Észak-Magyarország, 1981. február (37. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-17 / 40. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 A képernyő előtt Vasárnapi időtöltések Vasárnap délelőtt akkor kapcsoltam be a készüléket, amikor a Zsákbamacska adás orosz nyelvi vetélkedőjén a népszerű Szergej Kuperov a csinos zsákokba rejtett díjakat adta át a győztes gyerekcsapatoknak, aztán a vidám gyerekes eltűntek és „Mesejáték nagyobb gyerekeknek” alcímmel megjelent a Maskarák — írta Horgas Béla, rendezte Sándor Pál —, hogy ismert mesék birodalmába kalauzoljon el egy olyan keretjátékkal, amelyben a Táncosnő, meg a Bohóc szelíd erőszakkal magával viszi a mogorva, csupa pókhálóvilágban élő Királyt, hogy hárman valamit változtassanak a mesehősök életén, annak fordulatain. (A felvételek idején Sándor Pál a megyénkben, az aggteleki barlangban akarta a filmet forgatni, de végül is — tudomásunk szerint — a film nem itt készült el.) Hófehérke, az Óz bádogembere és madárijesztője, meg más ismerős figurák sorjáznak a mesében, eljutunk a pokolba is, hiszen a mesében semmi sem lehetetlen, s a három tiszta szándékú utas, a Táncosnő, a Bohóc és a Király, ha végérvényesen nem is változtathatja meg a már-már örökéletűnek tartható meséket, az egyes hősök sorsán valami kis „igazítás” mégis történt, s közben a nagyobb gyerekek — meg bizonyára a felnőttek közül is nem kevesen — remekül szórakoztak. A délutáni adás is olyan műsorral indult, amelyet gyermek-, vagy ifjúsági műsornak vélhetnénk, bár ezt nem jelezték. Tamási Áron Ördögölő Józsiás című művére épült Doró János játéka, a Sík Ferenc rendezte Lámsza király szivárvány országa. A 45 perces műsorból az első húszban igen gyenge folklórbemutatókat láttunk Tyll Attila és Szerencsi Éva jövés-menésével, majd a továbbiakban igen felszínesen kezelt rendezésben bomlott ki a népi ihletésű történet. Akár fiataloknak, akár felnőtteknek szánták, több gondosságot, fegyelmet kívánt volna, hogy méltó legyen a rendezőhöz és ne tűnjék „nagyvonalúságával” a nézőt lebecsülő produkciónak. A Vasárnap délutánná változott — korábban Vasárnap délelőtt — kétórás magazinból most hiányzott a vetélkedő, hiányzott a magvasabb műsorszám, mint például régebben a lakáscsere-börze megteremtése volt. Megmaradt a több helyszínes keret, a sokféle szórakoztatásra, színességre törekvés. Így kerülhetett egymás mellé a mesterszakácsok, a kaszkadőrök, végzős művészeti főiskolások — Palántapódium —, a 25 éves Nádas Gábor zenei együttes, egy itt tanuló japán egyetemista, a Gellért mixelnője bemutatása, meg Heltai András csevegése amerikai témákról és hét ikerpár vetélkedő játéka —, igencsak hullámzó színvonallal. Nehéz lenne azt állítani, hogy ez a műsor fejlődik, pedig hajdan, Vitray vezetésével délelőtt is a képernyő elé bilincselt. De hol van most benne olyan téma, mint például az Esztramos hegy tájvédelme és kőbányászata körüli vita volt!? Lehet egy kérdéssel több? — kérdezi rendületlenül Egri János. A műsor — jellegéből adódóan — egyenetlen, a játékosok véletlenszerű kiválasztásától nagyrészt, függ a színvonal, de olykor, több műsor számbavétele után nem lenne oktalan a játék mechanizmusán valami kicsit változtatni. A Vasárnapi muzsika szórakoztató műsor. Talán nem ártott volna jellegének, ha utólag elmondják: a karmester, Gyulai Gaál Ferenc a felvétel,és az adás között elhunyt. Nem mindenki tudhatta. A Hét változatlanul újszerű minden