Esztergom és Vidéke, 1882 (4. évfolyam, 1-104. szám)
1882-12-03 / 97. szám
EGJELENIK HETENKINT KÉTSZERI VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁR: egész. évré..........................................................h Irt fél évre...........................................................1 . negyedév ip...........................................................1 „ ;>. Egyek számára 7 kr. kr. Városi s megyei érdekeink közlönye. SZERKESZTŐSÉG: j’FALZ HAZ ELSŐ EMELET lap részét illető közlemények küldendők. KIAD UHIVATAL : pSZÉCHENYI-TERV 35., hová a hivatalos s a magán hirdetések, a nyilttélbe szánt közlemények, előfizetési pénzek és reclamálások intézendők. HIVATALOS HIRDETÉSEK :l A MAGÁNHIRDETÉSEK hová 1 szótól ion szóig — fit 75 kr. ] 00—200-ig . 1 „ 50 „ 200—300-ig . 2 „ 25 „ Bélyegdíj 30 kr. megállapodás szerint lehető legjHiányosabban közöltetnek. NYÍLTTÉR sora 20 kr. HIRDETÉSEK. . Az ó-buda-uj-FZőnyi vasút. Köztudomású dolog, hogy a tz vv. sággyűlés az budapest-ujszőnyi-vasútvonalat Bicske és Tatán át. elfogadta és a torbágy-esztergomi szárnyvonalat egészen elejtette. Nem akarom ezúttal ezen elhatározást megbírálni, mert vannak dolgok, melyek minden kritikán alul állnak, csak azt akarom constatálni, hogy Hieronymi államtitkár fenyegetése az esztergomi küldöttség ellen nem puszta gorombaság, hanem valódi mafitia volt. Én azon, hogy a szárnyvonal elejtetett, legkevésbé sem aggódom, sőt inkább nagyon is örülök hogy elesthetett, mert valódi pasquille lett volna Esztergomot egy 8 milfldnyi szárnyvonallal összekötni Budapesttel, holott, az egyenes út alig 5 mértföld, mely szárnyvonal azon kellemetlenséget vonta volna maga után, hogy az utazó az összekapcsoló állomáson Torbágyon 1 — 2 óráig várhatta volna a Budapest-Bécs és bécsbudapesti vonalakat. Mondom, hogy ezen elhatározáson nagyon is örülök, mert a kormány egyszersmind kinyilatkoztatta, hogy most már nincsen kifogása az ellen, hogy ha [ magántársulat alakul, mely az ó-budai uj-szőnyi vonalat, mint vicinál vonalat , az állam megterheltetése nélkül építi. Hogy ilyen társulat a legrövidebb idő alatt alakulni fog, meg vagyok gyötződve, mert hiszen, tudtommal már 3—4 vállalkozó ezen vonalat felmérette, még pedig azon szándékkal, hogy [ minden állami segítség nélkül kiépíttesse. Eddig csak azon akadály létezett, hogy a kormány nem akarta ezen vonalat engedélyezni, de minthogy most már kinyilatkoztatta, hogy többé nem gátolja ezen vonalat, mint vicinális vonalat kiépíteni, úgy kétséget sem szenved, hogy ilyen társulat nemsokára meg fog alakulni, mert már számtalanszor ki volt számítva, hogy ezen vonal minden állami segítség nélkül életképes, sőt nagyobb dividenciát fog hozni, mint akármely más vasút Magyarországban, mert csak a kőszénnek szállítása által is minden kiadás fedezve lesz, a többi szállítmány pedig mint nyereség tekintendő. lesz Nem kell a mostani kőszén termetekinteni, hanem azt, hogy ha vasút létezik, nem csak a mostani bányák fognak két-háromszor annyi kőszenet kiaknázni, hanem temérdek új bánya fog nyittatni. Csak a budapesti iparosok látszanak nagyon szerelmeseknek lenni azon szerencsénkre elejtett szárnyvonalba, mert még a 12-ik órában benyújtottak egy kérvényt a kormányhoz, hogy ne ejtsék el a szárnyvonalat, mert ez a budapesti iparosok, illetőleg gyárosoknak előnyösebb volna, mint az egyenes vonal Ó-Budáról Újszőnyig és azt hozták elő indokul, hogy a szárnyvonalon a kőszenet minden átrakodás nélkül budapesti állami vaspálya állomásra lehet hozni, holott, ha a vasút Ó-Budáról indul, a kőszenet csakis az óbudai állomástól lehetne továbbítani. Ez úgy tűnik fel előttem, mintha a pesti gyárosok azt hinnék, hogy a kőszenet az állami vasúttal ingyen lehetne a