Észak-Magyarország, 1988. augusztus (44. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-16 / 195. szám

1988. augusztus 16., kedd A bőrfejű hisztéria után a cigányságról A segély nem lehet perspektíva! Beszélgetés Lakatos Lászlóval, a megyei cigánytanács elnökével Lakatosék ötszobás, két fürdőszobás otthona több mint tíz esztendővel ezelőtt készült el Encsen. Gáspá­­rék hatszobás házát jövőre talán már befejezik Szend­­rőládon. Encs és Szendrőlád harminc kilométernyire ta­lálható egymástól — légvo­nalban. Közúton, vasúton ettől jóval nagyobb a távol­ság. A két­­ épületet gondo­latban mégis könnyen egy­más mellé helyezhetjük. Mindkettő jelkép, bizonyí­ték arra, hogy kellő elszánt­sággal, akarattal, kitartással a cigányok kiemelkedhet­nek a születésükkor rájuk mért sorsból. Az emberi életkörülmények megterem­tése számukra évtizedek iszapbirkózásával egyenlő, mert nemcsak a hátrányos helyzettel, az előítéletekkel, hanem saját közösségük visszahúzó ballasztjával is meg kell küzdeniük. Szend­­rőládon jó hónapja, a bőr­fejű hisztéria idején jártam, Lakatos Lászlóhoz, a megyei cigány tanács elnökéhez, az Országos Cigánytanács alel­­nökéhez az elmúlt héten kopogtattam be. Beszélge­tésre kértem, több apropó­ból. Kíváncsi voltam rá, milyennek ítéli meg a Bor­sodban élő cigányok mai esélyeit, mit vár a követke­ző esztendőktől, milyen re­ményeket táplál a népcso­port jövőjét illetően. — A bőrfejű hisztériával a borsodi cigányság orszá­gos figyelmet szerzett ma­gának. A cigányság meg­nyilvánulásai azonban nem­csak együttérzést, hanem ellenérzéseket is keltett a közvéleményben. A legva­dabb híresztelések terjeszté­sének idején a megye több területén jártam. Idővel az a meggyőződés alakult ki bennem, hogy a cigányság ezzel a tömeghisztériává fo­kozott, tulajdonképpen ok­talan félelemmel az erősza­kot próbálja legalizálni, az agresszivitást elfogadható­vá tenni. Később pedig vi­tathatatlan jeleit tapasztal­tam annak, hogy itt tulaj­donképpen a­ cigány és a magyar származású lakos­ság ellentéte ölt konkrét, kimutatható formát. Elgon­dolni is rossz, milyen kö­vetkezményekkel járt vol­na, ha a pánikot nem sike­rül gátak közé szorítani, megfékezni. — Már elültek a híresz­telések, véget ért a félelem időszaka. Véleményem sze­rint is elemezni kell a hisz­tériához vezető okokat. Meg­engedhetetlen az események megismétlődése. A csopor­tokba tömörült és felfegy­verkezett csoportok veszélyt jelentettek a lakóhelyek biztonságára. Hosszú ideig attól tartottam, hogy vétlen, ártatlan emberek áldozatok­ká válnak. A cigánytanács tagjai osztották az álláspon­tomat. Jómagam az elmúlt hetekben többször próbáltam a pánik okára bukkanni. Gyakran órákig gondolkoz­tam, töprengtem, törtem a fejemet, mi vezethetett a példátlan helyzethez. El­mondom következtetéseimet. A cigányság ma az egész országban, de különösen a mi megyénkben, feszült idegállapotban él. Nézik a televíziót, hallgatják a rá­diót, olvassák az újságokat. Sokan tudnak róla, milyen helyzetben van Magyaror­szág, s mire számíthatnak a következő években. A ci­gányság életkörülményei gyorsabban romlanak, mint a többi néprétegé. A bőr­­fejűek bemutatása a kép­ernyőn, a Képes 7 riportja megjelenítette a kézzelfog­ható, valóságos ellenséget. A híresztelések elsősorban a képzetlen, tudatlan em­berek, a hisztériára hajló asszonyok között terjedtek. A pánikot csak erősítette, hogy a nem cigány lakosság egy része, köztük hivatalos emberek tudatosan terjesz­tették a rémhíreket, de tré­fából is gyakran ugratták a cigány származású munka­társaikat, ismerőseiket. En­nek nem örültünk, hiszen a cigánytanácsok mindvégig a hisztéria csillapítására tö­rekedtek, végül is sikerrel. — Említette a cigánytaná­csokat. Kérem, avassa be néhány „titokba" olvasóin­kat. Mikor