Esztergom és Vidéke, 1882 (4. évfolyam, 1-104. szám)

1882-12-03 / 97. szám

EGJELENIK HETENKINT KÉTSZERI VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁR: egész. évré..........................................................h­ Irt fél évre...........................................................1 . negy­ed­év ip...........................................................1 „ ;>. Egye­k szám­ára 7 kr. kr. Városi s megyei érdekeink közlönye. SZERKESZTŐSÉG: j­’FALZ HAZ ELSŐ EMELET lap részét illető közlemények küldendők. K­I­A­D U­H­I­V­A­T­A­L : pS­ZÉCHENYI-TER­V 35., hová a hivatalos s a magán hirdetések, a nyilttélbe szánt köz­lemények, előfizetési pénzek és reclamálások intézendők. HIVATALOS HIRDETÉSEK :l A MA­GÁNHIRDETÉSEK hová 1 szótól ion szóig — fit 75 kr. ] 00—200-ig . 1 „ 50 „ 200—300-ig . 2 „ 25 „ Bélyegdíj 30 kr. megállapodás szerint lehető legjHiányosabban közölt­etnek. NYÍLTTÉR sora 20 k­r. HIRDETÉSEK. . Az ó-buda-uj-FZőnyi vasút. Köztudomású dolog, hogy a tz vv­­. s­ággyű­lés az bud­a­pest-ujszőny­i-vasút­vo­nalat Bicske és Tatán át. elfogadta és a to­rbágy-esztergomi szárnyvonalat egé­szen elejtette. Nem akarom ez­úttal ezen elh­atá­rozást megbírálni, mert vannak dolgok, melyek minden kritikán alul állnak, csak azt akarom constatálni, hogy Hie­­ronymi államtitkár fenyegetése az esz­tergomi kü­ldöttség ellen nem puszta gorombaság, hanem valódi mafitia volt. Én azon, hogy a szárnyvonal elej­­tetett, legkevésbé sem aggódom, sőt in­kább nagyon is örülök hogy elesthetett, mert valódi pasquille lett volna Eszter­gomot egy 8 milfldnyi szárnyvonallal összekötni Budapesttel, holott, az egye­nes út alig 5 mértföld, mely szárny­vonal azon kellemetlenséget vonta volna maga után, hogy az utazó az összekap­csoló állomáson Torbágyon 1 — 2 óráig várhatta volna a Bu­dapest-Bécs és bécs­­budapesti vonalakat. Mondom, hogy ezen elhatározáson nagyon is örülök, mert a kormány egy­­­­szersmind kinyilatkoztatta, hogy most­­ már nincsen kifogása az ellen, hogy ha [ magán­társulat alakul, mely az ó-buda­­i uj-szőnyi vonalat, mint vicinál vonalat , az állam megterheltetése nélkül építi. Hogy ilyen társulat a legrövidebb­­ idő alatt alakulni fog, meg vagyok gyö­­t­ződve, mert hiszen, tudtommal már 3—4 vállalkozó ezen vonalat felmé­­­­rette, még pedig azon szándékkal, hogy [ minden állami segítség nélkül kiépít­­­­tesse. Eddig csak azon akadály létezett, hogy a kormány nem akarta ezen vo­nalat engedélyezni, de minthogy most már kinyilatkoztatta, hogy többé nem gátolja ezen vonalat, mint vicinális vo­nalat kiépíteni, úgy kétséget sem szen­ved, hogy ilyen társulat nem­sokára meg fog alakulni, mert már számtalan­szor ki volt számítva, hogy ezen vonal minden állami segítség nélkül életké­pes, sőt nagyobb dividenciá­t­ fog hozni, mint akármely más vasút Magyaror­szágban, mert csak a kőszénnek szállí­­tása által is minden kiadás fedezve lesz, a többi szállítmány pedig mint nyere­ség tekintendő. lesz Nem kell a mostani kőszén terme­tekinteni, hanem azt, hogy ha vasút létezik, nem csak a mostani bá­nyák fognak két-háromszor annyi kő­szenet kiaknázni, hanem temérdek új bánya fog nyittatni. Csak a budapesti iparosok látszanak nagyon szerelmeseknek lenni azon sze­rencsénkre elejtett szárnyvonalba, mert­ még a 12-ik órában benyújtottak egy­ kérvényt a kormányhoz, hogy ne ejtsék el a szárnyvonalat, mert ez a buda­pesti iparosok, illetőleg gyárosoknak előnyösebb volna, mint az egyenes vo­nal Ó-Budáról­ Újszőnyig és azt hozták elő indokul, hogy a szárnyvonalon a kőszenet minden átrakodás nélkül budapesti állami vaspálya állomásra le­­­het hozni, holott, ha a vasút Ó-Budá­­ról indul, a kőszenet csakis az ó­budai állomástól lehetne továbbítani. Ez úgy tűnik fel előttem, mintha a pesti gyárosok azt­ hinnék, hogy a kőszenet az állami