városba, illetőleg a gyárakba hozni. Szerencsénkre a kormány még ezen kérvényt is elejtette és úgy most már semmi akadály, hogy alakuljon egy társulat, mely az ó-buda-új szőnyi vonalat, mint vicinális vonalat kiépítse. Bátorkodom ezúttal a budapesti iparosok benyújtott kérvényére reflektálva, számokkal bebizonyítani, hogy az egyenes ó-buda uj-szőnyi vonal a pesti gyúróoknak nem káros, de a budai gyár(soknak és hiszem, hogy ott is vannak nevezetes gyárak, sőt még keletkezni is fognak, ha az ó-budai-ujszőnyi út ki lesz építve, — határozottan előnyösebb, hogy ha a kőszenet Ó-Budáról lehet nyerni, mint hogy azt a budapesti állami vasútról hozni kénytelenek volnának. A távolság a budapesti állami vasúti pályaudvartól az elejtett szárnyvonalon Tokodtól Doroghra tesz 8 mértföldet, a tervezett óbudai állomástól Tokodtól Dorogh 5 ménföld. Azt állítják a budapesti iparosok a kormányhoz benyújtott kérvényben, hogy az elejtett szárnyvonalon egy nagyon teher kőszenet 12 fi ijával Tokod-Doroghról a budapesti vaspályaudvarra szállítani lehet. Én ezen állítást elfogadom, mert a budapesti iparosok bizonyosan jól ismerik vasúti tarifákat ; csak azt akarom megjegyezni, hogy ezen a vonalon a budapesti összekapcsoló vasút (Anbindungsbahn) is létezik, melyen bizonyosan drágább tarifák vannak, mint egy közönséges vasúton. De azt csak mellékesen említem, mert csak a vicinális vonalnak előnyére szolgál. Ha tehát ezen 8 mértföldnyi vasúton, amelyen egy részen drágább tarifa létezik, mint a közönséges vasúton, egy nagyon teher kőszenet 12 frtért lehet szállítani, úgy ezen egyenes, 5 mértföld hosszú pályán, egy nagyon teher kőszenet okvetlenül 7.50 kiért lehet szállítani, ha nem is olcsóbban, de csak maradjunk a 7.50 kínál. A budapesti gyáraknál főkép az úgynevezett „malom város“-t (Mühlenviertl) kell számításba venni, mert ott van a gyárak zöme, a többi gyár csak úgy szórványosan fordul elő. Tehát a távolság a budapesti állami vaspálya udvartól a malomvárosig megtesz körülbelül 1500 ölet, a tervezett óbudai vaspálya udvartól oda körülbelül 3000 öl, tehát még egyszer annyi. Feltéve tehát, hogy egy nagyon teher kőszén szállítás a mi vaspályaudvartól a budapesti államalom városba Gartba kerülne, úgy az óbudai pályaudvartól a malom városba, nem fog még egyszer annyiba kerülni, mert ilyen rövid tengelyen való szállításoknál a fuvarbérnél inkább a felrakodást kell számítani, ha egy kocsi egyszer fel van rakva, akkor már nem tesz nagy különbséget akár 1500, akár 300 ölnyire kell azt szállítani, tehát a fuvarbért az óbudai vaspályától a malomvárosba legfeljebb 9 írtra lehet számítani, — aránylag a túlsó 6 írthoz. Hozzájárul még a margitszigeti hídvám, mely körülbelül 1 és fél frtra rúghat, tehát a számítás a következő volna : Egy vagyon teher kőszén az esztergomi kőszénbányákból a szárnyvonalon a budapesti állami vaspálya udvarra beszállítva 12 frt., fuvarból a városba 6 frt., összesen 18 frt.malom Egy nagyon teher kőszén az esztergomi bányákból az egyenes vonalon Ó-Budára szállítva 7,50 kr, fuvarbér a malom városba. 9 frt., hidvám 1,50 kr. l kz „Esztergom és Vidéke“ tárcsája Azt beszélik. Azt beszélik büszke lélek, Hogy szeretnél nagyon látni, Szép igen szép, hanem kérlek, Ne légy oly nagyon kiváncsi, Ha meglátnál, talán fájna, Még könnyeid peregnének, S a sok sirás megtalálna Ártani a szépségednek, Hogy ha engem, Hogy ha engem eltemetnek, S nem lesz a ki kísérjen, S nem lesz a ki tiszta szívből Csak egy könnyet ejtsen értem. Ne bántson ez, ők nem tudják ki aluszik ott a porban. . . Én sem tudtam, hogy könnyeim Méltatlanra pazaroltam. — LÉVAI SÁNDOR. Ella. (Napló töredék.) Epen olyan szép volt mint maga. Mikor mosolygott, mikor komoly szemekkel nézett reám, mikor