Észak-Magyarország, 1951. december (8. évfolyam, 280-303. szám)

1951-12-21 / 297. szám

Prottie 1951. december hó 21. északmagyarország Az öntudatos dolgozók követelésére eltávolítottak a tepri Marínból egy no’srins miszaknnrasztot A diósgyőri Mariin,acelina vaskert­jének dolgozói röpgyűlésre gyülekez­­ettak. Rákosi Olviára beszédéről, évi tervteljesítésről beszélnek a dolgozók, szobra terelődik a szó, akik fegyelme,­­sietsen, hanyag munkájukkal akadó- igozzák le­rv teljesítését. Koren Pál ki sem jött a röpgyűlésre, pedig róla fognak most beszélni. Az öntudatos, fegyelmezett munkások haraggal mond­ják fel még a nevét is. Nincs olyan brigádvezető, aki ne tudna sokat Kov­­tm Pál hanyagságáról Hónapok óta egy brigádvezető sem volt hajlandó be­fogadni brigádjába. Egyelen fegyel, mezei­ brigádnak sincs szüksége olyan­ra, aki két napig dolgozik, utána há­rom napig felé sem néz munkahelyé­­nek. Többszázan voltak már egy­en a röpgyúésen, amikor Bukovszki Miklós műhelyd­­­ad­lsági titkár megnyitota a röpgyil. Jást. Elmondotta, hogy a le'rvlbljos.' lés egyik legfonttosabb feltétele a munka­­fegyelem megszilárdítása. Idézte Rá­kosi elvtárs BZaVait: „A munkafegye­­len meghazárolja az egész szocialista építést, az ország felvirágoztatását hátráltatja". — Itt az­ ideje annak — folytatta —*, hogy keményen fellépjünk a Diós­győri Kohászat­ Üzemekben is a Ban­­kafeg­yelem­ megbontóival szemben .Azokkal s semben, akiknél a figyel­meentés, a meggyőzés, a fegyelmezett munkások példamutatása nem használ, természetesen keményebb eszközök­et fo­­gunk igénybe venni“ — s gondolta Rá­kosi em­­ára. A mi üzemünkben például Koren Pál, Sajókeresztúrból bejáró kétlaki dolgozó decem­ber 17-ig hatszor ma­radt távol igazolatlanul munkahelyé­ föl. Minden egyes igazolatlan mulasz­­tásáve.) felborította a­ munkabeoszt­ást, a munkából való kimaradása hál­ál­talla a kemencék fulladékvasellátását. Koren Pál — persze — állandóan sí­­ránkozott, hogy „kevés a keresetes Dolgozó társait is igyekezett károsan befolyásolni. Mindenki világosan láthatja, hogy Koren Pál kisebb keresetének oka az, hogy nem jár­ be rendesen dolgozni Nála is az 18. 'ént, amiről Rákosi elv." táró beszélt, hogy „az ilyen fegy­lme­­zetten a' Saját igazolására folyton elé­­gedetlen, dohog, hangoskodik, a kákán is csomót keres és lényegében az' ellen,­ség szócsövévé válik “ —­ El kell távolulni az üzemből. Ki kell bárni sorainkból! — kiáltották közbe a dolgozók. Krupcsinszki Gyula óntőcsarnok, munkás szólalt fel elsőnek ' — Nem tűrhetjük magunk között 3­ ilyen notórius kimaradozás. Mi becsü­­­letesen elvégezzük munkánkat, nem vagyunk hajlandók többé rádolgozni az ilyenekre Jáborcsik János, aki állandóan 110 százalék körül teljesít, ugyanilyen ér­­lelemben szólalt fel, Er­ik Béla darukapcsoló köve­tel­te, hogy Korent távolítsák el a gyárból, mert nem­ lenne helyes az elnézés vele szemben, akit annyiszor figyelmeztet­tek, de minden figyelmeztetés hiába,­való vol­t. Joó Ignác ezt ahánovista főolvasótót javasol­ta: hívják be Koreat a mű­­helyi­rodára, vegyék el tőle munkalap­ból és azonnal küldjék el a gyá­ból- A dolgozók egymásután csatlakoztak, a javaslathoz, követeljék Koreai azon­­nali leszámol­tatását és a gyárból való kizárását. Gergely Sándor alapszervezeti titkár és Ga­rdnai I Iván hulladéktár,­mű­­vezető elmondt­­a még, hogy Korea Pál iszákos, hanyagul végezte a mun­­káját. A Békekölcsönjegyzés hónapjá­ban 1100 forint volt a keresete, még­sem akart Békekölcsön­ jegyezni. A népnevelők meggyőző szavai eredmény­telenül peregtek le róla, végül is mindössze 200 forintot jegyzet­. — Azonnal ki vele a gyárból — hangoztat­ják a röpgyűlés résztvevői és határozatai hoztak: nem törik tovább, hogy Koren közön­ük maradjon, aláás. ea a munkafegyelmet — azonnal tá­volítsák el a gyárból! Az öntudatos dolgozóik határozatát tett követte — Koren Pált elbocsátot­­ták a gyárból. A gyár­­ minden ézelmében helyeslés­sel fogadták a fegyelmezett, öntudatos dolgozók ennek hírét. Hege­­d­ték Rákosi elvtárs útmulalásat: „A mun­­­kafegyelem lazasága, jelenleg egyik legnagyobb fékünk. Minél hamarább teremtünk e téren rendet, annál erő­­teljesebb lesz további fejlődésünk.“ paksi albert 7 holdas dolgozó paraszt példamutatása A BEADÁSBAN ÉS ADÓFIZETÉSBEN Ám egyik este ifjúsági másodikat most kaptam, törvényszabta kötelezte-ülést tartottunk a kultúr- ezt pedig a pontos adófizet­ség teljesítéséi, teremben. Egyszeresek be­­lésért, úgy hallom, nem- Paksi elvtárs tovább be­lép Paksi Albert , hol­ csak én kaptam oklevelet, das dolgozó paraszt. Elő- hanem Laska János 6 ször megáll, szétnéz, aztán, holdas dolgozó paraszt és az asztalhoz jön, kérné­ Horváth, József is, akik ilyen kezet fog velem. A szintén eleget tették már kézfogásból megállapítok­ mind beadási, mind adó­som, hogy valami rend­­fizetési kötelesettségüknek. kívüli dologban­ jöhetett De aai is mert, keli el hozzánk, múmia net m­­a van azért­­ , szégyellnivalóm is,mert még Gondosan összehajtott több olyan dolgozó pl. papírlapot ,vész elő és elém raszt van a községben, aki teszi. Közelebbről meg­ nem tett eleget sérrt be­nézem: „elismerő öklévé?‘ miási kötelezettségének, ,, sem az adófizetésnek. Így­­ Tóth János 15, Ivánka szól. — Én ezek után szemé­lyesen fogom felkeresni e fegyelemben okat és fel­világosító munkával meg­magyarázom nekik, hogy a beadás elhanyagolásával és az adó rendszertelen fizetésével a háborús spe­kulálók munkáját könnyíti meg. Nekünk az a felada­tunk, hogy a terv teljesí­tésével az államfegyelem szigorú betartásával erő­sítsük nemzet­gazdaságun­kat, ezzel a béketábort is megszilárdítsuk. Dolgozó parasztok! Kö­vessétek Paksi Gyula pél­dáját. A községi párt szervesei adjon meg minden támo­­ga­ást az ilyen becsületes ~ Nagy­árom­ és Kusz­ Béla 12, Tar János 10 keség tölt el —— szólal meg holdas dolgozó paraszt. Paksi elvtárs — ezévben akik az ellenség uszályába már a második oklevelet­ kerültek, a kulák szavára kaptam. ^ Az elsőt­­ be­­hallgatva elhanyagolják az adasi ^ kötelezettség^ példás állam iránti kötelezéssé­­teljesitéséert, Búzából 200 gük teljesítését. A kulákok százalékra,­ a többi tér­ örülnek ennek, az olyanok, dolgozó parasztok munka­­mény féléből is jóval 100 mint Sólyomi Lajosné, jóhoz, százalékon felül teljesített Dénes Józsefné, Orosz sem köte nérettségemet. A Imre, akik szabotálják a GOSZTOLA GYULA Nyékládháza 1 3 Nemes László elvtárs tartja ma Miskolcon a Pártoktatás Házában a nemzetközi kérdésekről szóló előadássorozat els­ő előadását „Ny­ugat Nemes­ország felfegyverzése és a nemes imperializmus újjászületése’­ cím­mel ma délután 5 órakor Miskolcon a Pártoktatás Házában Nemes László elv­­társ, a Központi Előadói Iroda tagja azt előadási párt*, tanács- és a tömegszer­­vizeli funkcionáriusok részére. Az elő­adást igen nagy érdeklődés előzi meg. Az előadást a Megyei Pártbizottság nevében Gyárfás János filv­árs másod* titkár nyitja meg. Ez az előadás megnyitója annak a so­­rozatnak, amelynek