Észak-Magyarország, 1970. augusztus (26. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-02 / 180. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 2 A gerillák Az El Diario című uru­guayi lapban pénteken nyi­latkozattal jelentkezett a Tu­pamaros nevű gerillaszerve­zet A nyilatkozat közli az elrabolt amerikai és brazil diplomata szabadon bocsátá­sának feltételeit. Feltételeik szerint a túsz­ként elrabolt két diplomatát politikai foglyok és egy nő szabadon bocsátása fejében követelése engedik haza: a foglyok név­sorát a szervezet egy későbbi közleményben fogja ismertet­ni. A gerillák arról is tájékoz­tatnak, hogy az amerikai dip­lomata, a 49 éves Dan Mit­­rione elrablásakor egyik vál­lán megsebesült. A gerillák a lőtt sebet tökéletes ellátás­ban részesítették, így Mitrio­­ne állapota kielégítő. Növekszik a magyar — kínai áruforgalom A tárgyalásokat értékelve, Tordai Jenő hangsúlyozta, hogy a múlt évi megállapo­dásban előirányzott kontin­genseket mind az exportban, mind az importban teljes egészében kihasználtuk. A tavalyihoz mérten további 27 százalékos forgalomnöveke­dést tesz lehetővé az 1970-re vonatkozó megállapodás. magyar külkereskedelem A Kínai Népköztársaságból töb­­­bek között színes­fémeket, ónt, wolframot, továbbá rizst, húsfélét, állati eredetű ter­mékeket — mint például sertét és libatollat, valamint vegyipari anyagokat, gyan­tát, vasoxidot, furfurolt vásá­rol. Ezenkívül a magyar vál­lalatok többféle fogyasztási cikket is beszereznek a Kí­nai Népköztársaságból, ezek között megtalálható a hazai vásárlók körében kedvelt gyapjú-, selyem- és pamut­szövet, gyapjúszőnyeg, zseb­kendő, gumi strandszandál és tea. A Kínai Népköztársaság­ba irányuló magyar export­ban szerszámgépek, közúti járművek és alkatrészek, kü­lönféle műszerek, acél-alumí­nium kábelek, acéllemezek, acéláruk szerepelnek.­­ Az 1970. évi kereske­delmi megállapodás előkészí­tésén túlmenően eszmecserét folytattunk a jövő évi, sőt, a hosszú lejáratú árucserefor­galom lehetőségeiről is — mondotta a miniszterhelyet­tes. — Mindkét fél részéről megnyilvánult az a törekvés, hogy a gazdasági kapcsola­tokat fejlesszük és a külke­reskedelmi forgalmat tovább növeljük. Ennek elősegítése érdekében megállapodtunk, hogy az 1971. évi szállítások­ra már ez évben is létrehoz­hatók vállalatok közötti ma­gánjogi szerződések. A tárgyalások őszinte, szí­vélyes légkörben folytak.­­ Hazaérkezett a Kínai Nép­­köztársaságból Tordai Jenő külkereskedelmi miniszterhe­lyettes, aki magyar keres­kedelmi kormánydelegáció élén Pekingben tárgyalásokat folytatott és aláírta az 1970- re szóló magyar—kínai áru­csereforgalmi és fizetési meg­állapodást. Pályakertfik Tegnap délelőtt ünneplőbe öltözött lányok és hozzátar­tozóik töltötték meg a Szent­­péteri-kapui Egészségügyi Szakiskola nagy előadóter­mét. Az intézet életében min­dig eseményszámba megy, ha egy-egy újabb évfolya­mot bocsátanak szárnyra. Most 37 általános ápolónő állt kipirult arccal az elnöki asztal előtt, és tette le az es­küt. Szakács Ferencnének, az in­tézet igazgatójának a lányok­hoz intézett meleg szavai után dr. Szabó István, a Mis­kolci városi Tanács V. B. egészségügyi osztályának ve­zető főorvosa nyújtotta át az okleveleket. A végzett ápolónők zöm­mel a városban és megyénk­ben helyezkedtek el. Munka­helyüket — pályázat útján — maguk választották. Rövid nyári szünet után­­ megindul az élet a szakisko­lában. Augusztus végén pót-­­ felvételit tartanak. A szep­temberben kezdődő újabb év­folyamok már előnyösebb helyzetben lesznek, hiszen, mint ismeretes, az egészség­­ügyi szakiskolában