Északmagyarország, 1967. január (23. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-08 / 7. szám

Tmsimap. twi. jstraar 8 Tengeralattjárók —kiállításon A legmodernebb szovjet tengeralattjárók — köztük a közelmúltban világ körüli úton részt vett atommeghajtású modell — makettjeit nézhetik meg az érdeklődők a Magyar Néphadsereg Központi Klubjának kiállításán. Új iskolát építenek Telkibányán Telkibányán is szűknek bi­zonyul már a régi iskola. A zsúfoltság a tanulók és a ne­velők munkáját egyaránt ne­hezíti, de már nem sokáig. A tervek szerint ugyanis még ebben az évben három tante­remmel gazdagodik a falu. Szó van arról is, hogy későbbiek folyamán Telkibá­­­­ya egyik régi épületét falusi kollégiumnak rendezik be. Az elképzelést a megyei tanács művelődésügyi osztálya és az Encsi járási Tanács közösen szeretné megvalósítani. kollégiumot a nyári hónapok­­­ban a középiskolás KISZ-fia­­talok továbbképzésére hasz­nálnák. A természeti szépsé­gekben igen gazdag Telkibá­nyára bizonyára szívesen mennének a fiatalok a me­zs­gye miden részéből. A későbbi tervekben En­­csen is szerepel egy falusi kollégium kialakítása. Elektromos számolótáblák A Diósgyőri Gépgyár nem­régiben öt, szépen kivitele­zett elektromos számolótáb­lát küldött az encsi járásba. A táblákat az általános isko­lák alsó tagozatos osztályai­ba juttatják el, ahol igen jó szolgálatot tesznek a legki­sebb diákok számolási tudá­sának fejlesztésében. A fák bizonyos műveletek láb­el­végzésénél jelzik a helyes vá­laszt. A gépgyár két hatalmas láda szerszámot is küldött a járás iskoláinak, melyeknek a diákok politechnikai fog­lalkozásokon vehetik majd hasznát A járási tanács azok­nak az iskoláknak juttatta az ajándékot melyek az őszi be­takarítási munkáknál a leg­többet segítették a tsz-eket A bodrogkeresztúriak téli munkaversenye öt testvérüzemmel Beszámoltunk róla, hogy a Miskolci Betonárugyár bod­­rogkeresztúri üzemében 15 millió forintos rekonstruk­cióra került sor, ezzel a téli üzemelésre is alkalmassá tet­ték a tufa falazóblokkok és más épületelemek gyártását. A Bodrogkeresztúrban dolgo­zó mintegy 130 főnyi mun­kásgárda most téli mun­ka­ver­senyre hívta ki az ország hasonló üzemeit. A dunaúj­városi, a budapesti, a a dombóvári és a pécsi, váci, ha­sonló gépekkel felszerelt testvérüzemek dolgozói el­fogadták a kihívást. A téli üzemelés sok ne­hézséggel jár a versengő üze­mekben, s a verseny célja, hogy jobb munkaszervezéssel ezeket leküzdjék. A betonáru­­gyárak vezérigazgatósága igen nagy jelentőséget tulaj­donít a bodrogkeresztúriak ál­tal kezdeményezett téli ver­sengésnek, s az első helye­zett részére 30 ezer, a máso­dik helyen végző üzem részé­re pedig 20 ezer forintos ju­talmat tűzött ki A versenyt, amely március 31-én zárul, kéthetenként ér­tékelik. A bodrogkeresztú­riak már a verseny első nap­jaiban nagyszerű eredmé­nyeket értek el. Az év eleje óta átlagosan 120 százalék fe­lett teljesítik napi előirányza­tukat. ÉSZAKMAGYARORSZÁG 99Hasznos tanácskozás lett 66 Községi népfrontvezetők a háromnapos tanácskozásról Háromnapos tanácskozásra gyűltek össze a Hazafias Nép­front Borsod megyei Bizottsá­gának központjában a Nép­front járási és községi vezetői. Három előadás és azt köve­tően konzultáció szerepelt a tanácskozás műsorán. Deme László az MSZMP IX. kong­resszusának határozataiból adódó feladatokról, dr. Papp Lajos a III. ötéves terv és a gazdaságirányítás reform­járól, dr. Kardos Sándor pe­dig a választások előkészíté­séről tartott előadást. . A tanácskozás után meg­kérdeztünk néhány