Észak-Magyarország, 1971. január (27. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-26 / 21. szám

Julius Nyerere­ tanzániai államelnök nyolcnapos, hivatalos látogatásra Indiába ér­­kezett. Képünkön: Nyerere Indira Gandhi indiai miniszterelnökkel Új-Delhiben a tárgyalások megkezdése előtt. Csúcs­találkozó Willy Brandt nyugatnémet kancellár (bal­oldalt) a párizsi elnöki rezidencián meg­beszélést folytatott Georges Pompidou államfővel Brandt Párizsban Willy Brandt nyugatnémet kancellár kétnapos tanács­kozásra tegnap, magyar idő szerint 11.15 órakor megér­kezett Párizsba, ahol Cha­­ban-Delmas francia minisz­terelnök fogadta. A kancel­lár röviddel megérkezése után az Elysée-palotába haj­tatott, hogy megtartsa első négyszemközti megbeszélését Pompidou francia államel­nökkel. Érkezésekor Brandt újságíróknak kijelentette, na­gyon örül annak, hogy Pá­rizsban van és bizonyos ben­ne, hogy a megbeszélések megszilárdítják és elmélyítik a két ország kapcsolatait. A nyugatnémet küldöttség többi tagja, köztük Brandt kancellár felesége, egyórás késéssel, déli 12 órakor ér­kezett meg Orly repülőteré­re. A késés oka az volt, hogy a repülőgép a tervezettnél később tudott csak Bonnból elindulni. A vendégeket a repülőtéren Schumann kül­ügyminiszter és felesége, va­lamint a nyugatnémet nagy­­követség tagjai üdvözölték. Schumann és Scheer ezután mindjárt a francia külügy­minisztérium épületébe ment, hogy megkezdje első beszél­getését. Brandt kancellár vasárnap Párizsba érkezése előtt meg­szakította útját Colombey­­res-deux-Eglises-ben és ko­szorút helyezett el De Gaulle elnök sírján. Az EGK közelgő újabb brüsszeli ülése előtt Pompi­dou és Brandt megbeszélése igen jelentős, mivel a fran­cia államelnök múlt hét csü­törtökön egy sajtóértekezle­ten kifejtette Európával kap­csolatos elképzeléseit. Az el­képzelések megvalósítása sokban függ attól, milyen mértékig egyeztethetők ös­­­sze a francia elgondolások a bonni kormány konkrét kí­vánságaival a tervezett gaz­dasági és valuta­uniót illető­en. A két delegáció vezetője, Pompidou elnök és Brandt kancellár, délután ismét ta­lálkozott az Elysée-palotában és újabb négyszemközti megbeszélést tartott. A nyu­gatnémet kancellárt előzőleg fogadta Chaban-Delmas francia miniszterelnök. Pompidou és Brandt máso­dik tanácskozásával egyidő­­ben a szakminiszterek is megbeszéléseket folytattak. Találkozott a két külügymi­n­niszter, Schumann és Scheel, két gazdasági miniszter, Giscard d’Estaing és Schil­ler, továbbá Ortoli és Seus­­sink, Guichard és Filbinger. Értekezlet a Parlamentben Kállai Gyula elnökletével hétfőn a Parlament Gobelin­­termében értekezletet tartot­tak az országgyűlés tisztség­­viselői, állandó bizottságai­nak elnökei, illetve a képvi­selőcsoportok vezetői. A ta­nácskozáson — amelyen megjelent Vass Istvánná és dr. Beresztóczy Miklós, az országgyűlés alelnöke, vala­mint dr. Papp Lajos, a Mi­nisztertanács Tanácsi Hiva­talának elnöke — dr. Korom Mihály igazságügy-miniszter tartott tájékoztatót a tanács­­törvény tervezetéről. A törvényjavaslat — mon­dotta egyebek közt — új módon határozza meg a ta­nácsok jellegét, fokozott hangsúlyt ad népképviseleti, önkormányzati, államigazga­tási funkciójuknak. A hama­rosan az országgyűlés plé­numa elé kerülő törvényja­vaslat növeli a tanácsok sze­repét a helyi