Észak-Magyarország, 1966. november (22. évfolyam, 258-282. szám)

1966-11-30 / 282. szám

6 Még 144 lakást adnak át A Borsod megyei Építőipari Vállalat dolgozói a pártkong­resszus megnyitásának napján, hétfőn teljesítették ez évi la­kásátadási és termelési tervü­ket. A jól szervezett munká­val és az új technológiák szé­les körű elterjesztésével nem egészen 11 hónap alatt 1417 lakást építettek és számos köz­épületet adtak át. A kongres­­­szusi versenyben az építés üte­mének meggyorsítására a laká­sok többségét szalagszerűen, előregyártott elemekből szerel­ték össze, vagy habosított ko­hósalakból öntötték ki. Nagy súlyt helyeztek a minőségre, s az idén először már mintegy 300 lakást hiányjegyzék nélkül vettek át a beruházók. Az évi terv határidő előtti teljesítése után december vé­géig az építők még 144 lakást adnak át terven felül. ÉSZAKMAGYARORSZÁG Íz IMM széinak távirata a kongresszushoz A Lenin Kohászati Művek párt-, szakszervezeti és KISZ- bizottsága, valamint vezér­igazgatósága tegnap, novem­ber 29-én a következő távira­tot küldte pártunk IX. kong­resszusának: Mi, a Lenin Kohászati Mű­vek kommunistái és párton kívüli dolgozói szeretettel kö­szöntjük pártunk IX. kong­resszusát. Az év elején megindított kongresszusi szocialista mun­kaverseny eredményei — úgy érezzük — örömmel tölthet­nek el bennünket és méltón kifejezik pártunk politikája iránti mélységes bizalmunkat. Teljes termelési érték­ter­vünket eddig 125,3 millió fo­rinttal túlteljesítettük, selejt­­kárunkat 37,3 millió forinttal csökkentettük, exporttervün­ket 24 343 tonnával teljesítet­tük túl, önköltségünket 30 mil­lió forinttal csökkentettük, a termelés emelkedését száz százalékban a termelékenység fokozásával — és azt is 6,1 százalékos túlteljesítéssel — értük el. Pártunk helyes politikájá­nak megértését és a megvaló­sításáért folytatott munka ered­ményeit bizonyítja, hogy fo­kozódott politikai egységünk, megnőtt a kongresszus által megszabandó, előttünk álló feladatok teljesítése terén a készség, hogy 11 ezren veszünk részt a szocialista brigádmoz­galom célkitűzéseinek szelle­mében a munka, a tanulás, a szocialista erkölcs követelmé­nyeinek teljesítésében. Tudjuk, hogy pártunk ér­tünk és velünk, együtt tette és teszi szebbé napjainkat, tudjuk, ez a cél vezérli a kong­resszust is. Ebben a szép és nagyszerű munkában a kongresszus érezzen maga mögött kénün­ket, számítson a Lenin Kohá­szati Művek lelkes, odaadó munkájára. Érdekes kísérlet Lant és kard Irodalmi műsor a Megyei Művelődési Házban Hétfőn délelőtt általános iskolásokkal népesült be a Megyei Művelődési Ház klub­zerne. Színművészek, reflekto­rok várták a hallgatóságot, s ebben a környezetben kezdő­dött meg Petőfi Sándor életé­ről, műveiről szóló különleges, egyben érdekes „irodalomóra”. Sallós Gábor, a Miskolci Nem­zeti Színház művésze konfe­rálta az ügyesen és ötletesen összeállított műsort, amelyet Gonda Görggyel együtt szer­kesztett. Hangsúlyt érdemlő ke­­retbe ágyazták Petőfi Sándor költészetét, prózai munkálko­dását, a kortársak, s a szabad­ságharc nagy költőjének iro­dalmi és emberi kapcsolatait. A kitűnő kísérlet, amely azt a célt tűzte maga elé, hogy