és hol alakultak meg a cigánytanácsok, mi a szervezetek célja? — Az Országos Cigányta­nács 1985 májusában, tehát már több mint három éve alakult meg. Borsodban az országban elsőként alakult meg a megyei cigánytanács, majd követték azt a városi­ak Encsen, Szerencsen, Óz­­don, s létezik már egy köz­ségi szervezet, mégpedig Izsófalván. A tanácsok a Hazafias Népfront szervei mellett működnek. Felada­tunk és missziónk a cigány­ság érdekeinek intézményes védelme, a felemelkedés, az asszimiláció elősegítése. El­mondhatom, nehéz, sziszi­fuszi munkára adva a fe­jünket, _ a cigányság sorsát önök nyilván jobban meg­ítélhetik, mint a kívülállók. Az eredményes képviselet egyik feltétele, hogy jól is­merjék azt a népréteget, amelynek érdekében szót emelnek. Alapvető például a demográfiai folyamatok, a társadalmi jelenségek mélyreható ismerete. Tud­nak-e pontos adatot a Bor­sodban élő cigányok számá­ról?_ Valóban nehéz a helyt­álló adatok beszerzése, mert a cigányság egy része meg­tagadja származását. Pedig szerintem nem a származás hoz hátrányos helyzetbe va­lakit, hanem életmódja. A nem cigány származású la­kosság éppen azokról álta­lánosít, akik cigány élet­módot élnek, azaz valami­lyen okból kerülik a mun­kát, nem tisztelik a törvé­nyeket, s az utcán, vagy a telepen nem a közösségi szabályoknak megfelelően viselkednek. A közelmúlt­ban megpróbáltuk felmérni, hány cigány származású em­ber él Borsod-Abaúj-Zemp­­lén megyében. Csak megkö­zelítő adattal szolgálhatok. A cigányság létszáma Bor­sodban 75—80 ezer főben határozható meg. Miskolcon körülbelül 20 ezren élnek, de csak 5 ezren tartották ma­gukat közülük cigánynak.­­ A nyolcvanezres lét­szám a nyolcszázezres Bor­sodban azt jelenti, hogy a megye minden tizedik lako­sa már cigány származású. A népesség gyarapodása a demográfiai adatok szerint a cigányság körében jóval nagyobb, mint más népré­tegeknél. Sokan attól tarta­nak, a cigány származásúak száma idővel meghaladja a magyar származásúakét. Sőt,­­már most vannak fal­vak, ahol a cigányság túl­súlyba került. Nem tartja veszélyesnek ezt a folyama­tot? — Szerintem ebben a te­kintetben is alaptalan a fé­lelem. A magyar származá­súak a gyarapodásban szin­tén a feltűnő példákról ál­talánosítanak. Felméréseink szerint a fiatal cigánycsa­ládokban 2,8 az átlagos gyermekszám. Korábban tényleg az öt-hat gyerek volt az általános, de az már a múlté. A cigánycsaládok megértették: ha elfogadható életkörülményeket akarnak teremteni önmaguknak, ak­kor családonként nem szül­hetnek két-három gyereknél többet. Sajnos, az elfogad­ható életkörülményeket ma sokkal nehezebb megterem­teni, mint korábban. — ön már többször emlí­tette, a rossz példákról ál­talánosítunk. Ezzel elismeri, hogy vannak visszataszító, mi több, elrettentő jelensé­gek a cigány lakosság so­raiban? — Tapasztalataim szerint a cigány lakosság körülbelül hetven százaléka elindult az asszimiláció útján, és tisztességes munkával kere­si meg a kenyerét, a munka képezi családjának boldogu­lását. Marad tehát egyhar­­mad. Közülük tíz százalékra tehető az ingadozók aránya. Megpróbálnak felzárkózni, de gyenge akartuk, s a ked­vezőtlen körülmények miatt vissza-visszaesnek. Az ő sor­suk javulásában még re­ménykedhetünk. Gondolom, most megkérdezi, mit te­szünk a többiekért, tehát a leginkább elmaradott húsz százalékért. Nos, miattuk fáj a leginkább a fejem. Ők még tőlünk sem fogad­ják el az értelmes szót. Fel­kapaszkodottaknak, „kirá­lyoknak” tartanak bennün­ket, s visszautasítanak min­den közeledést. Hiába nyújt­juk a kezünket, nem fogad­ják el. Azt mondják, a ke­zükbe ..'beszéljünk”, ne a fü­lükbe, azaz pénzzel segít­sünk, ne prédikáljunk. Őszinte leszek, nem tudom mi vár rájuk a következő esztendőkben. Pontosabban, sejtem, de nem