Észak-Magyarország, 1978. november (34. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-17 / 271. szám

1978. november 17., péntek Kényszerhelyzetben Mit jelent a melléktermék? Diákköri ugratás jár az eszemben: a helyzet megol­dásának kulcsa, hogy a helyzet megoldásának nincs kulcsa. Azt hiszem, Horváth Csaba, az encsi Zója Ter­melőszövetkezet főállatte­nyésztője sokszor átérez­te ezt a helyzetet. És­ bizony, nem ugrált örömében. A kör húsz kilométeres átmérője Hogy a kezdet nehezét könnyebben megértsük, érté­keljük először a végered­ményt. Nyolc év alatt mind­össze egymillió forintot for­dítottak itt az állattenyész­tés fejlesztésére, miközben az ágazat évente 3 millió fo­rint nyereséget termelt. A következtetés nyilvánvaló: nagyobb beruházás nélkül, a sokat emlegetett belső tar­talékok kihasználásával ál­landóan előre tudtak lépni. A főállattenyésztő: — Mindig a kezdet a leg­nehezebb. Amikor idejöt­tem a gazdaságba, húsz kilo­méter átmérőjű körben, több falu határában helyezkedtek el a telepek. Aki gondolko­dik, aki jól akar termelni, azt tűzi ki célul, hogy ezt a szétaprózott termelést, egy helyre központosítsa, hiszen ezzel szinte minden gondját megoldja. Tehát egy modern tehenészeti telep létesítése lett volna a cél. Ezért a fej­lődés kulcsa a pénz. És ez a kulcs nem volt meg. De volt helyette néhány elavult szerfás istálló, ahol még kézzel fejtek, és volt egy telepnek induló beruhá­zás, amelyből a borjúnevelő és egy istálló készült csak el. Egy tehéntől évente 2500 liter tejet fejtek, amely elég alacsony hozam, de a körül­ményeket figyelembe­­ véve sokan rámondták: ettől töb­bet fejni reménytelen fel­adat. Ma ugyanabban a 20 kilométeres körben helyez­kednek el ugyanazok a tele­pek, de egy-egy tehén már 3200 liter tejet ad. Fűben van az orvosság Érdemes lenne részletek­ben elemezni, hogy milyen következetes munkával tud­ták, szinte ráfordítás nélkül ezt az eredményt elérni. Nagy vonalakban, csekély átalakítással használhatóvá tettek régi épületeket. Tech­nológiát váltottak, s ehhez a gépi fejőshez kiképeztek em­bereket. A helyes szemléle­tet, a munkafegyelem meg­szilárdítását — nem egy fe­gyelmi büntetés árán! —ki­alakították. És végül.. . ezt hadd mondja el a főállatte­nyésztő: — Megváltoztattuk a ta­karmányozás szerkezetét. Tu­dom, ez kis dolognak tűnik, de ettől függetlenül nehéz volt végrehajtani. Régebben nálunk öt kiló abrakot adtak naponta egy tehénnek, s ez nagy pazarlás. Ezt a men­­­nyiséget leszorítottuk a leg­szükségesebbre, áttértünk egy melléktermék,­­a sörtörköly etetésére. Ezzel párhuzamo­san felújítottuk legelőinket, s a takarmányozás nagy ré­szét a gyepre alapoztuk. És ez az a dolog, amelyen az ágazat jövedelmezősége múlik. Mert a „fűben van az orvosság*’. Hiszen minél ol­csóbb a takarmány, annál nyereségesebb a termelés. És Encsen erre törekednek. Fel­használnak minden gazdasági mellékterméket, hiszen azok nem kerülnek pénzbe. Így például a cukorrépafej, a ku­koricaszár és a „rostaalj”. Az eredmény: egy forinttal lett olcsóbb egy liter tej előállí­tása. Új utakon Minden gazdaság megiri­gyelhetné az encsi szövetke­zet eredményét: egy liter te­jet 4,80 forintért állítanak elő. Leszögezhetjük: az ön­költség kedvező alakulása elsősorban a takarmányozás olcsóságának