Esti Ujság, 1943. január (8. évfolyam, 1-24. szám)

1943-01-26 / 20. szám

KEDD, 1943 JANUÁR 26. A JEHOVA-SZEKTA magyarországi apostolai az ellenség pénzén szervezkedtek A KATONAI SZOLGÁLAT MEGTAGADÁSÁRA Kolozsvár, január 26. (Az Esti Újság munkatársától) Pár nappal ezelőtt rövid hiva­talos közlemény adta a nyilvános­ság tudomására, hogy a „Jehova Isten tanúi" című szekta magyar­­országi vezetőit kötél általi halálra, majd kegyelmet gyakorolva, élet­fogytiglani fegyházra ítélte a hon­védvezérkar főnökének bírósága. Kevesen tudják, hogy ez a szekta, mely a legjellemzőbb példája a nem­­­zetközi propaganda bomlasztó eszközeinek, meglehetősen elterjedt mozgalom volt egész Magyarországon, külö­­­nösen a megszállás alatti Erdély­ben. A szekta Russel T. Károlyt, az 1870-ben Pittsburgban fellépő vallásreformátort vallja megterem­tőjének, aki azzal vonta magára kortársai figyelmét, hogy Krisztus második eljövetelét hirdette. Az ő állítása szerint ennek a krisztusi eljövetelnek 1874-ben kell volna megtörténnie és amikor a kritikus dátum elmúlása után felelősségre vonták hívei, kijelentette, hogy az eljövetel már megkezdődött és az negyven esztendeig, vagyis 1914-ig tart. Akkor veszi át Krisztus 144.000 főnyi seregével a világ fe­letti uralmát és a mennyei sereg parancsait a földre visszatérve, az Ó-Testam­­entum prófétái képviselik majd az emberek között. A negyven esztendő is letelt és 1910-ban Russel véglegesen el­vesztette minden hitelét hívei között. A tanok terjesztését és a szekta vezetését ekkor egy Rutheford nevű amerikai, állítólagos bíró vette át, aki kizárólag üzleti vál­lalkozásnak fogta fel a dolgot és meglehetősen nagy vagyont is szerzett követőinek hiszé­kenységéből. Ő azt hirde­tte, hogy Russzn téve­dett a dátumban és csak 1925-ben kezdődik majd meg Krisztus má­sodik­­ jövetele. Később, amikor ez a dátum is elérkezett, azt mon­dotta, hogy Krisztus országa már itt van és éppen most folytatja küzdelmét a sátán országával, me­lyet minden államban, de főleg az egykori Népszövetség államaiban a politikai, pénzügyi és egyházi szervezet képvisel. Jehova akarata volt ez a harc a szekta tanai sze­rint és az emberek, akik akkor éltek és meglátták az igazságot, Jehova Isten akaratának tanúi. Eb­ből származott azután a szekta el­­e­nv­ezése. Rutheford, hogy a varázs­a nagyobb legyen, azt is törvényként­­ hirdette, hogy a földön egymillió ember halhatatlanságot kap érde­meiért Jehovától, ébredt a csalásra és saját kezével vetett véget félbetört éle­inek. A kolozsvári tanító a visszacsa­­zolás után hírlapterjesztő irodát nyitott s annak ellenére, hogy 1939- ben a magyar hatóságok betiltot­­ták a szekta működését, tovább dolgozott. 1940-ben az alföldi városokat járta végig és Szolnok, Sza­bolcs és a többi környező me­gyékben meglehetősen kiterjedt szervezetet létesített. „Crak a zsi­fóra?ú foghat fegyvert“ Mikor a háború kitört, a magyar katonai hatóságok felfedezteti, hogy a szekta tagjai a behívókra nem jelennek meg katonai szol­­gálatra, hanem katonaszökevényként buj­dosnak. A szekta tagjai teljesítet­ték hitük parancsait, melyek sze­rint ember és ember között nincsen ellenség és embert ölni, fegyvert fogni még a legszentebb kötelessé­gi, a haza védelmének érdekében sem szabad. Eevetlen faj van a világon, a szekta törvényei szerint, mely­nek Jehova megengedte a fegy­veres védekezőt és ez a zsidó­ság. Azonnal megindult a széles kívis nyomozás és a magyar rendőrség hamarosan felgö"'ryö’ft'ette az egész mozgalmat. Az erdélyi terü­leteken 230 embert tartóztattak le a vezetők­­közül, Kolozsváron