Észak-Magyarország, 1988. augusztus (44. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-16 / 195. szám
1988. augusztus 16., kedd A bőrfejű hisztéria után a cigányságról A segély nem lehet perspektíva! Beszélgetés Lakatos Lászlóval, a megyei cigánytanács elnökével Lakatosék ötszobás, két fürdőszobás otthona több mint tíz esztendővel ezelőtt készült el Encsen. Gáspárék hatszobás házát jövőre talán már befejezik Szendrőládon. Encs és Szendrőlád harminc kilométernyire található egymástól — légvonalban. Közúton, vasúton ettől jóval nagyobb a távolság. A két épületet gondolatban mégis könnyen egymás mellé helyezhetjük. Mindkettő jelkép, bizonyíték arra, hogy kellő elszántsággal, akarattal, kitartással a cigányok kiemelkedhetnek a születésükkor rájuk mért sorsból. Az emberi életkörülmények megteremtése számukra évtizedek iszapbirkózásával egyenlő, mert nemcsak a hátrányos helyzettel, az előítéletekkel, hanem saját közösségük visszahúzó ballasztjával is meg kell küzdeniük. Szendrőládon jó hónapja, a bőrfejű hisztéria idején jártam, Lakatos Lászlóhoz, a megyei cigány tanács elnökéhez, az Országos Cigánytanács alelnökéhez az elmúlt héten kopogtattam be. Beszélgetésre kértem, több apropóból. Kíváncsi voltam rá, milyennek ítéli meg a Borsodban élő cigányok mai esélyeit, mit vár a következő esztendőktől, milyen reményeket táplál a népcsoport jövőjét illetően. — A bőrfejű hisztériával a borsodi cigányság országos figyelmet szerzett magának. A cigányság megnyilvánulásai azonban nemcsak együttérzést, hanem ellenérzéseket is keltett a közvéleményben. A legvadabb híresztelések terjesztésének idején a megye több területén jártam. Idővel az a meggyőződés alakult ki bennem, hogy a cigányság ezzel a tömeghisztériává fokozott, tulajdonképpen oktalan félelemmel az erőszakot próbálja legalizálni, az agresszivitást elfogadhatóvá tenni. Később pedig vitathatatlan jeleit tapasztaltam annak, hogy itt tulajdonképpen a cigány és a magyar származású lakosság ellentéte ölt konkrét, kimutatható formát. Elgondolni is rossz, milyen következményekkel járt volna, ha a pánikot nem sikerül gátak közé szorítani, megfékezni. — Már elültek a híresztelések, véget ért a félelem időszaka. Véleményem szerint is elemezni kell a hisztériához vezető okokat. Megengedhetetlen az események megismétlődése. A csoportokba tömörült és felfegyverkezett csoportok veszélyt jelentettek a lakóhelyek biztonságára. Hosszú ideig attól tartottam, hogy vétlen, ártatlan emberek áldozatokká válnak. A cigánytanács tagjai osztották az álláspontomat. Jómagam az elmúlt hetekben többször próbáltam a pánik okára bukkanni. Gyakran órákig gondolkoztam, töprengtem, törtem a fejemet, mi vezethetett a példátlan helyzethez. Elmondom következtetéseimet. A cigányság ma az egész országban, de különösen a mi megyénkben, feszült idegállapotban él. Nézik a televíziót, hallgatják a rádiót, olvassák az újságokat. Sokan tudnak róla, milyen helyzetben van Magyarország, s mire számíthatnak a következő években. A cigányság életkörülményei gyorsabban romlanak, mint a többi néprétegé. A bőrfejűek bemutatása a képernyőn, a Képes 7 riportja megjelenítette a kézzelfogható, valóságos ellenséget. A híresztelések elsősorban a képzetlen, tudatlan emberek, a hisztériára hajló asszonyok között terjedtek. A pánikot csak erősítette, hogy a nem cigány lakosság egy része, köztük hivatalos emberek tudatosan terjesztették a rémhíreket, de tréfából is gyakran ugratták a cigány származású munkatársaikat, ismerőseiket. Ennek nem örültünk, hiszen a cigánytanácsok mindvégig a hisztéria csillapítására törekedtek, végül is sikerrel. — Említette a cigánytanácsokat. Kérem, avassa be néhány „titokba" olvasóinkat. Mikor