haragudott, akkor hacsak magát láttam volna. Mikor még kislány volt, a ki nem festett rózsabimbó szerénységével és zárkózottságával, olyan elragadóan tudott mosolyogni és csevegni, akár csak a gerlicze s én akkor megszerettem. Nem tudom már a napot,csak azt tudom hogy azóta minden gondolatom az övé volt. Soha sem mondtam meg neki, hogy szeretem s hogy boldogságomat az ő szivében keresem. Talán mégsem is értette volna s talán olyan jó izűen elkaczag rajta, akárha csak a vén franczia kisasszonyt látta volna furcsa főkötőjével, vuklis hajával s piros kis orrával. A bimbóból virág lett. Többet foglalkozott már gondolatokkal, mint sejtelmekkel s gyakrabban eltűnődött maga magán abban a nagy tükörben, mely kis szobájában állott. Vágyaiból érzések fakadtak, a bimbó kinyílt s a kurta szoknyás leánykából nagy lány lett. Honnan tanulja meg a fülemile a hyramisokat, honnan veszi a virág illatát? Honnan tanult meg a kis Ella szeretni s honnan vette a varázst? ruha.Megjött az magától, akárcsak a bosszú De a bosszú ruhával bosszú vágyak is, a nagy lánysággal a nagy álmok is. Egyszer a redoutba vitték. Legelőször lépett a báli terembe s olyan kedves elfogadás festette meg arczát, akárcsak az első áldozóét. Pedig nem gyónt meg soha senkinek, hanem csak tündökölni, ragyogni szeretett volna Szabad akart lenni, mint a gondolat, hogy mindenkire szétáraszthassa fényét. A hódítás mámorát kereste. Akkor úgy éreztem, hogy el fogom veszteni a kis Ellát, mielőtt még megtaláltam volna szerelmét. És amilyen elviselhetetlennek látszott a gondolat, annyira megmegvalósult. Jöttek illatos gavallérok, akik nem tudnak mást, csak édesen áltatni, kedvesen ámitatni. Jöttek mézes ajkú sehonnaiak, akik még sohase szerettek, sohase féltettek, sohase vesztettek. Akik csak átugrálják az életet s azért nem tesznek semmit, mert olyan bolondok is vannak, akik dolgoznak. Kora És a kis Ellának olyan jól esett, misalonhősök körülvették, tömjénezték s áltatták. Azt hitte, hogy már most övé a világ. Akkor megfogadtam, hogy nem szorítom meg többé az ő kis hideg kezét s nem nézek többé azokba a szép szemekbe, melyek már másra se valók, mint csak hitegetni, csalogatni. Nem is mentem többet hozzájuk. Úgy gondoltam, hogy majd csak vége lesz mindennek, szép lassacskán majd csak szivembe temetem halottamat s azután, ha kibírom, nem fogok többet soha senkit se szeretni. De nagyon nehezen ment. Tulságok közt kerestem fedést, tobzódás közt enyhülést s kerestem mást is, amit magának meg se merek vallani. Hát nem bírtam elfelejteni, nem bírtam meggyűlölni, mert olyan határtalanul szerettem. Pedig talán soha se gondolt felém. Sohase törődött sorsommal. Sohase támadt föl szivében az a gondolat, hogy megszomoritotta mindörökre az én életemet . Azóta ott találkozom vele, ahol kerülöm s ott vagyok legboldogabb ahol legnyomorultabbnak érzem magamat, mikor mellette vagyok. Hát ne nézzen rám olyan szanakozóan. Lássa mi már így szeretünk. Mert ha úgy szeretnénk, mint a kis Ella és az ő másai, akkor nem is lenne miért megkeserülni azt, hogy boldogságot mertünk keresni. Épen olyan szép volt, mint maga. Mikor mosolygott, mikor komoly szemekkel nézett reám, mikor haragudott, ha csak magát láttam volna. De ne tanulja meg azt tőle sohasem, amit a mai lányok oly könnyen megtanulnak. Ne tanuljon meg sohase játszani a szerelemmel, mert abban a szívtelen játékban gyakran nem az lesz a vesztes, aki veszít, hanem aki játszik. A maga boldogságát is eljátszhatja. Majd ha magát is visszahozza kismamája a reboutból, akkor meglátogatom , hogy mit tanult meg a nagyvilági nők iskolájában, ahol mosolyogva tapossák össze mindazt, mi a kunyhók boldogsága, a virágok illata, a dalok tartalma s az élet költészete — a szerelmet. — AUCUN.