Észak-Magyarország, 1966. november (22. évfolyam, 258-282. szám)
1966-11-30 / 282. szám
6 Még 144 lakást adnak át A Borsod megyei Építőipari Vállalat dolgozói a pártkongresszus megnyitásának napján, hétfőn teljesítették ez évi lakásátadási és termelési tervüket. A jól szervezett munkával és az új technológiák széles körű elterjesztésével nem egészen 11 hónap alatt 1417 lakást építettek és számos középületet adtak át. A kongresszusi versenyben az építés ütemének meggyorsítására a lakások többségét szalagszerűen, előregyártott elemekből szerelték össze, vagy habosított kohósalakból öntötték ki. Nagy súlyt helyeztek a minőségre, s az idén először már mintegy 300 lakást hiányjegyzék nélkül vettek át a beruházók. Az évi terv határidő előtti teljesítése után december végéig az építők még 144 lakást adnak át terven felül. ÉSZAKMAGYARORSZÁG Íz IMM széinak távirata a kongresszushoz A Lenin Kohászati Művek párt-, szakszervezeti és KISZ- bizottsága, valamint vezérigazgatósága tegnap, november 29-én a következő táviratot küldte pártunk IX. kongresszusának: Mi, a Lenin Kohászati Művek kommunistái és párton kívüli dolgozói szeretettel köszöntjük pártunk IX. kongresszusát. Az év elején megindított kongresszusi szocialista munkaverseny eredményei — úgy érezzük — örömmel tölthetnek el bennünket és méltón kifejezik pártunk politikája iránti mélységes bizalmunkat. Teljes termelési értéktervünket eddig 125,3 millió forinttal túlteljesítettük, selejtkárunkat 37,3 millió forinttal csökkentettük, exporttervünket 24 343 tonnával teljesítettük túl, önköltségünket 30 millió forinttal csökkentettük, a termelés emelkedését száz százalékban a termelékenység fokozásával — és azt is 6,1 százalékos túlteljesítéssel — értük el. Pártunk helyes politikájának megértését és a megvalósításáért folytatott munka eredményeit bizonyítja, hogy fokozódott politikai egységünk, megnőtt a kongresszus által megszabandó, előttünk álló feladatok teljesítése terén a készség, hogy 11 ezren veszünk részt a szocialista brigádmozgalom célkitűzéseinek szellemében a munka, a tanulás, a szocialista erkölcs követelményeinek teljesítésében. Tudjuk, hogy pártunk értünk és velünk, együtt tette és teszi szebbé napjainkat, tudjuk, ez a cél vezérli a kongresszust is. Ebben a szép és nagyszerű munkában a kongresszus érezzen maga mögött kénünket, számítson a Lenin Kohászati Művek lelkes, odaadó munkájára. Érdekes kísérlet Lant és kard Irodalmi műsor a Megyei Művelődési Házban Hétfőn délelőtt általános iskolásokkal népesült be a Megyei Művelődési Ház klubzerne. Színművészek, reflektorok várták a hallgatóságot, s ebben a környezetben kezdődött meg Petőfi Sándor életéről, műveiről szóló különleges, egyben érdekes „irodalomóra”. Sallós Gábor, a Miskolci Nemzeti Színház művésze konferálta az ügyesen és ötletesen összeállított műsort, amelyet Gonda Görggyel együtt szerkesztett. Hangsúlyt érdemlő keretbe ágyazták Petőfi Sándor költészetét, prózai munkálkodását, a kortársak, s a szabadságharc nagy költőjének irodalmi és emberi kapcsolatait. A kitűnő kísérlet, amely azt a célt tűzte maga elé, hogy előadóművészek közreműködésével és segítségével fiatalok százait ismertesse meg a szélesebb horizontú irodalommal, eredményesnek bizonyult. A gyermekek tulajdonképpen nem egy mindennapos irodalomóra részesei voltak csupán, hanem olyan hőfokú műélvezetet kaptak, amelyet csak a pódium képes biztosítani. Külön elismerés illeti az összeállítókat azért, hogy Petőfi Sándorról nem egyszerű tankönyvi illusztrációt adtak, hanem kitágították a költőóriás világát, s szinte egy költői életmű keresztmetszetét nyújtották. A gyerekek Petőfi életrajzi adatain kívül megismerkedhettek a nagy költő szerelmi lírájának néhány szép alkotásával, forradalmi költészetével, s néhány hangulatos életképével. Prózai munkái közül hallhatták a jelenlevők többek között Petőfi Sándor