Esztergom és Vidéke, 1883 (5. évfolyam, 1-104. szám)
1883-08-02 / 62. szám
E,szergom. V. évfolyam. ____ 62 szám. Csütörtök, 1883. augusztus 2-án 1*egjelenik hetenkint kétszer: VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁR: egész évie....................................................ü Irt l(I* fél évie..........................................................^ negyedévié ........................................ 1 Egyes számára 7 kr. r.o Városi s megyei érdekeink közlönye. SZERKESZTŐSÉG: j’pASZ-HÁZ ELSŐ EMELET Jiovn lip szellemi részét illető közlemények kisliemlék. KIADÓ HIVATAL: ^ZÉCHENI-TÉR hová is hivatalos s a magánhirdetésük, a nyiltlórba szánt közlemények, előfizetési pénzek és reclamálások intézendők. Az uj tisztviselők. A városi tisztújítás megtörtént. Előreláthatólag tisztában voltunk az eredményekkel, mindamellett felmerültek egyes nem várt események is, melyekről másutt tudósítjuk lapunk olvasóit. Nem részletezhetjük e helyütt a választások lefolyását. A tiszta eredményről kell elmélkednünk. Mindenekelőtt üdvözöljük az új városi tisztikart, üdvözöljük annak minden egyes tagját, mert a bizalom többsége minden tisztviselő részére megköveteli az elismerő becsülést. De a megválasztás értelme nem az, hogy valaki tisztviselői székbe emelkedett, nem az, hogy valaki biztos kenyérhez jutott, hogy hat esztendőre megvan a gondtalan lét. Hanem az, hogy a képviselői testület bizalmához hozzá kell érdemesülni, mert a képviselő testület az egész közönség képviselete. Városunk két út előtt áll. Ha a tisztviselő jobbra lép s szorgalmas munkálkodás mellett becsületes törekvéssel párosított önzetlen áldozatkészséggel dolgozik érdekeinkért, ám minden tehetségét Esztergom jólétéért érvényesíti , akkor a haladás útjára jutunk. Ha ellenben a tisztviselő pangó szellemmel, munkakedv hiánynyal, közönnyel s magasabbra törő irányzat nélkül végzi hivatását, akkor a bukás lejtőjére vezető úton haladunk. Mert városunk idült bajai nagyrészt a városházáról valók, mert a legtöbb kelletlenség a tisztviselők miatt háramlott reánk. Reméljük és elvárjuk az uj tisztviselőktől, hogy Esztergomért fognak dolgozni első sorban s csak azután magukért. Reméljük és elvárjuk, hogy szakítva a hagyományos szűkkörüséggel, szakítva a könnyen ragadó tétlenkedéssel , minden tisztviselő minden erejét és tehetségét szegény városunk javáért fogja a többség bizalmáért kicserélni. Az ő kezükbe van városunk sorsa letéve. Ők vezetik mindazon mozgalmakat, melyek Esztergom javát czélozzák s így vezérszerepük a legelső és legdöntőbb szerep városunk kormányzatában. Sok körülmény, sok keserű adat gyűlt már össze arra nézve, hogy letegyünk az egyesülés eszméjéről. De gyűljön bár össze még egyszer annyi ellenvetés, még egyszer annyi ellenség s annyi kislelkü érdek, a mennyi az egyesülés szép eszméjét meg akarja ölni : a nehéz küzdelmekbe kerülő törekvésekről nem mondunk le s annál inkább fogjuk hangoztatni, hogy Esztergomnak csak úgy van jövője, úgy lesz ereje s úgy marad élete, ha egyesül a testvérvárosokkal. írják föl ezt a szép törekvést az írt tisztviselők a legelső