Esti Kurir, 1935. május (13. évfolyam, 98-123. szám)
1935-05-04 / 101. szám
szám Budapest, 1935 Főszerkesztő: RASSAY KÁROLY május 4, szombat Holnap kezdődik meg Magyarország, Olaszország és Ausztria konferenciája Velencében Simon külügyminiszter beszámolója Hitler „kiábrándító magatartásáról“ — Nagy külpolitikai vita az angol alsóházban Velence, május 3. (Az Esti Kurír tudósítójától.) Magyarország, Ausztria és Olaszország külügyminisztereinek szombaton kezdődő értekezletére már minden előkészület megtörtént. Savici olasz külügyi államtitkár és Senni gróf, a külügyminiszter kabinetfőnöke a pénteki nap folyamán érkeznek Velencébe, míg Kánya Kálmán magyar külügyminiszter érkezését pénteken a késő esti órákra várják. Berger-Waldenegg osztrák külügyminiszter ugyancsak ma érkezik Velencébe. A két külügyminisztert Savich külügyi államtitkár fogadja a pályaudvaron. A velencei hármas konferenciánjelen lesz Vilani báró, Magyarország kriinált követe és a római osztrák követ is, aki ma délelőtt Velencébe érkezett. A magyar külügyminiszter kíséretében lesz báró Bakách-Bessenyey György követségi tanácsos is, továbbá Zsilinszky Antal, a külügyminiszter személyi titkára. A Canale Granden fekvő Grand Hotel már várja a delegációkat. A hármas értekezlet tanácskozásait itt tartják meg. A Grand Hotelben lakott a múlt év tavaszán Hitler kancellár is kíséretével, amikor Velencébe jött és találkozott Mussolinival. A hármas értekezlet napirendje még nem ismeretes. A konferencia két, esetleg három napig tart s valószínűleg vasárnap este, vagy hétfőn ér véget. — Az osztrák-magyar-olasz együttműködés — írja Mussolini lapja — nem irányul senki ellen és nem zár ki senkit. A gazdasági javulást csak az hozhatja meg, ha az ellentétes érdekek között békés kiegyenlítődés jön létre, ha sikerül legyűrni a háborúból visszamaradt ellenséges érzületeket és megteremteni a vámhatárokon túlterjedő politikai és szellemi együttműködést. Középeurópa a világtörténelemben hosszú évszázadokon át történelmi egységként jelentkezett az osztrák-magyar monarchia képében. A monarchia feldarabolásának káros következményeit csak úgy lehet ellensúlyozni, ha az érdekelt államok döntő lépésre szánják el magukat az együttműködés érdekében. Középeurópa talpraállításának nagyszabású akciójához meg kell hívni Németországot és Lengyelországot is. Ki kell zárni minden hegemonisztikus és elszigetelési törekvést s nem szabad más szempontot szem előtt tartani, csakis az érdekek békés kiegyenlítését. A vezércikk a következő szavakkal végződik:• A dunai konferencia feladata ily körülmények között tehátkorántsem olyan könnyű, mint eleinte látszott. A benemavatkozás fogalmának meghatározását illetően több oldalból felvilágosításokat kértek. Ezek a felvilágosítások a következőképpen szólnak: a benemavatkozás fogalma kizár minden olyan propagandát, amely többi állam függetlensége és szuverenitása ellen irányul, kizárja az erőszak alkalmazását és alapvető feltételnek tekinti a többi állam belső kormányzati rendjének tiszteletben tartását. Magyarország és Ausztria függetlenségét a szuverenitás szó legszorosabb értelmében kell véleményezni s mindkét állam számára pontosan olyan függetlenséget kell biztosítani, mint amilyenben szomszédaiknak s a többi utódállamnak része van. Végleg fel kell hagyni minden egyoldalú vagy bekerítési programmal s meg kell teremteni a középeurópai államok lojális kiegyezését, amelynek alapja az összes ál- frlánok jogainak kölcsönös tiszteletben tartása. Kánya külügyminiszter ma Velencébe utazott A Magyar Távirati Iroda jelenti: Kánya Kálmán külügyminiszter ma reggel báró Bakach-Bessenyey György követségi tanácsos és ZsilinszkyAntal követségi titkár kíséretében Velencébe utazott. Búcsúztatására megjelent a pályaudvaron báró Heinch Lipót osztrák követ és Baldoni budapesti olasz ügyvivő. Bécs, május 3. Kánya Kálmán magyar külügyminiszter ma délelőtt Velencébe utaztában Bécsbe érkezett. A bécsi pályaudvaron felszállt kocsijába báró Berger Waldenegg osztrák külügyminiszter, akivel együtt tette meg az utat Velencébe. Ma este nyilvánosságra hozzák a francia- orosz egyezményt Paris, május 3. – A francia-szovjet egyezmény szövegét előzetesen eljuttatják valamennyi érdekelt kormányhoz és csak ma este hozzák nyilvánosságra egyidejűleg Paksban és Moszkvában. A félhivatalos sajtó nagy megelégedéssel fogadja az egyezmény aláírását és hangoztatja, hogy a nemzetközi együttműködés ügye nagy lépéssel haladt előre. A nagy lapok egy része minden különösebb lelkesedés nélkül, más része határozottan ellenséges hangon foglal állást az egyezménnyel