útinaplójának azt a részletét, amelyik miskolci, diósgyőri és hámori élményeit meséli el. Dramatizált részletet hallottak a gyermekek az Apostolból. Végül egy filmet vetítettek, amely Petőfi életével ismertette meg a figyelő hallgatóságot. A különleges irodalomórát kérdések tarkították. A konferanszié Petőfi életével és munkásságával kapcsolatos kérdéseket tett fel, s a helyes válaszokat egy-egy könyvvel jutalmazta. Sor került Petőfi egyik ismert költeményének, a Falu végén kurta kocsma című versnek „kollektív” elemzésére. A Lant és kard című műsor sikert aratott a gyermekek és a pedagógusok körében. A siker titka az volt, hogy a hallgatóság friss élményeket kapott a költőóriástól. S miután az előadóművészek — tisztelve a költőt és a gyermekeket — nagy precízséggel, fegyelmezettséggel mondták el a verseket, a hallgatóság egy kicsit színházi élmény részesévé is vált. Érzésünk szerint a színházi közönségnevelés első lépésének is tekinthető a Megyei Művelődési Ház nagyszerű kísérlete. Tudomásunk szerint, a Lant és kard című műsor a megye általános és középiskoláiban otthonra lel majd. Ha ez így történik, a keretjáték összeállítóinak érdemes lesz a túl könnyűnek tűnő kérdéseket átdolgozniok. A hangulatos műsorban nagy sikerrel működött közre Margittay Ági, Máthé Éva, Gonda György, Némethy Ferenc, s a már említett konferanszié, Sallós Gábor. >— párkány —» Amatőr csillagvizsgáló Szekszárdim Szekszárdon a városi tanács és a TIT közreműködésével amatőr csillagvizsgálót rendeztek be. A Garay Gimnáziumból toborzott szakköri tagok ismerkednek a csillagdával. Új gépek a DIGÉP-ben A Diósgyőri Gépgyár dolgozói, élen a szocialista cím megszerzéséért, illetve megtartásáért vetélkedő mintegy hatszáz munkabrigáddal, eredményesen használják fel a kongresszusi verseny lendületét az évi feladatok, s ezen belül a felajánlások maradéktalan teljesítésére, a gazdaságos termelés megvalósítására, egyben a jövő évi felkészülésre is. Vállalásuknak megfelelően olyan új gépek mintapéldányait készítették el határidő előtt, amelyeket egyébként eredetileg csak későbbre terveztek. A dolgozók szorgalmas munkájának eredményeként elkészült a háromezer méter kilogrammos ellenütős kalapács, továbbá három, különböző teljesítményű mezőgazdasági szivattyú, s ugyanennyi, a timföldgyáraknál használatos zagyszivattyú mintapéldánya. Felajánl - duplán teljesítve Milyen gyorsan elrepült ez az esztendő! A Miskolci Fonodában most erről beszélgetnek. Úgy tűnik, nem is régen volt tavasz, nem túlságosan régen kezdődött a nagy verseny, és íme, minden remekül sikerült. De térjünk kicsit vissza az esztendő elejére, és röviden foglaljuk össze a történteket. A kilencedik kongresszus összehívásának hírére a Miskolci Fonoda pártszervezete azonnal hozzákezdett a kongresszusi verseny szervezéséhez. Nem túlzás: egyenként beszélgettek az emberekkel, minden munkással, munkásnővel és beosztott vezetővel. A kérdés így hangzott: mi az a munka, amelyet különösebb megerőltetés nélkül, harmonikusan, de szíves-lélekkel vállalni tud terven felül a kilencedik kongresszus tiszteletére? Mindenki megmondta. Hulladékcsökkentés, jobb osztályozás, válogatás, egy kicsivel jobb minőség... és így tovább. Persze, voltak aztán nagy horderejű vállalások is. Ezekben a vállalásokban mindenki benne volt. A versenyből a miskolci fonoda egyetlen dolgozója sem maradt ki. És most, a kongresszusra elkészítették a számvetést. Annak idején, a verseny elején azt vállalták, hogy kereken egymillió forint értékű nyereségtöbbletet adnak a tervezetten felül. Az egymillió forint akkor nagyon merész vállalásnak tűnt. És múltak a napok, a hetek, a hónapok. Mindenki takarítgatta a forintokat, mindenki javította a minőséget. És most, a végösszeg, a kongresszus előtti összeszámolás szerint 1 700 000 forint terven felüli nyereségtöbblet. Pontosabban: az 1965. évi nyereségbázishoz