és hol alakultak meg a cigánytanácsok, mi a szervezetek célja? — Az Országos Cigánytanács 1985 májusában, tehát már több mint három éve alakult meg. Borsodban az országban elsőként alakult meg a megyei cigánytanács, majd követték azt a városiak Encsen, Szerencsen, Ózdon, s létezik már egy községi szervezet, mégpedig Izsófalván. A tanácsok a Hazafias Népfront szervei mellett működnek. Feladatunk és missziónk a cigányság érdekeinek intézményes védelme, a felemelkedés, az asszimiláció elősegítése. Elmondhatom, nehéz, sziszifuszi munkára adva a fejünket, _ a cigányság sorsát önök nyilván jobban megítélhetik, mint a kívülállók. Az eredményes képviselet egyik feltétele, hogy jól ismerjék azt a népréteget, amelynek érdekében szót emelnek. Alapvető például a demográfiai folyamatok, a társadalmi jelenségek mélyreható ismerete. Tudnak-e pontos adatot a Borsodban élő cigányok számáról?_ Valóban nehéz a helytálló adatok beszerzése, mert a cigányság egy része megtagadja származását. Pedig szerintem nem a származás hoz hátrányos helyzetbe valakit, hanem életmódja. A nem cigány származású lakosság éppen azokról általánosít, akik cigány életmódot élnek, azaz valamilyen okból kerülik a munkát, nem tisztelik a törvényeket, s az utcán, vagy a telepen nem a közösségi szabályoknak megfelelően viselkednek. A közelmúltban megpróbáltuk felmérni, hány cigány származású ember él Borsod-Abaúj-Zemplén megyében. Csak megközelítő adattal szolgálhatok. A cigányság létszáma Borsodban 75—80 ezer főben határozható meg. Miskolcon körülbelül 20 ezren élnek, de csak 5 ezren tartották magukat közülük cigánynak. A nyolcvanezres létszám a nyolcszázezres Borsodban azt jelenti, hogy a megye minden tizedik lakosa már cigány származású. A népesség gyarapodása a demográfiai adatok szerint a cigányság körében jóval nagyobb, mint más néprétegeknél. Sokan attól tartanak, a cigány származásúak száma idővel meghaladja a magyar származásúakét. Sőt,már most vannak falvak, ahol a cigányság túlsúlyba került. Nem tartja veszélyesnek ezt a folyamatot? — Szerintem ebben a tekintetben is alaptalan a félelem. A magyar származásúak a gyarapodásban szintén a feltűnő példákról általánosítanak. Felméréseink szerint a fiatal cigánycsaládokban 2,8 az átlagos gyermekszám. Korábban tényleg az öt-hat gyerek volt az általános, de az már a múlté. A cigánycsaládok megértették: ha elfogadható életkörülményeket akarnak teremteni önmaguknak, akkor családonként nem szülhetnek két-három gyereknél többet. Sajnos, az elfogadható életkörülményeket ma sokkal nehezebb megteremteni, mint korábban. — ön már többször említette, a rossz példákról általánosítunk. Ezzel elismeri, hogy vannak visszataszító, mi több, elrettentő jelenségek a cigány lakosság soraiban? — Tapasztalataim szerint a cigány lakosság körülbelül hetven százaléka elindult az asszimiláció útján, és tisztességes munkával keresi meg a kenyerét, a munka képezi családjának boldogulását. Marad tehát egyharmad. Közülük tíz százalékra tehető az ingadozók aránya. Megpróbálnak felzárkózni, de gyenge akartuk, s a kedvezőtlen körülmények miatt vissza-visszaesnek. Az ő sorsuk javulásában még reménykedhetünk. Gondolom, most megkérdezi, mit teszünk a többiekért, tehát a leginkább elmaradott húsz százalékért. Nos, miattuk fáj a leginkább a fejem. Ők még tőlünk sem fogadják el az értelmes szót. Felkapaszkodottaknak, „királyoknak” tartanak bennünket, s visszautasítanak minden közeledést. Hiába nyújtjuk a kezünket, nem fogadják el. Azt mondják, a kezükbe ..'beszéljünk”, ne a fülükbe, azaz pénzzel segítsünk, ne prédikáljunk. Őszinte leszek, nem tudom mi vár rájuk a következő esztendőkben. Pontosabban, sejtem, de nem