is beve­zetik az ösztöndíjrendszert A tanulmányi eredménytől­­ függően 120—600 forintos ha­vi ösztöndíjat kaphatnak a lányok, ezenkívül társadal­­­­mi szerződést is köthetnek­­ egészségügyi intézmények­­kel. A szerződések — a ta­­­­nulmányi eredménytől füg­getlenül — 250 forint társa­­dalmi ösztöndíjat biztosíta­nak. Az iskola vezetősége so­­­­kat vár az új rendelkezéstől, s augusztus végén bizonyára szép számmal jelentkeznek még a fiatalok erre a nemes­i pályára. í 3000 tonna mérgesgáz Percek alatt halált okoz Amerikai kongresszusi kö­rökben nem kis aggodalmat váltott ki a Pentagon terve, amely szerint több mint 3 ezer tonna mérgesgázt az Atlanti-óceán vizébe fognak elsüllyeszteni. Augusztus 10 komi indul két vonat veszélyes terhével Alabamából, illetve Ken­­tuckyból egy észak-karolinai katonai kikötő felé. Mind­egyik előtt egy biztosító sze­relvény fog haladni, hogy meggyőződjék a pálya meg­felelő voltáról .— bár a Pen­tagon szerint az acéltartá­lyok egy vonatszerencsétlen­ség esetén is sértetlenek maradnak. A két szállítmányt védő­ruhába öltözött biztonsági al­kalmazottak, műszakiak és egészségügyiek fogják kísér­ni. A Pentagon nem győzi bi­zonygatni, hogy teljességgel irreális bármilyen baleset le­hetőségére gondolni. Ennek ugyancsak ellentmond az a tény, hogy az útvonalon fek­vő városok kórházait ellen­anyaggal látják el. Az ideg­­méreg egy cseppje a bőrrel való érintkezést követő né­hány perc alatt megölheti ál­dozatát. A Pentagon döntése ellen tiltakozó szenátorok hangsú­lyozzák, hogy az Egyesült Államok az 1958. évi genfi megállapodások­­ értelmében köteles lenne az illetékes nemzetközi szervezetekkel konzultálni, mielőtt végre­hajtja tervét. A képviselőház oceanográfiai albizottsága be­jelentette, hogy vizsgálatot indít az ügyben. Vasárnap, 1970. aug. 2. Prolongált szállodafoglalás T­izenöt héttel ezelőtt, vagy nyolcszáz tudósító kollé­­gámmal együtt, magam is ott szorongtam a bécsi Hofburgban, a szovjet—amerikai atomtárgyalások sajtóközpontjában. Az ünnepélyes megnyitó, és nyilatko­zatok elhangzása után hamar szétszéledtünk: a Salt, a nukleáris leszerelési megbeszélések a maratoni műfajba tartoznak. A párbeszédet ráadásul kölcsönösen elhatá­rozott titoktartás övezi, a buzgó bécsi rendőrök különle­ges brigádja még a nagykövetségi paloták alatti csator­nákat is átfésülte, nem helyezett-e valaki kíváncsi le­hallgató készülékeket a kanálisokba... A jelek szerint sem a tényleges, sem a diplomáciai csatornákon át, nem kerültek a nyilvánosság elé való­ban megbízható, részletes értesülések. Egy formálisnak tűnő, de mégis jelentősnek ítélhető részlet azonban ké­zenfekvő. A párbeszéd máris hosszabbra nyúlt, mint ere­detileg tervezték. Úgy a szovjet, mint az amerikai kül­döttség először két hónapra foglalta le bécsi szállását, később azonban további két hónapra prolongálták a szobafoglalásokat. Az osztrák lapok reménykeltőnek tartják ezt az elhú­zódást. A hét péntekjén ült össze huszonnyolcadszor a két delegáció, s a kétórás összejövetel tekintélyes részét kötetlen beszélgetésre és tájékozódásra használták fel. Egyes bécsi sajtóorgánumok ugyanakkor kissé el is ga­­loppírozták magukat, mert már arról írtak, hogy Nixon villámlátogatást tesz Bécsben, Salt-ügyekben. A látoga­tásra vonatkozólag hitelt érdemlő értesülésről nem lehet beszélni. A jelek szerint öntevékeny „szenzáció” volt. A józan kommentátorok természetesen mértéktartóak, s megismétlik a hosszas tárgyalásokkal kapcsolatban ki­alakult véleményüket. Az eszmecsere folyamatossága azt mutatja, hogy van igény a szót­ értésre, de addig, akár­csak