Észak-Magyarország, 1970. november (26. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-22 / 274. szám

ÉSZAK - MAGY­ARORSZ AG Negyedévszázados jubileumát ünnepelte az ózdi József Attila Gimnázium A felszabadulás után ha­zánkban elsőként megala­kult gimnázium az ózdi, amely József Attila nevét viseli, tegnap, november 21- én ünnepelte fennállásának negyedszázados jubileumát. A 25. évforduló alkalmából rendezett ünnepséget Tokác Géza, az iskola igazgatója nyitotta meg délelőtt 9 óra­kor Ózdon, a Liszt Ferenc Művelődési Központ nagy­termében. Köszöntötte az ünnepség részvevőit, külön is Varga Gábornét, a me­gyei tanács vb-elnökhelyet­­tesét, országgyűlési képvise­lőt, Madarász Györgyöt, az MSZMP megyei bizottságá­nak osztályvezetőjét, dr. He­­tényi Györgyöt, a megyei ta­nács művelődésügyi osztá­lyának vezetőjét, Ribánszky Róbertet, az iskola egykori tanulóját, az MSZMP csepe­li bizottságának első titká­rát, dr. Peja Győzőt, a ju­bileumát ünneplő iskola el­ső, Kossuth-díjjal kitünte­tett, jelenleg nyugállomány­ban levő igazgatóját, vala­mint a város és a járás tár­sadalmi és politikai szervei­nek vezetőit, és a József At­tila nevét viselő testvérisko­lák képviselőit. A megnyitó után Varga Gáborné a 25. évfordulóját ünneplő József Attila Gim­názium történelmét, fejlő­dését ismertette ünnepi be­szédében. Meleghangú sza­vakkal emlékezett meg a megalakítás nehézségeiről, az azóta eltelt nem könnyű, de eredményes évekről, amely alatt „az ózdi József Attila Gimnázium a tanítás kiváló intézménye lett”.. Az ünnepi beszédet követően Varga Gáborné a Magyar Népköztársaság Elnöki Ta­nácsának megbízásából ad­ta át a­ ' Munka érdemrend ezüst1' fok­ozatú” kitüntetést ' Tokár Gézának, az iskola igazgatójának. Takács Ist­ván tanár az oktatásügy kiváló dolgozója kitüntetést, Varga József tanár pedig a művelődésügyi miniszter el­ismerő oklevelét kapta a gimnáziumban kifejtett 25 éves eredményes oktató-ne­velő munkájáért. Ezt követően dr. Peja Győző, a gimnázium első igazgatója az iskola megala­kításának gondjait, nehéz­ségeit, s az első lépéseit is­mertette. Ezután az öreg­diákok nevében Fejes Feny­ves István, az ózdi városi Pártbizottság osztályvezető­je, az iskola egykori tanít­ványa mondott köszönetet. A testvériskolák, majd a város többi iskolája képviselőinek jókívánságai után az isko­la­­ irodalmi színpadának színvonalas műsorával ért véget az ünnepség a Liszt Ferenc Művelődési Központ­ban. A déli órákban a József Attila Gimnáziumban foly­tatódott az ünnepi prog­ram. Itt került sor a Kiss Sunyi István szobrászmű­vész készítette József Atti­la mellszobor leleplezésére, majd ezt követően vágták át a szalagot az iskola kö­zelmúltban, zömmel társa­dalmi munkában épített, több szobás KISZ-otthoná­­nak ajtajában. Ez egyben a József Attila emlékkiállítás megnyitását is jelentette az új KISZ-otthonban. T. I. 2 A török külügyminiszter elutazott hazánkból Ihsan Sabri Gaglayangil, a Török Köztársaság külügy­minisztere — aki Péter Já­nos meghívására hivatalos látogatást tett Magyarorszá­gon —, szombaton délben el­utazott