köszönhető, hi­szen az összes többi muta­tóban és a korszerűségben a gazdaság lemarad a többi nagyüzemhez képest. Hiszen még szakosított telepe sincs. Horváth Csaba: — Nekünk az egészből az a tanulság, hogy még olcsóbban kell termelnünk. Kísérletezünk, keressük a hatékonyabb módszereket. Például: a pil­langósok minőségi betakarí­tása még nem megoldott. A gépek a levél nélküli szára­kat képesek csak behozni, aminek hasznát alig ves­­­szük. Megpróbáljuk a pillan­gós takarmányokat besilózni. Legelőinket a jövőben feltét­lenül öntözni kell. Kérde­zem : melyik gazdaságnak van akkora szerencséje, mint nekünk, hogy 4 kilométeren belül három vízfolyás folyik: a Bélus, a Hernád és a Bár­sonyos? És berendezéseink a mesterséges esőztetéshez megvannak. És még egy dolog, amit nem szabad megkerülni. Az állattenyésztés jövedelmező­sége a növénytermesztés függvénye. Minél nagyobb hozamokat takarít be az egyik ágazat, annál olcsób­bal tudja a másiknak „kí­nálni”. Napjainkban Encsen az ál­lattenyésztés eljutott oda, hogy pénz nélkül a helyze­tet nem tudja megoldani. És ez már kényszerhelyzet. Ha nem fejleszt, megmarad ezen a szinten, ezen a lépcsőfokon, amely a körülményekhez vi­szonyítva kitűnő. De egy ha­talmas szelekciós munka után, amikor a legkitűnőbb állatok maradtak a terme­lésben, amikor minden fé­rőhely ki van használva, amikor zsúfoltak az istállók, a termelés a régi módon már nem mehet tovább. És ezért készülnek a ter­vek, egy új 550 férőhelyes szakosított telep tervei. 38 millió forintba kerülne. A fejlődés nem állhat meg! — kármán — r Újfajta sütemény Újfajta sütemény és le­vestészta gyártását kezdték meg a győri hűtőházban. Na­ponta 6 mázsát mélyhűtenek az ízletes hájastésztából, mellyel mindössze annyi a dolga a háziasszonynak, hogy sütés előtt dzsemmel vagy gesztenyével megtöltsék. Az első szállítmányokat a győri üzletekben árusítják majd kísérletképpen, hogy elnye­ri-e a fogyasztók tetszését. A hűtőház számít a sikerre. I ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Illést tartott a Minisztertanács A kormány Tájékoztatási Hivatala közli: a Miniszter­­tanács csütörtökön ülést tar­tott. Lázár György, a Miniszter­­tanács elnöke tájékoztatta a kormányt a Német Demok­ratikus Köztársaságban tett baráti látogatásáról. A Mi­nisztertanács jóváhagyólag tudomásul vette a tájékozta­tót. Borbándi János, a Minisz­tertanács elnökhelyettese be­számolt a magyar—mongol gazdasági és műszaki-tudo­mányos együttműködési kor­mányközi bizottság üléssza­káról. A kormány elfogadta a jelentést és megbízta a nemzetközi gazdasági kap­csolatok bizottságát, hogy dolgozzon ki intézkedési ter­vet az ülésszakon elfogadott határozatok végrehajtására. A Minisztertanács elfogad­ta a Svájc, illetve Japán kül­ügyminiszterének magyaror­szági hivatalos látogatásáról szóló külügyminiszteri beszá­molót. A kormány megtárgyalta és elfogadta a honvédelmi törvény végrehajtásának ta­pasztalatairól szóló jelentést. Az Állami Ifjúsági Bizott­ság elnöke jelentésben ös­­­szegezte az ifjúsági testneve­lés és tömegsport fejlesztésé­ről szóló kormányhatározat végrehajtásának tapasztala­tait. A Minisztertanács jóvá­hagyólag tudomásul vette a jelentést, valamint a határo­zat végrehajtásával kapcso­­latos további teendőket tar­talmazó feladattervet. A