elő­adóművészek közreműködésé­vel és segítségével fiatalok szá­zait ismertesse meg a széle­sebb horizontú irodalommal, eredményesnek bizonyult. A gyermekek tulajdonképpen nem egy mindennapos iroda­lomóra részesei voltak csu­pán, hanem olyan hőfokú mű­élvezetet kaptak, amelyet csak a pódium képes biztosítani. Külön elismerés illeti az ös­­­szeállítókat azért, hogy Pető­fi Sándorról nem egyszerű tankönyvi illusztrációt adtak, hanem kitágították a költő­óriás világát, s szinte egy köl­tői életmű keresztmetszetét nyújtották. A gyerekek Petőfi életrajzi adatain kívül megismerked­hettek a nagy költő szerelmi lírájának néhány szép alkotá­sával, forradalmi költészeté­vel, s néhány hangulatos élet­képével. Prózai munkái közül hallhatták a jelenlevők többek között Petőfi Sándor útinapló­jának azt a részletét, amelyik miskolci, diósgyőri és hámori élményeit meséli el. Dramati­zált részletet hallottak a gyermekek az Apostolból. Vé­gül egy filmet vetítettek, amely Petőfi életével ismertet­te meg a figyelő hallgatóságot. A különleges irodalomórát kérdések tarkították. A kon­feranszié Petőfi életével és munkásságával kapcsolatos kérdéseket tett fel, s a helyes válaszokat egy-egy könyvvel jutalmazta. Sor került Petőfi egyik ismert költeményének, a Falu végén kurta kocsma című versnek „kollektív” elem­zésére. A Lant és kard című mű­sor sikert aratott a gyermekek és a pedagógusok körében. A siker titka az volt, hogy a hallgatóság friss élményeket kapott a költőóriástól. S mi­után az előadóművészek — tisztelve a költőt és a gyerme­keket — nagy precízséggel, fe­gyelmezettséggel mondták el a verseket, a hallgatóság egy kicsit színházi élmény részesé­vé is vált. Érzésünk szerint a színházi közönségnevelés első lépésének is tekinthető a Megyei Művelődési Ház nagy­szerű kísérlete. Tudomásunk szerint, a Lant és kard című műsor a megye általános és középiskoláiban otthonra lel majd. Ha ez így történik, a keret­játék összeállí­tóinak érdemes lesz a túl könnyűnek tűnő kérdéseket átdolgozniok. A hangulatos műsorban nagy sikerrel mű­ködött közre Margittay Ági, Máthé Éva, Gonda György, Némethy Ferenc, s a már em­lített konferanszié, Sallós Gá­bor. >— párkány —» Amatőr csillagvizsgáló Szekszárdim Szekszárdon a városi tanács és a TIT közreműködésé­vel amatőr csillagvizsgálót rendeztek be. A Garay Gimnáziumból toborzott szakköri tagok ismer­kednek a csillagdával. Új g­épek a DIGÉP-ben A Diósgyőri Gépgyár dolgo­zói, élen a szocialista cím megszerzéséért, illetve meg­tartásáért vetélkedő mintegy hatszáz munkabrigáddal, ered­ményesen használják fel a kongresszusi verseny lendü­letét az évi feladatok, s ezen belül a felajánlások maradék­talan teljesítésére, a gazdasá­gos termelés megvalósítására, egyben a jövő évi felkészülés­re is. Vállalásuknak megfele­lően olyan új gépek minta­­példányait készítették el ha­táridő előtt, amelyeket egyéb­ként eredetileg csak későbbre terveztek. A dolgozók szor­galmas munkájának eredmé­nyeként elkészült a három­ezer méter kilogrammos ellen­­ütős kalapács, továbbá három, különböző teljesítményű me­zőgazdasági szivattyú, s ugyanennyi, a timföldgyárak­nál használatos zagyszivattyú