Esztergom és Vidéke, 1879 (1. évfolyam, 1-61. szám)

1879-09-11 / 30. szám

vetni. Timü­nk van rá, hogy egyik helybeli kereskedőről így nyilatkozott. Tudva ezt, figyelmeztetjük a közönséget, hogy a szabadelvű kormány ezen vizsla szemű közegét kellő mértékkel fogadja. Pirulnunk kell, hogy az állam egyes kö­zegéről így kell nyilatkoznunk. Az ily embe­rek elölik a polgárság kebelében az állam pénz­ügyi gazdálkodása iránt meglévő legcsekélyebb bizalmat is. A kormány nem szándékozott a polgárság kebelére ily vérszopó nadályokat elhelyezni ak­kor, midőn az adó­felügyelői intézményt meg­honosította. A kormány tudtával az nem történ­hetik, hogy az itteni adófelügyelő arra leselkedik, hogy túlterhelt polgáraink közül, kik j­á­r­­nak ebéd után kávéházba. D­e na­gyon jó les­z, h­a végre v­a­l­a­h­á r­a m­­é­g­i­s tudomásul vesz ilyes dolgokat. Elmondhatnánk még sok szép dolgokat, árva kormányunk szorgalmas kozákjairól, de legyen elég mára. Csak arra kérjük lapunk olvasóit, hogy ne tartsanak addig a veszélytől, míg az érdekeiket féltő őrszemek ébren figyelnek. Pedig hála az égnek a sok világtalan közt még sok őrszem is van. Bártfay Géza: Az első magy. oszt. ált. tisztviselő (B.Gy.) Az életbiztosítási intézmény korunk egyik legnagyszerűbb, legszebb vívmánya ; napról napra nö­vekedik azok száma, kik belátják annak áldásos hatását, mivel senki, még a leggazdagabb sem bír azon biztosítékkal, hogy élete végéig Fortuna ked­­vezene neki. A biztosító társulatok eddig rendesen úgy ke­letkeztek, hogy több tőkepénzes, illetőleg részvényes összeállt, feladatukká tévén ezen szükségletnek pénzük által eleget tenni. A részvényesek a válalkozók, a publicum a vevő, a társulat benső szervezésére a publicum, mely leginkább érdekelve van, semmi be­folyással nem bír; ez a részvényesek dolga; a rész­vényesek hasznot húznak a közönség pénzéből. Egész ellenkező viszony áll e tekintetben az I. általános tisztviselő egyletnél: itt a tagok, kik az egylet jótéteményeit­ élvezik, egyszersmind birtokosai az egyletnek, maguk kezelik azt minden tekintetben s maguk részesülnek a tiszta haszonban; az egylet vezetői nem húznak nagy évi díjakat, mint más részvénytársaságoknál, hanem a hivatalok mind tisz­teletbeliek. Ennélfogva ezen egylet az élet és jára­­dékbiztositási osztályt illetőleg, más hasonló biztosí­tási társulatok ellenében következő előnyöket nyújt : a) a befizetendő praemiumok 10 °­ C-al kisseb­­bek mint minden más biztosító társulatnál. b) az egylet kisebb összegekre, 100 írttól kezdve is, elfogad biztosításokat és a praemiumok havi részletekben is fizethetők, mi egy társulatnál sem áll fenn. c) az egylet az esedékes fizetéseket pontosan minden levonás nélkül fizeti, sőt még az esetleg há­borúban elhulltak visszamaradottjainak is kifizeti a biztosított összeget. d) végre az évenkint fennmaradt felesleges ös­­szegek az általános pénzalaphoz csatoltatnak, mely­nek kamataiból az egylet szegény tagjai segélyez­tetek. ~ « Néhány példával fogom mustrálni az előnyöket: igy pl. egy tanító, ki 35 éves, ha naponkint 10 krt. illetőleg havonkint 3 frtot megtakarít, bármikor be­következendő halála esetén családjának 1500­ frtot biztosít; ha 25 éves e tanító, 2100 frtot, ha S0 éves 1800 frtot; a 40 éves 1300 frtot. Hasonlókép lehet kis havi részletek lefizetése. Vajha az illetékes intéző körök mielőbb létre­­hoznák a rég tervezgetett „Szegények házát,“ mely­nek alaptőkéjéhez, tudomásom szerint a nagymélt. főkáptalan egyik igen tekintélyes tagja már­is szép summát helyezett el egy budapesti közintézet pénz­tárában. Akár