legfőbb ügyész, a­ bel­­ügy-, valamint az igazság­ügyminiszter jelentést tett az ifjúkori bűnözés helyzetéről. A kormány elfogadta a je­lentést, s határozatot hozott a megelőzést szolgáló továb­bi feladatokról. A kormány megtárgyalta és elfogadta az igazságügy­miniszter előterjesztését a szabadságvesztésből szaba­dult személyek utógondozá­sáról szóló 1975. évi törvény­­erejű rendelet végrehajtásá­nak tapasztalatairól és az utógondozás szervezeti to­vábbfejlesztésének lehetősé­geiről. A Minisztertanács titkár­sága vezetőjének előterjesz­tése alapján a kormány fel­hívta a minisztereket és az országos hatáskörű szerveket, hogy vizsgálják meg az or­szággyűlés októberi üléssza­kán elhangzott képviselői észrevételek javaslatok meg­valósításának lehetőségeit. Befejezéséhez közeledik a pvc-fóliát gyártó új üzemrész épí­tése a Hungária Műanyag-feldolgozó Vállalat nagytétényi gyárában. Az üzem a Borsodi Vegyikombinátban előállított pvc-port dolgozza fel és évente tizenhétezer tonna lágy pve­­fóliát gyárt majd. Képünkön­ szerelik az NDK gyártmányú gépeket. II világgazdaság Im A Moszkvában aláírt szov­jet—vietnami barátsági és együttműködési szerződés mellett a gazdasági szakér­tők külön jelentőséget tulaj­donítanak az ezzel egyidő­­ben megkötött hat gazdasá­gi és tudományos-műszaki együttműködési megállapo­dásnak. Ezek az egyezmé­nyek részben hosszú távra meghatározzák a két ország gazdasági kapcsolatainak fej­lődését, részben pedig meg­jelölik a VSZK gazdaságá­nak azokat a területeit, amelyek fejlesztésében a Szovjetunió a következő években számottevő segítsé­get nyújt. A szovjet—viet­nami gazdasági megállapodá­sok közül kiemelkedik a hosszú távú gazdasági és műszaki-tudományos együtt­működés, valamint a két or­szág kereskedelmét szabá­lyozó dokumentum. Ebben arról is szó van, hogy a Szov­jetunió és a VSZK ezentúl is különböző kedvezménye­ket és előnyöket nyújt egy­másnak a kölcsönös kereske­delmi-gazdasági kapcsolatok­ban, kilátásba helyezi a hosszú távú együttműködési programok kidolgozását a gazdasági élet különböző te­rületein és utal a kompen­zációs alapon megvalósítan­dó közös vállalkozások lehe­tőségeire. * ^ A londoni Commodities Re­search Unit Ltd (CRU) leg­frissebb tanulmánya szerint általános javulás jelei mu­tatkoznak az utóbbi hóna­pokban a nemzetközi acél­piacon. Japánban és az USA-ban a belföldi kereslet már hónapok óta erős, és bi­zonyos jelzések arra utal­nak, hogy a kereslet Nyu­­gat-Európában is javulni kezdett, különösen az NSZK- ban. A következő néhány hónapban azonban az egye­sült államokbeli kereslet va­lamelyest visszaesik, az egész jövő esztendőben tartós lesz Japánban és az ideinél va­lamivel jobb Nyugat-Euró­­pában. A CEU-jelentés a jö­vő évre általában szerény ja­vulást jósol, s a kereslet erő­teljesebb megélénkülését 1980-ra várja. * A Mongolszovcvem­zet irá­nyítása alatt álló Erdenet nevű szovjet—mongol réz- és molibdénkombinát beruházá­sainak első szakasza novem­ber végén fejeződik be. A kombinát építése 1974-ben kezdődött, s befejezése után Mongólia legnagyobb ipari központjává válik: évente 16 millió tonna réz- és molib­­dénércet fog­­ feldolgozni. A gyáróriás a korszerű felsze­reléseknek és a nagyarányú automatizálásnak köszönhe­tően a világ tíz legnagyobb ilyen jellegű komplexuma