mintapéldánya. Felajánl - duplán teljesítve Milyen gyorsan elrepült ez az esztendő! A Miskolci Fo­nodában most erről beszél­getnek. Úgy tűnik, nem is ré­gen volt tavasz, nem túlságo­san régen kezdődött a nagy verseny, és íme, minden re­mekül sikerült. De térjünk kicsit vissza az esztendő elejére, és röviden foglaljuk össze a történteket. A kilencedik kongresszus összehívásának hírére a Mis­kolci Fonoda pártszervezete azonnal hozzákezdett a kong­resszusi verseny szervezésé­hez. Nem túlzás: egyenként beszélgettek az emberek­kel, minden munkással, mun­kásnővel és beosztott vezető­vel. A kérdés így hangzott: mi az a munka, amelyet kü­lönösebb megerőltetés nélkül, harmonikusan, de szíves-lé­­lekkel vállalni tud terven fe­lül a kilencedik kongresszus tiszteletére? Mindenki megmondta. Hul­ladékcsökkentés, jobb osztá­lyozás, válogatás, egy kicsivel jobb minőség... és így to­vább. Persze, voltak aztán nagy horderejű vállalások is. Ezekben a vállalásokban min­denki benne volt. A verseny­ből a miskolci fonoda egyet­len dolgozója sem maradt ki. És most, a kongresszusra elkészítették a számvetést. Annak idején, a verseny ele­jén azt vállalták, hogy kere­ken egymillió forint értékű nyereségtöbbletet adnak a ter­vezetten felül. Az egymillió forint akkor nagyon merész vállalásnak tűnt. És múltak a napok, a hetek, a hónapok. Mindenki takarítgatta a fo­rintokat, mindenki javította a minőséget. És most, a végös­­­szeg, a kongresszus előtti ös­­­szeszámolás szerint 1 700 000 forint terven felüli nyereség­­többlet. Pontosabban: az 1965. évi nyereségbázishoz viszo­nyítva a gyár vezetői 2 500 000 forint többletnyereséget ter­veztek 1966-ra. Erre jött a dolgozók összesített egymillió forintos vállalása. A jelenlegi összeg viszont: 4 215 000 fo­rint. Ez mind többletnyere­ség, amely egyben alapja a nyereségrészesedés fizetésé­nek is. A többleteredmény alapján ez idő szerint a mis­kolci fonoda dolgozóinak glo­bálisan 22 nap nyereségrésze­sedés jár. De még nincs vége a kong­resszusi versenynek, hiszen úgy határoztak, hogy az esz­tendő végéig versenyeznek a IX. kongresszus tiszteletére. A cél most az, hogy az év vé­géig tovább növeljék a terven felüli nyereséget, és duplán teljesíthessék a kongresszusi felajánlást. Mindenesetre ed­digi eredményeiket jelentik a kongresszusnak. Szendrei József Szerda, 1966. november Ml Nehéz különválasztani A Szakszervezetek Bor­sod megyei Tanácsá­nak kulturális bizott­sága a minap vitatta meg a Pedagógus Szakszervezet Borsod megyei Bizottságá­nak művelődési tevékenysé­gét. A vita alapját a megyei bizottság kultúrfelelőse ál­tal készített jelentés képez­te. Ez a jelentés, jóllehet igen sokrétűen próbálta át­fogni a pedagógusok kultu­rális vonatkozású munkáját, mégsem adott elfogadható képet a szakszervezeti tevé­kenységről. A hozzászólók legtöbbje kifogásolta is ezt. Az igazsághoz hozzátarto­zik, hogy nem is adhatott olyan képet, amelyből mar­káns vonásokkal kitűnne egy olyan, szakszervezet által végzett kultúrnevelési mun­ka, amelyet valami erős, át­hatolhatatlan választóvonal idegenít el a pedagógusok által végzett állami tevé­kenységtől. Ebben a cikkben nem is a