keresztülvinni való törekvések közé. Lelkesedjenek és lelkesítsenek érte kitartó odaadással s akkor megérjük azt a szép jövővel kecsegtető uj korszakot, hogy a jövő tisztikart már nemcsak mi fogjuk bizalmunkkal Esztergom javára megválasztani. Legyen ez az utolsó tisztikar, amelyet mi választottunk. Adja Isten, hogy jövőre a választás urnája előtt az egyesült Esztergom polgárai gyülekezzenek össze ! HIVATALOS IMKÖTÉSEK : 1 szótól 100 szóig — fil. 75 kr. 100—200-ig . 1 „ 00 „ 200—300-ig . 2 „ 21, „ Hely égdíj 30 kr. Inegál tagodás szerint lehető egjatányosah nem közöl tettek. MlNiTTNR sora 20 ref. HIRDETÉSEK. Bf A 0 A N 1111N I5T ÉS IC K Emlékezzünk régiekről. (Iskolai értesítő 1825-ből.) Az esztergomi királyi nemzeti oskolákban tanuló ifjuságnak tett előre meneteléről rendszerint való felosztása M. D. éCC. XXV. Az Ifjuságnak Elöljárói : Nemzetes Pinke István ur, Nemes Szabad Királyi Esztergom Várossálsak Belső Tanátsnokja, és Kapitánnyá, és a Nemzeti Fő Oskoláknak a Kormányozója. Tiszt. Atya Wiesmann Benedek, a Szent Ferentz Szerzetének Tagja és a’ Nemzeti Fő Oskolákban Keresztény Tudománynak Oktatója. Kolosvári János ur, a’ második Osztálybéli Tanító, Ns. Sz. Királyi Esztergom Várossá’ eggyik Külső Tanátsbéli tagja,Feichtinger János ur, az első Osztálybéli Tanító. Második Osztálybéli ifjuság. Jelesek. A’ Keresztény Tudományból Kozmanovits István Gör. Hitü, Faragó Jó’sef Jeles, Meszes Jó’sef Jeles, Hyros Ferentz, Szölgyiii Imre Jeles, Richter János Jeles, Búzás Jó’sef Jeles, Eder Károly Jeles, Krédó János Jeles, Bitter Jó’sef Jeles, Malius János Jeles, Török Ignátz 1. Rend. Szilavetzky Lajos Jeles, Borza Ferentz Jeles, Borz Jó’sef 1. Rend. Kiss Ferentz Jeles, Stumpf Mihály Jeles, Porubszky Jó’sef Hyros Zsigmond Jeles, Szalva Antal 1. Rend. Petznik István 1. Rend. Schnitzl Jó’sef 1. Rend. N ik Rendűek. Donaperger György Jeles, Valitsek Albert 1. Rend. Stumpf Jó’sef 1. Rend. Mikalitza Jó’sef 1. Rend. Mészáros János 1. Rend. Fázik János 1. Rend. Bartus Károly 1. Rend. Szerentsés József 1. Rend. Illik Rendűek. Miklósy Ferentz 1. Rend. Csermák Aloysius 1. Rend. Szerentsés Mihály 2. Rend. Beliik János 1. Rend. Mesznetter István 1. Rend. Mészáros Jó’sef 1. Rend. Ispány János 2. Rend. Oskolába szoktatás képen járó : Hernyei György. Az Oskolai járást eltrigylák : Miller Ferentz, Meszes Ferentz, Din Aloysius,Pintér Ferentz, Kamensky János, Latzkótzi Jó’sef, Szagyol János. Összvéseti 45. Első Osztálybeli Ifjuság. Gerstner János Jeles, Salamon Jelesek. István Jeles, Vajki Jó’sef Jeles, Veisz Péter Jeles. Iső rendűek. Dobranszky Károly Jeles, Szabó Mihály Jeles, Jávorszki Jó’sef, 1. Rend. Süveges János Jeles, Sontag György 1. Rend. Gerendás István 1. Rend. Kováts Jó’sef 1. Rend. Gerstner Antal 1. Rend. Miluilovits Ferentz 1. Rend. Szeder János Jeles, Sárgás Mihály 1. Rend. Grekk Pál 1. Rend. Mészáros Ferentz Jeles, Pettier Antal 1. Rend. Balog János ifjabb 1. Rend. Csik János 1. Rend. Muzsik Ferentz Jeles, N dik Rendűek. Kiss Albert Jeles, Kertész Jó’sef 2. Rend. Tóth 2. Rend. Kurtz Antal 2. Rend.István Belül foglalók. I-sö Rendűek. Laza. Jó’sef 