viszonyítva a gyár vezetői 2 500 000 forint többletnyereséget terveztek 1966-ra. Erre jött a dolgozók összesített egymillió forintos vállalása. A jelenlegi összeg viszont: 4 215 000 forint. Ez mind többletnyereség, amely egyben alapja a nyereségrészesedés fizetésének is. A többleteredmény alapján ez idő szerint a miskolci fonoda dolgozóinak globálisan 22 nap nyereségrészesedés jár. De még nincs vége a kongresszusi versenynek, hiszen úgy határoztak, hogy az esztendő végéig versenyeznek a IX. kongresszus tiszteletére. A cél most az, hogy az év végéig tovább növeljék a terven felüli nyereséget, és duplán teljesíthessék a kongresszusi felajánlást. Mindenesetre eddigi eredményeiket jelentik a kongresszusnak. Szendrei József Szerda, 1966. november Ml Nehéz különválasztani A Szakszervezetek Borsod megyei Tanácsának kulturális bizottsága a minap vitatta meg a Pedagógus Szakszervezet Borsod megyei Bizottságának művelődési tevékenységét. A vita alapját a megyei bizottság kultúrfelelőse által készített jelentés képezte. Ez a jelentés, jóllehet igen sokrétűen próbálta átfogni a pedagógusok kulturális vonatkozású munkáját, mégsem adott elfogadható képet a szakszervezeti tevékenységről. A hozzászólók legtöbbje kifogásolta is ezt. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy nem is adhatott olyan képet, amelyből markáns vonásokkal kitűnne egy olyan, szakszervezet által végzett kultúrnevelési munka, amelyet valami erős, áthatolhatatlan választóvonal idegenít el a pedagógusok által végzett állami tevékenységtől. Ebben a cikkben nem is a Pedagógus Szakszervezet Borsod megyei Bizottságának jelentésével, annak adataival kívánunk foglalkozni, hiszen azt a mintegy félnapos tanácskozáson nagyon alaposan megvitatták a kulturális bizottság tagjai, hanem pusztán abból az aspektusból próbáljuk megközelíteni a pedagógusok kultúrmunkáját, hogy szét lehet-e választani szakszervezeti és állami jellegű tevékenységüket. Ha van munkaterület, amelyen nagyon is egybefonódik mindenfajta nevelési tevékenység — legyen az akár állami, akár tömegszervezeti — úgy a pedagógusoknál különös figyelemmel kell lennünk erre az összetartozásra. A pedagógus hivatása nemcsak a tanítás, hanem a nevelés is, és a nevelés fogalma mindenképpen azt a — közvetett, vagy közvetlen — tudatformáló tevékenységet takarja, akár szakszervezeti megbízatás, akár pedig hivatali kötelezettség alapján jelentkezik. Mindjárt azt is hozzá kell tennünk, hogy mindez nem jelenthet teljes felmentést a szakszervezeti kereteken belül végzendő munka alól. Ám, mint a Pedagógus Szakszervezet képviselői e tanácskozáson elmondták, erősen gyengül a pedagógusok szakszervezeti, vagy egyéb, nem oktatási munkájának mozgalmi oldala. Sokféle oka van ennek. Egyik alapvető oka a már említett azonosság, vagy részbeni azonosság az állami feladat és a szakszervezeti feladat között. Ebből adódott az előterjesztett jelentésnek az a fogyatékossága, hogy az állami feladatokat is szakszervezeti teljesítésként tüntette fel. De hát a pedagógusoknak különféle tanfolyamokra való mozgósítása, előadássorozatok meghallgatására történő meghívása nem feladata-e a szakszervezetnek és az állami jellegű tevékenységnek egyaránt? És nem egyaránt állami és szakszervezeti feladat lenne-e egy hosszú sor olyan kívánalom teljesítése, amely a pedagógusok kulturális tevékenységével kapcsolatban községekben, járási székhelyeken, ipartelepeken felmerült és amelyekről a kultúrbizottság tagjai szóltak? Közösek hát az eredmények, közösek akkor a feladatok is. Mégis, adódhat-e a Pedagógus Szakszervezetnek sajátos kultúrnevelési feladata? Erről viszonylag igen kevés szó esett a tanácskozáson, holott például a pedagógusok önművelésének segítése egyik legfontosabb társadalmi feladat A tanácskozás igen sokféle erényt sorol fel a pedagógusok dicséretére, elsősorban a kis falvakban tevékenykedő