Északmagyarország, 1969. augusztus (25. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-02 / 177. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 2 A román lapok Nixon látogatásáról A péntek reggeli román la­pok közvetve utalnak Nixon amerikai elnök szombaton esedékes bukaresti látogatásá­ra: első oldalukon közük Ceausescunak, az Államtanács elnökének amerikai professzo­rok egy csoportja előtt mon­dott beszédet. Ceausescu az Államtanács épületében fogad­ta az amerikai tudósokat, az amerikai Béke­szeminárium nev­ű pacifista szervezet tag­jai­ Ceausescu kijelentette: „Ro­mánia egész politikájának cél­ja az egy­üttműködés a szo­cialista országokkal, s a világ minden országával, beleértve az Egyesült Államokat. Ebbe a keretbe illeszkedik bele Ni­xon amerikai elnök hazánk­ban teendő látogatása is”. Ceausescu a békeharcos amerikai professzorokkal foly­tatott beszélgetése során kije­lentette: „Kezdettől fogva ál­lást foglaltunk a vietnami há­ború ellen, az ellenségeskedé­sek beszüntetése mellett, az­ért, hogy visszavonják az ame­rikai csapatokat Dél-Vietnam­­ból, s ily módon a vietnami nép maga dönthessen fejlődé­séről — álláspontunk ma is ugyanaz. Minél hamarabb sor kerül a csapatok visszavonásá­ra, annál jobb lesz ez a béke ügye számára”. Pál pápa Ugandában VI. Pál pápa, aki csütörtö­kön érkezett Ugandába, pén­teken az ország parlamentje és a látogatása alkalmából Kampalába érkezett afrikai vezetők előtt elsősorban poli­tikai kérdéseket érintő beszé­det mondott. Kijelentette, hogy folytatni fogja, „szerény, de szeretetteljes és lojális erő­feszítéseit” a nigériai béke előmozdítására. Elismerte, hogy ebbeli fáradozásai ez ideig kudarcot vallottak. A katolikus egyházfő elismerte a népek jogát a törvényes ön­állóságra, azonban hangoztat­ta, hogy bizonyos körülmények között ennek eléréséhez sze­rinte a lassúbb, de biztosabb útra van szükség, amely ab­ból áll, hogy előtte felkészítik az embereket és az intézmé­nyeket az igazi önkormány­zatra. Az AP jelentése szerint Bi­­afrában csütörtökön bejelen­tették, hogy a szakadár csapa­tok háromnapos fegyverszüne­tet rendeltek el a pápa kam­­palai látogatása alkalmából. Utazás — részletre Az Országos Takarékpénz­tár augusztus 1-től újabb szol­gáltatásokra terjesztette ki a hitelakciót. Kölcsönt folyósítanak — szo­cialista viszonylatban — az ezer forintnál, nem szocialista viszonylatban pedig a 2000 fo­rintnál drágább MALÉV re­­­­pülőgépjegyek vásárlásához. Ugyancsak adnak hitelt a MA­­­­­LÉV által szocialista országok­­­­ba szervezett — ezer forintot meghaladó — légi utazással kombinált túrák, társasutazá­sok költségeire. Hitelt nyújt az OTP a tv-készülékek ezer fo­rintnál többe kerülő átalakí­tásához, a televízió antenna­­berendezések felszerelési költ­ségeihez. A szolgáltatások részletfize­tési feltételei azonosak az áru­­vásárlási kölcsön már ismert feltételeivel. Földrengés Kínában A múlt hét szombatján ha­talmas földrengés rázta meg Santou dél-kínai várost és kör­nyékét. A földrengésről mind­eddig kínai részről­­ semmit sem közöltek, a Star című an­gol nyelvű Hong Kong-i napi­lap azonban a Kínai Népköz­társaságból érkezett szemtanúk beszámolóira való hivatkozás­sal közli, hogy a katasztrófa során több mint háromezer személy vesztette életét. A mérések alapján a földrengés epicentruma közvetlenül San­tou közelében volt. I­ borsodi művész 31 munkája Sajószentpéteren A sajószentpéteri bányatele­pi Petőfi Sándor Művelődési Központban pénteken, augusz­tus 1-én délután 5 órakor nyílt meg a borsodi