Észak-Magyarország, 1978. december (34. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-10 / 291. szám

1978. december 10., vasárnap A lakásgyártás fejlődése Beszélgetés dr. Szabó János építésügyi államtitkárral Egymillió kettőszázezer lakás, a máso­dik 15 éves lakásfejlesztési program kere­tében — 1976. és 1990. között — ennyi új hajlék épül. Óriási mennyiség, a meglevő lakásállománynak hozzávetőleg egyharma­­da. Nem túlzás feltételezni-kijelenteni — hiszen ez történt 1960. és 1975. között is —, gyökeresen megújul, korszerűbbé válik te­lepüléseink, kisebb és nagyobb városaink arculata. Ám e változás mégis különbözik a ko­rábbi másfél évtizedben végbementtől. Ré­szint, mert tovább gyorsul az urbanizáló­­dás folyamata — nagyközségek válnak vá­rossá, kisközségek városiassá —, és meg­határozóbbá lesznek a modern építési el­járások. Mind kevesebb ház falait emelik téglából, folytatja térhódítását a beton, tervidőszakról tervidőszakra több új ott­hon elemei készülnek házgyárban. Mind­erről az Építésügyi és Városfejlesztési Mi­nisztériumban dr. Szabó János államtit­kárral beszélgettünk. Nyilatkozatának idő­szerűségét az MSZMP Központi Bizottsá­gának az építő- és építőanyagipar helyze­tével, továbbfejlesztésével foglalkozó ok­­­tóberi határozata adja, amely egyebek mellett rögzíti: „az új lakások kétharma­dát korszerű technológiával, többszintes kivitelben, nagyobbrészt lakótelepeken kell megvalósítani”. — Az 1,2 millió évi átlagban 80 ezer új lakást jelent — mondja dr. Szabó János. — Ennek kétharmada 53 ezer. Ha tekin­tetbe vesszük azt is, hogy a lakások átla­gos alapterülete a mostani 53-ról 56 négy­zetméterre növekszik a hatodik ötéves terv időszakában, akkor kitűnik: évente a je­lenleginél mintegy 160 ezer négyzetméter­rel több, korszerű technológiával épülő la­kást kell átadni. Mindehhez további mű­szaki fejlesztésre van szükség, a tíz ház­gyárból álló országos hálózat ugyanis évi, mintegy 30 ezer otthon elemeit adja. Igaz, ma sem a házgyárak a korszerű lakás­építés kizárólagos bázisai. Hat panelüzem is működik Dunaújvárosban, Szolnokon és másutt­ beváltak az alagútzsaluk — Zala­egerszegen, valamint Heves megyében még sokáig e módszerrel építkeznek —, s meg­jelent immár az angol Wimpey-cégtől vá­sárolt No-Fines „egyszemcsés öntöttbeto­nos” technológia is. Ez utóbbinak a tár­sasházak tető alá hozásánál lehet nagy szerepük; egyelőre szövetkezetek alkal­mazzák, Keszthelyen és Bonyhádon épült jó néhán­y ilyen lakás.­­ Valamennyi eljárás közül a házgyári a leginkább iparosított, mind a gyárban, mind az építkezések színhelyén ez igényli a legkevesebb élőmunkát. Tekintettel a népgazdaság teherbíró képességére, miként fejlődik tovább e hálózat? A meglevő gyá­rak panelgyártó kapacitását növelik-e, vagy új gyárak létesülnek-e a következő ötéves tervidőszakokban? — A Központi Bizottság határozata azt is előírja: ,,a lakásépítés iparosítása össz­pontosuljon a házgyárak folyamatos kor­szerűsítésére­­. Bár nem öreg üzemek — a legkorosabb is tizenkét esztendős csu­pán —, kétségkívül érettek a korszerűsí­tésre. A korszerűsítés pedig együttjár az intenzifikálással: a panelgyártás még ke­vesebb élőmunkát fog igényelni. Az ará­nyokat érzékelteti a fővárosi helyzet. Bu­dapest négy házgyára összesen 13,5 ezer lakás