szemben. Általában súlyt helyeznek arra, hogy a keleti egyezmény számára nyitva maradt a kapu és fontosnak tartják azt is, hogy az új egyezmény összhangban áll a népszövetségi alapokmánnyal és a locarnói szerződés kötelezettségeivel. A Journal szerint az egyezmény csak akkor lesz hatásos, ha lehetővé fogja tenni Olaszország, a kisantant és Lengyeország őszinte együttműködését. [Folytatása a 2-ik oldalon.) állam csatlakozna: Magyarország, Ausztria, Olaszország, Németország, Franciaország, Lengyelország, Csehország, Jugoszlávia és Románia. „Magyarország és Ausztria függetlenségét biztosítani kell" A be nem avatkozási egyezmény a tárgyalások középpontjában Róma, május 3. (Az Esti Kurír tudósítójának távirata.) A velencei találkozást európaszerte nagy érdeklődés előzi meg. Az olasz lapok nagy cikkekben méltatják az előkészítő konferencia fontosságát, mely szerintük a dunai konferencia sikerének szempontjából elengedhetetlenül szükséges. Mussolini lapja, a Popolo di Italia péntek reggeli számában vezércikket szentel a velencei hármaskonferenciának s többek közt a következőket írja: — A velencei megbeszélésen nem határoznak, hanem csak tanácskoznak. A három külügyminiszter eszmecseréjét a római dunai konferencia előkészítése. . tette szükségessé, miután a múlt év március 17-én megkötött római hármas egyezmény minden fontosabb külpolitikai kérdésben közös tanácskozásra kötelezi Magyarországot, Ausztriát és Olaszországot. A velencei eszmecsere legfőbb tárgypontja a középeurópai be nemavatkozási egyezmény megvitatása lesz. Az eddigi tervek szerint ehhez az egyezményhez a következő kilenc KÉNYSZERHELYZET? Együtt ül immár a „reformparlament11 — és mintha semmi sem változott volna! Sőt minthogyha hirtelen ismét ott találnék magunkat a néhány év előtt megszokott „viharok** forgószelében. Szakasztott úgy áll ott ma is a kisgazdapárti vezér, hevesen felpanaszolva a nyílt szavazás vissza-,éléseit, hatósági személyek magatartását, a „bűnös erőszakot11, a „pártállam visszataszító állapotába sülylyedt“ ország „balkáni11 állapotait* De azon talán maga a szónokló kisgazdapárti vezér sem csodálkozott* hogy számonkérő és ostorozó hangjait elnyelte a mammut-többség gépies és hangos derűje s hogy a baloldali padsorokban is érezhető volt vele és kijelentéseivel szemben a remények megcsappantsága. Hiszen nem is lehet ez máskép: mi már a „bizalmas elgondolások“-kal való hadműveletek kezdetén megmondtuk, hogy szükségszerűen el kell posványosodnia s a mögötte álló néprétegek bizalmát el kell veszítenie az olyan „ellenzéki11 politikának, amely a kormánnyal alkukba, szívélyes megegyezésekbe bocsátkozik anélkül, hogy a nép felé hirdetett programjának megvalósítására biztosítékokat kapna. Eckhardt Tiborék azonban rendületlenül tovább haladtak az alkuk és paktumok útján, elfogadtak ingyen mandátumot, résztvettek a felülről, klubszobák utasítására folyó kerületosztogatásban, az elvi alapon és meg nem alkuvóan küzdő ellenzéket hátbatámadták, az egyik kerületben arra szóltották fel híveiket, hogy szavazzanak a kormánypártra, a másikban pedig nyilvánosan közös listán indultak a kormánypárttal s most a parlament eyik ülésén vitatkoznak vele azon, hogy ez a „kooperáló11 táborok közül melyiknek az „érdeme1” volt. Nem meglepő, ha mindezek után a kormánypárton aránylag kevés jelentőséget tulajdonítanak Eckhardt utólagos rekriminációinak, s ha panaszaira válaszul állandóan szemére vetik, hogy hiszen ő maga kívánta ezúttal a nyílt szavazást, ahogy nem meglepő az sem, ha a csalódás keserűségével áthatott ellenzéki hang aránylag kevés visszhangra talál abban az ellenzéki közönségben is, amely a történtek után nem tudhatja, hogy a balkániságról és bűnös erőszakról való dörgedelmek nem fognak-e fokozatos decrescendóban ismét szerelmi vallomássá szelídülni. Hol itt a garancia, hogy ami egyszer megtörtént, ne történjék meg másodszor is? A baloldali padsorokban elhangzott kormányellenes deklaráció e szépséghibái azonban nem mentik a más kormányrendszert, nem mentik a felpanaszolt erőszakosságokat és nem mentik általában a nyilt szavazást. Ezt az utóbbit maga Kozma belügyminiszter sem igyekezett menteni, amikor Eckhardt képviselő szavaira válaszolva, kijelentette, hogy az „úrrá lett álláspont11 szerint uj választójogra van szükség s most is csak „politikai kényszerhelyzet11 volt az oka annak, hogy mégis nyílt szavazással választottak. Hát hogy ez a politikai kényszerhelyzet miben állt, azt az eddig elhangzott nyilatkozatok és nyilvánosságra került adatok alapján bajos volna megmondani. De nem akarunk itt ezzel a kérdéssel részletesen