Észak-Magyarország, 1970. október (26. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-18 / 245. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG Biszku Béla nyilatkozata a televízióban és a rádióban Biszku Béla, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára, a X. kongresszus előkészítésének néhány tapasztalatáról nyilatkozik vasárnap este a „Hét” című tvműsorban. A beszélgetést a Kossuth adó vasárnap este, 10 óra 15 perckor közvetíti. A hadgyakorlaton Harckocsizóink a „Fegyverbarátság” hadgyakorlaton. Háború a Csád Köztársaságban A francia nemzetgyűlésben Francois Mitterand interpellált azzal a hírrel kapcsolatban, hogy a hét elején egy összecsapás során 11 francia katona vesztette életét a Csád Köztársaságban 1960. óta fennáll egy szerződés Franciaország és az akkor függetlenné vált Csád Köztársaság között, melynek értelmében az egykori gyarmattartó katonailag garantálja Csád függetlenségét, s ennek alapján joga van egységet állomásoztatni az afrikai országban. A Csád Köztársaságban, mint jó néhány afrikai államban, nemzetiségi megosztottság tapasztalható. Északon az iszlám vallást követő szudáni törzsek élnek, délen a bantuk, a törzsi vallások hívei. A gazdasági életre is jellemző ez a helyzet, dél több esőt kap, valamivel gazdagabb lehetőség kínálkozik a fejlődésre itt, mint északon, ahol gyér számú lakosság a Szanhara peremén állattartással foglalkozik. Tombalbaye elnök a függetlenség kikiáltása óta vezeti az államot, a volt anyaország leghűségesebb követője. A kormány tulajdonképpen a déliek hitbizománya, az időnként kapott csekély gazdasági segítségből is ez az országrész részesedik. A jelenleg folyó belső harc, ami a héten követelte a legtöbb áldozatot, ha egy-egy összecsapást tekintünk, tulajdonképpen ezekben a belső problémákban gyökerezik. 2 om Ötvenéves és F 1920. december 29-én a Francia Szocialista Párt Toursban tartott kongresszusán a delegátusok nagy többsége , Marcel Cachin és Paul Vaillant-Couturier felhívására úgy döntött, hogy csatlakozik a III. Internacionáléhoz, állást foglalt a Nagy Októberi Szocialista Forradalom mellett és elhatározta egy új típusú, valóban forradalmi párt megalakítását. —, Ezzel megszületett a Francia Kommunista Párt. A Francia Kommunista Párt Központi Bizottsága e héten Vitryben tartott ülésén határozatot fogadott el az 50. évforduló megünnepléséről. A határozat rámutat arra, hogy az FKP mindazok egységbe tömörítésén fáradozik, akik a demokráciáért és a szocializmusért akarnak harcolni. Az ilyen úton elért sikerek egyben a legújabbkori francia történelem legragyogóbb lapjai is: a népfront, az ellenállás, a felszabadítás. E történelmi fél évszázad tanulságaiból kiindulva párt tagjai bizalommal ünnneplik az 50. évfordulót és a toursi kongresszus történelmi határozatára visszaemlékezve megmutatják, hogy a Francia Kommunista Párt nélkülözhetetlen eszköz azoknak a nagyszabású átalakításoknak a végrehajtásához, amelyekre ma Franciaország vágyva vár — hangsúlyozza a határozat. Visszavonul az ellenzék Szombaton mind Brandt kancellár, mind az ellenzék két vezetője, Barrel és Strauss nyilatkozott az NSZK belpolitikai helyzetéről. Brandt magabiztosan ítélte meg a kormánykoalíció helyzetét. A két ellenzéki vezető támadta ugyan a kormányt, de szavaikból kitűnt, hogy az ellenzék jelenleg nem kívánja átvenni a kormányzást. Strauss új választásokban látja a