közé tartozik majd, termelé­se a jelenlegi mongol brut­tó ipari termelés 40 száza­lékát adja. A kombinát ma­gas fokú hatékonysága az ásványkincsnek földrajzi kö­zelségével magyarázható: az Ázsiában feltárt réztartalé­kok (a Szovjetuniót kivéve­ mintegy fele ezen a terüle­ten helyezkedik el . A csehszlovák kormányfő november eleji berlini tár­gyalásain megállapodás szü­letett, mely szerint az NDK és Csehszlovákia 1984-ben megindítja a közös autógyár­tást. A Zwickauban épülő üzemet évi 340 ezer darab kapacitásúra tervezik. Az 1100—1200 köbcentiméteres, négyütemű, vízhűtéses moto­rokat a Skoda szállítja, a kardántengelyeket az NDK fogja gyártani. Mint ismere­tes, 1978 júniusában az NDK megállapodott a Citroennel, hogy 727 millió márka beru­házással kardán­tengely üze­­met létesítenek Zwickauban. A gépkocsik kétféle válto­zatban készülnek majd. Az NDK-ban orrmotoros, Cseh­szlovákiában pedig farmoto­ros kivitelben gyártják. Ízelik a mukaerői-kiközelítés? Népgazdasági feladataink teljesítéséhez, a termelés ha­tékonyságának fokozásához elengedhetetlen a munkaerő ésszerűbb felhasználása. Az utóbbi években egy sor in­tézkedés segítette a kívánt cél elérését, s a Miniszter­­tanács külön határozatot ho­zott az V. ötéves tervidő­szak munkaerő-gazdálkodá­sának tennivalóiról. Az egyik legjelentősebb munkaügyi miniszteri rendelet 1976. jú­lius elsején lépett hatályba, amely előírja a munkaerő közvetítésének szabályozását. Az alapvetően keretjellegű ögszabály a megyei taná­csok elnökét hatalmazza fel a kötelező munkaerő-közve­títés kiterjesztéséről, vala­mint a területi munkaerő­­igények kielégítésének rang­sorolásáról. Két és fél év távlatából már időszerű feltenni a kér­dést: elérte-e célját a ren­delkezés? Az intézkedések nyomán ma már tervszerű a munkaerő mozgása, s a re­mélt módon alakul a szűk munkaerő-tartalékok elosztá­sa? Elmondhatjuk-e már, hogy sikerült visszaszoríta­nunk a nem kívánatos elván­dorlásokat, a gyakori mun­kahely-változtatásokat, s a szakképzett munkások vég­zettségüknek megfelelő be­osztásban, valóban ott dol­gozzanak, ahol a legnagyobb szükség van rájuk? Röviden megfogalmazva: kifizetődő-e országunknak a munkaerő kötelező kiközvetítése? A szóban forgó rendelet végrehajtásának Borsod me­gyei tapasztalatairól Magyar Sándor, a megyei tanács munkaügyi osztályának veze­tője készített összegzést. Szű­­kebb hazánkban is széles körű előkészítő munka előz­te meg a határozat végre­hajtásának kötelezővé tételét, s a megyei pártbizottság ha­tározata iránymutatásul szol­gált a megyei tanács elnöke által kiadott közvetítési ren­delet kidolgozásához. A mun­kaerő-közvetítést szabályozó tanácselnöki utasítás 1977. április elsején lépett érvény­be megyénkben, s találko­zott a Munkaügyi Minisz­térium, az ágazati miniszté­rium, a megyében működő közel 200 vállalat, a megye politikai és társadalmi szer­veinek elvi egyetértésével. A megyei rendelkezés mindössze nyolc olyan ipar­vállalatot emelt ki, amely az állami nagyberuházások ke­retében szinte minden kö­töttség alól mentesült. Ezek a vállalatok a munkaerő-to­borzásnál, a munkaerő oda­­irányításánál különleges elő­nyökben részesültek, s pél­dául országos, vagy más me­gyei lapokban is közzétehet­­tek kedvezményeket is fel­tüntető hirdetéseket. A má­sik