képzőmű­vészek grafikai kiállítása, ame­lyen 11 festő- és grafikusmű­vész 31 grafikai munká­ját láthatjuk. A tárlat anyaga valójában vándor­kiállítási anyag, amelyet már a megye több helységé­ben bemutattak, azonban Sa­­jószentpéteren, ahol éppen két hónappal ezelőtt nyílt meg az újjászületett művelődési köz­pont, ez a kiállítás úttörő jel­legű, s hihetőleg egy nagyobb távra szóló kiállítássorozat el­ső darabja. A tárlaton szerep­lő művészek közül kettő — Feledy Gyula és Bárczy Pál — a község szülötte, egy harma­dik pedig — Lukovszky László — ugyancsak hosszú ideig élt Sajószentpéteren, így ennek a kiállításnak olyan jellege van, hogy az innen elszárma­­s­zott művészek, mintegy haza­jöttek bemutatni munkájukat. Rajtuk kívül Lenkey Zoltán, Csabay Kálmán, Kunt Ernő, Papp László, Kalló László, Tóth Imre, Ficzere László és Seres János szerepel a most meg­nyílt és 10 napig nyitva tartó kiállításon. . A nagy meleg ellenére szép számmal eljöttek az ér­­s­deklődők a tárlat megnyitásá­ra, és mint az első vendég­könyvi bejegyzések tanúsít­ják, a sajószentpéteriek nagy érdeklődéssel, örömmel és tisztelettel fogadták a képző­művészetek képviselőinek je­lentkezését a községben. A megnyitáskor Haris László, a művelődési központ igazgatója köszöntötte a megjelenteket, köztük a megyei képzőművé­szeti élet több reprezentán­sát, valamint a Miskolci Járási Tanács vezetőit, majd Feledy Gyula kétszeres Munkácsy-dí­­jas grafikusművész rövid be­széddel vezette be a kiállítást. Kiemelte, hogy ez a kiállítás az új művelődési központ érdek­lődését tükrözi a képzőművé­szet iránt, és ez az első tárlat egyben a képzőművészek üze­nete is a sajószentpéteriekhez. Kifejezte azt a reményét, hogy a későbbiekben nagyobb sza­bású, érdekesebb, s esetlegesen vitára ingerlőbb, de mindenkor értékes képzőművészeti tárla­tokkal találkozhatunk a sajó­szentpéteri bányatelep igen gazdag kulturális hagyomá­nyokkal rendelkező művelődési központjában. Az újjászületett művelődési központban a sokféle művelő­dési munka mellett teret ka­pott hát a képzőművészet is. Hisszük, s ismerve a művelő­dési központ egyéb tevékeny­ségét, biztosak vagyunk ben­ne: nem lesz mostohagyerek. (bm) Barátok között 1. Az aranyát ! Az IL—18-as a magasba emelkedik. Moszkva—Kemero­vo — ez az útvonalam. Hat­ezer kilométernél is több. Gé­pünk elhagyta a Kárpátokat és Ukrajna hatalmas síksága felett repülünk. Túl vagyunk a vacsorán. Ideje egy kicsit élvezni a repülést. Sok ország­ban jártam már, de Szibériá­ba most utazom először Sok szibériai emberrel találkoztam, de hogyan élnek, azt még nem láthattam. Ju­sr­a története Szibéria az ellentétek, a vál­tozások, a rendkívüli méretek vidéke. Nem ország: az Orosz Szovjet Föderatív Szocialista Köztársasághoz tartozik, ezen­kívül két autonóm köztársasá­got — a jakut és a burját te­rületet — találjuk még Szibé­riában Méreteiről elég meg­említeni, hogy harmincszorosa Franciaország területének. Az a megye, ahová most készülök — a testvéri Keremovo — va­lamivel nagyobb, mint Ma­gyarország. Jugria országa kezdettől vonzotta az embert. Időszámí­tásunkat megelőző VII. szá­zadban a proknénoszi Arisz­­teasz arról ír, hogy az Altáj­­hegység gazdag ércbányáiból szekérkaravánok hozzák az ak­kori világ közepébe, Athénba az aranyat, hogy fibulákat, hajtűket és kardmarkolatokat készítsenek belőle az ügyes ke­zű ötvösök. A sztambuli ud­varba, az örmény fővárosba, Esemiadzinbe­­ ugyancsak az „aranyúton” érkezett a ragyo­gó fém. Irán és a mesés India sem maradt ki ebből az arany­folyamból. S