kivezető utat. Kijelentette: nagyon tartózkodó álláspontot foglal el a kancellár elleni konstruktív bizalmatlansági indítvány felvetése ügyében. Ennek csak akkor lenne értelme, ha egy másik kancellárnak cselekvőképes többsége lenne — hangoztatta. Barzel, a CDU/CSU parlamenti frakciójának elnöke egy kölni gyűlésen kijelentette: ha az ellenzék iránti bizalom tovább növekszik, adott időben azt mondaná barátainak: az idő elérkezett. A jelenlegi időszakban azonban az unióban senki sem törekszik a hatalom átvételére. Brandt a Fuldaer Zeitungnak adott interjúban hangoztatta: Az FDP át fogja vészelni a jelenlegi kritikus helyzetét és a kormánykoalíció tartani fogja magát az 1973-as új választásokig. Éppen az SPD-vel kötött szövetség fogja ben megsegíteni végeredményaz FDP-t nehézségeinek leküzdésében. A kémkedés — Van Kubában idegen katonai támaszpont — írja a Daily Words című New York-i lap az Egyesült Államokban az állítólagos „kubai szovjet katonai támaszpont” ügyében folytatott propagandahadjárattal kapcsolatban. Ez azonban nem szovjet támaszpont, miként a hidegháború washingtoni propagandistái állítják, hanem az Egyesült Államok fegyveres erői által immár 67 esztendeje használt guantanamói támaszpont. A guantanamói támaszpont állandó háborús fenyegetést jelent az amerikai kontinens első szocialista államával szemben, az amerikai imperializmus kémkedésének és szabotázsának bázisa a Latin-Amerikát veszélyeztető imperialista fenyegetés szimbóluma. Vasárnap, 1970. okt. 18. Felhőtlen májusi hajnal volt, amikor Beke őrnagy bezárta garzonlakását, s a szabadságát élvező ember derűjével lesétált a csendes, orgonaillatú budai utcán álló Wartburghoz. A kocsi vadonatúj volt, az őrnagy úgy gondolta, hogy szabadsága alatt bejáratja. Barátai lelkére kötötték, hogy sík utat válasszon, de Beke erdő és hegyvidék után vágyott. Úgy döntött hát, hogy Körmendre menet keresztül szeli a Bakonyt. Télen, amikor húga eljegyzését tartották, megígérte a fiataloknak: májusban saját kocsiján viszi őket az anyakönyvvezetőhöz. Most megvolt a kocsi és a szabadság, indulhatott esküvőre a testvéréhez. Mint elhárító tiszt, az őrnagy többnyire civilben járt, de ma egyenruhát öltött. A szálas, fekete hajú férfit az osztály egyik legtehetségesebb tisztjének tartották parancsnokai. Most, ezen a májusi hajnalon, amikor kocsiba szállt, az újdonsült autótulajdonos gyengédségével megtörölgette a bepárásodott visszapillantó tükröt. A hűtő kék zománcán már ott piroslott a felkelő nap. Az elmúlt éjjel langyos volt, de Beke türelmesen melegítette a motort. Nem kellett sietnie. Úgy tervezte, hogy kímélni fogja a kocsit, s végig negyvennel hajt. Elég, ha délre Körmendre ér. Így tervezte. A sors viszont úgy hozta, hogy húga két hete asszony volt már, mire Beke valóban Körmendre ért... * Messziről megérezte az erdők frissítő leheletét, s örömében rátaposott a gázpedálra. Ez persze hiba volt, vétek a zsenge ifjúkorát élő Wartburg ellen, amely már hegynek kapaszkodott. De Beke tudta: a gép meg a szív nem mindig ugyanarra az ütemre ver, s az utóbbinak olykor el kell nézni a heveskedést is. Bent az erdőben, a tavaszi Bakony illatával teli szerpentinen már korántsem érezte sietősnek az utat, örült, hogy a sok tervezgetés ellenére — „no, majd a szabadságom alatt kialszom magam” — korán kelt föl. Az egyetlen, ami zavarta, a fogadalom, hogy a pihenés napjai alatt nem gyújt