Észak-Magyarország, 1978. december (34. évfolyam, 283-307. szám)
1978-12-10 / 291. szám
1978. december 10., vasárnap A lakásgyártás fejlődése Beszélgetés dr. Szabó János építésügyi államtitkárral Egymillió kettőszázezer lakás, a második 15 éves lakásfejlesztési program keretében — 1976. és 1990. között — ennyi új hajlék épül. Óriási mennyiség, a meglevő lakásállománynak hozzávetőleg egyharmada. Nem túlzás feltételezni-kijelenteni — hiszen ez történt 1960. és 1975. között is —, gyökeresen megújul, korszerűbbé válik településeink, kisebb és nagyobb városaink arculata. Ám e változás mégis különbözik a korábbi másfél évtizedben végbementtől. Részint, mert tovább gyorsul az urbanizálódás folyamata — nagyközségek válnak várossá, kisközségek városiassá —, és meghatározóbbá lesznek a modern építési eljárások. Mind kevesebb ház falait emelik téglából, folytatja térhódítását a beton, tervidőszakról tervidőszakra több új otthon elemei készülnek házgyárban. Minderről az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztériumban dr. Szabó János államtitkárral beszélgettünk. Nyilatkozatának időszerűségét az MSZMP Központi Bizottságának az építő- és építőanyagipar helyzetével, továbbfejlesztésével foglalkozó októberi határozata adja, amely egyebek mellett rögzíti: „az új lakások kétharmadát korszerű technológiával, többszintes kivitelben, nagyobbrészt lakótelepeken kell megvalósítani”. — Az 1,2 millió évi átlagban 80 ezer új lakást jelent — mondja dr. Szabó János. — Ennek kétharmada 53 ezer. Ha tekintetbe vesszük azt is, hogy a lakások átlagos alapterülete a mostani 53-ról 56 négyzetméterre növekszik a hatodik ötéves terv időszakában, akkor kitűnik: évente a jelenleginél mintegy 160 ezer négyzetméterrel több, korszerű technológiával épülő lakást kell átadni. Mindehhez további műszaki fejlesztésre van szükség, a tíz házgyárból álló országos hálózat ugyanis évi, mintegy 30 ezer otthon elemeit adja. Igaz, ma sem a házgyárak a korszerű lakásépítés kizárólagos bázisai. Hat panelüzem is működik Dunaújvárosban, Szolnokon és másutt beváltak az alagútzsaluk — Zalaegerszegen, valamint Heves megyében még sokáig e módszerrel építkeznek —, s megjelent immár az angol Wimpey-cégtől vásárolt No-Fines „egyszemcsés öntöttbetonos” technológia is. Ez utóbbinak a társasházak tető alá hozásánál lehet nagy szerepük; egyelőre szövetkezetek alkalmazzák, Keszthelyen és Bonyhádon épült jó néhány ilyen lakás. Valamennyi eljárás közül a házgyári a leginkább iparosított, mind a gyárban, mind az építkezések színhelyén ez igényli a legkevesebb élőmunkát. Tekintettel a népgazdaság teherbíró képességére, miként fejlődik tovább e hálózat? A meglevő gyárak panelgyártó kapacitását növelik-e, vagy új gyárak létesülnek-e a következő ötéves tervidőszakokban? — A Központi Bizottság határozata azt is előírja: ,,a lakásépítés iparosítása összpontosuljon a házgyárak folyamatos korszerűsítésére. Bár nem öreg üzemek — a legkorosabb is tizenkét esztendős csupán —, kétségkívül érettek a korszerűsítésre. A korszerűsítés pedig együttjár az intenzifikálással: a panelgyártás még kevesebb élőmunkát fog igényelni. Az arányokat érzékelteti a fővárosi helyzet. Budapest négy házgyára összesen 13,5 ezer lakás elemeinek kiadására képes évente, ám a következő tervidőszakokban ez már kevés lesz. A gyárak kapacitását oly módon kell növelni, hogy a hatodik ötéves tervben esztendőnként mintegy 1S ezer, a hetedikben — 1986 és 1990 között — viszont már 17,5 ezer otthon összeszerelését tegyék lehetővé. A legidősebb házgyár, a budapesti I-es már teljesen megújult, s a technikai fejlesztésen túl a kibocsátóképessége megkétszereződött. Az igényeknek és a lehetőségeknek megfelelően kerül sor a többi üzem rekonstrukciójára is. Országossá terebélyesítve a helyzetképet: a négy budapesti és a többi hat városban levő gyár — üzembe helyezésük sorrendjében: a győri, a miskolci, a debreceni, a szegedi, a veszprémi és a kecskeméti — most évente együttesen 31 ezer lakás paneljait készíti el. A tervek szerint 