csoportba tartoznak azok a még kedvezményeket élve­ző építőipari szervezetek, amelyek állami nagyberuhá­zásokon és tanácsi célcsopor­tos beruházásokon dolgoz­nak. Némileg előnyben ré­szesülnek a munkaerő ki­­közvetítésében a lakosssági igényeket kielégítő termelő és szolgáltató vállalatok, a fo­lyamatosan üzemelő gyárak, továbbá az­ átlagosnál maga­sabb színvonalú szervezett­séggel, technológiával üzeme­lő és jelentős exporttevé­kenységet végző vállalatok. Minden más termelőegységre kötelezően érvényes a mun­kaerő kiközvetítése, követel­ményként határozták meg ugyanakkor a rendelet ru­galmas alkalmazását. A rendelet érvénybe lépé­se után kétszeresére ugrott a vállalatoknak a munkaerő- közvetítő szervekhez bejelen­tett létszámigénye, s azóta is negyedévi átlagban megha­ladja a 10 ezer főt. Az alap­talan emelkedésben közreját­szik az is, hogy a vállala­tok problémáikat túlhangsú­lyozva akartak előnyökhöz jutni a munkaerő kiközvetí­tésében. Bár a közvetítő szervek erélyesen és eredmé­nyesen felléptek a létszám­­igényüket irreálisan bejelen­tőkkel szemben, az igények­nek így is csak a 30—35 szá­zalékának tudnak eleget ten­ni Más kérdés, hogy a ki­­közvetítésre jelentkező dol­gozóknak mintegy 80 száza­léka foglalja el a felkínált állást, a kisebb rész külön­böző kiskapukat keres. A rendelet pozitívumai kö­zé tartozik, hogy a korábbi­nál nagyobb lehetőség nyílik a munkaerőmozgás sajátos­ságainak — szakmaelhagyás, kisebb vállalatok felé áram­lás —­ megfigyelésére, s a népgazdaság számára negatív áramlások kedvező befolyá­solására. Az elmúlt évben megközelítően 800 olyan fia­tal szakmunkást közvetítet­tek ki, akik nem a tanult mesterségükben akartak dol­gozni. A meggyőzés eredmé­nyeként mintegy 150 fiatal­ember megváltoztatta szán­dékát, s ez a szám is jelen­tős, hiszen egy-egy szakmai,­lás esetében több tízezer fo­rint a „megtakarítás”. Megyénkben a rendelkezés óta mérséklődött a munkaerő mozgása. Kedvező változás tapasztalható mind a mun­káltatók, mind a munkavál­lalók szemléletmódjában, ma­gatartásában. A nyolc ki­emelt vállalat 1976—77-ben 9,1 százalékkal növelhette a létszámát, de a fentebb em­lített előnyöket élvező ter­melőszervezetek is az or­szágos átlagnál több mun­kást tudtak felvenni. Összes­ségében tehát elmondhatjuk, hogy a rendelkezés kifizető­dő népgazdaságunknak, hoz­zájárul a munkaerő kedve­zőbb elosztásához, illetve új­raelosztásához. Kedvezőtlen tapasztalat vi­szont, hogy a munkaerő-köz­­­vetítés túlzott decentralizálá­sa gátolja a megyei szabá­lyozásban rögzített elvek kö­vetkezetes érvényesítését. Rangsorolásra a kisebb tele­pülésen nincs reális lehe­tőség, s egyes munkaerő­­közvetítő szervek engedé­kenysége miatt a közvetítés gyakran formális marad. Gond továbbá, hogy egyes vállalatokhoz, munkahelyek­hez kötődő anyagi és egyéb előnyök differenciáltsága nem fejezi ki hűen a társadalmi­ontosságát, ezért nehéz megfelelő létszámot odairá­nyítani. Finomításra szorul az alaprendelet is, felfedez­hetők benne bizonyos követ­kezetlenségek. A vállalat ugyanis nem köteles fogadni a kiközvetített munkást, il­letve a dolgozó nem köteles eleget tenni a kiközvetítés­nek. A termelőszövetkezetek is kedvükre növelhetik tag­jaik számát, hiszen rájuk nem vonatkoznak a korláto­zások. Kolaj László

Next