekvésről. Olyan zenés dolgokat kell írni, amelyben mindenki egymásé lesz a végén. Azután szegény emberekről nem szabad darabot írni. Úgy kell kezelni a szegényeket, mint távoli exotikus lényeket, akik csak kuriózumképen lépnek a színpadra. Azokról kell darabot írni, akik meg tudják vásárolni a színházjegyet. Ha főhősöd, aki mint sárkánygépész kezdte pályafutását, nem lesz MÁV elnökigazgató a darab végén, azt mondják, hogy antiszociális. Ez a vád fájt nekem legjobban, mert azok értettek félre, akiknek eddigi egész életem és munkásságom szenteltem. — Szombatra bemutatót tűzött ki a Magyar Színház. Nagyon el van keseredve emiatt? — Egyáltalán nem. Igen sokan vannak, akik méltányolják törekvéseimet. Tessék bejönni este a színházba. Egyik nyíltszini taps a másik után. Semmi okom az elkeseredésre. Nagyobb csalódásokon is átestem már életemben. Nincsen olyan fővárosa Európának, ahol én már ne csalódtam volna. Ebben igen nagy rutinom van, ebben én vezetek. Minden színpadi munkámon igen sok pénzt kerestek. Mindig mások, sohasem én magam. Ezért a Barlangvasútért is tízezrek folytak be külföldről. Persze nem én hozzám. El vagyok adva, el vagyok adósodva. Gyakran gondolok arra, hogy átiratom darabjaimat a feleségem nevére. Szerencsére ez mit sem változtat munkakedvemen. Sokat dolgozom és nagy örömöm van a munkámban. — És a jövő? — Azon még nem gondolkoztam. Remélem, hogy annyi sok múltból, ami nekem van, kisarjad majd egy kevés jövő is. Tele vagyok egyébként tervekkel, darabot írok. Regényt is írok egy fiatalemberről, akinek nincs pénze. Közben számlálom ősz hajszálaimat. És estefelé hazamenekülök boldog budai fészkembe. Személyes ismerősöm minden fa a városmajorban. Mostanában együtt örülök a tavasznak. Ez minden, amit el tudok mondani magamról. Kardos István hogy a világhírű Joss-balettnek, amely huszonöt tagjával április 1-től kezdődően a Király Színházban vendégszerepel, van egy magyar tagja is: Bottka Lola táncművésznő. A Joss-balett a párisi világtáncolimpiászon annak idején elvitte a pálmát valamennyi balettcsoport elöl, hogy az Operaházban véglegesen kitűzték Lehár «Giuditta» című operájának premierjét. A végleges dátum április 8. hogy Zakai Dénes zeneszerző egy orosz tábornok leányával kétzongorás jazzduót alakított, amely legközelebb egy előkelő budapesti bárban fog bemutatkozni. hogy a Madách Imre szoborbizottság április 7-én délután 5 órakor tartja alakulóülését Hóman kultuszminiszter elnöklésével a Nemzeti Múzeum tanácstermében. hogy a női kalapok birodalmának új királya, a tót kalap, körül felhajtott kalap, már fölkerült színésznőink fejére is. Eddig Gaál Franciska, Titkos Ilona, Somogyi Nusi Ágai Irén, Fejes Teri, Paál Erzsi és Szilágyi Marcsa jelentek meg tót kalapban, hogy pesti weekendre eljön Bécsből a Reinhardt-szeminárium, amelynek fiatal művésztagjai megnézik a Vígszínházban Kingsley «Az orvos című darabjának mintaszerű előadását, hogy az Operaház Don Carlos nagy plakátjára a, b, c sorrendben íratta ki a szereplők nevét — a szerepek megjelölése nélkül. Erről az Operaházban ezt mondják: — Az egyes szerepeket ketten, sőt hárman éneklik és nem akartunk egyik szereplőnek sem elsőséget adni. Ezért inkább az a, b, c sorrendet választottuk, minthogy így azonban a szerepek felsorolásában kavarodás keletkezett volna, mellőztük a szerepek megjelölését, hogy Alberti Viktor, a Városi Színház új bérlője kijelentette, hogy programja keresztülvitelében mindenütt elismert és kitűnő magyar művészeket fog segítőtársul hívni, akiket külföldön is bekapcsolt munkájába, hogy a művészkávéház törzsasztalánál egyik prózai színházunk igazgatói mindig a soron következő újdonság szerzőjével ülnek együtt. Tegnap délután a most következő darab szerzője mellé egy idegen szerző ült, mire ez a szerző rászólt: «Hiába minden/ Ön nem tud engem innen kiülni». Magyar hangverseny A Zeneművészeti Főiskola nagytermének péntek esti díszes közönsége olyan hangversenyben gyönyörködhetett, amely már műsorával is rászolgált az érdeklődésre, figyelemre, sikerre. Mert csak magyar zeneköltők művei, mégpedig remeknél remekebb művei szerepeltek ezen a műsoron: Császár György, Erkel Ferenc áriái és a magyar nótakincs néhány csodálatos szépségű drágaköve, abban a foglalatban, amelyet Kern Aurél, Molnár Imre, Demény Dezső, Lányi Viktor, Bartók Béla, Kodály Zoltán, Lajta László adott nekik. A dalokat Molnár Imre, a Zeneművészeti Főiskola