kívánok szomorú jóslatokba bocsátkozni. — A megyei cigánytanács legutóbbi ülésén részletesen elemezték a cigánybűnözés megyei adatait. A tanács tagjai sértőnek találták a megkülönböztetést, mármint azt, hogy a statisztika nyilvántartja a cigány és a nem cigány származású elkövetőket. Miért ilyen érzékenyek? — Két okból. Úgy érezzük, a statisztikai adatok nem tükrözik pontosan a helyzetet. Néhány cigány származású bűnöző valóban csak addig van szabadlábon, amíg egy újabb bűncselekmény miatt le nem fogják őket. Tizenöt-húsz enyhébbsúlyosabb bűncselekményt is elkövet. Ez úgy jelenik meg a számokban, mintha tizenöt-húsz cigány került volna szembe a törvényekkel. Tehát ugrásszerűen nőnek az adatok. A másik: ha egy cigány bűnözésre adja a fejét, ne varrják azt a cigányság nyakába. A tettest, ha bebizonyítják vétkességét, szigorúan büntessék meg. A közösség hitele azonban ne szenvedjen csorbát. — Amikor a fenyegető munkanélküliség szóba kerül, minden alkalommal elhangzik, hogy a leginkább veszélyeztetett réteg a tanulatlan segédmunkás, közöttük a cigány munkavállaló. Mennyire látja reálisnak a veszélyeket, s mit ajánlana kiútnak? — Alapvető, hogy valamennyi cigány megértse: ha nem tanul, nincs jövője. Az átképző, szakmát adó tanfolyamokra csak azok jelentkezhetnek, akiknek legalább nyolc általános végzettségük van. Az ismereteket el kell sajátítani, az iskolában sem elégedhetünk meg a kegyelemből kapott kettesekkel. Más út nincs. A felnőtteknek szintén bizonyítványra és ismeretekre van szükségük, egyébként nem állják meg a helyüket az életben. Ezért szorgalmazzuk az iskoláztatást. Ha másként nem megy, a negyven, harminc év körüli cigányokat is a tanulás és a munka regulájába kell szoktatni. A segély, nem lehet perspektíva, a bűnöző életmód pedig csak a börtönbe vezethet. Udvardy József ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Üdítőital-újdonság A Budapesti Szeszipari Vállalat Óbudai Üzeme négy különféle ízű, új Queen üdítőitalcsalád palackozását kezdte meg. A kánikulai napokban a tála, tonik, mangó, kiwi ízesítésű italból naponta 1á ezer tr5 literes palackot töltenek. Újdonság az is, hogy az üdítők átlátszó műanyag palackba kerülnek, amit a gyár a Borsodi Vegyi Kombináttól rátátolt alapanyagból készít. Az új üdítőital és csomagolási technológia az óbudai üzem idén befejeződő rekonstrukciójáról vált lehetővé. (MTI fotó.) Dokumentumfilm-sorozat az I. világháborúról Fejezetek az I. világháborúból címmel 13 részes dokumentumfilm-sorozat indul augusztus végén a televízióban. Az egyik legnagyobb amerikai tévétársaság, a CBS munkatársai által összeállított sorozat korabeli felvételeit Európa és Amerika legelső dokumentaristái, köztük Louis Lumiére operatőr tanítványai készítették. A híradó, a dokumentum- és riportfilm műfaját megteremtő akkori filmesek — az archívumok anyaga is tanúsítja — már technikailag felkészülten bántak az álló és mozgó kamerával, s képeik igen jól komponáltak. A felbecsülhetetlen értékű kordokumentumokká vált kockák felidézik az események politikai hátterét, a lázas előkészületeket, s a véres hadműveleteket. A 26 alfejezetből álló sorozat történelmi tablója betekintést nyújt az Osztrák—Magyar Monarchia békebeli éveibe, a Német Császárság mindennapjaiba, az isonzói csaták harcaiba. A sorozat első adása augusztus 25-én lesz. (MTI) Fölvették az inget, pedig... A minap válaszlevelet kaptunk, melyben egyik írásunkra reflektált a Piért, íme: „Mindig örömmel olvassuk a lapban a szakmánkkal kapcsolatos cikkeket és annak is örülünk, ha tárgyilagos kritikát, vagy netalán dicséretet kapunk. Az 1988. VII. 27-i számban megjelent »Százalékok« című (mészáros) aláírási cikk olvasásához is így