előadásait rendszere­sen hathetenkint tartják a Pértoktalan Házában a legfontosabb nemzetközi kér­­désekről- Magyar tiltakozás az ENSZ-nél és a Nemzetközi Me­n­ü­ltü­gyi Szervezettel a Nyugat-Néme­országban erőszakoi visszatartott magyar gyermekek ügyében A külügyminisztérium tájékoztatási főosztálya kezd. A Magyar Vöröskereszt többizben fordult a Namza­közi Menekül­ügyi Szervezet nyugatnémet­országi friren­deltsége­hez a fasist­ák által Néme­t­országba hurcolt magyar gyermekek hazahozatala ügyében Olyan magyar gyermekek sorsáról van szó, akiké­­immár hat esz­endeje hozzátartűzőik­től, hazájuktól elsza­kí­va Nyugat. Homé országban tartanak vissza. An­nak el­enére hogy a Magyarországon élő sziliek, vagy hozzátar­ozók a gyermekek hazahozatalát kérik, a Nemzetközi Menekültügyi Szervezet átmá­szó ürügyekkel és nev­erkedések­kel a nyugati zónák megszálló hatóságai­nak nyomására akadályokat gördít hazahozat­aluk elé. A Magyar Vöröskereszt legutóbb a Nemzetközi Menekültügyi Szervezet igazga­ójához tiltakozó levele­­imé e­lett, amelyben többek között megál­lapítja, hogy ,a Nemze­közi Menekült­­ügyi Szervezet nyugatnémaországi szervei nemcsak hogy nem tét­ek meg minden lehetőt a gyermekek hazatéré­sének érdekében, hanem elősegítették, hogy e serdülő, idegen környező bast élő gyermekeket meg­­vesztő befolyás­­olással, hamis ígéretekkel és erőszak­­kal hazájuk­ól való távolmaradássá, sőt az Egyesült Államokba való ki-, vándor­ásra bírják rá". A Magyar Vöröskereszt levelének másolatát Szántó Zoltán, a Magyar Népköz­ársaság párisi követe jegyzék kísérőében megkür­dte Luis Padija Nervának az Egyesült Számzetek Köz­gyűlése elnökének. .A magyar kormány — hangsú­yozza a jegyzék —■ a leghat­ározottabban támogatja a serdílő kór­ban lévő gyermekek hozzátartozóinak kérését, követeli azon gyermekek ha­­za­érésének lehetővé tételét is, akik­nek szülei elpusztultak és kategorikus,­ban til­akozik az éllen, hogy magyar állampolgárok sorsáról önkényesen, döntsenek erre illetéktelen szervek". A Magyar Népköztársaság követő kormánya megbízásából kéri az Egye­sült Kemny­ek Közgyűlésének elnökét, hogy érvényest­se befolyását a Nyír-­gatisz­émnek országban lévő magyar gyermekek mielőbbi haza­érése érde­­kében. A ».-úbum­évé arcképét Teleor­­­­­man egyik falucskájában láttam, as Olt-menti Slobozia-Máruira kollek­tív gazdaság irodájában. Őszülőhajú férfit ábrázol, kemény arcvonásokkal és merész arckifejezéssel; a mélytekintetű szemekben szelídség és gyöngéd ember­­szeret­et tükröződik. — Tulajdonképpen miért helyeztétek a falra Sztálin elvtárs arcképét? — kérdeztem. A párosotok úgy néztek föl Sztálin elv­ársra, mint aki a legközelebb áll szívükhöz. — Számunkra igen sokat felem ez a az arckép — mondta sokatmondóém­ az egyik paraszt. Körbevettek és sorjában elmondták, hogy mit is jelent számukra valójában Sztálin elvtárs arcképe. ITa Túrna Magurele felől fel­­elé utazol az Olt-men­én, agyagos partok lejtőin egész sor falut találsz. Az öregek mesélik, hogy a régmúlt időkben szegénység tanyázott ezeken a tájakon és éhínség tizedelte a parasz­tokat. Török sanyargatta, bojár nyo­mor­gatta erre a román népet. 