magam is hozzá­járulnék tehetségemhez képest, szívesen az ily Szegények­ h­áza fentartásához és velem együtt akárhány polgártársam is mindig. Mert ott először a segélyre valóban rászorult, önhibájukon kívül szegény sorsra jutott egyének tisz­tességes helyzetbe jutnának: hol erejükhöz és tehet­ségükhöz mért munkálkodásban, teszem azt: tollfosz­­tás, szalmafonás, kertművelésben lelnének hasznos szórakozást, míg a sehonnai kapakaszakerülőket irgalom nélkül ki lehetne tiltani a város területéről. Másodszor pedig meglennénk óva a jelzett abszur­dumok hatásától nemcsak, hanem bizonyára a betö­rések vagy tolvajlások száma is keresbednék, mé­hek viscenirozására meg vagyok győződve, hogy ez utóbbi gazok szolgáltatják a legnagyobb contingenst. Hanem hát nagyon magasan esik ám az ég fölöttünk! — még azt a nem tudom én hány millió mértföldet e jámbor óhajtás hangja eléri és a leg­fon­sobb „helyben hagyás“ viszont megérkezik rá — addig sok víz lefolyik a Dunán, és sok krajczár úszik el vagy hiába a koldus miatyánkok révén. — — Ne vegye tőlem senki panaszképen. által bizonyos évi járadékot biztosítani, melyet vagy az illető biztosító halála esetén, vagy bizonyos évek múlva, pl. 50 éves korától húzhat. 2) ujonan született gyermekünknek bizonyos tő­két biztosíthatunk, melyet az bizonyos korban meg­kap, vagy kiházasítás, vagy tanulmányokra stb. igy 3 frt. havi befizetéssel 1300 frtot kaphat a gyermek ha a 20-ik évét eléri, ilyenkor 20 évig befizetendő a 3 frtos havi részletek, — de megeshetik, hogy a gyermek atyja időközben elhal, ebből nem az követ­kezik, hogy a gyermek nem kap többé semmit, ha­nem ha bármikor bekövetkezik az atya halála, azért a gyermek 20 éves korában mégis kap 1070 frt. ha megfordítva időközben a gyermek halna meg, a a befizető visszakapja pénzét. A­mi a takarék és előleg osztályt illeti, ott a a tagok igen olcsó kamatokra 6—8% pénzt kaphat­nak kölcsön, és ugyanott pénzüket biztosan elhelyez­hetik 4—6%-ra. ■— Ezen osztálynak azon előnye hogy a tagok kedvező feltételek alatt, gyorsan és minden jótállás nélkül kapnak kölcsönt, melyet havi részletekben is vissza­fizethetnek, s így óva vannak az uzsorásoktól. Végtére a betegsegélyző osztálynál a tagok megbetegedésük esetére havi segélypénzeket kapnak. Megjegyezzük végre, hogy minden tag tetszése sze­­­­rint e három fönemlített osztály bármelyikében vehet részt. Az egylet tagja lehet minden nyilvános vagy magán tisztviselő, sőt egyátalán azok, kik szellemi munkájuk után élnek. Az egylet működés kiterjed az egész osztrák magyar birodalomra. — Ügyeit elin­tézi a közgyűlés, az igazgató tanács, a felügyelő bizottság Bécsben, az egylet helyi fiók bizottságok. Az egylet működése 1877-ig röviden a kö­vetkező : Az egylet tagjainak száma 56,700. Az egylet vagyona meghaladja a 3 milliót, van­­ 4 háza, az egyleti ház Bécsben, továbbá egy ház Bécs mellett a tagok özvegyei és árvái számára, ugyanily ház Budapesten, a „Rudolfshofp-nak neve­zett ház Marienbadban. — Az egylet fenállása óta tagjainak majdnem 5 milliót fizetett ki biztosított összegek és segély­díjakban. Ha figyelembe vesszük, hogy ezen egylet min­den tőke nélkül lépett életbe, s már 14 évi fenál­­lás után oly eredményeket mutat fel, melyhez ha­sonlót nem képes más ily intézet felmutatni, ez legjobb bizonyítéka annak, hogy megfelel a tagok igényeinek, azok mindenféle szükségleteinek, ennél­fogva a tisztviselők saját érdekében fekszik azt pár­tolni.