kezdtünk hozzá, de a cikk elolvasása ezúttal nem töltött el örömmel bennünket. Nem töltött el azért, mert bár a cikk okfejtése, érvelése logikus, de az ironikus hangvétel szinte lelkiismeret-furdalást ébreszt bennünk. Amiért miért nem, olyan gáláns cég, hogy az ország minden kereskedelmi vállalatánál és szövetkezeténél finanszírozza az engedményes iskolaszezoni vásárt, és ez évben miért mertük venni azt a bátorságot, hogy csak a saját és közös boltjainkban adunk engedményt a tanszerekre. Mindenesetre az a tény, hogy vállalatunk ebben az évben tízmillió forintot ad engedményként a vásárlóknak, ezt a lelkiismereti problémát megszünteti. Ha ehhez hozzávesszük még azt is, hogy a cikkben jelzett ,majdhogy rá nem fizet a Papíripari Vállalat és a Piért az iskolafüzetekre A megállapítást nyugodtan vehetjük úgy is, hogy mindkét vállalat ráfizet, kijelenthetjük. A Piért saját és közös boltjaiban nyújtott engedmény is jelentős áldozati vállalatunk részéről. Azt tudom, hogy ez nem nyugtatja meg a Szülőket, de az árképzés elveinek eldöntése nem vállalati hatáskör. Vállalatunk javasolta, hogy az 1988. I. l.-i forgalmi adómentes, illetve árkiegészítéses iskolaszerek nulla forgalmi adósak legyenek, de a döntés az lett, hogy ezek is a 25 százalékos forgalmi adósávba kerültek. Amennyiben javaslatunknak helyt adtak volna, akkor a közvéleményt fokozottabban irritáló iskolaszerek árai 25 százalékkal alacsonyabbak lettek volna. A törvények és a jogszabályok alkotóinak biztosan megfelelő indokaik vannak arra,miért kellett ezekre a cikkekre is rátenni a forgalmi adót. Mi mégis úgy látjuk, főleg az évközi tapasztalatok alapján, hogy pontosan ezek a cikkek azok, ahol indokolt lenne szociálpolitikai okokból a forgalmi adótól való eltekintés. Erről az oldalról láttuk volna helyesnek megközelíteni ezt a témát, mert vállalatunknak egyik fő feladata az, hogy rentábilisan gazdálkodjon, és ez a mi esetünkben ettől a tízmillió forinttól nagyobb engedmény nyújtását nem teszi lehetővé. Befejezésül még egy gondolat. A cikk írója inti a gyerekeket a beosztásra. Ezt mi nem ironikusan, hanem nagyon komolyan gondoljuk. Nekem — elnézést a személyeskedésért — három iskolás korú gyermekem van. Az iskolaszerek eddigi viszonylag alacsony ára egyáltalán nem ösztönözte őket a velük való takarékosságra, de barátaiknál ugyanezt tapasztaltam. Nekünk felnőtteknek, akik jobban ismerjük a népgazdaság, a vállalatok és a családok gazdasági, anyagi helyzetét, meg kell értetnünk csemetéinkkel, hogy az iskolaszerek vonalán is takarékoskodni kell, mert az élet, amely már eddig is követelte ezt, most még szigorúbban követeli. Üdvözlettel: Tőzsér István kér. ig. h.” ■„ Tulajdonképp csak úgy „natúr” is közölhettük volna Tőzsér Istvánnak, a Piért Kereskedelmi Vállalat Északmagyarországi Kirendeltsége kereskedelmi igazgatóhelyettesének fenti válaszlevelét. Ám több okból is kívánatos két megjegyzést hozzákapcsolni. Elsőül: a szóban forgó „Százalékok” című írásommal egyáltalán nem állt szándékomban a Piértet „bántani”. Hiszen szerepelt benne az is, hogy: „... most már én azon sem csodálkozom, hogy a Piért a gazdálkodási helyzet rosszabbodása miatt... ” Valószínű tehát, félreértették mondandóm lényegét, ezért reflektált a Piért. Másképp mondva: fölvettek egy olyan inget, ami nem az övék. Azért mégis jó, hogy válaszolt a kereskedelmi vállalat igazgatóhelyettese. Mert megerősítette azt, amit én — és sokan mások — tartanak. Idézem: „Mi mégis úgy látjuk, főleg az évközi tapasztalatok alapján, hogy pontosan ezek a cikkek, ahol indokolt lenne szociálpolitikai okokból a forgalmi adótól való eltekintés.” Még ezen túlmenően az áremeléstől — teszem még hozzá. Mészáros István