elemeinek kiadására képes évente, ám a következő tervidőszakokban ez már kevés lesz. A gyárak kapacitását oly mó­don kell növelni, hogy a hatodik ötéves tervben esztendőnként mintegy 1S ezer, a hetedikben — 1986­ és 1990 között — vi­szont már 17,5 ezer otthon összeszerelését tegyék lehetővé. A legidősebb házgyár, a budapesti I-es már teljesen megújult, s a technikai fejlesztésen túl a kibocsátóképes­sége megkétszereződött. Az igényeknek és a lehetőségeknek megfelelően kerül sor a többi üzem rekonstrukciójára is. Országossá terebélyesítve a helyzetképet: a négy budapesti és a többi hat városban levő gyár — üzembe helyezésük sorrend­jében: a győri, a miskolci, a debreceni, a szegedi, a veszprémi és a kecskeméti — most évente együttesen 31 ezer lakás pa­neljait készíti el. A tervek szerint 1981. és 1985. között már 36 ezer, a hetedik ötéves terv időszakában pedig 44 ezer lesz az esztendőnkénti átlag. Mindehhez elsődle­gesen a belső tartalékokat kell feltárni, hasznosítani, s a gyártás egész folyama­tát hatékonyabbá, a magasabb igényeknek megfelelőbbé — rendszerelvűvé — tenni. Ám az intenzifikálás csupán a járható utak egyike; emellett foglalkozunk egy dél-dunántúli — pécsi — házgyár létesí­tésével, erre a hatodik ötéves tervben ke­rülhet sor. Távolabbi, de még a 15 éves fejlesztési program" részét "képező elkép­zelés: vizsgáljuk, mennyire szükséges Hat­van térségébe is házgyárat építeni. — Az intenzifikálás eredményeként csökken-e az egy lakás építésére jutó élő­munka? — Feltétlenül csökkennie kell... noha mindezt múltidőben is mondhatnánk. Már hat éve célul tűztük, hogy egy 53 négy­zetméteres­­ házgyári lakás 800 óra alatt készüljön el, ezzel szemben 960—1200 órá­nál tartunk. A műszaki fejlesztések, az új eljárások sokat lendíthetnek ugyan, de meghatározó a gyárak ösztönzőbb gazda­sági érdekeltsége is. Törekedni kell a több­műszakos kihasználásukra, a magasabb szervezettségre, a fegyelmezett munkára. Műszaki előrelépést jelent az is, hogy a házgyárak jobban támaszkodnak majd az ipari háttérre, s más vállalatok termékeit is felhasználják. Például a győri házgyár — amelynek éves kapacitása 5120-ra nö­vekszik —, felhasználja a Nyugat-magyar­országi Fagazdasági Kombinát szombat­­helyi üzemének könnyű térelemeit. E Be­­tonyp nevű fürdőszoba-elemek a svájci DURISOL-cég licence alapján készülnek, s könnyebbek a vasbetonból gyártottaknál. Természetesen nemcsak a házgyárak hasz­nálhatják; ilyen térelemeket kapnak a kaposváriak is. A méretre szabott elemek­be — figyelmet érdemlő kooperáció! —ők helyezik bele a Csőszerelőipari Vállalat nagy sorozatban gyártott épületgépészeti elemeit. _ ~ A Somogy megyei Állami Építőipari Vállalatnak­­ panelüzeme van. Mi lesz en­­nek és a többi poligonüzemnek a sorsa? —A kaposvári üzem lakáspanel-gyártá­­sának jövője a Dél-dunántúli házgyár függvénye. Ma hat panelüzem működik, s együttesen mintegy ötezer lakás elemeit készítik. A lakásépítésnél fölössé váló üze­mek mást fognak gyártani, amelyekre vi­szont hosszabb távon is szükség van, azok fejlesztésében meg kell közelíteni a ház­gyári színvonalat. Változatlanul nagy a jövőjük az alagútzsaluknak, amelyek meg­felelő technikai fejlesztés és optimális so­rozatnagyság esetén a jelenleginél is gaz­daságosabban vállalhatnak részt a