nevelők kulturális jellegű munkásságának jellemzésére, de meglehetősen hosszú a kívánságlista is. A pedagógus művelődésétől nemcsak önmaga műveltségi szintjének emelkedése függ, hanem generációk soraiban gyümölcsözik, vagy jelentkezik károsan egy-egy nevelő kulturáltsága, művelődési jellegű folyamatos haladása, illetve lemaradása. Talán nem egészen helyes a Pedagógus Szakszervezet munkáját kulturális eredmények vizsgálatakor olyan normatívákkal mérni, mint más szakszervezetekét. Szükségesnek mutatkozik e sajátos adottságokkal rendelkező szakszervezet művelődési feladatainak pontosabb meghatározása. Mint a tanácskozásból is kitűnt bizonyos kuszaság jellemzi megyei bizottságunk kulturális tevékenységét ez jellemezte részben az előterjesztett jelentést, s bizony, a tanácskozásra is nagyrészt jellemző volt az állami és a társadalmi jellegű cselekvések, tevékenységek összetévesztése, illetve az azok elválaszthatatlanságából adódó félreértelmezés. Az alapos vita, úgy érezzük, arra int hogy a szakszervezetek megyei kultúrbizottságának segítségével meg kell határozni azokat a sajátos tennivalókat, amelyeket a pedagógusoktól e vonatkozásban várunk. És ha a kultúrnevelés, a művelődési élet soksok területén találkozunk a munka eredményeivel, talán nem is az az első kérdés, hogy az állami, vagy a szakszervezeti munka számlájára írandó-e. Ugyanígy természetesen a hiányosságok esetében sem. Az a feladat, hogy megkeressük a közös tennivalót az állam és a szakszervezet közös ügyét, s azt miként lehetne ezen a nagyon is sajátos, és alapvető hivatásában művelődési jellegű területen a szakszervezet eszközeivel, társadalmi erejével mind hatékonyabban segíteni. Benedek Miklós Győzelem Szelesaknán Harkecz Károly vb-elnök büszkén olvassa fel a tröszt és a vállalat vezetőinek köszönetét és jókívánságait: Szelesakna vezet a kongresszusi versenyben vállalati és tröszti szinten egyaránt. Jól dolgoztak tehát Szelesakna frontbrgrádjai, elővásárai és fenntartó csapatai, szállító és külszíni gárdája, vállvetve a műhelyek dolgozóival, vezetőivel. Kétségtelenül kiemelkedik a kollektívából a Kenyeres— Fekete—Gyenes hármas szocialista frontbrigád. Kenyeresék a kezdet kezdetén magukhoz ragadták a vezetést és „utcahosszal” győztek a kongresszusi versenyben. Lapozgatok a brigádnaplóban, nézegetem az adatokat, a szavakat. Milyen beszédes mindegyik, mennyi verejtéket, mennyi küzdelmet takar! Hosszú volt az út odáig és küzdelmes. Júliusban hatalmas vetősorozat torpantotta meg őket, de győztek. Szakadt, omlott a föld, a páratlanul rossz geológiai viszonyok miatt. Heroikus harc után behozták a lemaradást. Azóta állandóan túlteljesítik a tervet. Hiány, kimaradás, züllés ismeretlen fogalom Kenyereséknél, és egy-egy apró sérüléstől eltekintve, baleset sem volt. Ha végignézek a fronton, örömmel tölt el a csillogó vastámsorozat, mely biztosabb, jobb és pontosabb, mint a drága fa volt. Hatalmas megtakarítás mutatkozik a fafelhasználásban, így jelentősen csökken az önköltség. A frontbrigádokat a Juhász—Bárdos—Kerekes aknászhármas irányítja. Pezseg a munka a kétszárnyú fronton. Klekner Rudolf vájár Növelték az érc vastartalmát A rudabányai vasércelőkészítő mű dolgozói a pártkongresszusi versenyben számos műszaki feladatot oldottak meg, amelyek kedvezően befolyásolták az önköltség csökkentését és a minőség javítását. A berendezések korszerűsítésével — a gyár főmérnöke szerint az üzem jelenleg a világszínvonalnak megfelelő technológiával dolgozik. Ez megmutatkozik az eddig elért eredményekben is. A különböző eljárásokkal dúsított érc tonnáját a tervezettnél mintegy 10 forinttal olcsóbban állítják elő. Ugyanakkor az előírt 41 százalék helyett 41,4 százalékos vastartalmú importpótló ércet küldenek a diósgyőri és a dunaújvárosi nagyolvasztókba. A gazdaságosabb termeléssel a mű dolgozói már 4 millió forinttal növelték nyereségüket*