1907 tavaszán, amikor Moldovából Munteniába is átcsapott a parasztláza­­dások bosszúálló tüze, Slobozia­ Mandra parasztjai is megmozdultak. Elsőnek az öreg Dackin, majd Voicu Sitariu édes­apja határozta el, hogy csatlakozik a felkelőkhöz. A két öreg példáját csak­hamar követte a falu apraja-nagyja. A földesúr intézője megnestel­e a közelgő vihart s hátrahagyva feleségét és gyer­mekeit, kereket áldott. A parasztok Vasvárit, fejszét, husángot ragadtak, be­érték a bojár portájának kapuját, majd keresni kezdték az uraságot és az intézőt, hogy ítélkezzenek. Amikor lát­ták, hogy későn érkeztek, felgyújtották az egész tanyát. Hadd vesszen —­ gon­dol­ák — a földesúri hatalomnak trág az emléke is. Nemsokára megérkeztek e faluba a katonák s a bojár ismét kimutatta a foga fehérét L és beállt az egyik falusi ház ablaka mögött s amikor meglátta az úton Voicu Si­ariu édesapját, Dolcea Sitariut, egyszerűen nevéntötte. Ör­dögi nevetéssel ment el a halott melett. A lzsákmányolás igája ismét nagy súlyként nehezedett a parasztokra S így teltek el az évek, az évtizedek. Vár­jon mikor itt már a felszabadulás óráin? Mikor léphet Slobozia-Mandra folyotó parasztsága is a világosság és a boldogság felé vezető útra? PEIRU DIMITRU:­­ SZTÁLIN ELVTÁRS ARCKÉPE Jáj­­ám, egyszer mégis csak elérkezett Amikor a kolhozokra terelődött nagy nap. Kelet­­felől megjöttek a valamennyied alik^zovjetuildiligs^ csayk Sztálin elvtársnak szabadító SP.rP.&pL- t iru»rr­/»tPtrL^r%lf L 7a,./. ___r. .-ni­'l ffold­ot felszabadító seregek! Fergetegként nyomultak előre a Duna-mentén. A ban voltak, azt mondogatták: Bár csak tudnánk mi is olyan tankok páncélzatán ülő szovjet katonák nagy gazdaságot létrehozni , barátságosan mosolyogtak az int­egető Az óhajjal azonban nem ének be, emberek, asszonyok és gyermekek felé harcba indultak! S a városi munkások,­s folytatták útjukat napnyugatnak, „Za Sztálina!” Sztálinért! — ez a felirat ékeskedett a szovjet páncéloso­kon. S a páncélosok nyomában végelátha­tatlan sorokban vonultak el a szovjet gyalogos katonák. Poros, napszítta egyenruhájukban, fáradhatatlanul mene­­D — állapította meg az öreg Kirmis. tért­ek, szemükben a megingathatatlan, győztes hősök bátorsága csillogott. — Hová mentek? az emberek. — Berlinbe! hangzott az egyön­tetű válasz. A lelkes katonadalokba szőve vidáman, bizakodóan csendült Sztálin elvtárs neve, — annak az em­bernek a neve, aki minden gondolatá­val és szívének minden dobbanásával ott volt közöttük, a harcosok között. Sztálin! Sztálinoa — visszhangozták az Ol -menti mezők is. Slobozin- koleki„ gazdaság! Mandru parasztjai csakhamar kezdtek megérteni, hogy valahonnan a nagy messzeségből, a Kremlből, Sztálin elv-Aki ma utazik felfelé az Olt-mentén, már Uda-Clocociovnál szemébe tűnnek az „1907” kollektív gazdaság épületei. társ vezeti ezeket az elszánt harcosokat Az újomm é­g Utállában 60 tehén a győzelem fele. Sztálin elmart akarata le­gl A gazdasá­g udvar hórill A heki szabadi­­tni fel a román népet is az táron ősziba­n 16,del n hektr­on őszi elnyomás alól. Neki köszönhetik hogy a szabadság után sóvárgó vágyuk telje­­sült végre, árpát ve­­ttek. Az Olt partján II hek­táron konyhakertészetet létesítettek. — Amikor felve­­dött az istálló épí­ S hamarosan hazaérkeztek azok az­lésének a gondolata, megkezdődött so­k kollektív traxim­eós irodájá­­ban lám­pafény mellett folyt az volna. A jelenlévők helyeslően bólogattak és hallgattak. Ilyen eMizmények után ebben *■ a meghi­t hangulatban tettem fel korábban nekik a kérdést.: —­ Tulajdonképpen miért helyeztétek a falra Sztálin elvtárs arcképét? Valaki megszólalt, d­e adott még valamit nekünk: a reménységet, hogy munkánk egyre eredményesebb lesz. És a jövőnkre vo­natkozó tanokat, az élenjáró elméletet Az ablakon át kitekintettem a téli emberek, akik a Szovjetunióban