vasúttal ingyen le­hetne a városba, illetőleg a gyárakba hozni. Szerencsénkre a kormány még ezen kérvényt is elejtette és úgy most már semmi akadály, hogy alakuljon egy társulat, mely az ó-buda-új­ szőnyi vo­nalat, mint vicinális vonalat kiépítse. Bátorkodom ezúttal a budapesti ipa­rosok benyújtott kérvényére reflektálva, számokkal bebizonyítani, hogy az egye­nes ó-buda uj-szőnyi vonal a pesti gyú­ró­­oknak nem káros, de a budai gyá­­r(­­soknak és hiszem, hogy ott is van­nak nevezetes gyárak, sőt még kelet­kezni is fognak, ha az ó-budai-ujszőnyi út ki lesz építve, — határozottan elő­nyösebb, hogy ha a kőszenet Ó-Budá­­ról lehet nyerni, mint hogy azt a bu­dapesti állami vasútról hozni kénytele­nek volnának. A távolság a budapesti állami vas­úti pályaudvartól az elejtett szárny­vo­nalon Tokodtól Doroghra tesz 8 mért­földet, a tervezett ó­budai állomástól Tokodtól Dorogh­ 5 ménföld. Azt állít­ják a budapesti iparosok a kormányhoz benyújtott kérvényben, hogy az elejtett szárnyvonalon egy nagyon teher kősze­net 12 fi ijával Tokod-Doroghról a bu­dapesti vaspályaudvarra szállítani lehet. Én ezen állítást elfogadom, mert a bu­­­dapesti iparosok bizonyosan jól ismerik vasúti tarifákat ; csak azt akarom megjegyezni, hogy ezen a vonalon a budapesti összekapcsoló vasút (Anbin­­dungsbahn) is létezik, melyen bizonyo­san drágább tarifák vannak, mint egy közönséges vasúton. De azt csak mel­lékesen említem, mert csak a vicinális vonalnak előnyére szolgál. Ha tehát ezen 8 mértföl­dny­i vas­úton, a­melyen egy részen drágább ta­rifa létezik, mint a közönséges vasúton, egy nagyon teher kőszenet 12 frtért lehet szállítani, úgy ezen egyenes, 5 mértföld hosszú pályán, egy nagyon teher kőszenet okvetlenül 7.50 kiért lehet szállítani, ha nem is olcsóbban, de csak maradjunk a 7.50 kínál. A budapesti gyáraknál főkép az úgynevezett „malom város“-t (Müh­len­­viertl) kell számításba venni, mert ott v­an a gyárak zöme, a többi gyár csak úgy szórványosan fordul elő. Tehát a távolság a budapesti álla­mi vaspálya udvartól a malom­városig megtesz körülbelül 1500 ölet, a terve­zett ó­budai vaspálya udvartól oda kö­rülbelül 3000 öl, tehát még egyszer annyi. Feltéve tehát, hogy egy nagyon te­her kőszén szállítás a mi vaspálya­udvartól a budapesti álla­malom városba G­artba kerülne, úgy az ó­budai pálya­udvartól a malom városba, nem fog még egyszer annyiba kerülni, mert ilyen rövid tengelyen való szállításoknál a fu­varbérnél inkább a fel­rakodást kell számítani, ha egy kocsi egyszer fel van rakva, akkor már nem tesz nagy kü­lönbséget akár 1500, akár 300 ölnyire kell azt szállítani, tehát a fuvarbért az ó­budai vaspályától a malom­városba legfeljebb 9 írtra lehet számítani, — aránylag a túlsó 6 írthoz. Hozzá­járul még a margitszigeti hídvám, mely körülbelül 1 és fél frtra rúghat, tehát a számítás a következő volna : Egy vagyon teher kőszén az esz­tergomi kőszén­bányákból a szárnyvona­lon a budapesti állam­i vaspálya udvarra beszállítva 12 frt., fuvarból­ a városba 6 frt., összesen 18 frt.malom Egy nagyon teher kőszén az esz­tergomi bányákból az egyenes vonalon Ó-Bu­dára szállítva 7,50 kr, fuvarbér a malom városba. 9 frt., hidvám 1,50 kr. l kz „Esztergom és Vidéke“ tárcsája Azt beszélik. Azt beszélik büszke lélek, Hogy szeretnél nagyon látni, Szép igen szép, hanem kérlek, Ne légy oly nagyon kiváncsi, Ha meglátnál, talán fájna, Még könnyeid peregnének, S a sok sirás megtalálna Ártani a szépségednek, Hogy ha engem, Hogy ha engem eltemetnek, S nem lesz a ki kísérjen, S nem lesz a ki tiszta szívből Csak egy könnyet ejtsen értem. Ne bántson ez, ők nem tudják ki aluszik ott a porban. . . Én sem tudtam, hogy könnyeim Méltatlanra pazaroltam. — LÉVAI SÁNDOR. Ella. (Napló töredék.) Epen olyan szép volt mint maga. Mi­kor mosolygott, mikor komoly szemekkel nézett