Északmagyarország, 1967. július (23. évfolyam, 154-178. szám)

1967-07-30 / 178. szám

6 Töprengés olvasás közben Tokióban bemutattak egy filmet, amelynek lejátszása közel tíz órán keresztül tartott. A nézők előadás közben ebédet és vacsorát kaptak. Csak nem azért, hogy legyen mit megemészteniök?! * Egy egészségügyi statisztika szerint Európában legrosszabb az emberek fogazata. Kontinensünk egy-egy átlagpolgárának 40 éves korában kilenc foga hiányzik. Íme,, a megismerés újabb lehetősége. Mutasd a fogad, s megmondom, átlagembernek számítasz-e! * Dr. John Goodlad, a kaliforniai egyetem dékánja kijelentette, hogy a televíziózás és a technika fejlődése a XXI. században szükségtelenné teszi a hagyományos iskolarendszert, vagyis megszűnnek az iskolák. Vajon hány tanerősek lesznek a tv-stúdiók? * Angliában törvény tiltja a bikaviadalokat. Egy Reginald Payne nevű vállakozó olyképpen oktatja a torreádorsághoz kedvet érző ifjakat, hogy kerékpárra két hatalmas szarvat erősített, így helyettesítvén a bősz bikát. Kérek szabadalmi engedélyt egy afrikai oroszlán megszerkesztésére! • A Volksstimme a helyes nyári táplálkozásról szólva azt írja: A hagyma szinte mindenre jó! A, B, C és E vitamint tartalmaz. A cukorral főzött hagymalé hatásos köhögés, rekedtség és bronchitis ellen. Sőt! Tojásrántottába keverve még az éhséget is elüti. Cukor nélkül...* Amerikában a bártulajdonosok biztonsági övvel erősítik vendégeiket a bárszékhez, nehogy leessenek róla a sűrű poharazgatás közben. És mit tesz a detroiti szeszkedvelő, ha netán szaladnia kell? eszAKMAGYARORSZAG Lukovszky László munkája Petőfi - Zemplén vármegye tiszteletbeli táblabírává A sátoraljaújhelyi Kazinczy Állami Levéltár gazdag anyaga állandóan új, érdekes dolgokat tartogat a kutatók számára. Ilyen, eddig ismeretlen dokumentumra bukkantam, amely szerint 1847. augusztus 5-én, a Sátoraljaújhelyen tartott Zemplén vármegyei közgyűlés Petőfit tiszteletbeli táblabirájává választotta. A költő nem szerette a címeket, mégis, amikor 1845. május 29-én Gömör megye táblabírájává választották, kis büszkeséggel így írta alá Vakot Imrének írt levelét „Petőfi Sándor, 1845. május 20. óta Gömör megye táblabírája. A fiatal költőnek az lehetett a célja, hogy bebizonyítsa Vahotnak: már most ő is valaki, íme tiszteletbeli táblabíró, amelyet nem vagyonával, hanem érdemeivel, hírnevével szerzett. A tiszteletbeli táblabírói cím megbecsülést, elismerést jelentett. A Petőfi-életrajzból ismert, hogy felvidéki útján az ifjúság fáklyás menettel fogadta. Állandó kapcsolatot tartott fenn Kazinczy Gáborral — aki 1847-ben a bodrogközi járás főszolgabírója volt — és Kubinyi Rudolffal is. 1847. május 4-én Pestről Kubinyihoz küldött levelében írta: „A napokban utazom, de még magam sem tudom, merre, mert levelet várok, mely lépteim intézni fogja. Azonban e kettő lesz egyik utam: vagy egyenesen Szatmárba, vagy felétek Zemplénbe ." Ekkor Szatmárba ment Júliához, de nem sokkal később Zemplénbe is ellátogatott. Még ez év nyarán, júliusban, ígéretéhez híven, átutazott Zemplénen, hogy megismerje a tájat és embereit, s hogy találkozzék a barátokkal. Július 3-tól 7-ig Tompa Mihálynál volt Bején, július 8-án Diósgyőrött, itt írta az Alkony című versét, július 9-én Szerencsen, július 11-én Széphalmon. Kötelességének érezte elmenni a nagy előd, Kazinczy Ferenc sírjához. „Kötelessége volna minden emelkedettebb lelkű magyar életiben legalább egyszer oda zarándokolni, mint a mohamedánoknak Mekkába” — írta