voltak rainkban a viszály­kodás — mondotta éjszakába. A föld, amelynek rögeiben hadifogságban. És sorjában beszámol­ Voicu Sitariu. — Akadtak, akik sem. Olt pihen az elvetett m­ag, most már­­ak tapasztalataikról: a kolhozok gaz­ miképpen sem akartak megválni ha­ az övék. Harcok árán szerezték meg tagságáról, az óriási üzemekről és a szénállataikról, különösen az öregek, maguknak. A harc azonban még nem szovjet emberek ha­ártalan szer étetéről mint pé­dául Kirmis epó. Sztálin elvtárs iránt, aki Lenin m­ellett sok-sok évvel eze­lőtt kezdte meg a szo­cializmus országának építését s ak­i lépésről-lépésre, fáradságot nem is­merve, éberen őrködve vezeti a szovjet fejeződött be. A kulákok ott ólálkod­ Filip elvtáts, a pár titkát felkérést i­nak s szavukkal próbálják métely esni ezeket az embereket és hosszasan elbe­­s­élgeteti velük. Tanulm­ányosai ke­li­ték a Bolsevik Párt történetét, Sztálin a kollektív gazdaságban dolgozó pa­rasztok lelkét. Valamennyien az ablak előtt álltak elv­árs művet és nagy tanulságokat és Szótlanul gyönyörködtek a téli táj nevét egyre újabb és újabb győzelmek vontak le belőle S egy őszi napon már szépségeiben. A csendülő búzatáblák­felé, ban­k a szélesre tárult, további bőséget önként, egymásután vezették isásárra. Az elsőkkel tért vissza otthonába táskát a kolektív gazdaság udvarába, leérő határban. Valaki elkapta pillan­ Florea Motoru is, aki ma már az holott az istálló akkor még el sem kér fásomat, szült faliesen. „1907” kollektív gazdaság egyik la­szorgalmasabb tagja. Hazaérkezése után mindenkinek elmondotta, miképpen mentet­t meg őt a biztos haláltól a­z Igen ... Hát ezért szent nekünk Sztálin elvtárs arcképe mondotta. S a képről szelíd mosolyával bátort’ élénk beszélgetés■ Marin Onita brigád­­zóan, erőt sugárzóan tekintett le ránk N el,­tolt a harc. A kulákok ember, most azonban kedvet kapott a beszédre, Sitariu felé fordult: — Az őszi árpa már ekkorára nőtt — a kezével mutatta a magasságot. Pillantása az arcképre esett, s miruha mondotta — Ilyen magas . . . Mert traktorral szántottunk már és 25 centiméter mély­ségű barázdákat húztunk. Mosolygos. S­ mintha vele együtt a kommunistákkal az élén, a falu se­ mosolygott volna Sztálin elvtárs is. Kitségére siettek. Elbeszélgettek a falusi Blezsa Flotica a legszorgalmasabb emberekkel s szavuk nyomán egyre még asszonyok egyike. Nemrégiben Mé­lyebb gyökereket eresztett a­latt taní­tása a parasztság soraiban is. Kemény szavak. Hasonló szavakat meszelte az íródat és kezdeményezésére rendet teremtettek a gazdasági udvar­ban. Amikor Sztálin elvt­árs arcképére hallottam az 1907-es zendülés idején esett pillantása, mintha hajnali harma­ton át csillogott volna szeme. — Küldtem én is ajándékot Sztálin , ,­i - f-i-i mindent elkövettek, hogy gátat elvtársnak 70. szüle­ésnapjára, Kézi­ketyezték tőlük vessenek a fejlődésnek, ruvaszkodtak, munkáimból válogattam rá a féltve el­uszítottak és rémhíreket terjesztettek. — Vigyázz magadra, Voicu Si­ariu­­zött, legkedvesebb darabokat, az ezüst­­szálakkal hímzett színesszőtteseket és Vigyázz! — fenyegette meg a papliób­a varró tusokat. És küldtem egy selyembe az 1907-es felkelés hősének fiát, Voicu hímzett főkötőt is, hogy gyönyörködjék Sitariu és a hozzá hasonló parasztok szépségében . . azonban szorosabbra zárták soraikat, s nem találtam a Párt vezetésével a múlt évben végül is ők kerültek ki a harcból győz­esen. Slobozia-Mandra falubar, megalakult a szovjet ápolónők szerető gondoskodása, vezető