Budapestről. Látoga­tásáról közös közleményt ad­tak ki. Süleyman Demirel minisz­terelnök nevében a Török Köztársaság külügyminiszte­re hivatalos törökországi lá­togatásra hívta meg Fock Jenőt, a Minisztertanács el­nökét. Ihsan Sabri Caglayan­­gil ugyancsak meghívta Tö­rökországba Péter János kül­ügyminisztert. A meghíváso­kat örömmel elfogadták. Időpontjukat a későbbiekben diplomáciai úton állapítják meg. Támadás a A vietnami néphadsereg főparancsnoksága tegnap ki­adott közleménye szerint 1970. november 21-én 2.30 órától 3.30 óráig az amerikai imperialisták repülőgépeiket több csoportban a Vietnami Demokratikus Köztársaság légiterébe küldték Kai Phong, Quang Ninh, Ha Tay és Hoa Binh tartományok területe fölé. Az amerikai gépek pro­vokációs támadásokat intéz­tek egyes sűrűn lakott terü­ VDK ellen létek ellen, halálos vesztesé­geket okozva a polgári la­kosságnak. Támadás ér­te az Észak-Vietnamban foglyul ejtett amerikai piló­ták egy táborát is, ahol töb­ben megsebesültek. A lég­védelem, a fegyveres erők és a lakosság az amerikai ag­­resszorok három bombázó­gépét és egy helikopterét le­lőtte és több repülőgépet megrongált. Iskolaavatás Leninvárosban Leniinváros az idén új ál­talános iskolával gazdagodott, amelynek avatására szomba­ton került sor. A mintegy huszonkét millió forintos k­öltséggel felépült • üh. okta­tási intézményben tizenkét, tantermet létesítettek. A hét tanműhely közül négyben a vegyipari szakmával ismer­kedhetnek meg a fiatalok. Az új iskola ünnepélyes átadása után az iskola úttö­rő-csapata — amely Mali­­novszkij marsall nevét vette fel —, tartotta meg zászló­avató­ ünnepségét.. A város­­ immár negyedik általános is­kolájának patronálását a Ti­szai Vegyikombinát energeti­kai főosztályának párt- és KISZ-szervezete vállalta. Meghalt Fehér Ferenc vezérőrnagy Fehér Ferenc elvtárs, mint diósgyőri munkás a felszaba­dulás előtt már fiatalon részt vett a párt munkájában, az ellenállási mozgalomban. Példás életű kommunista, pártunk hűséges és szerény harcosa, évek óta tagja volt az MSZMP néphadseregi végrehajtó bizottságának. Mint kiemelkedő, tehetséges katonai vezető, jelentős ér­demeket szerzett a hadsereg fejlesztésében. Halálával sú­lyos veszteség érte a magyar néphadsereget. Temetése — katonai dísz­pompával — november 26- án, csütörtökön fél egy óra­kor lesz, a Farkasréti teme­tőben. Fehér Ferenc, a magyar néphadsereg mérnök-vezérőr­nagy, a Szocialista hazá­ért érdemrend kitüntetettje, rövid betegség után, 47 éves korában elhunyt. Vasárnap, 1970. nov. 22. — Igen, „tárgyilagosak"’ voltunk... — Sárkány tanárnő tehát a Vadgalamb turistaházban találkozhatott volna régi, nagy szerelmével. A kémnő elismerően bólo­gatott.