hogy őseinkről is szóljunk, éppen az „aranyút” kapcsán, a XII. században egy bizonyos Mohamed Anfi ne­vű arab utazó-kereskedő meg­fordult a Volga-mellékén, a bolgár birodalomban. Miköz­ben a környéken utazgatott, találkozott egy, számára eddig ismeretlen néppel, országgal. Jugra, vagy éppen Jugria volt a neve, ahogyan ő írásaiban említi. Az itt élő törzsek ál­lattenyésztéssel foglalkoztak és kitűnően cserzett, nagyértékű bőröket adtak el az átutazó kereskedőknek. A név — Jugria — valójá­ban az ugorokat, azok testvér­népeit, a vogulokat és az osz­­tyákokat takarja. így örökítet­te meg eleinket Mohamed An­fi ránk maradt útleírásában. A sötétség országa Hogyan lett ez a mesés táj, a későbbi sötétség országa? Két forrása is van az elne­vezésnek. Az egyik a nagy világutazótól — a többi között Marco Pólótól — származik. Mivel nagy volt és ismeretlen, hideg és hatalmas erdeiben félelmetes csordákban éltek a vadak, hamar ráragasztották a „sötét” jelzőt. Másrészt a cá­rok, hogy szabaduljanak számukra nem kívánatos ele­­­­ektől, trónkövetelőktől vagy legtöbbször csak a bűnözőktől: Szibériába, az ország legtá­volabbi részébe száműzték őket. Így aztán 1581-től — amikor Jermak meghódította Szibériát, és a fejedelem a cár vazallusa lett — egyre tudato­sabban törekedtek arra, hogy a területet valóban és méltán illesse a „sötét” jelző. A jelzőt csak erősítette a hatalmas folyók világa: az Ob, az Irtisz, a Jenyiszej, vagy a szelíd, de méreteiben és kör­nyezetével akkor még félelme­tes Bajkál-tó. A mocsaras, ha­lálos gőzt lehelő tajga sem erősítette az emberekben a bi­zalmat. Így aztán az évszáza­dok alatt Szibéria úgy költö­zött be az emberek tudatába, hogy vad és rémítő, egyetlen értéke a szén, a fém, a bá­nyászat — és természetesen — a fa. Jól utaztál? Egy szovjet tiszt, M. Alek­­szej Alekszejevics Kornyilov ezredes mesélte el a következő történetet. A két világháború között, egy Szibériában állomásozó ez­red kiskatonája szabadságot kapott. Hazament kedvesei­hez, akiket már több mint egy éve nem látott. A család Le­­ningrádban lakott. Az utat vonaton tette meg, a hadse­reg költségére. A szabadság egy hétre szólt. A katona el­utazott, és a hét elteltével, a meghatározott időben jelent­kezett az ezredtörzsnél. A pa­rancsnok kedélyes, népszerű ember volt. Megveregette ka­tonája vállát, és barátságosan érdeklődött: — Hát megjöttél, fiam? — Meg. — Aztán jól utaztál, fiam? — Jól. — És a családod hogyan él, fiam? — Jelentem, azt nem tudha­tom. — Már miért nem, fiam? — Mert odáig nem jutottam el. Fele útról vissza kellett fordulnom. A szabadságom nem futotta az odautazásra... Azóta van, hogy a hadse­regnél a katona szabadságába nem számít bele az utazási idő. Arra külön kap néhány napot. Mondják is a szibériai­ak, hogy tulajdonképpen ők harcolták ki ezt a kedvez­ményt a katonák számára. Ha nem is ők, de a hatal­mas, több ezer kilométer hosszú Szibéria... Gotyár Gyula (Folytatjuk) Szombat, 1969. augusztus 2. Aldrin holdsétája A NASA most teszi közzé azokat a felvételeket, amelye­ket az Apollo—11 holdutasai készítettek a Holdon való tartózkodásuk alkalmával. A képen, amelyet Armstrong készített, Aldrin látható. A megingathatatlan Ötven éve halt hősi halált Szamuely Tibor forradalom katonája Igaz ügyért harcol, hitének, meggyőződésének erősnek, megingathatatlannak kell lennie — írta egy évvel halála előtt. Hu­szonnyolc éves volt akkor, mögötte egy közéleti harcban töltött évtizeddel. Még nem volt húszéves, amikor a Szabolcs megye című lapban szót emelt