községi népfrontvezetőt, milyen ta­pasztalatokkal távozik a meg­beszélésről, íme néhány vá­lasz „távirati stílusban”. Herczegkúti Józsefné Sára­­zsadányból először vett részt ilyen megbeszélésen, örül, hogy eljött. Az elkövetkező nagy feladatok végrehajtásá­hoz sokat segít ez a tapaszta­lat. Úgy érzi, ha csak egy részét tudják elvégezni mind­annak, amiről hallottak, már hasznosat cselekedtek, érde­mes volt meghallgatni az elő­adásokat. Orosz Károly (Zemplén­­agárd) úgy látja, hogy hasz­nos tanácskozás volt, megér­te a ráfordított energiát. Is­merik a felső szervek elgon­dolásait, és megfelelően ös­­­sze tudják egyeztetni a kí­vánságokkal. Kozma Lajos (Bőcs): Első érzésem a tanácskozás után az, hogy boldogok lehetünk mi, magyarok, mivel békében dolgozhatunk nagy terveink végrehajtásán. Demeter János (Borsodszi­­rák): Mindhárom nap hasz­nosan telt el, olyan konkrét kérdésekre adott választ, amelyeket fel fognak vetni nekünk a választásokat előké­szítő gyűléseken. (mi) Pedagógus-lakásokat építettek háncson A pedagógusok lakásellá­tása Ináncson is igen nagy gondot okoz. Jellemző, hogy a községben kilenc bejáró nevelő tanít. Az elmúlt évben sikerült enyhíteni a lakásgondokat. A községi tanács egy önálló és egy kétlakásos ikerházat épí­tett a nevelők részére. A mun­kához állam­i beruházást is kaptak. A pedagógusok közeljövőben költözhetnek be a új otthonukba. G*zd**odott Sietek Szép, új létesítménnyel gazdagodott Detek. A köz­ségben nemrégiben bő egy klubkönyvtár fejezték építé­sét. A falu teljesen saját ere­jéből készítette el. Az járásban — mint arról encsi hírt adtunk — Fügödön már felépítettek ilyen klubkönyv­is tárat. A deteki létesítmény is szabadpolcos könyvtárat, klubszobát és társalgót foglal magában. A klubkönyvtárat hamaro­san berendezik és a falu ren­delkezésére bocsátják. 3 „ flini”vár készül Ózd l«n Az Ózdi Kohászati Üze­mekben a legkülönbözőbb be­osztású, szocialista szakmájú, javarészt brigádba tartozó dolgozókból technikatörténeti csoport alakult Céljuk az, hogy kicsinyített formában érzékletesen bemutassák, megismertethessék az immár 122 éves gyár jellegzetes fej­lődési szakaszait, a helyi ko­hászkodás módjait, változá­sait. A lelkes, harminc tagot számláló kollektíva tagjai, mérnökök, technikusok, ol­vasztárok, lakatosok, hengeré­szek, tisztviselők, ki-ki szak­­i­mája, rátermettsége, vagy éppen „hobbyja” szerint vál­lalkozott egy-egy feladat meg­­­­oldására — önkéntes munká­ban. Egykorú rajz, illetve kép alapján elkészítik például­­ a gyár 1847-es és 1883—1895­­ közötti állapotát ábrázoló fa makettjét, a mai blokkhenger­sor elődjét, az 1907-ig üze­meltetett úgynevezett luppa­­i hengersorozat működőképes­­ modelljét, a régi gőzpöröly, a jelenlegi martin rendszerű acélolvasztót megelőző kava­rókemence kicsinyített má­sát. A faipari üzem Petőfi Sándor nevét viselő szocialis­ta brigádja elkészített hat kohómodellt, amelyek már a vasgyártó berendezéseknél az utóbbi hatvan évben beállott változásokat tünteti fel. Ugyancsak elkészült már, részben idős nyugdíjas kohá­szok segítségével, egy sor, a régi fáradtságos, küzdelmes munkára emlékeztető kézi­­szerszámnak, mint például a csapolólyuk döngölőnek, a kemence javításra szolgáló tapasztólapátnak, vastörőkala­pácsnak, piszkavasnak minta­darabja. A kis, a „mini”-gyárat, régi ózdi vas- és acélgyártás a legjellegzetesebb műveleteit, munkamódjait kidomborító diorámákkal, az összegyűjtött tárgyi, személyi emlékekkel, tablókkal, leírásokkal együtt az év második felében kiállí­táson is