cigarettára. Fél óra múlva felfedezett egy fára szögezett táblát: „ÖNT IS VÁRJA A VADGALAMB TURISTAHÁZ Meleg koszt, éjjeli szállás, presszókávé” — hirdette az agancsokkal meg vadkanagyarral díszített tábla. Béke órájára pillantott és megállapította, hogy nyugodtan ellátogathat a Vadgalambba. Iszik egy kávét és átfutja a magával hozott újságot. Tűnődve, szórakozottan, a lényegtelen dolgoknak kijáró egykedvűséggel szánta rá magát. Olyan döntés volt, aminek egyetlen ráérő ember sem tulajdonít jelentőséget. De Bekének kis híján az életébe került... * Az őrnagy a turistaház teraszán ült és várta a kávét. A gondnok házaspár — rutinos, a szakmában megöregedett embereknek látszottak —, buzgón terítgette az asztalokat, mintha rengeteg vendégre számítanának. Egyelőre mindössze négyen ültek a teraszon. Békén kívül csak két, tömött hátizsákkal felszerelt fiú, meg egy öregúr, aki turistabotját a gyalulatlan asztal mellé támasztotta, amelyről éppen hogy felszáradt a hajnali harmat. Egy fiatalember meg egy lány — talán a gondnok gyermekei — a közös hálóterem ágyait készültek áthúzni. Beke látta, amint előbukkantak használt ágyneművel teli koa sárral, és a teraszon átmenve, eltűntek a ház túlsó végén. Mély csend volt, csak a májusi reggelt köszöntő madarak hangja hallatszott a zsendülő erdőből. Beke szíve mélyéig élvezte ezt a békét. Negyvenéves volt, de tökéletesen egészségesnek, erősnek és fiatalnak érezte magát. Legalább száz évig szeretnék élni! — gondolta, s elmosolyodott ezen a vágyon. Mellette, a „Vadgalamb” szellőző hálótermének ablakában megjelent egy kövér, fekete cica, leült a párkányra és a lusta vénkisasszonyok nyugalmával nézett a nap eseményei elé ... Beke a húgára gondolt: a kis Jutka igencsak sürög-forog most, tele izgalommal a nagy készülődés közben. Az utolsó, amit látott, az iménti kislány volt — szőke, kék szemű, nyurga teremtés —, amint a feketés tálcával feltűnt a büféajtóban és megindult feléje. Tíz-tizenkét lépésnyire lehetett tőle, amikor hirtelen megtorpant. Vad süvítés hallatszott, s a következő másodpercben borzalmas dörejjel eltűnt a fél turistaház. Repülő gerendák, faszilánkok, vaságyak darabjai vágódtak szerteszét a levegőben, Beke még látta, hogy a lány elejti a feketés tálcát, s a szívéhez kap, de már újra hallatszott a közelgő lövedék süvítése, a detonáció robaja. Beke a koponyájának vágódó fadarabtól a földre zuhant, és elvesztette eszméletét. Az összeomlott házrész romjai még moccantak néhányat, aztán már csak a széttépett vánkosok pihéi keringtek a romos, üszkös ablakból, élettelenül, kísértetiesen. Fél kilenc volt. (Folytatjuk) 1. ŰbAI VILÁGHÍRADÓ Kk. HÉTFŐ: Ceausescu New Yorkba utazott — Tito hazaérkezett nyugat-európai útjáról KEDD: Befejeződtek a szovjet—francia tárgyalások, Pompidou hazautazott — Diplomáciai kapcsolat Kína és Kanada között SZERDA: Ünnepi üléssorozat kezdődött az ENSZ-ben — Befejeződtek Prágában a csehszlovák—nyugatnémet tájékozódó megbeszélések CSÜTÖRTÖK: Elnökválasztás az Egyesült Arab Köztársaságban — Szovjet béketerv a közel-keleti válság megoldására — Péter János felszólalása az ENSZ-ben PÉNTEK: Újabb összetűzések Jordániában — Tito fogadta McNamarát, a Világbank elnökét SZOMBAT: Letette az esküt Anvar Szadat, az EAK új elnöke így látja a hetet kommentátorunk, Pálfy József: Az idén nyáron egynéhány nemzetközi esemény olyan reményeket keltett a világközvéleményben, hogy