reám, mikor haragudott, akkor ha­csak magát láttam volna. Mikor még kis­lány volt, a ki nem festett rózsabimbó szerénységével és zárkó­zottságával, olyan elragadóan tudott moso­lyogni és csevegni, akár csak a gerlicze s én akkor megszerettem. Nem tudom már a napot,csak azt tudom hogy azóta minden gondolatom az övé volt. Soha sem mondtam meg neki, hogy szeretem s h­ogy boldogságomat az ő szivé­ben keresem. Talán mégsem is értette volna s talán olyan jó izű­en el­kaczag rajta, akárha csak a vén franczia kisasszonyt látta volna furcsa főkötőjével, vuklis hajával s piros kis orrával. A bimbóból virág lett. Többet foglalkozott már gondolatokkal, mint sejtelmekkel s gyakrabban eltűnődött maga magán abban a nagy tükörben, mely kis szobájában állott. Vágyaiból érzések fa­kadtak, a bimbó kinyílt s a kurta szoknyás leánykából nagy lány lett. Honnan tanulja meg a fü­lemile a hyra­­misokat, honnan veszi a virág illatát? Honnan tanult meg a kis Ella szeretni s honnan vette a varázst? ruha.Megjött az magától, akárcsak a bosszú De a bosszú ruhával bosszú vágyak is, a nagy lánysággal a nagy álmok is. Egyszer a redoutba vitték. Legelőször lépett a báli terembe s olyan kedves elfogadás festette meg arczát, akár­csak az első áldozóét. Pedig nem gyónt meg soha senkinek, hanem csak tündökölni, ragyogni szeretett volna Szabad akart lenni, mint a gondolat, hogy mindenkire szét­áraszthassa fényét. A hódítás mámorát kereste. Akkor úgy éreztem, hogy el fogom vesz­teni a kis Ellát, mielőtt még megtaláltam volna szerelmét. És a­milyen elviselhetet­lennek látszott a gondolat, annyira meg­­megvalósult. Jöttek illatos gavallérok, akik nem tud­nak mást, csak édesen áltatni, kedvesen ámitatni. Jöttek mézes ajkú sehonnaiak, a­kik még sohase szerettek, sohase féltettek, sohase vesztettek. A­kik csak átugrálják az életet s azért nem tesznek semmit, mert olyan bolondok is vannak, a­kik dolgoznak. Kor­a És a kis Ellának olyan jól esett, mi­salonhősök körülvették, tömjénez­­ték s áltatták. Azt hitte, hogy már most övé a világ. Akkor megfogadtam, hogy nem szorítom meg többé az ő kis hideg kezét s nem né­zek többé azokba a szép szemekbe, melyek már másra se valók, mint csak hitegetni, csalogatni. Nem is mentem többet hozzájuk. Úgy gondoltam, hogy majd csak vége lesz mindennek, szép lassacskán majd csak szivembe temetem halottamat s azután, ha kibírom, nem fogok többet soha senkit se szeretni. De nagyon nehezen ment. Tulságok közt kerestem f­­edést, tobzódás közt eny­hülést s kerestem mást is, a­mit magának meg se merek vallani. Hát nem­ bírtam elfelejteni, nem bírtam meggyűlölni, mert olyan határtalanul sze­rettem. Pedig talán soha se gond­olt felém. Sohase törődött sorsommal. Soh­ase támadt föl szivében az a gondolat, hogy megszomoritotta mindörökre az én éle­temet . Azóta ott találkozom vele, a­hol kerü­löm s ott vagyok legboldogabb a­hol leg­­nyomorultabbnak érzem magamat, mikor mellette vagyok. Hát ne nézzen rám olyan szanakozóan. Lássa mi már így szeretünk. Mert ha úgy szeretnénk, mint a kis Ella és az ő másai, akkor nem is lenne miért megkese­­rülni azt, hogy boldogságot mertünk ke­resni.­­ Épen olyan szép volt, mint maga. Mi­kor mosolygott, mikor komoly szemekkel nézett reám, mikor haragudott, ha csak ma­gát láttam volna. De ne tanulja meg azt tőle sohasem, a­mit a mai lányok oly könnyen megta­nulnak. Ne tanuljon meg soh­ase játszani a szerelemmel, mert abban a szívtelen játék­ban gyakran nem az lesz a vesztes, a­ki veszít, hanem a­ki játszik. A maga boldog­ságát is eljátszhatja. Majd ha magát is visszahozza kis­mamája a reboutból, akkor meglátogatom , hogy mit tanult meg a nagyvilági nők is­kolájában, a­hol mosolyogva tapossák össze mindazt, mi a kunyhók boldogsága, a vi­rágok illata, a dalok tartalma s az élet költészete — a szerelmet. — AUCUN.

Next