1. Rend. Feichtinger Sándor Jeles, Petrótzi János 1. Rend. Tóth János Jeles, Pálinkás Márton 1. Rend. Pitz István 3. Rend. Keffer Lőrintz 3. Rend. Szerencsés János 2. Rend. Balog János öregebb 1. Rend. Valch Károly 1. Rend. Ilik Rendnek Faragó Ferentz 1.Rend. Jevorszky János 1. Rend. Szeder Ferentz 3. Rend. Vendler Károly 3. Rend. Az „Esztergom ss Vidika“ tárcája. AZ UDVARI BOLOND. — Rajz a fővárosól. — Sokáig úgy élni, kutya sem akarna. — Faust. Igen, az volt szegény, egy bolond, aki az egész háznak mulatságául szolgált, akinek mindent tűrnie kellett, aki mindent rosszul csinált s mindezért bűnhődött. Mikor a két urfi reggelenként lejött az ? emeletről s ő félbehagyva a lépcső söprését alázatosan megemeliu tette sapkáját, vékony sétapálczájukkal nagyot húztak rá, — ez volt a „jó reggelt,“ — pedig annak a pálczának ütése úgy csípett, úgy fájt, majd kirepedt a bőre tőle. így kezdődött a reggeli és úgy ütötték, verték ránczigálták hajszolták egész nap. És mindezért kapott egy pár elnyűtt ruhadarabot, néhány szivarvéget , amit úgyis eldobtak volna, meg egy kis ételt, amit a lakók közös jóakarattal öntötgették neki össze egy fazékba, levest, hust, főzeléket, csontot, mindent együvé. A kártyáknak szoktak ilyen ételt adni. Nem is őt nézték talán egyébnek kutyánál, mely csak ír; arra érdemes, hogy lépten nyomon, okkal és vagy ok nélkül rúgjon rajta egyet az ember. Nem sajnálta senki, nem érzett iránta a szánalmat, részvétet senki. Évek óta volt már a házban, évek óta tűrte sorsát anélkül, hogy valaki tudta volna és honnét került, ki hozta oda. Lehet hogy még az öreg házmestertől maradt vissza, ki innen-onnan már öt esztendeje deszkát árul s ki valószínűleg csak azért fogadta föl, mert öreg korára nem győzte a sok nehéz munkát. És azóta Janó a lépcsőt, udvart söpörte, folyosókat mosta, fát hordott és szolgálta az egész házat, kinek czipőt tisztítva, kinek más munkát végezve, de valamennyi elköltözött lakónak ő hordta el a holmiját, valamennyi beköltözött lakót ő hurczolt a házba. A bejelentési créd után ugyan Szomorú János volt a neve, hanem ez nem felelt meg a valóságnak, mert nemzetségre nézve tót vett a szegény. Azt a magyaros nevet alighanem a házmester „ur” adta néki gúnyból, vagy hogy az urak nevessenek rajta és inkább kedély állapotát fejezte ki vele. Arczán bizony ritkán is volt észlelhető más mint szomorúság. Kiálló pofacsontjai, mély üregű, kifejezéstelen szemei, a tompa orr, hasadt száj és alacsony homlok, melyre kuszán kopott haja lógott, azután még kóczszínü bajusza, — a szegény ember szájához hasonló ritka szakálla, igazán csak arra látszottak teremtve lenni, hogy Darwin elméletét, igazolják. Hát még ha egy tekintetet vetünk ruhájára ! Előttünk áll a színes majom, vagy a bolond, melyek egyaránt magukra vesznek mindent. Felemás czipőit az lufink dobták oda neki, piszkos nanking nadrágját télen-nyáron viselte és hosszú zsíros kabátja mely egykor talán a báró őméltósága, kocsisának ünneplő kabátja volt, de mely mióta gazdáját elhagyta, elhagyja szikét is, gombjait, bélését és kifoltozva, megtoldva, külsőféle gombokkal