vasárnap. Az a tény, hogy maga a főszerkesztő vezeti mindig a műsort, több biztonságérzetet ad a nézőnek is. Most is jók voltak az arányok a kül- és belpolitikai témák között, s különösen jó volt, hogy a magyar filmgyártás anyagi vonatkozásainak megvilágításával kimondatlanul is reflektált egy sor, napjainkban felszínen levő kérdésre és mendemondára. A tenger meggyilkolása című francia tévéfilm a környezetet fenyegető veszedelmet és a maffiával összefonódott tőkés embertelenséget mutatta be művészi vádiratban, izgalmasan, érdekesen. Méltó, emlékezetes és szép lezárása volt a napnak Bárányi Ferenc költői estje. A szülőfaluban, Pilisen tartott író—olvasó" találkozó minden erőszakoltságtól mentes keretet biztosított az oldottságra, otthonosságra, hogy a képernyőről más műsorokból is jól ismert kitűnő költő legalább nagy vonásokban feltárulkozzék, és ars poeticájából valamit e formában is meghallhasson. Anna néni Pál Gyula festménye Malottat latonk a televízióban Folytatja a nagy filmművészek életművét bemutató sorozatát a televízió: Korda Sándor alkotásaival március 1-től vasárnap délutánonként ismerkedhetnek meg az érdeklődők. A Túrkevén született művész fiatalon, haladó szellemű újságíróként szerzett nevet magának, filmkritikusként kezdte pályafutását. Filmrendezőként a tízes években tűnt fel. A Tanácsköztársaság idején direktóriumi tag, a filmgyártás művészeti vezetője volt. Emiatt később el kellett hagynia Magyarországot. A húszas évektől Németországban, Hollywoodban, Párizsban, majd Londonban dolgozott és számos filmvállalat alapítása, felvirágoztatása fűződik nevéhez. Sok irodalmi művet vitt filmvászonra, többek között Mikszáth Kálmán Szent Péter esernyője, Jókai Mór Az aranyember című regényét. Az angol filmipar markáns alakjaként számon tartott Korda Sándor — mint producer — nagy gondot fordított filmjei pompázatos kiállítására, s elsősorban a kosztümös műfajt kedvelte. E filmjei közül elsőként az 1933-ban forgatott VIII. Henrik magánélete címűt tűzi műsorára a televízió. Az ötrészes sorozat további adásaiban képernyőre kerül az 1936-ban készült Rembrandt, az 1941-es „születésű” Lady Hamilton és Az eszményi férj, amely utolsó önálló rendezésében, Oscar Wilde színművéből 1947-ben készült. Bemutatja a televízió A bagdadi tolvaj című, Michael Powell rendezte filmet is, amelynek a producere volt Korda Sándor. Csendes februári estén beszélgetünk az iparváros egyik üzemi ifjúsági klubjában. A helyiség hangulatos, a részvevők száma elég kevés, de — mint utóbb kiderül — azok sem ismerik mind egymást. Nemrégen ért véget egy korábbi, éppen ötesztendős magyar film vetítése, a kis, tizenhat milliméteres vetítőt már leszerelték a bárpultról. E filmről és ennek kapcsán néhány, a mai magyar filmművészetet érintő kérdésről beszélünk. A fiatalok ugyanis részt vesznek a KISZ szervezte országos művészeti akcióban, s a beszélgetés ennek szerves tartozéka. Ők választották a filmet és a vendéget. A rövid, mintegy húszpercnyi bevezető után igen élénk a gondolatcsere. A vélemények szélsőségesen megoszlók. Ami a konkrét film megítélését illeti, ez nem baj. S az sem baj, ha egy-egy ilyen alkalommal a vitavezető már-már teljesen magára marad korábban kifejtett véleményével. Jó, ha egy ifjúsági klub vitáján nem tiszteletköröket írnak le a gondosan fésült felszólalások, jó, ha őszinték a beszélgetőpartnerek. Az sem baj, ha valami kis kötekedésféle is felbukkan. Nem