bemutatják. VÉNLÁNY-SORSOK Általában megmosolyogjuk, enyhén le is nézzük, kissé le­becsüljük őket. Vénlányok. Szemtől-szembe persze soha­sem nevezzük így a férj nél­küli, idősödő nőket. De azért csak ezt a kifejezést fogadta el róluk a nyelv. Illetve, par­don ! Nem akármelyik idő­södő, férj nélküli nőre! Mert figyeljük csak meg, milyen érdekes: a vénlány fogalmá­hoz valahogy odaötvöződött a becsületesség, a tisztesség. Bizonyos „rangot” szereztek a vénlányok, más magános hölgyekkel szemben. Mégis, a vénlányokkal éreztetjük job­ban az enyhe lenézést, a le­becsülést. Vajon miért? Mintha nem tekintenénk őket teljes értékű embereknek. Helyes-e így? Talán választ kapunk, ha megleshetünk valamit a kö­rülöttük vajon miért lappangó titokból: nem mentek férjhez? A csalódott A szobában sok csipke és sok zöld növény. Klárika néni meg-megsimogatja egyiket is, másikat is. — Kedvesek nekem. Van­nak közöttük egészen régiek. Itt van ez a kis hatszögű te­rítő. Milyen fiatalon hor­goltam! Hajaj, akkor még más volt a szemem... Kézi­munkáztam is rengeteget. Gyerekfejjel azt hittem, hogy a sok-sok öltéssel sok-sok pénzt tudok majd keresni... — És minek kellett volna a sok pénz Klárika néninek? Elmosolyodik a kérdésen. Bágyadtan, szelíden. Aztán úgy kezd beszélni, ahogyan csendes, viharokról békés estéken nagy mesélhetnek az öreg tengerészek: — Egyszer volt, régen volt, talán igaz se volt. De azért mégis igaz volt... Élt egyszer egy szegény kislány, akiért el­jött a mesebeli királyfi. Egy fiatal katonatiszt képében. Ám ennek a „királyfinak” már elkopott az apáról fiúra örö­költ birodalma, így nem volt módja hozzá, hogy elvegye fe­leségül a szegény kislányt. Nem tudta kifizetni a kauciót. Mert akkor a katonatiszt nem házasodhatott máskép­pen, csak ha kauciót fizetett a hadseregnek... Teltek-múl­­tak az évek, s a királyfit elrabolta egy gonosz tündér, aki kifizette a kauciót... Klárika néni még ma sem csúnya nő. Nem akadt volna több kérője? — Akadni akadt. De hát a csalódás ... Felvettek dolgoz­ni egy virágboltba. Minden szeretetemet a növényeknek adtam. Akartam én felejteni. Nem ment... Önkéntes cseléd — Tessék adni gyorsan azt a blokkot, mert sietek! Nincs otthon kenyér és mindjárt dél, jönnek haza a gyere­kek ... — Mintha legalábbis saját­jairól lenne szó — súgja egy hátrább álló asszony a másik­nak. Emez csodálkozik: — Talán cseléd valahol? — Az hát. Nővérénél! — az eddig suttogó most már han­­gosíthatja a szót, a siető nő kenyérrel, szatyrokkal felpa­kolva frissen (sőt: látható büszkeséggel) kiperdült a bolt ajtaján.­­ Egész életét nővérére szentelte. A nővére tanult, mérnök lett, emez meg éjjel­nappal dolgozott, mert az apjukat korán elvesztették, anyjuk meg beteges. Aztán, amikor az egyetem után a nővér férjhez ment, két gyereket szült, ez önként vál­lalta a cselédséget. És öröm­mel csinálja, megbecsülésért. ingyen, kevés Talán az lel­kesíti, hogy ilyeneket mond­hat: „amikor a nővéremmel megszereztük a diplomát.. vagy „a gyerekek hoztak ne­kem két ötöst...” Becsapva Falusi lány. Még nincs negyven éves. Miért nem megy férjhez? — Mármint én? Ugyan — röstellkedik. — Kinek kelle­­nék már én? Csúnya va­gyok, lusta vagyok, nem is bírnám a sok tennivalót egy férfi körül. A házban két férfi mellett dolgozik. Az egyik az apja, a másik a mostoha­testvére. A lány talán még több min­dent csinál, mint a férfiak. Nem szép ugyan, de tőle csú­nyábbak is férjre találnak. Mintha valaki „belebeszélte” volna, hogy eszébe se jusson a házasság. — Mondja is anyám, hogy soha ilyen dolgom nem lenne, mint itthon ... Mástól tudtam meg a falu­ban, hogy „anyám”, a lány mostoha anyja, akinek leg­főbb célja: édes fia és majd annak gyermekei örököljék a családi vagyont. Jaj, ha a lány férjhez menne és gye­rekeket szülne!