államigazgatási munkában, a lakosság ellátá­sában, szélesíti a választók állandó, tevékeny közremű­ködését a tanácsi feladatok meghatározásában, végrehaj­tásában és ellenőrzésében; fokozza a tanácsok önállósá­gát, felelősségét, s ezzel egy­idejűleg erősíti a központi állami irányítás hatékony­ságát. A referátumot követő vitá­ban kifejtette véleményét dr. Ortutay Gyula, Gallé Ernő, Sándor József, S. Hegedűs László, Gazsó Sándor, dr. Varga Péter, Varga Gábor­­né, Illés Dezső, dr. Pesta László, dr. Orbán László, Papp Lajos, dr. Bognár Jó­zsef, Jedlicska Gyula és Ben­­csik István országgyűlési képviselő. Végezetül Kállai Gyula tájékoztatta a tanácskozás részvevőit az országgyűlés következő , s ebben a cik­lusban utolsó ülésszakának teendőiről. Az országgyűlés elnöke összegezte a testület elmúlt évi munkájának főbb tapasztalatait is. Az Apollo— 14­ progra­mja Január 31-én rajtol, febru­ár 4-én a „Kitty Hawk” el­nevezésű űrhajó rááll majd a Hold körüli pályára, feb­ruár 5-én leválik róla az „Antares” nevű holdkomp, fedélzetén Shepard-dal és Mitchell-lel. Kétórás „hold­séta” következik, miközben Roosa, a harmadik utas a parancsnoki kabinnal a Hold körül halad. Február 6-án az „Antares” ismét csatlakozik a „Kitty Hawk”-hoz, és egy nappal később visszaindul a Földre Február 9-én érkezik meg az Apolló—14 — jelentik Wa­shingtonból. Tűzszünet Vietnamban A Dél-Vietnami Nemzeti Felszabadítási Front főpa­rancsnoksága utasítást adott, hogy a front fegyveres erői a Hold-újév ünnepe alkal­mából négy napra függes­­­szék fel harci tevékenységü­ket. A tűzszünet helyi idő szerint január 26-án nulla órakor lép életbe és január 30-án nulla óráig tart. A fegyvernyugvás ideje alatt az amerikaiak és szö­vetségeseik, valamint a sai­­goni kormány tisztviselői szabadon mozoghatnak és vehetnek részt istentisztelete­ken. A saigoni bábhadsereg katonái meglátogathatják a DNFF által felszabadított te­rületen élő családtagjaikat és a családi sírokat, részt ve­hetnek a Hold-újévi ünnep­ségeken, ha egyenként és fegyvertelenül érkeznek. A tűzszünet idején végre­hajtott minden harci tevé­kenységet a Dél-Vietnami a Nemzeti Felszabadítási Front tűzszünet megsértésének tekint. Kohl-Bahr megbeszélés Berlinben kedden folytató­dik az NDK és az NSZK ál­lamtitkári szintű eszmecseré­je. Kohl az NDK és Bahr, az NSZK államtitkára, ne­gyedik alkalommal találko­zik egymással a múlt év no­vemberében megkezdett vé­leménycsere-sorozat kereté­ben. A legutóbbi találkozóra január 15-én Bonnban került sor. A bonni összejövetel után politikai megfigyelők­ben az a vélemény alakult ki, hogy sikerült elérni bizonyos for­mai előrehaladást. Első ízben volt szó a kiadott hivatalos közleményben arról, hogy legközelebb a két ország küldöttségei találkoznak egy­mással az államtitkárok ve­zetésével. Ez volt egyben az első olyan összejövetel, ame­lyen már a legközelebbi ta­lálkozó időpontjában is meg­állapodtak. Bonni politikai körök nyilatkozataiból a tár­gyalások további­­ rendszeres­ségére lehetett következetni. Otto Winter, az NDK kül­ügyminisztere pedig, még a bonni összejövetel előtt ki­fejezte NDK és reményét, hogy az az NSZK között gyümölcsöző tárgyalásokra kerül sor a két ország kap­csolatainak nemzetközi jogi alapon történő normalizálá­sáról. «AflU fc—------JL~ MÍ 1-----JJ kErI1»- sommt *o*f­K © £ r0 A Palotaforradalmak palotaforradalmak — mint amilyen tegnap volt Ugandában — meg­van a maga klasszikus kontinense: Dél-Am­erika. Az utóbbi néhány év­ben viszont a súlypontja az ilyen fajta politikai esemé­nyeknek áttevődött Afrikába. íme, a teljesség igénye nélküli felsorolás azokról az országokról, ahol hat-hét éven belül megdöntötték erőszakosan a kormányt: Gha­na, Mali, Brazzaville-i Kongó, Kinshasa-i Kongó és most Uganda. A Nigériában lejátszódott biafrai háború, még az­előtt pedig az 1960—61-es kongói események irányítot­ták a figyelmet az újonnan felszabadult afrikai országok belpolitikai problémáira. Az angol propaganda a brit gyarmatosítást úgy tüntette és tünteti fel, mint civilizá­ciós karitász-tevékenységet, és gyakran hivatkozik arra, hogy általában akkor távozik gyarmatairól, amikor — úgymond — azok politikailag elég „érettek ” saját sor­suk intézésére. Kétségtelen tény, hogy a gyarmattartók távozása nem egy országban nagyon komoly politikai problémákat do­z felszínre — ezt annak idején láttuk a véres kongói drá­mában. De, hogy az angoloknak sincs igaza, azt Afrika legnépesebb államának, Nigériának sorsa igazolta. A gyarmatosítás lényegéből fakad — és nem a „jó” vagy „rossz” gyarmattartó munkájából — hogy konszolidálat­­lan belpolitikát örökölnek a mostanában felszabaduló államok. Ez legkonkrétabban a nemzeti egység labilitá­sában, nem egy esetben teljes hiányában mutatkozik meg. A gyarmatosítónak nem érdeke, kifejezetten ellensége, gyarmatán a nacionalizmus kifejlődése. Afrikában ideig­­óráig ez fennállt, egyrészt a gazdasági, másrészt a nyelvi különbségek erősen gátolták a nemzeti egység kialaku­lását, ezen keresztül egységes nemzeti felszabadító moz­galmak létrejöttét. A felszabadulás állítja válaszút elé a kis fekete-afri­kai országokat: csak teljes nemzeti egységgel tudnak győzni problémáikon. A tegnap Ugandában kirobbant ál­lamcsíny gyökere is minden bizonnyal törzsi ellentétek­ben rejlik. A neokolonializmus afrikai jelenléte viszont arra kényszerít minden új, független országot, hogy egy­séges, szigorú alapú belpolitikát alkalmazzon. Amennyi­ben ez nincs jelen, nincs határozott nemzeti egység — a gyarmatosító távozása csak formális, gazdasági-külpoli­tikai téren továbbra is ki van szolgáltatva neki az or­szág.­ Afrika kis független államainak szüksége, nagyon nagy szüksége van a nemzeti egységre , és nem a mos­tani, Ugandaihoz hasonló palotaforradalmakra. Hegyes Zoltán Husák Moszkvában Az SZKP Központi Bizott­ságának és a szovjet kor­mánynak a meghívására hét­főn, baráti látogatásra Moszkvába érkezett. Gustáv Husák, a Csehszlovák Kom­munista Párt Központi Bi­zottságának első titkára, Lu­­bomir Strougal, a CSKP Központi Bizottságának el­nökségi tagja, a kormány elnöke és Vasil Bilak, CSKP KB elnökségének tag­a­ja, a központi bizottság tit­kára. A csehszlovák vezetőket Leonyid Brezsnyev, Alekszej Koszigin, Konsztantyin Ka­­tusev és más személyiségek fogadták a repülőtéren. Hétfőn Moszkvában tár­gyalások voltak Leonyid Brezsnyev, Alekszej Koszi­gin és Konsztantyin Katu­­sev, illetve Gustáv Husák, Lubomir Strougal és Vasil Bilak között. Mint a tárgyalásokról ki­adott hivatalos közlemény elmondta, a találkozó során eszmecsere folyt az SZKP és a CSKP, illetve a Szovjet­unió és Csehszlovákia