részletegyezmények érdekében is nem kis nehézsé­geket kell leküzdeni. A világ mindenképpen megelége­déssel veszi tudomásul, hogy amikor ezekben a napok­ban a hirosimai atombomba-támadás 25. évfordulójára emlékezünk, a két szupernagyhatalom párbeszéde nem szakadt meg atomügyekben. R. E. Irta: Andrzej 2übych Rágyújtott, s néhány száz lépéssel odább meg­állt az egyik órás kirakatnál, beállította zsebórá­ját, s egy perc múlva befordult a 32-es számú ház kapuján. Az első emeleten becsengetett Jan Sokolnicki fogorvos ajtaján, amelyre ki volt írva, hogy fogad mindennap 10-től 17 óráig. Az ajtót az egyik páciens nyitotta ki. — Danke — mondta Kloss, aztán leült egy szabad székre. A mellette levő padon bekötött arcú férfi ült, s Kloss érkezésekor beljebb húzó­dott a sarokba. A várakozóban tízen voltak, Fi­lip tehát jó fogorvos — gondolta Kloss —, de hol sajátíthatta el a szakmát, hiszen a háború előtti évek felét börtönben töltötte. Az emberek hallgattak, s csak titokban vetet­tek Klossra egy-egy gyűlölködő pillantást. Kloss szerette volna letépni német főhadnagyi egyenruháját, odaállni meztelenül testvérei elé, s elmondani mindazt, amit érzett velük és értük. De tudta, hogy a háborúnak még nincs vége, s az ér­zelmeken úrrá kell lennie. — A következőt — szólt ki az orvos, majd, ami­kor észrevette Klosst, hozzá fordult: — Bite, bite, Herr Offizier — szólt, s betessé­kelte a rendelőbe Klosst, s a háta mögött szét­tárta karját a várakozók felé, mintha csak ezt mondaná: — Szívem szerint én is kirúgnám, de mit le­het itt tenni? — Kirángatnám én mind a har­minckét fogát, ezekkel az ujjakkal n­ — mond­ta az egyik férfi, amikor becsukódott az orvos mögött az ajtó. A többiek megértően hallgattak. * Néhány üveg ital után kiderült, hogy a fő programként hirdetett pókerezés csak ürügy volt mindannyiuk számára, hogy megjelenhessenek Iréna Kokas szalonjában. Mert Iréna asszony, mélyen, de nem ízléstelenül dekoltált kisestélyi­­ben úgy forgolódott a német tisztek között, hogy valamennyiben felébresztette a vágyat az asszo­­nyi ölelésre. Geiben már jó ideje csak Irénát figyelte. Ma­ga sem tudta, hogyan alakult így kettőjük kap­csolata, de szerette ezt az asszonyt. Mint nőt, mint embert, mint barátot egyszerre. S az utób­bi hetekben már azt is megtette Iréna kedvéért, hogy néhány, igazán jelentéktelen dolgokért lefo­gott lengyelt futni hagyott. Természetesen mind­ennek ára volt. És mindenkinek — mosolygott titokzatosan Geibel. Iréna kipirult már a konyaktól, s miután új le­mezt tett fel a gramofonra, Geibelhez lépett: — Üres a pohara, kedves? — kiáltott fel, s megfenyegette az Obersturmbandführert. — No, mindjárt helyrehozom ezt a hibát —, s átsietett a kis bárszekrényhez, egy üveg konyakért. Geibel­­ ismét megállapította: annak ellenére csodálatos egy nő, hogy bizonyára közelebb van a negyven­hez, mint a harminchoz. Iréna töltött mindkettőjüknek, összekoccintot­ták a poharakat, s az asszony pajkosan kérdez­te: — Nincs kedve egy csendesebb zugban meghú­zódni? — s fitymálva intett a már részeg társa­ságra. Geibel karon fogta az asszonyt, s átsétáltak egy csendes kis szobába. Az Obersturmband­­führer azonnal észrevette a kis sarokasztal új dí­szét: a csodálatos fafaragással díszített állóórát. Odalépett, meghúzta a kis díszzsinórt, s a szerke­zet kedves kis dallamot csengetett el. — Irigylem az ízlését. — Családi emlék, csak most szedtem elő — vá­laszolt rá az asszony. — Eszerint családjának is kitűnő ízlése volt, s ha megengedi, rögtön meg is kérem: ha ehhez hasonló kis csodát lát valahol eladót, gondoljon rám. Geibel