kívánok szomorú jóslatokba bocsát­kozni. — A megyei cigánytanács legutóbbi ülésén részletesen elemezték a cigánybűnözés megyei adatait. A tanács tagjai sértőnek találták a megkülönböztetést, mármint azt, hogy a statisztika nyil­vántartja a cigány és a nem cigány származású el­követőket. Miért ilyen ér­zékenyek? — Két okból. Úgy érez­zük, a statisztikai adatok nem tükrözik pontosan a helyzetet. Néhány cigány származású bűnöző valóban csak addig van szabadlábon, amíg egy újabb bűncselek­mény miatt le nem fogják őket. Tizenöt-húsz enyhébb­­súlyosabb bűncselekményt is elkövet. Ez úgy jelenik meg a számokban, mintha tizenöt-húsz cigány került volna szembe a törvények­kel. Tehát ugrásszerűen nő­nek az adatok. A másik: ha egy cigány bűnözésre adja a fejét, ne varrják azt a cigányság nyakába. A tet­test, ha bebizonyítják vét­kességét, szigorúan büntes­sék meg. A közösség hitele azonban ne szenvedjen csor­bát. — Amikor a fenyegető munkanélküliség szóba ke­rül, minden alkalommal el­hangzik, hogy a leginkább veszélyeztetett réteg a ta­nulatlan segédmunkás, kö­zöttük a cigány munkavál­laló. Mennyire látja reális­nak a veszélyeket, s mit ajánlana kiútnak? — Alapvető, hogy vala­mennyi cigány megértse: ha nem tanul, nincs jövője. Az átképző, szakmát adó tan­folyamokra csak azok je­lentkezhetnek, akiknek leg­alább nyolc általános vég­zettségük van. Az ismerete­ket el kell sajátítani, az is­kolában sem elégedhetünk meg a kegyelemből kapott kettesekkel. Más út nincs. A felnőtteknek szintén bi­zonyítványra és ismeretekre van szükségük, egyébként nem állják meg a helyüket az életben. Ezért szorgal­mazzuk az iskoláztatást. Ha másként nem megy, a negy­ven, harminc év körüli ci­gányokat is a tanulás és a munka regulájába kell szok­tatni. A segély, nem lehet perspektíva, a bűnöző élet­mód pedig csak a börtön­be vezethet. Udvardy József ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Üdítőital-újdonság A Budapesti Szeszipari Vállalat Óbudai Üzeme négy különféle ízű, új Queen üdítőital­­család palackozását kezdte meg. A kánikulai napokban a tála, tonik, mangó, kiwi íze­sítésű italból naponta 1á ezer tr5 literes palackot töltenek. Újdonság az is, hogy az üdítők átlátszó műanyag palackba kerülnek, amit a gyár a Borsodi Vegyi Kombináttól rátátolt alapanyagból készít. Az új üdítőital és csomagolási technológia az óbudai üzem idén befejeződő rekonstrukciójáról vált lehetővé. (MTI fotó.) Dokumentumfilm-sorozat az I. világháborúról Fejezetek az I. világhábo­rúból címmel 13 részes do­kumentumfilm-sorozat indul augusztus végén a televízió­ban. Az egyik legnagyobb ame­rikai tévétársaság, a CBS munkatársai által összeállí­tott sorozat korabeli felvéte­leit Európa és Amerika leg­első dokumentaristái, köztük Louis Lumiére operatőr ta­nítványai készítették. A hír­adó, a dokumentum- és ri­portfilm műfaját megterem­tő akkori filmesek — az ar­chívumok anyaga is tanúsít­ja — már technikailag fel­­készülten bántak az álló és mozgó kamerával, s képeik igen jól komponáltak. A fel­becsülhetetlen értékű kor­dokumentumokká vált koc­kák felidézik az események politikai hátterét, a lázas elő­készületeket, s a véres had­műveleteket. A 26 alfejezet­­ből álló sorozat történelmi tablója betekintést nyújt az Osztrák—Magyar Monarchia békebeli éveibe, a Német Császárság mindennapjaiba, az isonzói csaták harcaiba. A sorozat első adása au­gusztus 25-én lesz. (MTI) Fölvették az inget, pedig... A minap válaszlevelet kaptunk, melyben egyik írásunkra reflektált a Pi­­ért, íme: „Mindig örömmel olvas­suk a lapban a szakmánk­kal kapcsolatos cikkeket és annak is örülünk, ha tárgyi­lagos kritikát, vagy netalán dicséretet kapunk. Az 1988. VII. 27-i számban megje­lent »Százalékok« című (mé­száros) aláírási cikk olvasá­sához is így