a sírnál. Találkozott Kazinczy unokaöccsével, a költő és vármegyei hivatalnok Kazinczy Gáborral, akit ilyen nagyra becsült rá«Je az alkalom IceZ, hogy Mirabeau-ja legyen Magyarországnak.” Kazinczy Gábor bemutathatta a megye vezetőinek is, s feltétlenül az ő ajánlatára választották meg táblabírónak. A választásról ilyen bejegyzés van Zemplén vármegye levéltárában az 1847. évi közgyűlési jegyzőkönyv 407— 408. lapján; s „Az elölülő Méltóságos Gróf Főispáni Helytartók Nagysága ennek folytában részint a szomszéd Nemes Megyék küldöttjeit kik a tisztválasztási nagyszerű munka végrehajtásában segéd kézzel járulni szíveskedtek, részint a Megyebeli és más érdemes tagokat is kik e részben kérésüket tették a táblabírák sorába kinevezni kegyeskedett.” Név szerint felsorolja Abaúj, Ung, Sáros megyék megválasztott jelöltjeit, majd „A Megyebeli ’s más folyamodó egyének” neveit, személyt, közöttük nyolcvan Kazinczy Lajost, Kazinczy Ferenc fiát, (az aradi vértanú tábornokot), s Petőfi Sándort, sorrendben negyvenharmadiknak. A felsorolás nem betűrendben történt, talán „érdemek” szerint. A jegyzőkönyv írója „Petőy”-nek írta a költő nevét, valószínűleg nemes embernek gondolta, mint a megválasztottak nagy részét, akiknek nevük mellé odaírta címüket, rangjukat is. „Mindezek éljen hangzatok közt fogadtatván, a jelenvoltak a szokott hitet letették.” A költő nem volt jelen, talán nem is tudott a megválasztásról, csak utólag, de bizonyos, hogy a haladó szellemű zempléniek, s barátai körében nem utasította volna vissza a megbecsülésnek e jelét. Voltak ellenségei, akik úgy vélték, hogy egy ilyen jött-ment idegen költő üti le fejükről e tisztelet-süveget miatta estek el a korábban viselt címtől. Emiatt fenyegető leveleket küldözgettek. A költő a fenyegető levelekből s következőkre gyanakszik: „Tán valami rész poéta, Kinek Pegazusom lába Ráhágott a tyúkszemére Helikonra- ballagtába? Vagy valami táblabíró, Kinek úri fejbül Leütöttem a parókát , ti íímo is ne rem~ilt!v A táblabírói életet (a megyei hivatalnokét) nem találta szépnek, hasznosnak, nem vágyott olyanná lenni, mint a nem sokkal később, októberben—novemberben írt Táblabíró című vers hőse. Petőfi táblabíró nem vett részt a közgyűlésen, nem fokozta az ottani ellenzéki hangulatot, de érzelmi szálak fűzték e forradalmi múltú megyéhez, s bátor hangú zempléni barátaihoz. A legnagyobb megbecsülés hangján írt e vidékről és népéről az Úti levelekben és verseiben is. I Hőgye István y Épül az autóalkatrész-gyártó üzem Borsodnádasdon A tehergépkocsiknál, autóbuszoknál használatos, háromrészes kerékabroncsokat, amelyekre a gumiköpenyt erősítik, jelenleg még külföldről szerezzük be. Egy-egy ilyen készlet ára, tartozékaival együtt eléri a harminc dollárt is. Elsőrendű népgazdasági érdek tehát, hogy ezt az árut mielőbb hazai gyártásból fedezzük annál is inkább, mert a géppark rohamos növekedése folytán az ilyen irányú szükséglet évente hamarosan eléri majd a hatvanezer készletet. A Borsodnádasdi Lemezgyárban ezeknek az autóalkatrészeknek üzemszerű gyártására rendezkednek be, mintegy hetvenmillió forintos beruházással. A negyvenöt méter széles és hatvan méter hosszú új üzemcsarnok építését megkezdték. Az új részlegben — korszerű karusszeleszterga, sajtoló, forgácsoló és marógépek beiktatásával — a terv szerint a jövő év második felében kezdik meg a termelőmunkát. kerékabroncsok A háromrészes alapanyagot, a különleges alakú, nagy tartósságú és finom méretpontosságú hengerelt