­­ — Kitűnő az éleslátása, ez­redes. Ott, és pontosan ak­kor, amikor a gyakorlat megkezdődik. Nem is kellett hozzá sok furfang. Én tud­tam, hogy a tüzérek május 8-án­ lőnek egy meghatáro­zott célpont felé. Persze, vak­lőszerrel. A képzeletbeli cél­ból valóságos lett­ a mintegy ötszáz méterre levő turista­ház. Ide kellett a légyottot megszerveznem. Egy vasár­nap Veszprémbe utaztam. Sárkány tanárnőnek még fo­galma sem volt az egészről, én azonban, mint bizalmas, titkos hírvivő, úgy tájékoz­tattam­­ a doktort, hogy egy­kori szerelme május nyolca­dikén a Vadgalamb turista­házba visz bennünket, ám a szemérmessége tiltakozik nyílt meghívás ellen. A kez­­­deményezés — látszólag — mindig a férfi dolga, ezért az orvos már írta is a levelet: „Kedves Magdolna! Május elején néhány napra sza­baddá tehetném magam. Rám is fér egy kis pihenés. Tudomásom szerint ilyen időtájt minden osztály ta­nulmányi kirándulást tesz. Ha van rá mód, jöjjenek május nyolcadikén a Vadga­lamb menedékházba. A gye­rekek miatt természetesen n­em sokat lehetnénk együtt, de legalább láthatjuk egy­mást. S este talán majd sé­tálhatunk egyet a csillagos égbolt alatt. Mint akkor, a Tátrában.” Kész volt a ke­lepce. — Ami esetleg az orvos halálát is jelenthette volna. — Esetleg. De csak az őr­nagy sérült meg. Ugye, nem volt veszélyes? — intett ke­délyesen Beke felé. Bekére nem igen hatott a szellemeskedés. Mogorván kérdezte: A kirándulás szervezése körül nem akadtak bonyo­dalmak? — Jócskán. Először is az iskolai program szerint má­jus tizennegyedikén kellett volna elindulnunk. Aztán az útvonal. Miért pont a Bala­ton és a bakonyi menedék­ház? Az igazgató és a többi tanár más javaslatokkal is előállt. Már-már úgy látszott, dugába dől a tervünk. Sze­gény Sárkány tanárnő ugyancsak kutyaszorítóba került, ő, aki a legengedel­mesebb tanerők közé tarto­zik, most megmakacsolta magát. Ezernyi érvet eszelt ki. A szerelem őt is nagy teljesítményre sarkallta. Vé­gigjárta az útvonalat, min­dent alaposan előkészített. Nagy harcok árán mégis nyélbe ütötte a dolgot. — Már csak az éles löve­dékek voltak hátra. — Azok, de még sok min­den egyéb is. A lőszerekkel nem akadt dolgunk. „Apám” a gyakorlat terve alapján a szállította a három adatot: lövegek tüzelőállásának hozzávetőleges helyét, a fel­tételezett célpontot és ehhez viszonyítva a menedékház helyzetét. A lőszerekről a központ gondoskodott. Úgy tudom, odakint készítették el az ismert ferde metszésű eljárással. Ötletes találmány: ide célzunk és ott csapódik be. Egyébként súlyra és for­mám hasonl­óak a vaklőszer­hez. Becsempészték, „papa” pedig elrejtette. Inkább az okozott gondot, hogyan jut­tassuk el a gyakorlat színhe­lyére. Az egyik megoldás az lett volna, hogy előre elhe­lyezzük egy fán, s az őrmes­ter segítségével, alkalmas időben kicseréljük egy láda vaklőszerrel. Ez azonban nem látszott elég megbízha­tónak. Mint lehetőséget azonban meghagytuk, félre­vezetésül. Ezért csináltam a nyomokat a bükkfán, mialatt a szerelmes kandúr a mene­dékházban járt. Be lehetett volna csenni a ládát a rak­tárba, de az őrmester elfe­csegte: parancsnokuk mód­felett alapos ember. Mindent ellenőriz, különösen a lősze­reket. Ez is felboríthatta vol­na számításunkat, így jutot­tunk el az útvonalon végre­hajtott lőszercseréig. Ennek csupán az volt a hátránya, hogy még egy embert be kellett vonni: az élelmiszeres kocsi vezetőjét. Felcsillantot­tuk előtte a nyugati sport­élet nagyszerű­­ lehetőségeit. Cikket