csu­pán tizenhármat. Erdély fővárosá­ban jelentéktelen létszámra csök­kent már a szekta hívótábora és az egész mozgalm­at egy asztalosmes­ter vezette,­­akinek a jehovisták a „zóna szolga" elnevezést adták. Az összes kolozsvári vezetők a rendőr­ség kezébe kerültek, csupán egy mészárossegéd, a mozgalom pénz­tárosa szökött meg, természetesen a párszáz pengőt tartalmazó kasszával együtt. A honvédvezérkar főnökének bí­rósága most hozott ítéletével vég­leg pontot tett egy újabb nemzet­,­közi intézmény működésének végé­re, bebizonyítva azt, hogy ezen a földön, az évezred óta katonás szel­lemben élő nemzet soraiban nem lehet ellenségeink szolgálatában büntetlenül bomlasztó szellemű an­­timilitarizmust hirdetni. BORBÉLY LÁSZLÓ ! Amerikából „importált“ eszmék — természetesen business-alapon Magyarországon 1912-ben kez­dődött meg a szekta szervezke­dése és a tanokat két Amerikában járt ember, Szabó Károly és Kiss József hozták­ át az Új­ Világból. Az új hit először a baptisták, ad­ventisták és egyéb szekták tagjai között terjedt, de kés­őbb sokan akadtak a bevett hitfelekezetek tagjainak sorában is, akik a jeho­­vistákhoz csatlakoztak. Pedig a szervezkedés 1920-ig kezdetlegesen ha­lolt és csak egy újabb ameri­­kai magyar hazatérésével vett na­gyobb lendü­letet. 1920 ban Szima Jakab, egy er­délyi Amerikát megjárt magyar ember, aki számtalan foglalkozása között nyomdász is volt, tért haza Erdélybe és vette kezébe a szekta szervezését. Szima minden tekin­tetben korlátlan hatalmat kapott Rnthefordtól és nagy anyagi erő állott a rendelkezésére. A szekta kolozsvári tagozata meg­vásárolta a város középpontjában a Deák Ferenc­ utca 36. számú házat és ott teljesen korszerű, fényűzően felszerelt nyomdát rendezett be. Minthogy a román hatóságok a szekta működését többször betil­tották, szektáknak pedig különben sem lehetett magánvagyonuk, a paragrafusok megkerülésével az egész vagyont Szima Jakab nevére íratták és az Viaca néven nyomdai és grafi­kai részvénytársaságot alapí­tott. A társaság külön hivatalos lapokat adott ki román és magyar nyelven. Megjelent minden hónapban egy jehovista folyóirat, melynek a ma­gyar kiadása az „Őrtorony“ címet viselte, míg románul „Turnu de v­edere­’ címen jelent meg. Kiadtak még ugyancsak magyarul és ro­mánul egy havonta kétszer megje­lenő folyóiratot „Aranykorszak“, illetve „Epoca de aur“ címmel, he­tenként egyszer pedig félhivatalos képeslapot nyomtak Erdélyi Képes­lap címen, melyet Faluvégi Dénes, a most halál­raítélt jehovista vezér, kolozs­vári tanító szerkesztett. Ennek a lapnak román kiadását maga Szima szerkesztette „Reali­­tatea Ilustrata“ címen. Pár évi munka után összeveszett a két vezető, az akkor már dús­gazdag és Amerikában­­élő Ruthe­­ford és az ugyancsak jómódú ko­lozsvári Szima. Rutheford azt kí­vánta, hogy Szima adja át az egész vagyont új megbízottjának, de azt az erdélyi szektavezér nem volt hajlandó teljesíteni. Váltók, perek és szélhámosságok sorozata Rutheford erre cselhez folyamo­dott. Azelőtt az volt a szokás, hogy a propagandacélokra küldött amerikai pénzeket Szima mint a vállalat számára érkező kölcsönt vette fel és azokról váltót adott. Az amerikai vezetőség kezében te­hát egy csomó váltó volt, melyek közül az összeveszés után Ruthe­ford egy hétmillió lejest óvatolta­­tott. Az ügy a bíróság elé került, Szima csődöt kért maga ellen és az egész vagyon szétszóródott a perek során. Rutheford nem hagyta magát és bűnvádi eljárást indíttatott megbízottjaival Szima ellen, de a törvényszék ezt felmentette. A pernek több mellékhajtása is