szelvényeket az Ózdi Kohászati Üzemekben állítják majd elő, amelynek gyártási kísérleteit az ózdi szakemberek már sikeresen megoldották, illetve lefolytatták. Sőt, az ebből készült kész gyártmányokat gépjárművekbe építve ki is próbálták — jó eredménnyel Az új üzemben, amelynek termékei iránt a külföld, így például a jugoszláv járműipar is érdeklődik, egyelőre mintegy kétszáz-kétszázötven dolgozót foglalkoztatnak majd. Vasárnap, 1961. június 36 Ez aztán népszerűség... öt év körüli kisfiú játszik a homokban. Valamit fütyül, és homokozó lapátjával üti hozzá a taktust. Ha nem tévedek, az előző esti táncdalfesztivál egyik számát fütyörészi. Nem vagyok benne biztos, ezért megszólítom. — Hogy hívnak? Szemmel láthatóan bosszús a zavarásért, de azért válaszol: — Pistikének ... — És mi leszel, ha megnősz? Felcsillan a szeme, kihúzza magát. — Én Aradszky László, vagy Zalatnay Sarolta leszek. Községfejlesztés Perkupán A Bódvavölgy anhidrit bányájáról ismert községében, Perkupán a lakosság számos kívánsága teljesül a községfejlesztési alapból. Felújítanak több községi útszakaszt, járdát építenek és autóbusz-várót is kap a község. A fiatalság kérésére szép sportöltözőt építenek. A lakosság jelentős társadalmi munkával segíti községfejlesztési tervek mega valósítását. § millió üvegmozaik-kocka a budapesti körszállónak A Miskolci Üveggyárban elkészítették a Budapesten épülő modern vendéglátó létesítmény, a körszálló falburkoló, díszítő elemeit, üvegmozaikjait. A többféle árnyalatú, de együttesen fehér színhatású, egyenként kétszer két centiméteres nagyságú mozaikkockából — a szükségletnek megfelelően — több mint ötmillió darabot készítettek, s azokat a külső falazat díszítésére, burkolására használják majd fel. Ez lesz egyébként az első eset, amikor hazai gyártású üveg mozaikkockákat alkalmaznak ilyen célra. Eddig ugyanis az ilyenfajta készítményeket külföldről szereztük be. Az első mozaikkocka szállítmányt már útnak indították Miskolcról, s a többit is a szükségletnek megfelelően, folyamatosan továbbítják az építkezéshez. Cigándi cigányok ♦ igánd ősi neve Zúgnád ♦ volt. A hajdani bodr’og« közi mocsárvilág határrazta meg nevét Később, a német közigazgatási nyelv használata idején a Zúgnád egészen tiszta magyar elnevezést «— főleg a hivatalnokok, hűbér♦ szedők, adószedők és végrehajtók — németesen kezdték el♦ teni, a Z-t C-nek, s így alakult f át a Zúgnád Cignád-dá, majd ♦ Cigánd-dá. (A magyar nyelv-* ben gyakori az ilyen hangtani átalakulás.) Szükséges volt ezt elöljáróban elmondani, mert akik nem ismerik a nyelvalakulás pajkosságait, gyakorta ma is azt hiszik, hogy Cigánd azért kapott ilyen nevet, mert ott mindig sok cigány élt, s él ma is. Nos, hát a község nevének semmi köze sincs a cigányokhoz, azonban annál több közük van a cigándi ciagányoknak a községhez, és fordítva: a községnek is a cigányokhoz. .♦ Cigánd község lakosságának ♦ több, mint tíz százaléka — az ♦5260 lélekből hatszázegynéhány — úgynevezett cigány. ♦Azért írom és hangsúlyozom az „úgynevezett” szót, mert nem cigányok ők, hanem elsősorban magyar állampolgárok, a társadalom teljes jogú és teljes kötelességű tagjai. Vannak köztük nagyon rendesek, többségük többé-kevésbé megfelel £ a társadalmi követelményekének, de vannak köztük rendbontók, törvényszegők is. A cigányok zöme — mint általában mindenütt — Cigándon is, elkülönült falurészben, telepen lakik. Sajnos, egészségtelen, rozoga, gyakorta életveszélyes „építményekben”. De Cigándon is