hozattunk róla ... így aztán teljesítette Király őrmester kérését. — A kis kitérő végül nyak­töréshez vezetett... — Begyulladt. Pedig ő ta­lán megúszta volna az ügyet. — Folytassa! — Hátra volt a két tanár­nő cseréje, és az útiterv meghamisítása. Itt is percre kiszámítottam mindent. Sár­kány tanárnő nagyon ked­velt, szívesen megengedte, hogy a korai indulás miatt nála töltsem az utolsó éjjelt. Délután könnyűszerrel kicse­réltem a gyógyszert, amitől aztán rosszul lett. Később, mialatt Csalogány tanárnővel beszélt, mankóimon vécére indultam. Odakint kerékpár­ra szálltam, s villámgyorsan bekarikáztam az iskolába. A tanári szoba egyik ablakán előzőleg elrontottam a zárat, a fiókhoz pedig beszereztem a kulcsot. Rövidesen kezem­ben volt az útiterv, s csak egyetlen számot kellett ki­javítanom: érkezés tíz óra helyett nyolc harminckor. • Hová lett ez a papír? — Még a defekt helyén ki­emeltem a tanárnő táskájá­ból.. Tudtam, így ő keveredik gyanúba. Hiszen nem igazol­hatta, hogy az írás szerint valóban fél kilenckor kellett volna a menedékházhoz ér­keznünk. — A lőszercsere? — „Apám”... hajtotta végre az országúton. Miután lead­ta a jelzést a sorompóőrnek, a ládát motorjával a szántó­földön átvágó dűlőn az út­hoz vitte és elrejtőzött az árokban. Megérkezett az oszlop, végén — az őrmes­ter jóvoltából — a lőszeres kocsi. „Apa” pillanatok alatt kicserélt egy ládát­. Látta, amint a két lemaradt kocsi is megérkezik, majd az osz­lop tovább indul. Nyugodtan visszatérhetett az állomásra. — Egyelőre ennyi is elég — jelentette ki Kertész ezre­des. — Írja alá a jegyző­könyvet ! A nő ’ — kezében tartva a tollat — elnevette magát. — Medgyes Katalin, I/b. oszt. tan.? — Nem! Az­ igazi nevét írja! — Kérem! Lendületesen siklott a toll a papíron. — Távozhatok? — Nem. Egy „találkája” még hátra van. Kertész ezredes a házi táv­beszélő készülékhez lépett és utasítást adott ki. (­Folytatjuk.) íwfyILÁG HÍRADÓ HÉTFŐ: Változások a szírai vezetésben — Négyhatalmi tárgyalás Nyugat-Berlinről KEDD: A Lunohod—1, az első holdjáró megkezdi munká­ját — A török külügyminiszter Budapestre érkezik SZERDA: A lengyel—nyugatnémet szerződés parafálása CSÜTÖRTÖK: Szadat programnyilatkozata az egyiptomi nemzetgyűlés előtt — Az NDK—NSZK ecsmecsere folyta­tásának bejelentése PÉNTEK: Szavazás az ENSZ kínai vitájában — A Nixon­­kormány növelni akarja a hadiköltségvetést és a katonai segélyprogramot SZOMBAT: Harci cselekmények Kambodzsában Ritka az a hét, amelynek olyan szenzációja van, mint a nyolckerekű Lunohod—1, az első holdjáró munkába állása. A külpolitikai kom­mentátor természetesen nem akarja elvenni a­ szakkér­dések elemzésére , hivatot­­tabb tudományos hírma­gyarázók területét — inkább a nagyszerű kísérlet földi vonatkozásaira utal. Az tény ugyanis, hogy a Szov­­­jetunió két­ hónap alatt hu­szonkét kozmikus vállalko­zást hajtott végre, s ezekre a holdjáróval tette fel a ko­ronát, ismét bizonyíthatta tudományának és népgazda­ságának magas színvonalát; átgondolt, s megalapozott kozmikus kutatási program­jának végrehajtását. Előrehaladás Képletesen szólva: azért ezen a héten valamennyire előrehaladtak a békés egy­más mellett élés megvalósí­tásának irányába kormány­zott földi járműveink is. Varsóban beérett egy hos­­­szú politikai küzdelem gyü­mölcse: parafálták a len­gyel—nyugatnémet szerző­dést, Bonn rákényszerült az Odera—Neisse-határ realitá­sának tudomásulvételére. A jármű­hasonlat annál in­kább helytálló, mert a szó­­­vivők ántós kifejezéssel­ szá­moltak be az eszmecseré ala­kulásáról: magasabb sebes­ségbe kapcsoltak-e, vagy visszaváltottak. A tervek szerint jó két hét múlva ma­ga Brandt kancellár utazik az aláírásra a lengyel fővá­rosba. Begyújtották a motort két német állam párbeszé­­­dének vonatkozásában is, de a fordulatszám egyelőre még alacson­y. A hónap vé­gén államtitkári szinten ta­lálkoznak Berlinben az NDK és NSZK képviselői, hogy a Kassel óta érvényben levő „gondolkodási szünet” letel­tével megvizsgálják a to­vábblépés lehetőségeit. Az eredményesség a bonni fé­len múlik, vajon hajlandó lesz-e a realitásokat a Német Demokratikus Köztársaság vonatkozásában is elfogad­ni. Tárgyalnak Nyugat-Berlinben úgyszintén is: a négy nagyhatalom nagykö­vetei. Többséget kapott Három diplomáciai hír ugyancsak osztatlan érdek­lődést keltett a szocialista fővárosokból. Az új pekingi szovjet nagykövetet fogadta Csou En-laj, s a megbeszé­lésen a Moszkvába akkredi­tált új kínai nagykövet is részt vett a Szovjet—kínai érintkezésfelvétel történt kétoldalú kereskedelem nö­­­velése érdekében is. Ezek a jelentések arra mutatnak, hogy az államközi viszony­ban bizonyos normalizálódás ment végbe,­­ ami különben szovjet részről régen kifej­tett óhaj volt.­­A Szovjet­unió, hazánk és más szo­cialista országok határozot­tan szót emeltek az ENSZ- ben a Kínai Népköztársaság ENSZ-jogaival kapcsolatos vitában is. Itt kell megem­lékeznünk arról a jelentős tényről, hogy a világszerve­zet közgyűlésében először kapott többséget az a hatá­rozati javaslat, amely a Kí­nai Népköztársaság ENSZ- jogainak helyreállítását és a tajvani rezsim küldötteinek kizárását irányozta elő.) A múlt heti lengyel—román eszmecsere után ezen a hé­ten a bolgár—román barát­sági szerződést írták alá. Budapesten a­ világpolitikai és európai kérdésekről, va­lamint a kétoldalú kapcsola­tokról esett szó a magyar-­­török külügyminiszteri tár­gyalásokon, s a magyar kor­mányfő törökországi meg­hívása a párbeszéd folytatá­sát jelzi. A Közel-Keleten a helyzet változatlan, legalábbis ami a tárgyaltunk huzavonájét ille­ti. Az új egyiptomi kormány, valamint a tizenegy Nemzetvédelmi Tanáng tagú­­<í- a’akftísa arra utal hogy a Nasszer* ij+án­ p­ vrr új szer­vezeti, személyi fel*á+elvket teremtett a nasszeri politi­ka folytatására. A konszolidáció első jelei mutatkoznak a szériai kato­nai hatalom köve­tően is. a trivet v^yancsak korai ler»*** értékeli. Miközben a Baath­párt különböző csoportjai éles hadjáratot folytatnak egymás ellen, Asszad tábor­nok a korábbi vezetőknél haayabb ércinkl*dóc+ jétcpiit tanúsítani a n­Vter-i rende­zés ügye iránt, amelyért többi haladó a­*ab rendsze­­­rekkel együtt lépnének fel. )

Next