Észak-Magyarország, 1998. december (54. évfolyam, 281-305. szám)
1998-12-30 / 304. szám
1998. december 30., szerda HÍRCSOKOR • Advent a kis herceggel. A karácsonyi készülődés jegyében játszóházakat tartottak a dédestapolcsányi általános iskolában. A diákok az órákon is az ünnepkörhöz kapcsolódva tanultak történelmet, irodalmat, énekeket, asztalterítést négy héten át. A hagyományos karácsonyi bál zárta a sorozatot a tanítási szünet első napján, amikor a gyerekek maguk díszítették a termet, készítették az ételt, italt szüleiknek, vendégeiknek, s nagy sikerrel adták elő A kis herceg feldolgozását. • Karácsonyi ajándék Káliénak. Biztonságos, jó pénzügyi évnek néz elébe Szuhakálló a közös gázvagyon sikeres értékesítése révén. Karácsonyi ráadás gyanánt tegnapelőtt derült ki, hogy pályázati pénzt nyert a község a Szabadság út felújítására. A táblajátékos Felsőnyárád (ÉMSZT) Aki nem szeret veszíteni, kétszer is gondolja meg, hogy egy asztalhoz ül-e Nagy Istvánnal. Legalábbis amikor amőba, malomjáték van az asztalon. A felsőnyárádi fiatalember a közelmúltban nyerte meg a Magyar Táblajátékos Társaság (MTTE) által meghirdetett országos táblajáték-bajnokságot. - Nem túl régen ismerem őket - meséli a 25 éves épületgépész-mérnök. - Az őszi BNV-n betévedtem a Gondolkodó ember pavilonba, és kellőképpen bele is feledkeztem, mert nagyon szeretem a logikai játékokat. Jött egy Nagy László nevű úr, akivel beszélgetni kezdtünk és ő azt tanácsolta, menjek el szerdánként az MTTE klubba, ők ugyanis ott szoktak találkozni. Ez nekem nem okoz gondot, ugyanis a debreceni Kossuth Lajos Műszaki Főiskola elvégzése után Budapesten vállaltam állást. A táblajátékokat megrögzötten játszó emberek nagyon sokan vannak, derült ki aztán a Nagy László alapította klubban. Közöttük programozó matekosok is, akik hazavisznek egy-egy állást, hogy otthon számítógépen kielemezzék. De nem végzettség, hanem logikai tehetség kell hozzá, állítja István. Nem félek a versenyektől Az öcsémmel régen sokat malmoztunk, és a főiskolán is sok játékot megismertem. Amikor Barcikán laktunk, unalmas volt ugyanazokkal játszani és mindenkit megverni, de most is sok egyetemistával, főiskolással játszom, főleg amőbát. A társaság azért alakult, hogy a méltatlanul elfeledett táblajátékokat - amelyek híveinek nincs országos szervezete, mint a sakknak vagy a gonak - bárki kedve szerint játszhassa és megfelelő partnereket is találjon ehhez. Legalább 100 népszerű vagy ismeretlen játék létezik, sok kínai eredetű, másokat a televízióból lehet ismerni. Az interneten kéthetenként hirdetik meg játszóházukat, versenyeiket, az alapító Nagy László a szervező, a zsűri, a feladatok összeállítója. István ősz óta már megnyerte a Népszabadság által támogatott országos bajnokságot, van egy többfordulós házibajnokságuk, aminek még nem hirdették ki az eredményét, s ott a „hétpróbások” bajnoksága, amikor bárki indulhat és mindenki mindenkit kihívhat. Nagy István úgy gondolja, nincs miért tartani ezektől a megméretésektől, a tét ugyanis egyszerűen az, hogy ki a jobb. Az oldalt szerkesztette: Szabó Nóra Telefonszáma: (46) 414-022/218 Itthon 5 Öltözet ruhában, iskolatáskával érkeztek „Álltunk a megterített asztalnál és én együtt sírtam szegénykékkel” Szabó Nóra Múcsony (ÉM) - Okszana, Iván, Mitya, Zoltán és a többiek 6-10 évesek. Családi melegségben töltötték a karácsonyt, csak éppen nem a saját szüleikkel, testvéreikkel. Ajándékokat