lakás­építésből. Egy készlettel évente 250—300 otthon épülhet, de mert ehhez háttérre — darura, betongyárra, betonszivattyúra, s egyéb eszközökre — is szükség van, mű­ködésük csak akkor rentábilis, ha egy-egy vállalatnak, szövetkezetnek négy-öt kész­lete van. Ez természetesen feltételezi azt is, hogy egyidejűleg több helyen építkez­zenek. Hatásfokuk előregyártott térelemek­kel és egyéb módon ugyancsak fokozható. Távozóban van — noha korántsem gyors e távozás — a blokkos építési mód, de amíg építünk blokkal, addig folyamatosan korszerűsítjük ezt az eljárást is. Soros feladat a külső szigetelés javítása és a bel­ső vakolat elhagyása. A fővárosban a Cen­tenárium-lakótelepen már ki is próbálták a gipszkartonos belső burkoló- és válasz­fal-rendszert, amely amellett, hogy jobban szigetel, mintegy 200 óra élőmunka-meg­takarítást is lehetővé tesz. — Kiemelt kormányprogram a könnyű­szerkezetes építés. A székesfehérváriak ál­tal honosított GLASP-rendszer immár csatát nyert: e könnyűszerkezetes iskolák Fejér megye határán túl is megjelentek. A könnyűszerkezetek a hatodik ötéves terv­ben miként segítik a lakásépítést? — A már említett módon: iskolákat, óvodákat, bölcsődéket szerelünk össze. Ám a Tervezésfejlesztési és Típustervező Inté­zet szakemberei már megkezdték a rend­szer továbbfejlesztését, kereskedelmi és vendéglátóipari létesítményekhez is alkal­massá teszik. A könnyűszerkezetek még a lakóházakon is megjelennek, például Za­laegerszegen, homlokzati elemként, az alag­útzsalus építéssel kombinálva — fejezte, be a kérdésekre adott válaszát dr. Szabó János államtitkár. F. T. v.. I ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Az Egyesült Izzó gyöngyösi gyára az Egri Finomszerelvény­­gyárral közösen különleges robotberendezést készített. A ne­héz fizikai munkát ellátó gépeket a Szovjetunióban tv-kép­­csövek gyártásánál alkalmazzák. A képen­ a robotokat ös­­­szeszerelés után kipróbálják, bejáratják. Ismét Nívódíjasok Az 1978-as esztendőben nyújtott kimagasló teljesít­ményének elismeréséül az idén ismételten megkapta a Népművelési Intézet által adományozott Nívódíjat a miskolci 6-os számú, Faze­kas utcai Átalános Iskola ének-zene tagozatának kó­rusa. A Népművelési Intézet minden évben kitünteti az ország négy-öt legjobb mun­kát végző, legeredményeseb­ben szereplő kórusát. A mis­kolci 6-os számú iskola kó­rusa 1976-ban kapta az első Nívódíjat. Ugyancsak ebben az évben vehették át Mis­kolc város Reményi Ede el­nevezésű Nívódíját is. A ki­tüntetést december 20-án ad­ják át Budapesten, a Nép­művelési Intézetben. A szeméhhez fűződő jogok Három évtizeddel ez­­­­­előtt, 1948-ban került sor az alapvető emberi jogok­­ átfogó deklarálására, amikor az ENSZ-közgyűlése elfogadta az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát. Ez a nyilatkozat garantálja a munkához való jogot, ami nem a létminimumhoz való jogot jelenti, hanem a sze­mélyiség aktív formálásának jogát. Garantálja a tanulás­hoz, a művelődéshez, a pi­henéshez, az egészségügyi, szociális biztonsághoz és ellá­táshoz, a valós érdekek vé­delméhez, a döntésekben való részvételhez való jogot helyi és országos ügyekben és még számos más alapvető emberi jogot. Az Emberi Jogok Egyete­mes Nyilatkozatának megje­lenésétől kezdve eltelt három évtized alatt az emberi jo­gok katalógusa lényegesen gazdagodott: 1966-ban az ENSZ XXI. ülésszakán az Egyesült Nemzetek közgyű­lése elfogadta a polgári, a politikai, a gazdasági, a szo­ciális és kulturális jogok Egyezségokmányát is. Tíz év­vel később ezt az okmányt a Magyar Népköztársaság is ratifikálta. 