felékesitve nagyon hasonlított a keleti koldus ismert viseletére. Valóban az öltözetben avval az arcczal egy bolond állt előttüük, csak csörgő sapkáját helyettessé egy rossz bárány bőr — süveg — jaj, csak hogy nem a régi udvari bolond volt ez, kinek szavára királyok hallgattak, kinek süvege alatt bölcseség lakott, hauem a modern bolond, akit futó bolondnak is hívnak. Szegény Janó, mit tehetett ő arról hát tudta ő azt ? Hiszen jobb életet sohasem ismert s mindent szebbnek jobbnak tartott itt, mint ott a kaszárnyában, hol 4 évig nyögött, szebb, de nem jobb ruhában. — Mikor kiadták neki a passzust s levetette a katonamondatt bizony nem tudott volna hazamenni, vissza oda a hóboritotta bérezek közé, hol öntudatlan gyermekévei elteltek, honnan oly hosszú utazás után oly fájó szívvel érkezett ebbe a nagy városba, melynek azt se tudja van-e vége nincs-e ? Hisz öntudatlan volt az ő férfi kora is ! Itt kellett maradnia mint az útját vesztett madárnak, elszakítva társaitól, elhagyottan egyedül ! Ha akadt volna is jóakaró, ki útbaigazította, ki megmutatta volna otthonát, mely már csak homályos, de kedves pontként ragyogott emlékezetében, hiába fordult volna hozzá, rég elfeledte már, maga sem tudta már. Egy darabig csak megélt, mint ahogy megélnek az állatok, melyeknek isten viseli goiífiát, majd aztán zsákot hordott a Dunaparton — onnan vette magához az öreg házmester. Ismerte már annyi idő óta mindenki az egész ház, az egész utca, az egész városrész és mikor délfelé a szemetes kocsihoz görnyedő derékkal vitte a nagy ládákat, meghajigálták az utczagyerekek. Néha még tréfálkoztak is vele a cselédek, bekormozták a képét, csutkát dugtak a nyakába, sőt ha a szemetes kocsisnak jó kedve volt, nyakába öntötte a felnyílított ládát Volt ilyenkor vihogás, röhögés, szegény Janó majd megfult a sok hamutól, piszoktól ami szemét száját betömte, de nem mert haragudni, — a kutya harap, ha bántják, neki ez a joga sem volt. A kocsis szemére vágta hevert czilinderjét, mely megszürkült a portól s úgy rikácsolt neveltében, mint szemét tetején a kakas, de hogy a viccz teljes légyen nem mulasztotta el a tótnak lábához vágni a ládát úgy hogy az fájdalmában majd bukfenczet vetett. De nem volt esze szegénynek, nem igyekezett kikerülni végzetét,, máskor csakúgy a nyakába öntötték a szemetet, csakúgy a lábára kapta a ládát, éppen úgy kinevették, úgy látszik belenyugodott a változhatlanba, hogy tűrnie kell. De volt mégis valami amit nem bírt eltűrni, elhallgatni, ha össze öntögetett ebédjét bántották, vagy annak élvezésében háborgatták. A második emeleten lakott két vásott rossz kölyök, kik a tótól sportszerűleg üldözték. Milyen mulatság volt az, ha ételét teleöntötték vízzel vagy — mintha véletlen— s égből történt volna — felbontották, hogy a sárgarépa darabok és a bus csak úgy úsztak végig az udvar kövezetén. Hát még mikor kavicsokat dobáltak ételébe és Janó csontként szopogatta azokat — ez volt aztán a diadal és a hahota. Ilyenkor arczán keserű mosoly vonult át s összeszoritott ököllel morgott valamit, — évthoiulen szókat. — Hanem volt Janónak egy Iajdansága,