tanára adta elő ízléssel, meleg kedéllyel, vonzó és művészi előadásban. Az énekszámok között pedig Molnár Imre felesége, Hir Sári zongoraművésznő szólaltatta meg Liszt néhány parádés művét ragyogó virtuozitással, hatásosan. A közönség egész este lelkesen ünnepelte a két kiváló művészt. .. FŐVÁROSI OPERETTSZÍNHÁZ Szombaton, március 31-én először SZERESSEN KEDVES! Operett 3 felvonásban, 4 képben * Írta: Anday Ernő, zenéjét Harmath Imre versei e szerzettet Komjáthy Károly # Rendező: Szabolcs Ernő * Karnagy: Szántó Mihály Főszereplők: HONTHY HANNA, Csortos Gyula, Latabár Kálmán, Somogyi Nusi, Szakáts Zoltán, Szokolay Olly, Sarkady Aladár, Feleki Kamill, Pártos Gusztáv * Jegyek már válthatók 1934 III. 25,VASÁRNAP* Az Operaház megengedte Szűcs Lászlónak a »pendlizést« Az Operaház igazgatósága megengedte Szűcs Lászlónak, hogy azokon az estéken, amikor az Operaházban nem játszik, más színházban léphessen színpadra. Radnai Miklós ezt a nagy kedvezményt a gazdasági viszonyokra való tekintettel adta meg Szűcs Lászlónak, aki a múlt év őszén abban a hiszemben, hogy Lehár Giudittája februárban kerül színre az Operaházban, háromszáz estére a Király Színházhoz szerződött. A Giuditta premierje azonban több mint két hónappal eltolódott és így Szűcs László nem teljesíthette a szerződéses kötelezettségét a Király Színházzal szemben, ahol az Ördöglovas címszerepét kellett volna énekelnie. A Király Színház pert helyezett kilátásba Szűcs László ellen, akinek Radnai a ma délelőtt folyamán engedélyt adott arra, hogy a kellemetlenségek elhárítása miatt a Király Színházban is felléphessen. Szűcs Lászlónak áprilisban tizenegy fellépése van az Operaházban. A többi estéken tehát az Ördöglovasban lép majd fel, amelyet április harmadik hetében mutat be a Király Színház. Az eddigi tervek szerint az Ördöglovas címszerepét Szűcs László egy fiatal, kiváló tenoristával felváltva fogja majd énekelni, egészen addig, amíg a szezonban az Operaház színpadán elfoglaltsága van, azután pedig véglegesen átveszi a szerepet. janGOS Fi HIRfiDO Amikor az Ida regénye című új magyar hangosfilm érdemeit és hibáit kell mérlegre tenni, talán az a legnagyobb ordó, amit mellére tűzhetünk, hogy ezt a magyar produkciót már nyugodtan lehet európai nívóra helyezni. A film nem igényes dolog — egyszerű játékfilm — nem is válthat hát ki a nézőből túlságosan elragadtatott jelzőket. De viszont meg kell állapítani, hogy olyan Spiel-film, amilyenhez hasonló külföldi produkciók itt mindig sikerre találtak — ezt a sikerlehetőséget most három vagy négyszeresére növeli az a tény, hogy a film magyarul beszél. Az pedig, hogy a filmben most már európai nívó és európai kultúra van, összehasonlítva az eddigi magyar filmprodukciókkal (talán az egy Gaál Franciska filmet kivéve) — ez feltétlenül a rendező, Székely István érdeme. Annak a Székely Istvánnak, aki íme együtt fejlődik a magyar filmgyártással. Az Ida regénye határozóban a legjobb Székely-film. A jelenetek gyors egymásutánja zavartalan tempóban pereg, a kedves történetet ügyes rendezői trükkök élénkítik, az egész film a kifogástalan rendezői munka iskolapéldája. Viszont kellett ehhez a jó oiteratőr: Eiben István, a figyelmét mindenre kiterjesztő producer: Gál Ernő, a jó hangmérnök: Lohr Ferenc és az ügyes asszisztensek serege: Mihály István és Stella Adorján szcenáriumkönyve mintaszerű. A szereplők valamennyien megállják a helyüket, élükön a csinos és kedves Ágai Irénnel, a szimpatikus Jávor Pállal. Nekünk legjobban mégis Rajnay Gábor Pétere tetszett, mellette Gázon Gyula, Gombaszögi Ella, Pethes Sándor, Turay Ida, Máig Gerő és néhány szavával az annyira szépen beszélő Berky Lili. Az Ida regénye mellett egy igen dekoratív, stílusosan összeállított magyar propagandafilmet játszik a Royal Apolló. A Hungária szép felvételei Kandó László ízlését és az operatőr Somkuti István ügyességét dicséri. Bécsben nagyban készülnek most a „Szerencsés utad“ című népszerű burleszk-operett bemutatójára. A főszerepre Verebes Ernőt szerződtették le Budapestről. Míg Bécsben operett formájában színpadon lesz látható a fordulatos mese, addig Budapesten a közönség egyelőre film formájában találkozik vele. A film női főszerepét Magda Schneider, férfi főszerepét pedig Max Jlansen játssza, akik annak idején Berlinben egyhuzamban több mint kétszázszor játszották színpadon az operettet. Az ESTI KURÍR kiadóhivatalának telefonszámai: 122—88, 254—951