volt, melyek során Faluvégi Dé­nest a román hadbíróság kisebb szabadságvesztésre ítélte. A per következtében bekövetke­zett anyagi bukás után a szekta Bukarestbe tette át székhelyét és a vezetést egy Magyarossy Márton nevű kerékgyártó mester vette át. Kolozsváron Faluvégi kiszabadu­lása után tovább folytatta a mun­kát, de már lényegesebben keve­sebb eredménnyel. Szabó Károly, a mozgalom magyarországi meg­teremtője visszatért Amerikába és még ma is ott él, mint jómódú ember. Faluvégi nem vesztette el hitét és vallási megszállottságában to­vább dolgozott. Az sem törte le, amikor ezelőtt hat évvel lányát egy Kölber nevű szász nyugdíjas elcsá­bította és miután végig szélszámoskodta az erdé­lyi városokat, filmszerződés meséjével Budapestre szöktette. A magyar fővárosban a lány rá­ Január 30. ^ délykön ngefov] ./s U p. utókoro n ■ isii Visáf Vitéz Nagyselmeczi Mű­REY LÁSZLÓ ny. altábornagy könyve Katimnanemze! vagyunk! Az ezeréves Magyarország történetének hősi múltjára utal e könyv. Elsősorban arra, hogy őseink ezer éven át hogyan tartották meg hazánkat vérrel, vassal. Vitézi múltúnk, a magyar kard erej történelmünk sz­ebb­­nél-szebb haditettei a b­izony­­ságai annak hogy KATONANEMZET VAGYUNK. A könyv párhuzamot von a nagy magyar vezérek és ko­runk kiváló hadvezérei és kato­nái között. Az 55 oldalas füzet ára 50 felér. Kapható: STÁDIUM könyv­kiadóvállalatnál (Bp., VI., Ró­­zsa­ u. 111), Pfeifer Ferdinand könyvkereskedésében (IV., Kos­suth Lajos­ u. 5) és minden könyvkereskedésben. 5 Antal István miniszter beszéde a szaksajtó kiállításán Az Országos Magyar Sajtóka­­mara szaklap-alosztálya Kállay Miklós miniszterelnök fővédnök­sége és valamennyi illetékes szak­­miniszter védnöksége alatt a Mű­csarnokban szaksajtó-kiállítást rendezett, amelyet hétfőn délben Antal István nemzetvédelmi és propagandaminiszter az alábbi beszéddel nyitott meg: — A szaksajtó-kiállítás — mondotta a miniszter többi kö­zött — voltaképpen seregszemle. Seregszemléje, felvonultatása a magyar sajtóirodalom egyik igen tekintélyes vonalszakaszán ren­delkezésre álló szellemi erőknek. Ezek az erők az életben a szak­­irodalom és a szaktudományok ezerszínű fénytörésében jelent­keznek ugyan, de itt egy kiállí­tás kertei között rendszerben, harmóniában és egységbe össze­foglalva, imponáló szellemi és publicisztikai összességet mutat­nak. Ezért ez a kiállítás a mai nehéz és válságos időkben egy­ben szimbólumot is jelent: a sokszínű, talán nem egyszer szét­húzó magyar erők összefogásá­nak és egy magasabbrendű egy­ségbefoglalásának a szimbólu­mát. — A magyar nemzet ma nehéz küzdelmet vív. Ebben a küzde­lemben a küzdelmek örök törvé­nye szerint csapások is érnek bennünket, a csapások azonban nem törhetnek meg bennünket, ha kemény lélekkel, erős, bizako­dó hittel, minden összefogás lat­­bavetésével álljuk és visszük elő­re a nemzet ügyét. Mert egy nem­zet nem akkor mutatja m­eg iga­zán történelmi elhivatottságát, amikor szépen süt a nap a feje fö­lött, de akkor, ha a zord időkben is kitart a maga nmzeti életé­nek és céljainak teljessége mel­lett. A miniszter tapssal fogadott beszéde után Sényi Pál üdvözöl­te a külföldi vendégeket. A kiállítást az érdeklődő kö­zönség február 2-ig naponta dél­előtt 9 órától délután 17 óráig tekintheti meg. Észak-Amerika örömmel vállalná a hadiszállító kizárólagos szerepét BUENOS­ AI­RES, jan. 26. (Stefani) Mint Washingtonból jelentik, az amerikai kongresszus és az egész ország igen kedvezően fo­gadja Bankhead és Wheeler sze­nátor, valamint több más szená­tor olyértelmű indítványát, hogy hagyják az