Észak-Magyarország, 1999. június (55. évfolyam, 125-150. szám)
1999-06-30 / 150. szám
1999. június 30., szerda HÍRCSOKOR • Tizedik művésztábor A 10. Gömörszőlősi Alkotótábort július 10-e és 25-e között rendezi a Tompa Mihály Emlékbizottság és a Gömörszőlős Baráti Kör. A nemzetközi művésztábort az idén is Máger Ágnes festőművész vezényli. A képző- és iparművészeten kívül az alkotók a kézművességbe is belekóstolhatnak. • Határ menti barátság. Hagyományteremtő baráti találkozót rendeztek hétfőn Borsodnádasdon. A térség 18 településvezetője és a határ túloldaláról 13 szlovákiai magyar polgármester és közigazgatási szakember vett részt az összejövetelen. Felvetődött: a továbbiakban a határ menti szlovák polgármestereket is bevonnák a közös programokba. • Költözik a hivatal. Egy hónapon belül teljesen befejeződik a hangonyi volt határőr-laktanya átalakítása. A munkálatokra tavaly területfejlesztési támogatást nyert az önkormányzat, amelynek korszerű, európai színvonalú polgármesteri hivatala is helyet kap a komplexumban a helyiségeket jelenleg is bérlő vállalkozások mellett. A gondozó nővérke Putnok (ÉMSZN) A fogyatékosokat gondozó intézetben, ahol Ruszkai Piroska dolgozik, csak nála idősebbeket kell ellátnia, akik a 22 éves lányt „anyukának” szólítják. Pedig Piroska a legfiatalabb talán az egész részlegben... Negyedikes, vagy ötödikes lehetett, amikor tüdőgyulladást kapott és egy hónapot kellett kórházban töltenie. Az ottani élmények hatására eltökélte: ápolónő lesz. Néhány év múlva elvégezte a szakiskolát. - Olyan munkahelyet akartam, ami a családomhoz közel van. Elég volt a kollégiumban - meséli a kedves, szőke lány. A csecsemőotthonba vágytam, ide kerültem. Az első napokban volt, hogy bőgve mentem haza. Most meg olyan mindenki, mintha a családom lenne. Az itteni fogyatékosok általában idősek, de van közöttük néhány fiatal, akik szellemileg nagyon gyengék. Törődni kell velük, gondoskodni róluk, vigyázni rájuk, megvigasztalni őket, mert olykor sírva fakadnak, mint a gyerekek. Erős ragaszkodásuk egy idegennek nagyon terhes lehet, ismeri el Piroska, de ő már megszokta. Szeretem a kórházat - Nekik az a fontos, hogy finomat egyenek, hogy játsszunk velünk - magyarázza. Egészen egyszerű társasjátékokat, kidobót, ilyesmit. Kirándulni viszik őket, most például egy hétre Sátára, de voltak már Budapesten, a Vidámparkban is. Vannak az értelmi fogyatékosok között egészen különleges személyiségek, árulja el Piroska. Nyugalmas, sőt, unalmas? Dehogyis! - titakozik. Ő mégis egy igazi, jól felszerelt kórházba vágyik. Nem elégedetlen, csak szüksége van a komolyabb kihívásra. Elvégez néhány szükséges iskolát, aztán Budapestre készül. Nem gond a vér, a fertőtlenítőszag, sőt, imádja azt a közeget. - Dolgozni akarok, nem ülni egy helyben - szögezi le. Addig is, szabadidejében szórakozik, diszkóba jár. Sok a barátja, ez tehát nem probléma. Tűri a baráti cikizést, amiért a helyi tűzoltólányok közé is belépett. Álmai kórházának egyetlen feltétele van: ugyanolyan remek kollégákkal dolgozhasson, mint Putnokon. Az oldalt szerkesztette: Szabó Nóra Telefonszáma: (46) - 414-022/202 E-mail: nszabo@iscomp.hu ÉSZM-MMYMtOftSZAG# „Ha nem dolgoznék, minek élnék? ” A 70 éves, Alkotói és Bél Mátyás-díjas Nagy Károlyt köszöntötték tisztelői Gömörszőlős (ÉMSZN) A kelemér-gömörszőlősi Tompa Mihály Emlékbizottság (TMEB) 70 éves születésnapján köszöntötte alelnökét. Nagy Károly nyugalmazott ózdi iskolaigazgató-helytörténészt, a hagyományőrzés és az értékmentés elismert szaktekintélyét. Legalább hatvanan voltak a hetvenéves Nagy Károly születésnapi ünnepségén a gömöszőlősi Kisgalériában. Barátok, tisztelők, pályatársak, művészek - a határ túloldaláról is. Sokan levelet, dísztáviratot küldtek. Hosszú asztalon több mint tucat önálló kötete, tanulmányok, szerkesztett alkotások, publikációk. Végighallgatva a TMEB-elnök E. Kovács László köszöntőjét, az elnökhelyettes Molnár Mihály méltatását, a szlovákiai magyar író Mács József övével közös emlékeit, csendesen sírva fakadt és azt kérdezte: „Úristen, ezt mind én csináltam?” Még csillogó szemmel gyűjtötte be az ajándékokat - festményeket, szobrot, plakettet, könyveket, kalamárisos-tollas amforát, s felsorolni is lehetetlen, mi mindent. • Csak visszagondoltam Sárospatakra, az életre való felkészülésre mentegetőzik. - A küzdelmeimre. Amíg mások a parkba jártak, mi Mács Jóskával egymásnak mondtuk fel az anyagot. Éjjel a paplan alatt olvastunk. Ott kaptam a helytörténészi indíttatást, egy professzorom útmutatása alapján kezdtem kutatni, gyűjteni. Ez jutott eszembe. Meg az, hogy akikhez valamilyen módon kötődöm, mindannyian kifejezték tiszteletüket és egy kicsit túlcsordult a boldogságom. □ Nagy betegség után megint nagy munkában van, nemsokára elkészül az Ózd és környéke helytörténeti olvasókönyv, amelyhez pedagógiai módszertant is ajánl. Szabad ilyen keményen dolgoznia? • Ha legyőzzük a testi gyengeséget, a múltunk belefolyik a jelenbe. Lehet, hogy holnap halok meg, lehet, hogy százévesen, de ha nem dolgoznék most is napi 8-10 órát, minek élnék? Erre készültem fiatalon, a megszállottságom a főállásom lett, ráadásul nem pénzért csinálom. Valaki azt mondta egyszer: könnyű nekem, addig fel sem állok az asztaltól, amíg egy könyvet meg nem írtam. Nos, ezt bárki kipróbálhatja. Én sosem fogtam könnyelműen a húrok pengetéséhez, mert ehhez a munkához nem csak „strapabíró fenék” kell. Üres fejjel nem lehet hozzákezdeni még néhány sor megírásához se. Jól vagyok, ahol kell, ott vagyok. Az olvasókönyvben lesz 10 oldal az ózdi ,50 éves évfordulóról is, mert ha én nem írom meg, akkor senki. □ Pedagógusnak, közéleti embernek, vagy helytörténésznek tartja magát? • Ez a három dolog együtt jelenik meg minden munkámban, az egész életemben. Egymásba kapaszkodnak, egymást segítik, így volt az egyetem pedagógia-történelem szakán, szentsimoni pedagógusként, somsályi iskolaigazgatóként. A pedagógiai társaságban, a helytörténeti körben, az emlékbizottságban, a városi múzeumban, a könyveimben. Ahhoz ragaszkodtam, hogy amit megcsináltam, az a diákok hasznára váljon. Egy osztályvezető-felügyelő egyszer azt mondta: túl sokat foglalkozom honismereti munkával. Ugyanez az ember jóval később tőlem kért segítséget egy munkájához. • Végül is mindent tud a szűkebb hazájáról... • Közel sem, csak vezettem a fonalakat és megtaláltam a csomópontokat, kiemeltem, akit ki kellett. Kazinczi Gábort, Almási Balogh Pált, Tollas Tibort is, mert az igazi hazám a Bán-völgy, onnan indultam el. Három éve Ózd díszpolgára vagyok, életem nagyobb része ide kapcsolódik. Amikor megkaptam Lakatos Mihály és a múzeum ajándékát, amelynek a címe A táj, ahol élünk, a kisunokám rögtön mutatta: Látod, nagyapa, itt lakunk. Nagy Károly helytörténésznek (balra) író barátja, Mács József gratulál Fotó: Dulai Lajos Tizenkettedik, mégis jubileumi olvasótábor Ózd (ÉMSZN) Az ózdi Városi Könyvtár hagyományos olvasótábora az idén attól jubileumi, hogy 50 éve lett város a kohásztelepülés. Tavaly az 1848-as szabadságharc évfordulója kapcsán az akkori történelmi események álltak az olvasótábori programok középpontjában. Labanczné Császár Éva, a hétfőn kezdődött, sorrendben már 12. gyermekrendezvény felelőse arról tájékoztatott: két hétig most ismét megelevenedik a történelem, de ez alkalommal elsősorban