Pedagógus Szak­­szervezet Borsod megyei Bi­zottságának jelentésével, an­nak adataival kívánunk fog­lalkozni, hiszen azt a mint­egy félnapos tanácskozáson nagyon alaposan megvitatták a kulturális bizottság tagjai, hanem pusztán abból az as­pektusból próbáljuk megkö­zelíteni a pedagógusok kul­­túrmunkáját, hogy szét le­het-e választani szakszerve­zeti és állami jellegű tevé­kenységüket. H­a van munkaterület, amelyen nagyon is egybefonódik minden­fajta nevelési tevékenység — legyen az akár állami, akár tömegszervezeti — úgy a pedagógusoknál különös figyelemmel kell lennünk er­re az összetartozásra. A pe­dagógus hivatása nemcsak a tanítás, hanem a nevelés is, és a nevelés fogalma min­denképpen azt a — közve­tett, vagy közvetlen — tudat­­formáló tevékenységet ta­karja, akár szakszervezeti megbízatás, akár pedig hi­vatali kötelezettség alapján jelentkezik. Mindjárt azt is hozzá kell tennünk, hogy mindez nem jelenthet teljes felmentést a szakszervezeti kereteken be­lül végzendő munka alól. Ám, mint a Pedagógus Szak­­szervezet képviselői e ta­nácskozáson elmondták, erő­sen gyengül a pedagógusok szakszervezeti, vagy egyéb, nem oktatási munkájának mozgalmi oldala. Sokféle oka van ennek. Egyik alapvető oka a már említett azonos­ság, vagy részbeni azonos­ság az állami feladat és a szakszervezeti feladat kö­zött. Ebből adódott az elő­terjesztett jelentésnek az a fogyatékossága, hogy az ál­lami feladatokat is szakszer­vezeti teljesítésként tüntette fel. De hát a pedagógusoknak különféle tanfolyamokra va­ló mozgósítása, előadássoro­zatok meghallgatására tör­ténő meghívása nem felada­ta-e a szakszervezetnek és az állami jellegű tevékeny­ségnek egyaránt? És nem egyaránt állami és szakszer­vezeti feladat lenne-e egy hosszú sor olyan kívánalom teljesítése, amely a pedagó­gusok kulturális tevékenysé­gével kapcsolatban községek­ben, járási székhelyeken, ipartelepeken felmerült és amelyekről a kultúrbizott­­ság tagjai szóltak? Közösek hát az eredmé­nyek, közösek akkor a fel­adatok is. Mégis, adódhat-e a Pedagógus Szakszervezet­nek sajátos kultúrnevelési feladata? Erről viszonylag igen kevés szó esett a ta­nácskozáson, holott például a pedagógusok önművelésé­nek segítése egyik legfonto­sabb társadalmi feladat A tanácskozás igen sokféle erényt sorol fel a pedagógu­sok dicséretére, elsősorban a kis falvakban tevékenykedő nevelők kulturális jellegű munkásságának jellemzésére, de meglehetősen hosszú a kívánságlista is. A pedagógus művelődésé­től nemcsak önmaga művelt­ségi szintjének emelkedése függ, hanem generációk so­raiban gyümölcsözik, vagy jelentkezik károsan egy-egy nevelő kulturáltsága, műve­lődési jellegű folyamatos ha­ladása, illetve lemaradása. Talán nem egészen helyes a Pedagógus Szakszervezet munkáját kulturális eredmé­nyek vizsgálatakor olyan normatívákkal mérni, mint más szakszervezetekét. Szük­ségesnek mutatkozik e sajá­tos adottságokkal rendelke­ző szakszervezet művelődési feladatainak pontosabb meg­határozása. Mint a tanács­kozásból is kitűnt bizonyos kuszaság jellemzi megyei bi­zottságunk kulturális tevé­kenységét ez jellemezte rész­ben az előterjesztett jelen­tést, s bizony, a tanácskozás­ra