elkezdődött már a faluba való bekeveredés, a lakásépítési akció, állami támogatással és magánerőből egyaránt. Az elmúlt évben például, 15 család épített szép, új házat a faluban, s ők rendben, társadalmi fegyelmezettséggel, békésen élnek a falu népével együtt. Nincs panasz, kifogás ellenük. Nagy haladás már, s minden további eredmény alapja, hogy a cigándi cigánycsaládok felnőtt tagjainak többsége, elsősorban a családfők dolgoznak, állandó jövedelemmel rendelkeznek. Alapvető probléma azonban, hogy a fizetési napokon részben már ittasan érkeznek haza munkahelyükről, majd otthon is folytatják az ivászatot, s ebből gyakran kerekedik rendbontás, civakodás, verekedés. További probléma, hogy a kereset csak részben kerül haza, emiatt sok család azt az életszínvonalat se tudja élni, amelyet élhetne, amelyet a társadalom — a végzett munka arányában — biztosít számukra. Természetes, hogy ezért a magatartásért, felelőtlen viselkedésért már nem lehet okolni a „bűnös múltat”, az embertelen osztálytársadalmakat De a szocialista rendszert sem! Ezért elsősorban a felelőtlen, iszákos életmódot folytató emberek a felelősek. És nem is csak cigányok vannak ilyenek. A cigándi cigány férfiak közt vannak egészen kiemelkedő, átlagon felül szorgalmas, társadalmi és politikai felelősséggel élő, dolgozó emberek is. Elsőnek említem Bondor Zoltánt, aki mindössze 30 éves, példás munkás és példás családapa. A sárospataki termelőszövetkezetek közötti építőipari vállalkozás brigádvezetője. Szakmája kőműves. Most végzi az általános iskola VIII. osztályát és technikumban szeretne továbbtanulni. Nemrég szép házat is vett a faluban. Ügy él és úgy dolgozik, hogy kiemelkedő érdemek alapján vették fel a Magyar Szocialista Munkáspártba. A párttagsággal járó erkölcsi, politikai, társadalmi és egyéb normáknak is teljes mértékben Nagy Sándor Kálmán megfelel. bácsi, aki már nyugdíjas (a Vízügyi Igazgatóságtól került nyugállományba) és régi tagja a pártnak. Sándor János szintén párttag, Tiszaszederkényben dolgozik, nehéz fizikai munkát végez, a társadalom megbecsüli, mert ő is megbecsüli mindazt, amit a szocialista társadalomtól kapott cigándi cigányokat a községi tanácsban is képviselik. Tanácstagok: Dancs Oláh Lajos nyugdíjas, Sándor Gyula vízügyi dolgozó és Jónás Ferencné háztartásbeli. Tanácstagjaikat igen alapos vita után, maguk jelölték, egyik esetben a községi párttitkár javaslatát is leszavazták, és valamennyi nagykorú cigány állampolgár élt szavazati jogával. Részt vesznek tehát a község államhatalmi, társadalmi és politikai életében is. Azonban a cigány-probléma korántsem ilyen egyszerű Cigándon. Első számú feladat a cigánytelep, a putrik felszámolása lenne. Ehhez azonban az szükséges, hogy valamennyi felnőtt dolgozzék, a termelésben való részvétele alapján fizetést kapjon, s akkor lehetővé válik számukra a lakásépítés állami segítséggel, állami kölcsönnel. Ennek érdekében mindent el kell követni az iszákosság megszüntetéséért azok esetében, akik erősen italoznak, hogy a megszerzett jövedelem a családnál maradjon, és annak javát, életszínvonalának emelkedését szolgálja.gen nagy probléma a cigánygyerekek tanulása, iskoláztatása is. Jelentős részük rosszul tanul és fegyelmezetlen, de vannak köztük egészen, jó tanulók is. Az iskola tanulmányi átlagát azonban lerontják. Ugyannyira, hogy az elmúlt év őszén, 1966. október 15-én, a községi pártértekezleten éppen Kántor Lajos iskolaigazgató vetette fel a cigány-problémát A község» !