1981. és 1985. között már 36 ezer, a hetedik ötéves terv időszakában pedig 44 ezer lesz az esztendőnkénti átlag. Mindehhez elsődlegesen a belső tartalékokat kell feltárni, hasznosítani, s a gyártás egész folyamatát hatékonyabbá, a magasabb igényeknek megfelelőbbé — rendszerelvűvé — tenni. Ám az intenzifikálás csupán a járható utak egyike; emellett foglalkozunk egy dél-dunántúli — pécsi — házgyár létesítésével, erre a hatodik ötéves tervben kerülhet sor. Távolabbi, de még a 15 éves fejlesztési program" részét "képező elképzelés: vizsgáljuk, mennyire szükséges Hatvan térségébe is házgyárat építeni. — Az intenzifikálás eredményeként csökken-e az egy lakás építésére jutó élőmunka? — Feltétlenül csökkennie kell... noha mindezt múltidőben is mondhatnánk. Már hat éve célul tűztük, hogy egy 53 négyzetméteres házgyári lakás 800 óra alatt készüljön el, ezzel szemben 960—1200 óránál tartunk. A műszaki fejlesztések, az új eljárások sokat lendíthetnek ugyan, de meghatározó a gyárak ösztönzőbb gazdasági érdekeltsége is. Törekedni kell a többműszakos kihasználásukra, a magasabb szervezettségre, a fegyelmezett munkára. Műszaki előrelépést jelent az is, hogy a házgyárak jobban támaszkodnak majd az ipari háttérre, s más vállalatok termékeit is felhasználják. Például a győri házgyár — amelynek éves kapacitása 5120-ra növekszik —, felhasználja a Nyugat-magyarországi Fagazdasági Kombinát szombathelyi üzemének könnyű térelemeit. E Betonyp nevű fürdőszoba-elemek a svájci DURISOL-cég licence alapján készülnek, s könnyebbek a vasbetonból gyártottaknál. Természetesen nemcsak a házgyárak használhatják; ilyen térelemeket kapnak a kaposváriak is. A méretre szabott elemekbe — figyelmet érdemlő kooperáció! —ők helyezik bele a Csőszerelőipari Vállalat nagy sorozatban gyártott épületgépészeti elemeit. _ ~ A Somogy megyei Állami Építőipari Vállalatnak panelüzeme van. Mi lesz ennek és a többi poligonüzemnek a sorsa? —A kaposvári üzem lakáspanel-gyártásának jövője a Dél-dunántúli házgyár függvénye. Ma hat panelüzem működik, s együttesen mintegy ötezer lakás elemeit készítik. A lakásépítésnél fölössé váló üzemek mást fognak gyártani, amelyekre viszont hosszabb távon is szükség van, azok fejlesztésében meg kell közelíteni a házgyári színvonalat. Változatlanul nagy a jövőjük az alagútzsaluknak, amelyek megfelelő technikai fejlesztés és optimális sorozatnagyság esetén a jelenleginél is gazdaságosabban vállalhatnak részt a lakásépítésből. Egy készlettel évente 250—300 otthon épülhet, de mert ehhez háttérre — darura, betongyárra, betonszivattyúra, s egyéb eszközökre — is szükség van, működésük csak akkor rentábilis, ha egy-egy vállalatnak, szövetkezetnek négy-öt készlete van. Ez természetesen feltételezi azt is, hogy egyidejűleg több helyen építkezzenek. Hatásfokuk előregyártott térelemekkel és egyéb módon ugyancsak fokozható. Távozóban van — noha korántsem gyors e távozás — a blokkos építési mód, de amíg építünk blokkal, addig folyamatosan korszerűsítjük ezt az eljárást is. Soros feladat a külső szigetelés javítása és a belső vakolat elhagyása. A fővárosban a Centenárium-lakótelepen már ki is próbálták a gipszkartonos belső burkoló- és válaszfal-rendszert, amely amellett, hogy jobban szigetel, mintegy 200 óra élőmunka-megtakarítást is lehetővé tesz. — Kiemelt kormányprogram a könnyűszerkezetes építés. A székesfehérváriak által honosított GLASP-rendszer immár csatát nyert: e könnyűszerkezetes iskolák Fejér megye határán túl is megjelentek. A könnyűszerkezetek a hatodik ötéves tervben miként segítik a lakásépítést? — A már említett módon: iskolákat, óvodákat, bölcsődéket szerelünk össze. Ám a Tervezésfejlesztési és Típustervező Intézet szakemberei már megkezdték a rendszer továbbfejlesztését, kereskedelmi és vendéglátóipari létesítményekhez is alkalmassá teszik. A könnyűszerkezetek még a lakóházakon is megjelennek, például Zalaegerszegen, homlokzati elemként, az alagútzsalus építéssel kombinálva — fejezte, be a kérdésekre adott válaszát dr. Szabó János