is kaptak, noha ez náluk nem ilyenkor szokás, mégis potyogtak a gyermekkönnyek. A Técső-környéki kisdiákok, akik az árvíz sújtotta kárpátaljai falvakból érkeztek Múcsonyba, olyan otthonokban tölthették a karácsonyt, ahol az ő ukrajnai életkörülményeiket elképzelni is nehezen tudják. A tejleves volt az igazi A mácsonyiak Kaulics Illés, a helyi gazdálkodó és a ruszin kisebbségi önkormányzat elnöke akcióját természetesnek vették. Minthogy az ukrán gyerekek egyetlen öltözet ruhában, iskolatáskával érkeztek, ruhákat, edényeket gyűjtöttek nekik. Volt, aki papucsokat, fogkeféket vásárolt, van televíziójuk, vannak játékaik. A kitakarított, meszelt önkormányzati épületben ugyan hagyományos a fűtés és emeletes tábori ágyak vannak - mindegyiken két-két gyermek alszik -, de ez is paradicsomi ahhoz képest, amiből eljöttek. Maria, a gyerekek egyik tanítónője is saját kislányával érkezett. Gondolkodás nélkül sorolja, mely községekben mennyi lakóház és más épület lett az enyészeté. Egy apró településen a néhány házból mindössze kettő maradt épségben, s a teljes lakosság itt húzza meg magát. A másik felnőtt kísérő, Ildikó is úgy véli, a nyomor egyes helyeken nem szó az állapotokra. Maria szerint nagyon jó dolguk van a 37 gyermekkel Múcsonyban. Naponta tanulnak a házikóban, körülülik a nagy asztalt és az állványos táblát, hiszen november eleje óta nem volt iskolai oktatás. A kazincbarcikai önkormányzat iskolabútorokat és tanszereket bocsátott rendelkezésükre, a szünet után már így tanulhatnak. Addig igyekeznek behozni a lemaradást, a görögkatolikus templomba járnak, játszanak. A gyerekek eleinte bizalmatlanok, később bátran bemutatkoznak, megértik, bár nem gyakorolják az oroszt. Tágra nyílt szemekkel bámulják a rajzfilmcsatornát, vagy játszanak. A reggeli, mondják, vajas kenyér volt, tea mindig van. Náluk otthon a reggeli is főtt étel, ezért szokatlan a hideg ennivaló. Ámbár a tejleves éppen olyan volt, mint az igazi! Csóré Ferenc és felesége, Hajni két kislányuk mellé két ukrán kislányt is befogadott. Ruszinul ugyan csak a férj tud, de a fiatalasszony is megérteti magát, a gyerekek nyelve pedig nemzetközi a játék. - Már a karácsony előtti napokra elhoztuk a két barátnőt - mondja a pótmama. - Az első este szépen megterítettük az asztalt, ünnepi ételek voltak. A lányok megálltak, nézték, és elkezdett potyogni a könnyük. Nem tudtam, mivel vigasztalhatnám őket, hát velük együtt sírtam. Nem tagadom, akkor is elpityeredek, amikor esténként letérdelnek az ágyuk mellé imádkozni. Csóréék tudják, a karácsonyi ünnepi hangulatban is lesz egy kis szomorúság, de nagyon nehéz ez ellen tenni. Azért a szaloncukor-kötözésbe már szívesen beszálltak a vendég kislányok, a nyelvi nehézségek ellenére családias a hangulat. A két barátnő már a Csóré-gyerekek nagyszüleitől is számíthat apró ajándékra, befogadták őket. Hajni szeretné, ha később, iskolaidőben is náluk töltenék a hétvégeket. Szülők ajándékba Kaulics Illésnek vendégei voltak. A beregszászi Kovács Mária intézte a gyerekek kiutaztatását, az odesszai Hlebanova Ludmilla parlamenti képviselő pedig egy ukrán alapítvány kuratóriuma nevében ajándékokat hozott a gyerekeknek. Az ottani egyházi hagyományok szerint újévkor van ajándékozás, akkor kapják meg a csomagokat. Kaulics Illés most azon dolgozik az illetékes konzulátussal, hogy néhány szülő is átjöhessen Kárpátaljáról, legalább a január 6-i pravoszláv karácsonyra. Az