­­ Ez az, amit lehető legrövidebben ez egyletről mondhatunk, de még sokat lehetne arról s annak jótéteményeiről beszélni, de túlm­enünk a czikk kere­tén.) Távol van tőlünk ezzel az egylet számára pro­pagandát készíteni, csak­is a benső meggyőződés az egylet előnyéről vezet engem arra, hogy vidékünk tisztviselőinek saját javuk előmozdítására a legme­legebben ajánljam. A tűzoltók vigalmáról. — Szept. 7-én. — Szeretnék egy vezérczikket írni arról, hogy mennyit köszönhet a humanizmus a tűzoltó egyesü­letnek : szeretném belevenni azt is, hogy mennyire méltó a tűzoltók egyesülete közönségünk legmelegebb rokonszenvére. Azonban nem akarok a vezérczikk kenyerébe vágni, mert azt nem éh sütöm s nem aka­rok pleonasmusokba esni, mert megróna a közönség. Csak annyit mondok, még pedig egyenes őszin­teséggel, hogy a mi tűzoltó egyesületünk, mely néhány kevés év alatt annyi sok válságon vajúdott keresztül, olyan életrevaló egyesület, a­melynél szükségesebb, humánusabb és összetartó ®­ kicsiny városunkban aligha van több. Derék tűzoltóinknak nem csak akkor jut ki a kötelességből, mikor megkondulnak a vészharangok. *) Bővebb értesítést ez ügyben Bártfay Géza úr ad, hanem akkor is, midőn a társadalom megélénkíté­­séről van a szó. Aj átalakulás után, minap nyílt akalma először a társadalom megélénkítésére. Ne keressük díszes előkelőségünk, hogy melyik egyesület, vagy milyen „kör“ kompetens a társadalom megélénkítésére. Sze­rintünk minden tisztességes egyesület s minden tisz­tességes ember. Mert ez a bibés kérdés zavarja meg leginkább társadalmunk harmóniáját. Bizonyos körök mindenütt vannak, de bizonyos alkalommal nem szabad lenniük. Mikor a közérdek, a tudomány vagy művészet kérdései merülnek föl, akkor csak közönségnek szabad lenni, mert ha oppo­náló körök vannak, akkor csak selejtes eredmények, kedveszegett közharczosok és szegénységi bizonyítvá­nyok vannak. Nem tagadjuk, hogy a társadalomban is meg­van a megkülönböztető rangfokozat, csakhogy a köz­életbeli rangot még­se szabad egészen átvinni a tár­sadalomba, különben mindig megleszen a gőg, a visszavonás, az elkeseredés, a pangás és a kudarcz. Bocsánat­oh nyájas olvasó, de nem kínállak több vezérczikki labdac­csal. Hanem általtérek a szep­tember hetediki tűzoltók vigalmára. A borcsarnok kedves helyiségében folyt le, a­hol az emelet öt ablakán piros transparentes jeligék fogadták a publikumot. A vendégfogadó mottók ezek voltak: Egyesült erő a veszélyben! Isten segítségével fentartott baráti egyetértés! Jóbarátság, összetartás, legyen áldó fegyverünk! Önfeláldozás a felebaráti szeretedért! Isten dicsőségére, felebarátunk védelmére! Ezek a mottók nemcsak ragyogó pirasisok, hanem tűzoltóink egyesületének vezérelvei. Azért írtuk fel valamennyit. Meg is fogják tartani valamennyit! Az öt ablakos emeleti helyiségek, a tetős nyári terem s a kert helyiségei megteltek a közönséggel. Gyönyörűen volt világítva a kert s a nyári terem. Magát a vigalmat fölségesen sikerült tűzi és vizijáték előzte meg, melynek dicsérgetésére a közön­ség szótára kicsi is volt. Azután megeredtek a tánczok s egyenruhás tűzoltóink nagy tüzet csináltak. Csakhogy azután jó is volt hogy el nem oltották. Szünóráig egyforma tűzzel járta apraja, nagyja, egyenruhása, czibile. Szünóra alkalmával azután társaságokra oszlott a közönség. Egy ilyen társaságba kerültünk vagy buszán. Természetesen megindultak a toasztok is. Nem említünk neveket. Csak azt mondjuk, hogy poharat emeltek a nőkért, poharat az egyesületért, poharat annak derék parancsnokáért és poharat az asztal fejéért, az iparbank és borászati egyesület nagy érdemű megalapítójáért. Azután hoztak egy koszorút s a tűzoltók nevé­ben átnyújtották Reviczky