kö­zötti baráti kapcsolatok és testvéri együttműködés to­vábbfejlesztésének és erősí­tésének kérdéseiről. A felek tájékoztatták egymást a kommunizmus, illetve a szocializmus országukban folyó építésének menetéről. A nemzetközi problémák megvitatásakor újból leszö­gezték, hogy nagy jelentősé­gűek az európai béke és biz­tonság szempontjából a Szov­jetunió és a Lengyel Nép­­köztársaság által a Német Szövetségi Köztársasággal megkötött szerződések. A fe­lek megerősítették azt az ál­láspontjukat, hogy a mün­cheni egyezményt kezdettől fogva érvénytelennek kell tekinteni, minden következ­ményével egyetemben. A szovjet és a csehszlovák vezető politikusok találkozó­ja, amely a barátság, a szí­vélyesség és a testvéri köl­csönös megértés légkörében folyt le, kifejezésre juttatta, hogy Csehszlovákia és Szovjetunió, nézetei és állás­a pontja teljes mértékben megegyezik, a megvitatott kérdések egész körét illető­en. Gustáv Husák, Lubomir Strougal és Vasil Bilak hét­főn hazautazott. 91 halálos ítélet Guineában A guineai nemzetgyűlés vasárnap ítéletet hozott a november 22-i fegyveres in­vázióban való részvétel vád­jával letartóztatott vádlot­tak ügyében. A nemzetgyű­lés, mint a Legfelsőbb For­radalmi Törvényszék hozta meg ítéletét. Az ítéletet a nemzetgyűlés szóvivője. Is­mael Touré (Sekou Touré el­nök féltestvére) hirdette ki a Conakry-i stadionban, száz­ezres tömeg előtt. A nemzetgyűlés 91 vád­lottat halálra ítélt. Közü­lük ötvennyolc letartóz­tatásban van, harminchá­romra távollétükben (in contumaciam) mondták ki a halálos ítéletet. Hatvanhat vádlottat (egyes hírügynökségi je­lentések szerint 72-őt) örökös kényszermunkára ítéltek. Mielőtt ismertették volna az elítéltek névsorát, a gui­neai nemzetgyűlés szóvivője felolvasta a vádakat. A vád két csoportra osztotta az el­ítélteket: az első csoportba tartozókat háborús támadás­ban, a védtelen lakosság bombázásában, tömeges le­­gyilkolásában és kínzásában mondták ki bűnösnek, a má­sodikba tartozókat a fenti bűnök elkövetőivel való cin­kosságban, árulásban, kém­kedésben, az állam biztonsá­ga ellen irányuló cselekmé­nyekben, a gazdaság szabo­­tálásában, fegyvercsempé­szésben és „az ország szere­tett vezére ellen intézett al­jas támadásban” marasztal­ták el. A halálra ítéltek között van hat elfogott portu­gál zsoldoskatona, a töb­biek valamennyien gui­­neaiak, többen közülük magas funkciót töltöttek be korábban a politikai, vagy gazdasági életben. Az örökös kényszermunká­ra ítéltek között külföldi ál­lampolgárok is vannak, köz­tük több nyugatnémet. Egyi­kük, Hermann Sei­bold, aki letartóztatása után — mint Conakry­ban közölték —, ön­­gyilkosságot követett el börtönben. Egy másik nyu­­­gatnémet állampolgár, Adolf Marx, egy nyugat-európai érdekeltségű sörgyár igazga­tója, az ítélet értelmében vasárnap kezdte meg élet­­fogytiglanra szóló bünteté­sének letöltését. Ugyancsak az örökös kényszermunkára ítéltek kö­zött van Raymond-Maria Tchicimbo, Conakry érseke. A távollétükben halálra ítél­tek többsége Szenegálban tartózkodik. Egyikük a Jeune Afrique című párizsi lap guineai munkatársa. Az el­ítéltek összes javait elkoboz­ták. HM 77 éves korában elhunyt Hermann Matern, az NSZEP Politikai Irodájának tagja, a párt Központi Ellenőrző Bizottságának elnöke, az NDK Népi Kamarájának el­nökhelyettese.

Next