államtitkár. F. T. v.. I ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Az Egyesült Izzó gyöngyösi gyára az Egri Finomszerelvénygyárral közösen különleges robotberendezést készített. A nehéz fizikai munkát ellátó gépeket a Szovjetunióban tv-képcsövek gyártásánál alkalmazzák. A képen a robotokat összeszerelés után kipróbálják, bejáratják. Ismét Nívódíjasok Az 1978-as esztendőben nyújtott kimagasló teljesítményének elismeréséül az idén ismételten megkapta a Népművelési Intézet által adományozott Nívódíjat a miskolci 6-os számú, Fazekas utcai Átalános Iskola ének-zene tagozatának kórusa. A Népművelési Intézet minden évben kitünteti az ország négy-öt legjobb munkát végző, legeredményesebben szereplő kórusát. A miskolci 6-os számú iskola kórusa 1976-ban kapta az első Nívódíjat. Ugyancsak ebben az évben vehették át Miskolc város Reményi Ede elnevezésű Nívódíját is. A kitüntetést december 20-án adják át Budapesten, a Népművelési Intézetben. A szeméhhez fűződő jogok Három évtizeddel ezelőtt, 1948-ban került sor az alapvető emberi jogok átfogó deklarálására, amikor az ENSZ-közgyűlése elfogadta az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát. Ez a nyilatkozat garantálja a munkához való jogot, ami nem a létminimumhoz való jogot jelenti, hanem a személyiség aktív formálásának jogát. Garantálja a tanuláshoz, a művelődéshez, a pihenéshez, az egészségügyi, szociális biztonsághoz és ellátáshoz, a valós érdekek védelméhez, a döntésekben való részvételhez való jogot helyi és országos ügyekben és még számos más alapvető emberi jogot. Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának megjelenésétől kezdve eltelt három évtized alatt az emberi jogok katalógusa lényegesen gazdagodott: 1966-ban az ENSZ XXI. ülésszakán az Egyesült Nemzetek közgyűlése elfogadta a polgári, a politikai, a gazdasági, a szociális és kulturális jogok Egyezségokmányát is. Tíz évvel később ezt az okmányt a Magyar Népköztársaság is ratifikálta. 1976-ban hatályba lépett a 8-as és a 9-es számú törvényerejű rendelet: a polgári jogok, a politikai jogok, a gazdasági jogok és a kulturális jogok nemzetközi Egyezségokmányának a kihirdetéséről. Ezért elkerülhetetlenné vált a Polgári Törvénykönyvnek e vonatkozású korszerűsítése. A most már nálunk is jogforrási szintű Egyezségokmányban részes, valamennyi állam kötelezte magát, hogy tiszteletben tartja és biztosítja a területén tartózkodó joghatósága alá tartozó minden személy számára az Egyezségokmányban elismert jogokat, minden megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti, vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül. A tudomány és a technika fejlődése a kulturális jogok területén is érezteti hatását, méghozzá két irányban. Részben pozitív előjellel, részben pedig negatív töltéssel. Ez a hatás szembetűnő az információszabadság területén. A rádió, a televízió és az egyéb tömegkommunikációs eszközök robbanásszerű fejlődése újabb, soha nem látott lehetőségeket biztosít az emberi tudásanyag, ismeretanyag gyarapítására, de egyben módot adhat kulturális és ideológiai zavarkeltésre és manipulációra. Az informálás szabadsága és az ismeretszerzés szabadsága körül különös élességgel mutatkoznak meg a szocialista és a kapitalista társadalom kibékíthetetlen, ellentétes érdekei. A kapitalista országokban kialakult értelmezés szerint e vélemény-szabadságon a teszés szerinti vélemények képviseletének szabadságát, az információ szabadságon a tetszés szerinti információ közvetítést és fogadást értik. Ilyen értelmezésben az információ szabadság a manipuláció szabadságát és az informálás önkényét jelenti. Nem valós az az értelmezés, miszerint a valót és a valótlant, a hasznosat és a kártékonyt azonos jogi tartalommal lehet terjeszteni. Az információszabadság hétköznapi megvalósítása elképzelhetetlen olyan természetes jogi korlátok nélkül, mint a népek és a fajok iránti gyűlölet, a háborús és a militarista propaganda, az erkölcstelenség terjesztésének eltiltása. Elengedhetetlen része az információszabadságnak a