helytörténeti, honismereti, hagyományőrző témákkal barátkozhatnak a város 4 általános iskolájából jelentkezett diákok, annak kapcsán, hogy 50 éve nyilvánították várossá Ózdot. A szervezők meghívására városi, környékbeli, vagy onnan elszármazott művészek érkeznek, lesz játékos versengés, történelmi kávéház, kézművesnap. Az író-olvasó találkozón Balogh Béni nekézsenyi íróval beszélgethetnek a fiatalok, két napot pedig a hajdani Gömör vármegye, valamint az Észak-Borsodi Karszt vidékének feltérképezésére szánnak az esemény rendezői. A gyerekek azt is tervezik, hogy július 10-én, a zárónapon ők hívnak szülőket, pedagógusokat „vendégségbe”, s kis műsorok keretében mutatják be a felnőtteknek, mi történt, mit tanultak a táborban. Laurum a régi zenéért. Idén már 25 fellépésen van túl az ózdi Erkel Ferenc Zeneiskola Laurum Blokflote Együttese, amely ebben az esztendőben 10 éves jubileumát ünnepli. A 10-22 éves furulyások csapata reneszánsz-barokk muzsikája legutóbb a szerencsi várjátékok nyitányán csendült fel, de adnak templomi hangversenyeket is azon túl, hogy a helyi kulturális programok állandó szereplői. Fotó: Végh Csaba m-hon 6 Péntektől: Suvadás ’99 Arló (ÉM - SZN) Újra egy héten át tart az arlói tóparton a hagyományos Suvadás kézművestábor és folklórtalálkozó. Az idei lesz a kilencedik. Az Arlói Népfőiskolai Egyesület július 2-9. között várja a népi mesterségek - népi művészetek „Mekkájába” a már visszatérő és újonnan érdeklődő résztvevőket az ország minden részéből. A kempingben ez alkalommal szövésre, rézművességre, nemezelésre, gyöngyfűzésre, kosárfonásra, bőrözésre, lószőrfonásra, tűzzománckészítésre oktatják a „profik az amatőröket”, de újításként gyakorta lesz kenyérsütés, és gyógynövénygyűjtő műhely is indul. Azt már mondani sem kell, hogy a néptánc-népdal oktatás mellett hajnalig tartó táncházak szolgálnak „alvás gyanánt”. A táborozókat a Márkus Színház vásári komédiái szórakoztatják, s a zenei házigazdákon a Gajdos és a Csík zenekarokon kívül koncertet ad július 3-án a Gőzerő, világ körüli turnéját megszakítva július 5-én fellép a felvidéki Ghymes, július 7-én pedig a Kabóca zenekar muzsikál. A koncerteket a nem táborlakók esténként 350 forintért élvezhetik. A táborban a térítési díj sátorhellyel 1800 forint naponta, sátorhely nélkül 1000 forint, a napi háromszori étkezés 600 forintba kerül. További információk 8-16 óráig a 48/444-190 telefonszámon kérhetők. A tavalyi Suvadáson Fotó: v. j. Stratégia - a Hangony (ÉM -SZN) - Hulladékszállítási és -elhelyezési problémák, úthálózat-gondok, foglalkoztatás - ezek voltak a főbb témák az Ózd Térségi Önkormányzatok Egyesülete múlt heti összejövetelén. A kistérségbeli településvezetők általános gondja a szemétszállítás és elhelyezés, ugyanakkor az útinfrastruktúra fejlesztése, az országos vérkeringésbe kapcsolódás kérdése is foglalkoztatja őket. Mindkét feladat megoldásra vár, az előbbi azonban elsőbbséget élvez - határoztak a polgármesterek a találkozón -, ezért a közeljövőben stratégiát, pályázati tervet két hulladékról szítenek elő a regionális hulladékkezelésre. Égető a foglalkoztatás és az alulképzettség problémája is, aminek orvoslására több konkrét ötlet felmerült. Az erdőgazdaságok fahulladéka, a feldolgozók forgács-fűrészpor hulladéka, s általában a fanyesedék hasznosítását nyugati mintára energiatermelésre lehetne használni mikrotérségenként. Ez enyhítené a munkanélküliséget is, mint ahogyan az Arlói Népfőiskolai Egyesületnek a Nádasd- és a Hangony-völgy kihasználatlan területeihez kapcsolódó állattenyésztési és gyógynövénygyűjtési programja, amelyre pályázatot nyertek, s amelyet most szeretnének kiterjeszteni a Hegyhátra is.