a kisemmizett, jogfosztott szegények védelmében. Egy tizennégy éves inasgyerek öngyilkos lett elkeseredettségében. Amikor ennek okait Szamuely a bu­dapesti Népszavában feltárta, a bűnösök védelmezőinek felzúdulása olyan vihart kavart, hogy el kellett hagynia Nyíregyházát. Bátorságát ez nem csökkentette. Ezerkilenc­­száztízben Nagyváradról küldte tudósításait a Népszavá­nak, éles szavakkal leplezte le a bihari földesurak, dzsentrik­ uralmát, amely cinikus érzéketlenséggel szemet­­ hunyt a növekvő nyomor és a szenvedések láttán. A háború kitöréséig különböző újságoknál dolgozott, lelkesítették a haladó eszmék és elképzelések úgy, hogy a világháborús lövészárkok pokla már csak megerősíthette benne azt a gyűlöletet, melyet a népellenes elnyomó rend­szer, a milliókat pusztulásba taszító hatalom iránt érzett. Semmiképp sem volt tehát véletlen, hogy a Nagy Októbe­ri Szocialista Forradalom földrengése Szamuely Tibort, a hadifogoly zászlóst, az elsők között késztette cselekvésre. 1918 kora tavaszán már Moszkvában volt, ahol az Oroszor­szági Kommunista (bolsevik) Párt Központi Bizottsága tá­mogatásával megalakult a magyar kommunisták csoport­ja és kiadta Szociális Forradalom című lapját. Szamuely, mint a lap szerkesztője fáradhatatlanul dolgozott az orosz földön élő magyarok felvilágosításáért. írásaiban kitűnően hasznosította korábban megszerzett ismereteit, miköz­ben ezeket szüntelenül új tapasztalatokkal gyarapította. — Szamuely Tibor az interna­cionalista zászlóaljak egész sorát szervezte — írta róla Kun Béla —, és részt vett a szociálforradalmárok júliusi felkelésének leverésében. Szá­zadparancsnok volt abban a hadifoglyokból hirtelen össze­állított zászlóaljban, amellyel a szociálforradalmárok ál­tal elfoglalt moszkvai távbeszélőközpontot vettük vissza az ellenforradalmároktól. Kint volt a kazáni fronton, ahol a csehszlovák ellenforradalmi csapatok ellen harcolt. Ka­zánból visszajövet jelentést tett Leninnek az internaciona­lista csapatok harcairól... Később érkezett haza Magyarországra, mint a többi ma­gyar kommunista: 1919 elején, amikor a Kommunisták Magyarországi Pártja már megalakult. De, mint Oroszor­szágban, itthon is­­ megtestesült fáradhatatlanság. Szüntelenül járta­k a pártszervezetek százainak létrehozásához nyű­­séget. A polgári köztársaság reakciós körei összi­­k elveszejtésére: egyik nyír­egyházi gyűlése al merényletet terveztek ellene, de a munkásság i­ránti rokonszenve meghiúsí­totta végrehajtását.­­ Úgy ismerték, a tef­orradalom kemény kezű védelmezőjét. A v­s .nehezebb helyzetekben is igyekezett igazi; megkülönböztetni az el­lenséget a megtévő az utóbbiak iránt min­dig türelmet, kimé­­rn­it. Lenin nagyra becsülte képességeit, hűségét, lendüle­tét, vakmerőségét. Többször fontos feladatokkal bíz­a meg.­e­mbereit, akiket Budapes­ten maga mellé vett, hogy lecsapjon velük az ellenforra­dalom darázsfészkeire, Lenin egy alkalommal így említet­te: a fiaim... Ezért nevezték magukat a forradalmi kar­hatalmi különítmény tagjai Lenin-fiúknak. 0 **­tven évvel ezelőtt, augusztus m­­esodikán, amikor a proletárforradalom már elbukott, a magyar—osztrák határ túlsó oldalán, Savanyúkút, vagy Bécsújhely közelében halt hősi halált. Máig sem tudjuk, hogy üldö­zői, a magyar ellenforradalmáról ölték-e meg, vagy véde­kezés közben, önkezével végzett agával, hogy ne kerül­jön az ellenség kezébe. Testét jeltelen sír nyelte el, de forradalmi szelleme és félelmet nem ismerő helytállásá­nak emléke fél évszázad távoléból is elevenen él. (V. F.) A

Next