a vitás nemzetközi kérdések rendezése előtt rohamosan csökkennek az akadályok. Mert szinte meglepő gyorsasággal jött létre a Közel- Keleten a fegyverszünet, azidő tájt hasonló ütemben jutott el az aláírásig a szovjet—nyugatnémet szerződés ügye. Akkoriban szinte óvni kellett mindenkit az illúzióktól ... Két-három hónap elteltével mintha megfordult volna a széljárás. Egynéhány esemény láttán egyszeriben olyan félelem támad az emberekben, hogy a hidegháború fagyos fugalma válthatja fel a békés egymás mellett élés melengető légkörét. A Jordániai polgárháború, fegyverszüneti megállapodás a megsértéséről szóló vádaskodások, a Jarring-küldetés meghiúsulása, majd az amerikai kardcsörtetés (Nixonkörút a Földközi-tenger térségében, szovjetellenes vádak), nos, mindezek valóban nem örvendetes fordulatok. De most meg mindenkit a pesszimizmustól óvnék... Lehetetlen észre nem venni, hogy nagyrészt a november 3-i amerikai törvényhozási választásokkal függ össze a nixoni propagandagépezet hidegháborús működtetése. A november 3-i választások után új képviselőházat és új szenátust remél Nixon „agytrösztje”, vagyis olyan honatyákat szeretnének látni a padsorokban, akik megszavazzák a sok milliárd dolláros programot. (Amelyből természetesen a hadiipar nagyjai húznak majd hasznot. Azok, akik Nixon politikai programját támogatják, a kör bezárul...) Divat lett mostanában a vádaskodás. Emlékszünk arra, hogy a közel-keleti fegyvernyugvás szinte másnapján már Izrael kormányának szóvivői elkezdték: az EAK megsérti a megállapodásokat, a Szuezi-csatorna nyugati partján légvédelmi rakétaállásokat épít szovjet segítséggel — hangzottak az izraeli vádak. Az állítások két-három hétig Washingtonban sem találtak hitelre. Sőt, még cáfolták is Tel Avivot. Akkor aztán fordulat történt az amerikai politikában. Nemcsak hogy egyik napról a másikra elfogadták, hanem maguk is saját módszerükké avatták a vádaskodást. A a következő vád az volt, hogy jordániai polgárháború kezdetén Szíriából, a szír reguláris haderő páncélos alakulatai vonultak be Jordániába. Napokig azt harsogták Washingtonban, hogy a szír „agresszió” kíván, fegyveres megtorlást beavatkozásra készteti az amerikai kormányt. Aztán kiderült, hogy a palesztin felszabadítási mozgalom Szíriában levő, az ottani táborokban élő emberei voltak azok, akik átmentek Jordániába a gerillák támogatására. A következő vád már nyíltan szovjetellenes volt. Szeptember vége felé washingtoni kormányszóvivők határozottan állították, hogy a kubai Cienfuegos-ban a Szovjetunió tengeralattjárótámaszpontot épít! Az amerikai sajtó ezt követően hecckampányba kezdett... Ez a vád is összeomlott. Ilyen körülmények között azonban nem meglepő, hogy az ENSZ jubileumi közgyűlése sokat vesztett ünnepélyességéből, nem mind váltak valóra a hozzá fűzött remények, nem került sor ez alkalomból látványos, vagy ami több: eredményes csúcstalálkozókra. Így is igen sok állam- és kormányfő, illetve külügyminiszter szólal fel a héten megkezdődött és tíznapos időtartamra tervezett jubiláris üléssorozaton. A Magyar Népköztársaság nevében Péter János külügyminiszter foglalt állást a békés egymás mellett élés szükségessége mellett. Az október 15-i népszavazáson Mohamed Anvar el Szaifatot választották meg az EAK új elnökévé. A képen: Szadat elnök a győzelem után, szülőfalujának mecsetjében mondja el a hagyományos mohamedán pénteki imát.