1976-ban hatályba lépett a 8-as és a 9-es számú törvényerejű rendelet: a pol­gári jogok, a politikai jogok, a gazdasági jogok és a kul­turális jogok nemzetközi Egyezségokmányának a ki­hirdetéséről. Ezért elkerülhe­tetlenné vált a Polgári Tör­vénykönyvnek e vonatkozású korszerűsítése. A most már nálunk is jogforrási szintű Egyezségokmányban részes, valamennyi állam kötelezte magát, hogy tiszteletben tart­ja és biztosítja a területén tartózkodó joghatósága alá tartozó minden személy szá­mára az Egyezségokmányban elismert jogokat, minden megkülönböztetés, nevezete­sen faj, szín, nem, nyelv, val­lás, politikai vagy más véle­mény, nemzeti, vagy társa­dalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nél­kül. A tudomány és a technika fejlődése a kulturális jogok területén is érezteti hatását, méghozzá két irányban. Rész­ben pozitív előjellel, részben pedig negatív töltéssel. Ez a hatás szembetűnő az infor­mációszabadság területén. A rádió, a televízió és az egyéb tömegkommunikációs eszkö­zök robbanásszerű fejlődése újabb, soha nem látott lehe­tőségeket biztosít az emberi tudásanyag, ismeretanyag gyarapítására, de egyben mó­dot adhat kulturális és ideo­lógiai zavarkeltésre és ma­nipulációra. Az informálás szabadsága és az ismeretszer­zés szabadsága körül különös élességgel mutatkoznak meg a szocialista és a kapitalista társadalom kibékíthetetlen, ellentétes érdekei. A kapi­talista országokban kialakult értelmezés szerint e véle­mény-szabadságon a teszés szerinti vélemények képvise­letének szabadságát, az in­formáció szabadságon a tet­szés szerinti információ köz­vetítést és fogadást értik. Ilyen értelmezésben az in­formáció szabadság a mani­puláció szabadságát és az informálás önkényét jelenti. Nem valós az az értelmezés, miszerint a valót és a valót­lant, a hasznosat és a kár­tékonyt azonos jogi tartalom­mal lehet terjeszteni. Az in­formáció­szabadság hétköz­napi megvalósítása elképzel­hetetlen olyan természetes jogi korlátok nélkül, mint a népek és a fajok iránti gyű­lölet, a háborús és a mili­tarista propaganda, az er­kölcstelenség terjesztésének eltiltása. Elengedhetetlen része az információ­szabad­ságnak a felelősségvállalás az információk hitelességéért, pontosságáért. Ennek a jogi felelősség­vállalásnak az esz­köze a helyreigazításhoz való jog. Az emberi jogok kataló­gus-bővülésének azonban ne­gatív töltése is lehet. Külö­nösen az emberek személyes szabadságát és az emberek egészségét védő alapvető em­beri jogok vonatkozásában. Az ilyen problémák közé tartozik az emberek magán­életének technikai eszközök­kel történő megsértése, a le­hallgató készülékek alkalma­zása, a titkos jellegű megfi­gyelések, a rejtett filmfelvé­telek készítése, a különböző pszichikai és pszichológiai tesztek felhasználása polgári és büntető ügyekben. Az em­beri jogokkal való visszaélés problémakörébe tartozik a fogyasztók egészségét veszé­lyeztető termékek reklámo­zása, forgalmazása, az embe­ri környezet veszélyeztetése, a környezetvédelem jogi