Győzőnek, az egyesület parancsnokának. Valóban megható rokonszenv és meleg szeretet koszorúja volt. Ha minden egyesületnek kölcsönös becsülés és összetartás az alapja, úgy tűzoltóink biztos alapon egyesültek. Szünóra után újra vidáman folyt a vigalom. És csak reggeli öt órakor némult el a Pali hegedűje. Volt sok szép lány, volt sok jó tánczos, volt tisztes­séges jókedv, volt szép közönség s mikor eltávoztunk voltak szép emlékek is. A kezdeményezés erkölcsi sikere tehát valóban lélekemelő. Derék tűzoltóink megérdemlik, hogy a közönség minden rétegében elismerésre és támogatás­ra érdemesülj­enek. Van egy furcsa ember Esztergomban, a­ki mindig kinyomatja, hogy „bajaink orvoslására komo­lyan tanulmányozza társadalmunkat.“ Csak tanulmá­nyozza. Hanem ne a lugasban s ne czilinderek tár­saságában. Mert akkor sohase fogja megtanulni, hogy igenis meg van nálunk a minden jóra, szépre és igazra alkalmas társadalom, csakhogy „bizonyos körökkel,“ a­melyek csak „bizonyos körökkel“ olvadnak össze. A mi „komoly tanulmányozásunknak“ legalább ez a végeredménye. Már pedig mi nem járunk lugasokba s a czilindert nem a fejünkben, hanem a fejünkön viseljük. ________________________ Legmulatságosabbak még a koldus osztály arisztokratái: az „Arme Reisenderek“ — és művészei a verkli, hárfa, duda, pikkoly, harmónika, hombárd, klarinét és fagót félreismert lángeszű kezelői. Csak­hogy az elsőknél mind nagyobb hanyatlás tapasztal­ható, mert a czéhek elmúltával, az ipar fejlesztésé­nek és előrehaladásának elég kárára nem létezik többé a vándorlási kényszer a mesterlegénység közt s csak egy egy megrögzött professionali „Fecht­bruder“ dú­­dolgatja magában: Lumpáczius Vagabundus nótáit, melyekből a morál németül van: Mit dem Hut in der Hand Kommt man durch ganzem Land. Átalában a magyar nem szeret koldulni. Ezt mostanában nem rég kiemelte maga a király is, t. i. midőn a szegedi katastrópha alkalmával a legnagyobb nyomor közepett sem csengett feléje kolduló kéz. S ha már épen valamely mellékkörülmény foly­tán mégis ráfanyalodott e keserű kenyérre, nincs meg benne ama szemérmetlen tolakodás, mely más­­faj­u kollegáit oly kiállhatatlanul jellemzi­. S lám e nemzeti önérzetre mégis büszkék le­hetünk ! A koldus állapot illustráczióján keresztül ön­­kénytelen eszembe jut amaz érdekes jelenet, mely a hét folyamában, itt közelében létező kocsigyáros há­­za tetején játszódott le! S nehogy valami sentimentális olvasó mindjárt holmi szerelmes idillre következtessen, a szavak után sietek megmagyarázni, mikép e kérdéses dolog érde­kessége csak oda lyukad ki, hogy a tűzoltó testület felrostümözött tagjai iránt milyen kisvárosias szellem és erélyessége ellen mily sértő modor tapasztalható majd minden tűzesetnél. Itt az egyik szekerezés tűzoltó teljes köteles­ség érzetében sietett fel a létrán s onnét a füstölgő s víztől sikamlós háztetőn kapaszkodó léket vert lába számára — Le onnét! — Nem kell bontani!! — Ha le nem megy, lerúgom !! ! — orditá rá — természe­tesen az elmaradhatlan epithetonok kíséretében — tele torokkal egy a padlás ablakon lovagló kender­­kócz ruhás atyafi magas helyzetének méltó öntuda­tában ! Már bocsánat, ki és mi, itt a lerúgni való ! De vigasztalódjunk, nincs rózsa tövis nélkül. S ha nagyon tisztelt tűzoltóink mindezek daczára kedv­vel, hivatás­érzettel, s valóban érdek nélkül való önfel­áldozással működnek a közjólét fentartására, jutal­mazza őket saját édes öntudatukban az ég áldása és ezen kívül a hálás elismerés még szerény soraim­ban is. K. y. J—s. A szépirodalmi rovat vezetője: Körösy László.

Next