felelősségvállalás az információk hitelességéért, pontosságáért. Ennek a jogi felelősségvállalásnak az eszköze a helyreigazításhoz való jog. Az emberi jogok katalógus-bővülésének azonban negatív töltése is lehet. Különösen az emberek személyes szabadságát és az emberek egészségét védő alapvető emberi jogok vonatkozásában. Az ilyen problémák közé tartozik az emberek magánéletének technikai eszközökkel történő megsértése, a lehallgató készülékek alkalmazása, a titkos jellegű megfigyelések, a rejtett filmfelvételek készítése, a különböző pszichikai és pszichológiai tesztek felhasználása polgári és büntető ügyekben. Az emberi jogokkal való visszaélés problémakörébe tartozik a fogyasztók egészségét veszélyeztető termékek reklámozása, forgalmazása, az emberi környezet veszélyeztetése, a környezetvédelem jogi szabályainak a megsértése. Az emberi személyiség megismételhetetlen A személyhez fűződő jogok az emberi önmegvalósulás feltételeit teremtik meg, egyben védik az embert a személyiséget sértő támadásoktól. A jogrendszer úgy határolja körül a személyiség érdekszféráját, hogy ki-ki maga határozhassa meg személyiségének szabad fejlődését. A módosítás előtt a Polgári Törvénykönyvünk csak keretjelleggel, s tegyük hozzá, hogy rendkívül sommásan, mindössze két rövid paragrafusban szabályozta a személyek polgári jogi védelmét. Időközben azonban ezen a területen az igényeink is megváltoztak, megnövekedtek. S szemléletünk is megváltozott. Hiszen a személyiségi jog szemben áll a kollektívizmussal, az egyéni érdek elsődlegességét hirdeti a közösség érdekeivel szemben. Ilyen — tévesnek minősíthető — felfogás mellett az egyéni érdek szembe kerülhet a közösségi érdekkel. A törvénykönyv módosítás — összhangban a már hivatkozott Nemzetközi Egyezségokmányokkal — lényegesen bővítette a személyhez fűződő jogok körét és növelte a védelem eszközeit. A személyhez fűződő jogok védelmének hatékonyságát szolgálja a törvénynek az az új rendelkezése is, amely a jogsértés valószínűsítése esetén ideiglenes intézkedés megtételére és zár alá vételére is feljogosítja a bíróságot. Új szankció ezen a területen a nem vagyoni kár bevezetése és a közérdekű célra fordítható bírság kiszabásának a lehetősége. Tímár László ifjúsági parlament a sárospataki főiskolán A Tanítóképző Főiskola életének kiemelkedő eseménye volt az idei ifjúsági parlament. Mint ismeretes, az intézmény 1976 szeptemberétől működik főiskolaként. Ekkor alakították ki a szervezeti kereteket és indították meg az első évfolyamon a főiskolai rendszerű nevelő-oktató-képző munkát. Az eltelt két év sok eredménye, gondja és problémája összegződött a fiatalok e jelentős fórumán. A jó előkészítést jelezte az előzetesen kiadott írásos beszámoló is, amely kellő részletességgel elemezte a főiskola sokrétű tevékenységét. A beszámolót a hallgatók és az intézmény fiatal oktatói, dolgozói külön szekcióban vitatták meg. A szekcióüléseket dr. Károly István főigazgatónak a plenáris ülésen elmondott szóbeli kiegészítése vezette be. A főigazgató értékelése — többek között — megállapította, hogy az elmúlt évek ideológiai, politikai, pedagógiai munkájának hatására a főiskolán sokat fejlődött a fiatalok élete, eredményesebb lett hivatásra való felkészítésük. A főiskolai nevelőmunka hatékonyságát nagymértékben segítette, hogy az ifjúság maga is egyre aktívabban vesz részt a tanító- és óvónőképzés korszerűsítését szolgáló tartalmi és szervezeti feladatok megoldásában, a főiskolai döntések előkészítésében és a hozott határozatok megvalósításában. A szekcióülések hozzászólói fontos nevelési, oktatási és képzési területekről szóltak. A fiatalok felelősséggel mondták el véleményüket a KISZ politikai tevékenységéről és nevelőmunkájáról, az iskolai gyakorlati képzésről, a tanulmányi és sportmunkáról, a kollégium és a klub tevékenységéről, a fiatal dolgozók élet-, lakás- és munkakörülményeiről. Az ifjúsági parlament végül 1979—80. évekre szóló, az ifjúsági törvényt megvalósító intézkedési tervet fogadott el. Dr. Komáromy Sándor