sza­bályainak a megsértése. Az emberi személyiség megismételhetetlen­­­ A sze­mélyhez fűződő jogok az em­beri önmegvalósulás feltéte­leit teremtik meg, egyben védik az embert a személyi­séget sértő támadásoktól. A jogrendszer úgy határolja kö­rül a személyiség érdekszfé­ráját, hogy ki-ki maga ha­tározhassa meg személyisé­gének szabad fejlődését. A módosítás előtt a Polgári Törvénykönyvünk csak ke­retjelleggel, s tegyük hozzá, hogy rendkívül sommásan, mindössze két rövid paragra­fusban szabályozta a szemé­lyek polgári jogi védelmét. Időközben azonban ezen a területen az igényeink is megváltoztak, megnöveked­tek. S szemléletünk is meg­változott. Hiszen a szemé­lyiségi jog szemben áll a kollektívizmussal, az egyéni érdek elsődlegességét hirdeti a közösség érdekeivel szem­ben. Ilyen — tévesnek mi­nősíthető — felfogás mellett az egyéni érdek szembe ke­rülhet a közösségi érdekkel. A törvénykönyv módo­­sítás — összhangban a már hivatkozott Nem­zetközi Egyezségokmányokkal — lényegesen bővítette a személyhez fűződő jogok kö­rét és növelte a védelem eszközeit. A személyhez fű­ződő jogok védelmének ha­tékonyságát szolgálja a tör­vénynek az az új rendelke­zése is, amely a jogsértés va­lószínűsítése esetén ideigle­nes intézkedés megtételére és zár alá vételére is feljogosít­ja a bíróságot. Új­­ szankció ezen a területen a nem va­gyoni kár bevezetése és a közérdekű célra fordítható bírság kiszabásának a lehe­tősége. Tímár L­ászló ifjúsági parlament a sárospataki főiskolán A Tanítóképző Főiskola életének kiemelkedő esemé­nye volt az idei ifjúsági par­lament. Mint ismeretes, az intézmény 1976 szeptembe­rétől működik főiskolaként. Ekkor alakították ki a szer­vezeti kereteket és indítot­ták meg az első évfolyamon a főiskolai rendszerű neve­­lő-oktató-képző munkát. Az eltelt két év sok eredménye, gondja és problémája ös­­­szegződött a fiatalok e je­lentős fórumán. A jó előkészítést jelezte az előzetesen kiadott írásos be­számoló is, amely kellő rész­letességgel elemezte a főis­kola sokrétű tevékenységét. A beszámolót a hallgatók és az intézmény fiatal oktatói, dolgozói külön szekcióban vitatták m­eg. A szekcióülé­seket dr. Károly István fő­igazgatónak a plenáris ülé­sen elmondott szóbeli kiegé­szítése vezette be. A főigaz­gató értékelése — többek között — megállapította, hogy az elmúlt évek ideoló­giai, politikai, pedagógiai munkájának hatására a fő­iskolán sokat fejlődött a fia­talok élete, eredményesebb lett hivatásra való felkészí­tésük. A főiskolai nevelő­munka hatékonyságát nagy­mértékben segítette, hogy az ifjúság maga is egyre aktí­vabban vesz részt a tanító- és óvónőképzés korszerűsí­tését szolgáló tartalmi és szervezeti feladatok megol­dásában, a főiskolai dönté­sek előkészítésében és a ho­zott határozatok megvalósí­tásában. A szekcióülések hozzászó­lói fontos nevelési, oktatási és képzési területekről szól­tak. A fiatalok felelősséggel mondták el véleményüket a KISZ politikai tevékenysé­géről és nevelőmunkájáról, az iskolai gyakorlati képzés­ről, a tanulmányi és sport­munkáról, a kollégium és a klub tevékenységéről, a fia­tal dolgozók élet-, lakás- és munkakörülményeiről. Az ifjúsági parlament vé­gül 1979—80. évekre szó­ló, az ifjúsági törvényt meg­valósító intézkedési tervet fogadott el. Dr. Komárom­y Sándor

Next