kezdtünk hoz­zá, de a cikk elolvasása ezúttal nem töltött el öröm­mel bennünket. Nem töltött el azért, mert bár a cikk okfejtése, ér­velése logikus, de az ironi­kus hangvétel szinte lelkiis­­meret-furdalást ébreszt ben­nünk. A­miért miért nem, olyan gáláns cég, hogy az ország minden kereskedel­mi vállalatánál és szövetke­zeténél finanszírozza az en­gedményes iskolaszezoni vá­sárt, és ez évben miért mertük venni azt a bátor­ságot, hogy csak a saját és közös boltjainkban adunk engedményt a tanszerekre. Mindenesetre az a tény, hogy vállalatunk ebben az évben tízmillió forintot ad engedményként a vásárlók­nak, ezt a lelkiismereti prob­lémát megszünteti. Ha eh­hez hozzávesszük még azt is, hogy a cikkben jelzett ,majdhogy rá nem fizet a Papíripari Vállalat és a Pi­ért az iskolafüzetekre A meg­állapítást nyugodtan vehet­jük úgy is, hogy mindkét vállalat ráfizet, kijelenthet­jük. A Piért saját és közös boltjaiban nyújtott enged­mény is jelentős áldozati vállalatunk részéről. Azt tudom, hogy ez nem nyugtatja meg a Szülőket, de az árképzés elveinek el­döntése nem vállalati ha­táskör. Vállalatunk javasol­ta, hogy az 1988. I. l.-i for­galmi adómentes, illetve ár­­kiegészítéses iskolaszerek nulla forgalmi adósak le­gyenek, de a döntés az lett, hogy ezek is a 25 százalé­kos forgalmi adósávba ke­rültek. Amennyiben javasla­tunknak helyt adtak volna, akkor a közvéleményt foko­zottabban irritáló iskola­szerek árai 25 százalékkal alacsonyabbak lettek volna. A törvények és a jogsza­bályok alkotóinak biztosan megfelelő indokaik vannak arra,­­miért kellett ezekre a cikkekre is rátenni a for­­galmi adót. Mi mégis úgy látjuk, főleg az évközi ta­pasztalatok alapján, hogy pontosan ezek a cikkek azok, ahol indokolt lenne szociálpolitikai okokból a forgalmi adótól való elte­­kintés. Erről az oldalról lát­tuk volna helyesnek megkö­zelíteni ezt a témát, mert vállalatunknak egyik fő fel­adata az, hogy rentábilisan gazdálkodjon, és ez a mi esetünkben ettől a tízmillió forinttól nagyobb engedmény nyújtását nem teszi lehetővé. Befejezésül még egy gon­dolat. A cikk írója inti a gyerekeket a beosztásra. Ezt mi nem ironikusan, hanem nagyon komolyan gondoljuk. Nekem — elnézést a szemé­lyeskedésért — három isko­lás korú gyermekem van. Az iskolaszerek eddigi vi­szonylag alacsony ára egy­általán nem ösztönözte őket a velük való takarékosság­ra, de barátaiknál ugyan­ezt tapasztaltam. Nekünk felnőtteknek, akik jobban ismerjük a népgazdaság, a vállalatok és a családok gazdasági, anyagi helyzetét, meg kell értetnünk csemeté­inkkel, hogy az iskolaszerek vonalán is takarékoskodni kell, mert az élet, amely már eddig is követelte ezt, most még szigorúbban kö­veteli. Üdvözlettel: Tőzsér István kér. ig. h.” ■„ Tulajdonképp csak úgy „natúr” is közölhettük volna Tőzsér Istvánnak, a Piért Kereskedelmi Vállalat Észak­magyarországi Kirendeltsége kereskedelmi igazgatóhelyette­sének fenti válaszlevelét. Ám több okból is kívánatos két megjegyzést hozzákapcsolni. Elsőül: a szóban forgó „Százalékok” című írásommal egy­általán nem állt szándékomban a Piértet „bántani”. Hi­szen szerepelt benne az is, hogy: „... most már én azon sem csodálkozom, hogy a Piért a gazdálkodási helyzet ros­­­szabbodása miatt... ” Valószínű tehát, félreértették mon­dandóm lényegét, ezért reflektált a Piért. Másképp mond­va: fölvettek egy olyan inget, ami nem az övék. Azért mégis jó, hogy válaszolt a kereskedelmi vállalat igazgatóhelyettese. Mert megerősítette azt, amit én — és sokan mások — tartanak. Idézem: „Mi mégis úgy látjuk, főleg az évközi tapasztalatok alapján, hogy pontosan ezek a cikkek, ahol indokolt lenne szociálpolitikai okokból a forgalmi adótól való eltekintés.” Még ezen túlmenően az áremeléstől — teszem még hozzá. Mészáros István

Next