ravasz róka volt. Tudta, hogy a kérést parancsnak veszi az asszony, s noha biztosan meg is kéri az árát. Igaz csak, jutott eszébe, Iré­­na valamit meg akart beszélni vele. Az asszony­hoz fordult tehát: — Szóval a mi kis üzletünkre visszatérve... — Mennyiért? — vágott szavába az asszony, de arcáról nem hervadt le a mosoly. — Nem számoltam még. De érdeklődtem, s na­gyon gazdag emberek... — Voltak, uram. A háború tönkretette a leg­nagyobb gazdaságokat is — szólt közbe ismét az asszony. — Maga tudja pontosan az árát az efféle szol­gálatoknak — mondta Geibel. — Végtére is a férfi társadalmi helyzete megér... mondjuk ke­reken tízezer zlotyt és kétszáz dollárt. — Ha férfiak tárgyalnának most egymással — nevetett Kokasné — az a szerencsétlen tíz zlotyt sem kapna az életéért. Amit ön kér, az termé­szetesen megfizethetetlen egy ártatlan ember éle­téért. — Dajkamese — mondta Geibel —, hogy ár­tatlan emberek hozzánk bekerülnek. S aki ártat­lan, azt nem kell elfogni a szlovák—magyar ha­táron. — Rokonait akarta meglátogatni a szerencsét­len. — Magának még ezt is elhiszem — mondta Geibel, mert szórakoztatta őt ez az alku. — Nos, kijátszom a kártyáimat — nevetett ka­­céran az asszony, s hozzátette: — Igaz, hogy én csak egy egyszerű és önzetlen közvetítő vagyok, s másokért játszom. Legyen hát a lehetőségek legvégső határáig nyolcezer zloty és száz dollár. — Maga egy tündér — udvarolt Geibel —, s magával igazán kár lenne zlotykon vitatkozni. Legyen nyolcezer és százötven dollár. — Könyörtelen — fenyegette meg pajkosan mutatóujjával az asszony, s a kis faliszekrényhez lépett, kivette a nyolcezer zlotyt és a 150 dollárt. — A gróf természetesen még a héten szabad lesz — mondta Geibel —, de remélem, tudja, hogy kizárólag csak a maga kedvéért. (Folytatjuk) Színes Egy New York-i étterem­ben a következő menüt ajánlják kb. 1250 líráért: egy húspogácsa, három vita­minpirula, egy pohár tej. * Robbie Kemp, 13 éves Maryland-i lakos megdön­tötte az óriáskerekezés világ­­ ­­sarok rekordját. 15 nap és 15 éjjel keringett megszakítás nélkül az óriáskeréken. * A tengervíz a különböző nyersanyagok kimeríthetet­len készleteit rejti magában. Az óceánokban több mint tízmilliárd tonna arany, négy­­milliárd tonna urán, és el­képzelhetetlen mennyiségű különböző ásvány van fel­oldva. * A FIFA (Nemzetközi Lab­darúgó Szövetség) utasítása értelmében Mexikóban egyetlen stadionban sem árusítottak hűsítő italt üveg­pohárban vagy palackban. Csak papírpoharat vagy mű­anyagot engedélyeztek. Az üveg ugyanis a bősz szur­kolók kezében veszélyes fegy­verré válhatott volna. Fritz Zöllner, a fokvárosi olajmágnás mindössze né­hány hónapja „mondhatja magát” Barnard professzor apósának. Egy kereskedelmi útja alkalmával Helsinkiben újságírók kérdésére elpana­szolta, hogy anyagi gondjai vannak. Lánya, Barbara és Barnard hosszúra nyúlt nász­­útjuk már eddig egymillió dollárjába került. További egymilliót a fiatal pár „megélhetésére” kér. Ha lá­­­nya hamarosan nem válik el Barnardtól, akkor Zöllner há­rom éven belül koldusbotra jut. * Az angol hegymászók kirá­lyi társasága felvette tiszte­letbeli tagjainak sorába a londoni Szent Pál székesegy­ház sekrestyését, Wilfrid Prippset, aki 34 évi szolgála­ta alatt összesen 2 250 000 lépcsőt mászott meg, hogy naponta felhúzza a torony­órákat. * Östersund svéd városka futballcsapata egyedülálló a maga nemében. Kapusa, Kari Svensson 91 éves, 1885 óta rúgja a labdát. „Csak azért állok a kapuban, mert a gye­rekek ma már valamivel gyorsabban futnak nálam” — mondja Svensson. A „gyere­kek” életkora összesen 800 év.

Next