lesz csak az igazi ajándék! A gyerekeknek nem muszáj tudniuk, hogy nemrégiben felhívták a kisebbségi elnököt egy csöppnyi településről, többük otthonából, ahol most földcsuszamlásoktól tartanak. December 10-e óta egyes falvak nem kaptak kenyeret... Gyerekek a szálláson Karácsony Múcsonyban Fotó: Antal István Játszva ünnepeltek az óvodások. Hetekkel karácsony előtt készülődtek az ünnepekre az alsószuhai óvodában is. Az intézmény javára sikeres, hagyományteremtő jótékonysági bált rendeztek, amelynek bevételéből az óvodai felszereléseket, játékokat szeretnék gyarapítani, s elképzelésük van egy alapítvány létrehozásáról is. December elején, amikor meglátogattuk őket, már felöltöztetve állt a fenyő az óvodai szobában. Az épület finom melegében a fa alá csücsültek a gyerekek és még azt is elárulták, hogy ki-ki Legora, Barbi-babára, távirányítós autóra vágyik. Fotó: Antal István Öregek öröme Ragály (ÉM) - Öregek öröme, polgármester asszonyunk dicsősége, így jellemezte a ragályi idősestet Perczel Miklósné, aki ugyan még nem töltötte be a 60. életévét, de férje oldalán részt vehetett a rendezvényen. Ragályban 4 éve nem volt öregek találkozója. Az idén a hagyományokat őrző múzeumban kezdődött az idősrandevú, köszöntötték a koros lakosokat a helyi iskolások, majd toros vacsora, cigányzene következett. Ajándékosztás Barcikán Kazincbarcika (ÉM -SZN) Százharmincöt, egyenként 3000 forint értékű ajándékcsomagot osztott ki a város polgármestere december 23-án a rászoruló családoknak. A hagyományoknak megfelelően a Szabadság téri karácsonyi vásári forgatag utolsó napján Király Bálint egy órán keresztül nyújtotta át a levélben kiértesített családtagoknak a tartós élelmiszerből, déli gyümölcsből, édességből álló pakkokat. Az önkormányzat négy karitatív szervezettől kapott javaslatok alapján állította össze a rászoruló családok listáját. Az ajándékot mindössze kilencen nem vették át, ők a Lilla cukrászdában találják meg a csomagot. Szavaltak a költő emlékére Nagybarca (ÉMSZN) A költészet és a zene összefonódott és igen magas színvonalúvá emelte a második ízben megrendezett Kecskési Tollas Tibor megyei nyílt szavalóversenyt. A Nagybarcán született költő születése 78. évfordulóján az idén is szavalóversenyt hirdetett az önkormányzat, s az irodalmár emlékét ápoló alapítvány. A zsűriben helyet foglalt Kádas Mihály, a megyei közgyűlés oktatási bizottságának elnöke, Csáki Imre, a megyei önkormányzat főosztályvezetője, Faragó Péter országgyűlési képviselő, Agócs Sándor költő, az Antológia Kiadó vezetője, Turcsány Péter költő, Tarapcsák Ilona, a Szemere Bertalan Művészeti Középiskola irodalomtanára és Beregszászi Olga színművésznő, aki Varázskor címmel Tollas Tibor megzenésített verseiből irodalmi műsort is hozott ajándékba. A Münchenből érkezett özvegy, Kecskési Mária valamint a Lakitelek Alapítvány és az Antológia Kiadó díjaiért összesen 14-en versengtek. A legjobbak: általános iskolás kategóriában a bánhorváti Máté Zsuzsanna nyert ismét. Második lett Tóth Beáta a kazincbarcikai Kazinczy Kertvárosi Iskolából, harmadik Halász Gergely a kazincbarcikai Dózsa György Úti Iskolából. A középiskolás győztes Molnár Norbert az ózdi József Attila Gimnáziumból, második Balogh Hajnalka, a putnoki Serényi Gimnázium és Szakközépiskola diákja. A zsűri két harmadik díjat ítélt oda Bartus Zoltánnak a barcikai Surányi Endre Középiskolából és Nagy Nándornak a miskolci Szemeréből.