Eszmélet, 2003 (15. évfolyam, 57-60. szám)

2003 / 57. szám - Hankiss Elemér: Idegen világban? és Lengyel László: A távol közelében

KRAUSZ TAMÁS: A fősodorban... A rendszerkritikai gondolkodás számára nem mellékes az újkapitalista korszak magyarországi öntudata. Főként a liberális mainstream... Az itt recenzálandó művek jó apropót kínálnak ahhoz, és egyúttal kitűnő forrá­sok is, hogy felvessünk néhány olyan kérdést, amelyek a rendszerváltó értelmiség politikai és erkölcsi fiziognómiáját érintik. Mert ne feledjük, Ma­gyarországon egyfajta harc folyik a rendszerváltás értelmezéséért (is). Hankiss Elemér és Lengyel László egymásba fonódó, egymással ké­szített interjúkötetei „korlélektani” szempontból figyelemre méltó alko­tások. A magyar rendszerváltó értelmiség egyfajta önképe rajzolódik ki, koncentráltan válik megragadhatóvá e társadalmi réteg erkölcsi tudata, jobban megértjük cselekedeteinek ideológiai mozgatóit, legitimációs nor­matíváit, önigazoló eszméit. Hankiss és a történelem Természetesen mind Hankiss Elemér, mind Lengyel László, ahogyan illik, csak azt vállalják a rendszerváltásból, ami annak „rossz” oldalaitól elkülöníthető, pontosabban, ami elkülöníthetőnek látszik. De vajon az a jó, amire lépten-nyomon hivatkoznak, izolálható-e attól a sok rossztól, aminek a létezését tulajdonképpen ők sem tagadják, hiszen hogyan is tagadhatnák? Ám nem igazán fordul meg a fejükben, hogy „minden rossz” végső forrása - amit életük döntő teljesítményének tekintenek - a kapitalizmus, a monopolisztikus piacgazdaság bevezetése, amit ők valamely okból szabad piacgazdaságnak neveznek. Bár a szerzők néha elcsodálkoznak azon, hogy Kelet-Európában a kapitalizmus kelet-euró­pai módon működik, más oldalakon viszont mintha az egész problémát az államszocializmus történetének tekintenék, elaltatva így mind intel­lektuális éberségüket, mind lelkiismeretüket. Hankiss Elemér egy helyütt egyenesen úgy fogalmaz­­ a maga kedves, derűs és naiv módján hogy ha 1945-ben Magyarország nem tér le a nyugat-európai útról, ak­kor ma nálunk is egy berendezkedett „normális”, feltehetően multi­kulturális kapitalizmus működne, mint mondjuk Ausztriában vagy Német­országban. Miközben Hankiss Elemér eljátszik ezzel a gondolattal, egy­általán nem jut eszébe, hogy a Horthy-rendszer keresztény-nemzeti kur­zusa is európai volt, s bizony ő, a humanista polgári értelmiségi tudja legjobban, hogy onnan bizony nagyon el kellett fordulni... És vajon kit OLVASOJEL со со

Next