__ Évszázados gonoszságok ne­hezen pusztulnak! „Jézus menyasszonya“ Erzsébet eléggé egyedi eset, mégis érdemes megemlíteni, mert egyediségében is nagy hatással van környezetére. Elsősorban ismerősei lány­gyermekeire. Erzsébet ugyanis gyakorta maga köré gyűjti a kisleányokat és ők áhítattal hallgatják szavait: — Jézus menyasszonyának lenni a legszentebb dolog. A földi élettel ne törődjetek, ne vágyjatok semmire. Majd minden örömöt megtaláltok ott fönn ... Erzsébet valaha apáca­zár­dában akarata nevelkedett, s talán ellenére itatódott bele a középkori szellem. Most csak az a baj, hogy ennek egy cseppjét akarja széjjelperme­­tezni a zsenge hajtásokra. A háború áldozata — Egy napon kaptuk az értesítéseket a sógornőmmel. Ő a férjét veszítette el, aki a bátyám volt. Nekem még külön jött egy értesítés: a vőlegényem haláláról__ Só­gornőmnek már két kisgyer­meke volt, ő szorult nagyobb vigasztalásra, támogatásra. Hozzájuk költöztem. Együtt neveltük a gyerekeket. A két kicsi adta örömök enyhítették az én bánatomat is, mégis, talán éppen ők voltak azok, akik soha nem tudták elfe­ledtetni velem: tőlem a háború. mit rabolt el Mert sok minden felépül békében, csak egy valami nem biztos, hogy felújulhat ismét minden emberben. Egy érzés. Anél­kül pedig nem köthetjük egy másik emberhez az életünket. Tanító néni — Tanító néni, tessék gyor­san telefonálni a városba, anyukám rosszul van, a kór­házba kell vinni! — Tanító néni, visszahoz­tam a könyvet. — Tanító néni, mikor pró­báljuk az előadást? — Tanító néni, jól írtam ezt a betűt? És a tanító néni az „isten háta mögötti” kis falu tele­fonközpontosa, könyvtárosa, kultúrfelelőse, sőt orvosa, pa­tikusa, nő és­­ tanító nénije. Mindig türelmes, kedves sza­vú, segítőkész, okos tanácsú és talán sohasem fárad el. falu bizonyára meg sem tud­­­na lenni nélküle. — Annyiféle a tennivalóm, hogy észre sem veszem, mi­lyen gyorsan repül egyik nap a másik után. És ez így van már 18 éve. Férjhez menni? — mosolyog. — Ebben a kis faluban nem akadt kérem. Idegenből meg ki jött volna ide „száműzetésbe”? És hány ilyen falusi tanító néni van! Korunk „termékei“ őket ugyan még nem nevez­hetjük kimondottan „vénlá­nyoknak” — 30—35 éves nők­ről van szó —, de ők bizo­nyítják: korunk is „kitermeli” a maga vénlányait. Jutka rendkívül talpraesett — vagy ahogyan munkahelyén mondják — agilis lány. Már túl van a KISZ-korosztályon, de az üzemben csak őt tud­ják elképzelni KISZ-titkárnak. Mindenki megbízik benne, tudják, hogy a lábát is eljár­ná a fiatalokért, meg aztán ő már szinte kölyök­korától a mozgalomban tevékenykedik. Különféle akciók szervezése, röpgyűlés, munkaverseny­­propaganda, vagy előadások tartása az esti szemináriu­mon? Jutkának mindez a kis­ujjában van! Éva hasonló típus. Most egy vidéki tanács titkára. Mellesleg a helyi nőtanács elnöke, a Vöröskereszt aktí­vája, az úttörők klubjának ve­zetője, a Hazafias Népfront vezetőségi tagja... Mária a nyári építőtáborok szervezésében éppúgy sokat dolgozik, mint a gyár szociá­lis igazgatóságán... Hogy magánéletük van-e ezeknek az embereknek? Nem nagyon gondolunk erre. Azon se nagyon töprengünk, vajon minden energiájukat, egész ifjúságukat nem a közösség­nek adják-e? És érdekes: ha ezt egy férfi teszi, azt már észrevesszük. De ha egy nő? Pláne, egy rém­án"? Ruttkay Anit»

Next