oroszokra, kínaiakra és angolokra a szárazföldi had­viselést, az amerikaiakra pedig a termelést. Az indítványt, amely azon az Amerikában el­terjedt jelszón nyugszik, hogy „Az amerikaiak, a hadiszállítók, a többiek a harcolók“, támogat­ják az ipar, mezőgazdaság és Pénzügy körei is, akik hangoz­tatják a nagy hadsereg fenntar­tásának felesleges vol­ta, annál is inkább, mert a tengeri veszte­ségek növekvő üteme miatt nem is lehetne átszállítani az óceánon túlra. E körökben azt is hangoztatják, hogy egy nagy hadsereg felállítása növelné a munkáskezek válságát és ér­tékes anyagtól fosztaná meg a harcoló szövetséges hadakat. (MTI) Hatvanöt kereskedelmi hajó horgonyoz Gibraltár kikötőjében MADRID, január 26. A Nemzetközi Sajtó Tudósító jelenti: Mint La Lineából közült, az algecirasi öbölben jelenleg 65 angolszász kereskedelmi hajó horgonyoz. Ezek között van egy nagy személygőzös is, amely de Gaulle szolgálatában áll. A gibraltári kikötőben tartózko­dik ezenkí­vül a Renown csata­hajó, a Furious repülőgépanya­­hajó és több cirkáló, val­amint romboló. A polgármester a legszigorúbb takarékosságot rendelte el Szendy Károly polgármester a székesfőváros 1943. évi pénzügyi gazdálkodásával kapcsolatban ren­deletet adott ki, amelyben hang­súlyozza, hogy bár a főváros ed­digi költségvetése egyensúlyban van, az 1943. évi gazdálkodás so­rán a fővárosnak a kiadások tel­jesítése tekintetében mégis kellő óvatossággal és mérsék­lettel kell eljárnia.­­ Szükség van erre, mert a mai rendkívüli helyzetben sem a bevé­telek, sem a kiadási szükségletek alakulását nem lehet előre látni, felmerülhetnek az év folyamán olyan kiadási többletek, és előre nem látható kiadások is, — mutat rá a polgármester rende­letében, — amelyeknek fedezéséről póthitel útján kell gondoskodni. A polgármesteri rendelet a to­vábbiakban előírja, hogy a kiadá­sokra előirányzott hitelösszegek felhasználásánál a takarékosság elvét a leg­szigorúbban kell érvényesíteni. Póthitel engedélyezésére irányuló előterjesztést csak akkor vesz fi­gyelembe a polgármester, ha a pót­hitel előre nem látott, sürgős és nélkülözhetetlen szükséglet kielégí­tésére irányul. Póthitelekre vonat­kozó előterjesztésekkel a polgár­­mesteri rendelet értelmében a fő­város pénzügyi ügyosztálya csak a polgármester külön utasítása alapján foglalkozhat. Elrendelte a polgármester, arra kell törekedni, hogy a költségve­tésben szereplő bevételek legalább az előirányzott összegben be is folyjanak. A kiadási tételeket eb­ben az évben csak arra a célra le­het felhasználni, amilyen célra a költségvetés szó szerint értelmezett szövege értelmében szolgálnak. Azokat a kiadási tételeket, ame­lyeket külön megjelölt bevételi for­rásból kell fedezni, csak a tényleg befolyt összegek erejéig szabad fel­használni. Az 1943. évi költségvetésben felvett hiteleket általában 12 havi egyenlő részben szabad felhasználni és ettől az általános szabálytól csak akkor lehet eltérni, ha a tör­vény, miniszteri rendelet, szabály­­rendelet, közgyűlési határozat, pol­gármesteri rendelet, vagy magán­jogi szerződés másként rendelke­zik, vagy ha az eltérés az előirány­zott hitelösszeg gazdaságosabb felhasználása érdekében feltétlenül indokolt. Fegyelmi felelősségrevonás terhe mellett a polgármester szigorúan megtiltotta a határozat vagy meg­rendelő levél aláírása és hitelnyil­vántartása előtt a megrendelések kiadását, más célra adott előlegek­ből, utólagos felhatalmazás remé­nyében kifizetések teljesítését és olyan megrendelések kiadását, amelyek a következő évet, vagy éveket terhelik, vagy terhelhetik.

Next