baj mindaddig, amíg a vitatkozó felek közös nyelvet beszélnek, amíg egy azonos alapról fejtik ki gondolataikat, s nem ürügyül használják fel a gondolatcsere lehetőségét a tárgytól idegen témák felvetésére és a közös alapállást már itt-ott bizony nélkülöző állásfoglalások kifejtésére. Nem jó, ha mind erősebben hangot kapnak és kifejezésre jutnak — még a vita kezdetén másképpen vélekedők újabb megnyilatkozásaiban is, mintegy egymásra licitálva — olyan álláspontok, amelyek a szocialista társadalomban a pozitív hős létezhetését tagadják, amelyek szerint a mindezek előtt a munkájára figyelő fiatal sofőr nem létező, kitalált figura, az egész didaktikus tantörténet, agitáció stb. Egy ennyire hétköznapi munkásfiatal ügye nem téma." — hangzott el többek között, s egyébként is ez a vígjáték nem vígjáték. Több helyeslés mellett elhangzott: „engem egy vígjáték ne akarjon meggyőzni, tanítani, ne legyen eszmeisége, mondanivalója, hanem röhögni tudjak rajta”, csinálnának inkább filmet ezzel és azzal, s felsorol néhány kabarészínészt. A filmről hát leszedték a szenteltvizet, s vele együtt a hazai újabb, szocialista töltetű filmtörekvésekről is. Ez volt a hosszúra nyúlt beszélgetés egyik legjellemzőbb motívuma. Késő este zárult gondolatcserénk. Nem fejeztük be, nem összegeztük, egyszerűen belefáradtunk, abbahagytuk. Ismét feljegyzendő: a filmet, az öt éve játszott és a jelenvoltak többsége által nem először látott filmet ők választották vitatémának. Az úton hazafelé menet gondolkodva és azóta sem tudtam rájönni: ha ennyire egyértelműen elítélik ezt a művet, vajon a KISZ akciója keretében ajánlott százhat film közül miért pont ezt választották? D>n*i Esti klubvita után 1981. február 17., k«M Szakmunkásképzés Mezőkövesden A feltételek kiült, de az akarat, a; egy Nem volt nagy dolog „lelépni” a mezőkövesdi asztalosok tanműhelyét. Mindössze hatszor nyolc méter, s ha valaki egy picit magasabbra nőtt, ujjhegyével már eléri a plafont. Varga Mátyás tizenöt gyereke — ő a tanműhely vezetője — dobozokat készít, ezekkel cserélik majd ki az üzemben a régi egészségügyi ládákat. Új anyagot vesznek — mondja —, nem szeretné, ha rosszul gyakorolnák be, így azután nem tart velünk. A tanműhelyben viszont nehéz beszélgetni, minden talpalatnyi hely foglalt. Már nem sokáig, mondja Persze László, a szövetkezet műszaki vezetője... Alapozzák már az új tanműhelyt. Hat éve egyfolytában pályázták a szakmunkásképzési alapot, utoljára már közösen az építőipari szövetkezetiekkel és a városgazdálkodási vállalattal, most végre megkapták. Igaz, végül is csak asztalos szakmára. Az alapozáson már túl vannak, az új telephelyen építik fel, ahová majd kiköltöznek. Milyen lesz? Huszonháromszor tizenöt méter ... Szabadkézi és gépműhellyel, öltözővel, mosdóval. A szociális létesítmények a majdan kiköltöző saját üzemnek is szolgálnak. Szolgálhatnak ... Mert úgy tartják, már ez a mostani kis helyiség is több, mint a szétszórtság, de a korszerű tanulóképzéshez többre van szükség ... Lépnek hát a feltételekben, és nemcsak magukra gondolnak. Ott, az új helyen a környékbeli szövetkezetek, üzemek hasonló gondján is enyhíteni tudnak majd. Mert a szakma utánpótlása gondokkal küzd. Az öreg, mindent tudó asztalosok lassan leteszik a szerszámot. Nekik pedig fiatalokban is mindent tudókra van szükségük... Hát ezért gyűjtik a régi szerszámokat is... Szakmunkásképzés ügyében jártunk Mezőkövesden. Az iskola maga — a miskolci 101- es kihelyezett iskolája — kicsi. Viszont a városban és a környéken ma már elsősorban a szakmunkás-utánpótlásra van szükség. Mezőkövesd lakosságának 60 százaléka az iparból, ipari jellegű termelésből él. Kilencféle szakmát oktatnak. (Nagy sérelmük — jogosan —, hogy a pályaválasztási tájékoztató füzet mindössze ötöt sorol fel, s ez akkor is megbolygatja a sorokat, ha egyébként gondosan ápolt iskolai kapcsolataik vannak, s helyileg korrigálták a hibát.) S a környéken tíz olyan üzem, vállalat van, amellyel kapcsolatban állnak. A tízből kilencben egyébként van már tanműhely. S ez náluk ugyon fontos. A gyakorlati képzésnek csak itt van szívtere. Molnár József iskolavezetővel nem véletlenül beszélgettünk éppen a tanműhelyekről. Egyikbe-másikba — nyakunkba véve a várost — be is kukkantottunk. Mert az igaz, hogy nem mindegyik tanműhely olyan, mint a Kismotor- és Gépgyáré, ahol — idézem Dorogi István személyzeti vezetőt — „még a Csonka János-féle gyárból megvannak a képzés hagyományai.” Szintén a szakmunkásképzési alap segítségével hozták létre évekkel ezelőtt a tanműhelyt, az első üzemi épületben. Most hatvanegy tanulójuk van. Igaz, mementóként őriznek egy régi, Csonka-féle marógépet, de a tanulók mégsem ilyeneket tanulnak. Amikor kezdték — mondta a személyzeti vezető, és megerősítette ezt Kovács Gáspár tanműhelyvezető is —, a huszonhárom gépből majd mindegyik „0”-ra leírt volt. A mostani géppark „átlagéletkora” viszont 3—4 esztendő. Néhány hete szereltek be öt vadonatúj esztergagépet .. — Nézze — mondták mindannyian — szakmunkásokat képezni csak kifogástalan, jó gépeken lehet. A jó szakmunkás azután már könnyebben tud dolgozni rosszabb gépen is. Mert a gép paramétereit már ellensúlyozhatja a szakmai képesség, a tudás ... Különben nemcsak ők. Az iskola vezetőjével beszélgetve a többiek is sorra kerültek. Ahol már régóta jók a feltételek, s ahol rövidesen azzá válnak. A mezőkövesdi Matyó Termelőszövetkezetben rövidesen elkészül az új szerelőcsarnok , megoldódik az autószerelők alapképzése. Az építőipari szövetkezetben is keresik a megoldást. A Mezőnagymihályi Állami Gazdaságban pedig 82-re készülnek el a tanulóműhellyel. Az ÉMÁSZ-nál a tanműhely berendezését újítják fe. Ez már egy régi műhely. Jó hagyományokkal... Szóval — mondta Molnár József, az iskola vezetője —, a partnerüzemek lehetőségei ugyan eltérőek, de a segíteni akarás, az egy. jól értelmezett saját és helyi érdek is ezt diktálja. S ami nem mellékes: az anyaiskolától megkapják azt a segítséget, hogy egyre inkább önállóbban dönthetnek. Csutorás Annamária Irodalmi esték A Mezőkövesdi városi és járási könyvtár évek óta visszatérően megrendezi a téli irodalmi estéket. E sorozat keretében találkoztak tegnap, hétfőn este a szentistváni könyvbarátok a Matyóföld szerkesztőivel, a helyi művelődési otthonban. Ma, kedden este a bogácsi olvasókör tagjai Bajor Nagy Ernő újságírót látják vendégül. A találkozókhoz kapcsolódva a könyvtár bemutatja az írók, szerkesztők munkásságát — kiállítás keretében —, s a mai bogácsi irodalmi esten tombola is lesz az ,,Írószemmel” című riportkötet példányaiból. A legközelebbi irodalmi estet Mezőnagymihályban rendezik meg február 23-án. A BAFAFÉM Szövetkezet vállalja lenféle műszaki aumifakrészek gyártását vállaljuk továbbá gépkocsiköpenyek lutfizását a kívánt (hő- és olajálló, saválló stb.) minőségben . Cím: Rakamaz, Vörös Hadsereg u. 6. Telefon: 19.