hallgatag. Csendes természetű . Sztálin elvtárs­Értékesebb ajándékot Széleskörű szakmai oktatás indul tele a megyénk termel­ő c­s­o­p­o­r­tja­i és a ti Pár műk­ft. Kongresszusa döntő fel­­adatként állt­otta, elénk a mezőgazdaság szocialista átépítését. Ennek egyik elő­feltétele, hogy a nagyüzemi gazdálkodás­hoz biztosítsuk a megfelelő szakembere­ket. Megyénkben is különböző szaktan­folyamok indulnak, amelyeken a Lszós-k vezető kádereinek továbbképzését bizto­sítjuk. Az önálló termelőszövetkezetek elnö­kei részére tízhónapos elnökképző iskola indult. Az iskolán elsajátítják azokat az ismereteket, melyeknek birtokában képe­sek lesznek a legkorszerűbb nagyüzemi gazdálkodás irányítására. Tizhóna­pos — iskolán kívüli — egyéni levelező oktatást vezetünk be,­ amelyen fél — "harmadik típusú — USSdS áhat" vesz részt.. Az iskolai anyagot szemináriu­mon megtárgyalják s havonta egyszer konferencián vesznek részt Kéthónapos elnökképző iskolán vesznek részt a szövetkezeti községek HL típusú termelőcsoport elnökei. A brigádvezetők részére öthóna­pos iskola indult, Ott el*­sajátítják a növéttyterm­esztés, az Állat-* tenyésztés, a zöldség*, gyümölcs- és szőlő­­termelési szakismereteket, emellett­ kü­lön tanulnak a to­nkaszervesésrőL A termelőcsoportok könyvelői fejlődésének biztosítására 3 és félhónapos tsz könyvelő iskola indul. A tanfolyam SS résztvevője elsajátítja a kettőskönyvelést Állatenyésztásunk fejleszt­ésének elő­mozdítása érdekében az állami gazdasá­gokban 2—3 hetes bentlakásos tanfolya­mok kezdőd­ik december elsejétől. A gyomrőpusztai állami gazdaságak­ szarva-marhatenyésztési, mz ónodi állam­i gazdaságban sertés­tenyésztési tanfolyam indult. Arra törekszünk, hogy valamennyi Itt. típusú önálló tsz elnökei résztvegyenek kéthetes elnöki ta­nfolyamon. Egy-egy ilyen tanfolyamon 62 hallgató tanul. Tíz­napos brigádvezetői tanfolyam indul a megyénk 8 járási székhelyén,­ a többi já­­rásban 1952 januárjában indul. Megszer­­vezzük a termelőcsoportokban folyó szak­tanfolyamokat is, ezeknek hallgatói tszes dolgozói, valamint a község egyénileg dolgozó parasztjai lesznek. A termelőcsoport­okban folyó hatalmas oktatási munka mellett 21 állami gazda­ságban alapfokú szaktanfolyam indult. A téli időszakban megszervezzük a gépállomásokon is az esti tanfolyamokat, ezeken főleg a termelőcsoport­okból to­borzott új traktoristák vesznek részt. Be­vonjuk az oktatásba az egyéni dolgozó parasztok közül jelentkező­ új tráktollóso­­kat is, akik a lan­folyam ideje akit kü­­lön 300 forint ösztöndíjbain részesülnek. A termelőcsopor­oknál indított oktatás sikere jelentős mértékben függ a járási tanár­ok mezősgazdasági osztályainak fő munkájától. Felté­len szükséges, hogy a termelőcsoportok pártszerveze­ti is min­­déri segítséget megadjanak ah­hoz, hogy a termelőcsoportok minél több dolgozóját bevonjuk az oktatásba. BALOGH JÁNOS Megyei Tanács m­erocard, őszi, szakok 1 * 1 isi előadó Jugoszláv 133?3- ass úbb kistettei a Tito-Mieis eílíai siarcban­ jugoszláv hazafiak Belgrádban felgyúj­tották a „V. P. 1144” jelzésű katonai raktárt. Négy nappal később ugyancsak Belgrádban, a Primorszka­ utcában rom­boltak le egy katonai ü­zemet. Mindkét cső­ben nagymennyiségű amerikai ere­­d­­ű hadianyag és benzin semmisült meg. Macedón hazafiak egy kicsevói fatele­­pen elpusztítot­t­ák az új közfűrész-beren­dezéseket és ezzel megakadályozták, hogy a Titó-klikk hárommillió dinár értékű fát szállítson­­ az imperialista térin­­gokba. /

Next