is nagyrészt jellemző volt az állami és a társadalmi jellegű cselekvések, tevé­kenységek összetévesztése, illetve az azok elválasztha­­tatlanságából adódó félreér­telmezés. A­z alapos vita, úgy érez­zük, arra int hogy a szakszervezetek me­gyei kultúrbizottságának se­gítségével meg kell határoz­ni azokat a sajátos tenniva­lókat, amelyeket a pedagó­gusoktól e vonatkozásban várunk. És ha a kultúrne­­velés, a művelődési élet sok­sok területén találkozunk a munka eredményeivel, ta­lán nem is az az első kérdés, hogy az állami, vagy a szak­­szervezeti munka számlájára írandó-e. Ugyanígy termé­szetesen a hiányosságok ese­tében sem. Az a feladat, hogy megkeressük a közös tennivalót az állam és a szakszervezet közös ügyét, s azt miként lehetne ezen a nagyon is sajátos, és alap­vető hivatásában művelő­dési jellegű területen a szak­­szervezet eszközeivel, társa­dalmi erejével mind hatéko­nyabban segíteni. Benedek Miklós Győzelem Szelesaknán Harkecz Károly vb-elnök büszkén olvassa fel a tröszt és a vállalat vezetőinek köszönetét és jókívánságait: Sze­lesakna vezet a kongresszusi versenyben vállalati és trösz­ti szinten egyaránt. Jól dolgoztak tehát Szelesakna frontbrgrádjai, elővásá­­rai és fenntartó csapatai, szállító és külszíni gárdája, vállvetve a műhelyek dolgozóival, vezetőivel. Kétségtelenül kiemelkedik a kollektívából a Kenyeres— Fekete—Gyenes hármas szocialista frontbrigád. Kenyere­sék a kezdet kezdetén maguk­hoz ragadták a vezetést és „ut­­cahosszal” győztek a kongresszusi versenyben. Lapozgatok a brigádnaplóban, nézegetem az adatokat, a szavakat. Milyen beszédes mindegyik, men­nyi verejté­ket, mennyi küzdelmet takar! Hosszú volt az út odáig és küzdelmes. Júliusban hatal­mas vetősorozat torpantotta meg őket, de győztek. Sza­kadt, omlott a föld, a páratlanul ro­ssz geológiai viszonyok miatt. Heroikus harc után behozták a lemaradást. Az­óta állandóan túlteljesítik a tervet. Hiány, kimaradás, zül­lés ismeretlen fogalom Kenyereséknél, és egy-egy apró sé­rüléstől eltekintve, baleset sem volt. Ha végignézek a fronton, örömmel tölt el a csillogó vastámsorozat, mely biztosabb, jobb és pontosabb, mint a drága fa volt. Hatalmas megtakarítás mutatkozik a fafel­használásban, így jelentősen csökken az önköltség. A front­brigádokat a Juhász—Bárdos—Kerekes aknászhármas irá­nyítja. Pezseg a munka a kétszárnyú fronton. Klekner Rudolf vájár Növelték az érc vastartalmát A rudabányai vasércelőké­szítő mű dolgozói a pártkong­resszusi versenyben számos műszaki feladatot oldottak meg, amelyek kedvezően be­folyásolták az önköltség csök­kentését és a minőség javítá­sát. A berendezések korszerűsí­tésével — a gyár főmérnöke szerint­­ az üzem jelenleg a világszínvonalnak megfele­lő technológiával dolgozik. Ez megmutatkozik az eddig el­ért eredményekben is. A kü­lönböző eljárásokkal dúsított érc tonnáját a tervezettnél mintegy 10 forinttal olcsób­ban állítják elő. Ugyanakkor az előírt 41 százalék helyett 41,4 százalékos vastartalmú importpótló ércet küldenek a diósgyőri és a dunaújvárosi nagyolvasztókba. A gazdaságosabb termelés­sel a mű dolgozói már 4 millió forinttal növelték nye­­­reségüket*

Next