Esztergom és Vidéke, 1886 (8. évfolyam, 1-104. szám)

1886-10-10 / 81. szám

A mai választások. Esztergom, okt. 10. A kikorrigált választások a kir. vá­tnál ma fognak megtörténni. Má­sszor lépünk az úrnak elé, mert szer hiába voksoltunk. Formahibá­t fedeztek föl az eljárásban, az egész osztást megsemmisítették s most újra sdődik a munka. Esztergom mindig kortes szellemű •és volt. Nagyon sok dolgot keresztül hajta­n­i nálunk kortes erővel. Épen azért szeretjük és nem is óhajtjuk, ry a kapaczitáczió annak a nemének, l'y nem jellemet és tehetséget, haT n csak érdeket keres, hálás talaját tasitsunk. Az adott körülményekbe azonban tétlenül is bele kell nyugodnunk, kiradírozott eredményt újra meg kell rárnunk. Utólagosan értesültünk a,­ hogy egyes helyeken, milyen pat­renialis pongyolasággal ment végbe választás. A választási elnök el­ment helyi s egész kedélyesen kinevez­i utódát, jellegtelenül töltött el né­gy órát a távolban. Hát mi a képviselő választásnak ja­­bb fontosságot tulajdonítunk. Városi képviselőinktől függ a város sa. A­milyen embereket választunk od képviselőknek, olyan szellemű út viselőket, tanárokat és tanítókat osztanak azok számunkra. Válaszunk új embereket és okos cin­eket. Sokkal demokratikusabb a mi vá­rosi szellemünk, hogysem az okos pa­raszt, vagy eszes burger ne érne an­nyit előttünk a képviselő testületben, mint egy diplomatikus lat­einer, és Eszes és okos, de egyúttal jellemes munkás embereket küldjünk a gátra. Ne szoruljunk véleményünk irányí­tásánál az olcsó szerszámú korteske­désre , hanem cselekedjünk önállóan és okosan. A mai választás eredménye nem esik uj radírozás alá; a­mit ma építünk, az épület fog maradni s abban az épületben kereshetjük emelkedésünk vagy hanyatlásunk lakosait. Válas­szunk tehát higgadtan és meg­fontolva! .Esztergom ás Vidákok tárcája. DALOK A HŰTLENSÉGRŐL. I. Te jobbra mégy, én balra térek Nehogy közel jöjjünk egymásnak, Te tőlem félsz, s én tőled félek öli, mennyi gúny van ebben, lásd csak! Egykor mint árnyék úgy követtél ! S én­­ boldog voltam közeledben, De most, mióta másé lettél Én téged, és te kerülsz engem! II. A bús lemondás, és a szenvedély Vívtak szivemben óriási harczot, Mig az utóbbi győzedelminel A vett sebekből piros vér patakzott! A seb talán begyógyul egykoron De megmarad a hely, a forradás, S tanúja lesz én hűtlen angyalom, Hogy gyenge férfi voltál, semmi más. III. Belé nyugodni ennyi veszteségbe Oh, megtanit-e sorsom, végzetem? S lesz-e? hogy szivem vérező sebére Gyógy balzsamot hoz az idő nekem?­ II IV. Ha kinyitnak virágaid Kis kertedben szépen, A melyekből tavaly nyáron Küldö­settél nékem. Kössed össze koszorúba S tedd a keresztfámra, Mert akkor már elfed engem A temető árnya! LITHVAY VIKTÓBIA. MAGAN-HlJtDETKSÉK A HULLA ÉGETÉS. Dr. Csernoch János prímási titkár, a­ki a magyar Sionban igen érdekes cyklikus közleményeket indított meg a hullaégetés ellen, az Egyetértés vasár­napi számában a következőket írja : Az olaszországi halottégetők szövet­ségének egy nyilatkozatát hozza az Egyetértés ez évi szeptember hó 24-én kelt 265. számában, melynek fejtege­téseivel foglalkozni nem akarok, hanem csak két, az egyházjogból merített ada­tára szándékozom reflektálni, a­mit annál inkább tehetek, mert a kérdés­nek épen egyházjogi oldalával bőven foglalkoztam az >>Uj Magyar Sion« czí­mű folyó­iratnak folyó évi augusztusi számában. Az mondatik, ugyanis az említett nyilatkozatban, hogy a római szentszék által a halottégetés ellen legújabb* 11 kiadott rendelethez hasonlót már VIII. Bonifácz is bocsátott ki annak idejében a halotthamvasztás ellen, melyet azon­ban XIV. Benedek visszavont. Ez az állítás egyszerűen nem igaz. VIII. Bo­nifácz pápa, kiadott ugyan egy dekre­tálist, de nem a hullaégetők, hanem az úgynevezett hullafőzők és­ szétdarabolók ellen. Midőn ugyanis tudomására jutott hogy egyes helyeken szokásban van, hogy különösen a hires férfiak hulláit szétdarabolják, s azután a csontokat főzés által elválasztván a­­ hústól, ke­gyeletük jeléül rokonaik és­ barátaiknak küldik el. 2300-ban kiadta a »Detestan­dae feritatis abusum«. kezdetű dekretá­lisát, mely a »Corpus Juris canonici« czimű egyházi törvénykönyvben Extra­vag. commlib. III- de sepult. cap. 1. alatt foglaltatik. . . A pápa az emberi test méltósága ellen intézett merényletnek tartja e bánásmódot, »utálatos vadság által be­hozott visszaélésnek, istentelen és ke­gyetlen, a híveknek vallási érzületét sértőnek« mondja azt­­, azután pedig egyházi büntetésekkel sújtja azokat, a­kik így bánnak el a hullákkal, a meg­becstelenített hulláktól pedig megvonja az egyházi temetést. A pápa tehát nem a hullaégetők ellen emeli szavát, mert hiszen azok akkor még nem léteztek, de dekretálása annyiban vonatkozik mégis a mostani hullaégetőkre, a­mennyiben ezeknek eljárása is ellenkezik az egyháznak, az emberi test méltóságáról szóló ta­­­nával. A­mi pedig XIV­. Benedek pápát illeti, ez nemcsak hogy vissza nem vont semmit VIII. Bonifácz pápának intéz­kedéséből, de ellenkezőleg, épen abban keresi egy hasonló ügyben kibocsátott intézkedésének indokát. XIV. Benedek a jogászpápa, még mint bolognai érsek arról értesült, hogy az ottani egyetem orvosi fakultásában a hullabonczolások­nál különféle visszaélések fizetnek bonczolt hullákkal, s ezen visszaélések­­­nek megszüntetését tűzte ki­ egyik in­tézkedésének czéljául. Egy rendeletet adott ki, melyben a hullabonczo­l­ási engedélyek megadását magának az érsek helynökének tartja fönn ; az engedély nélkül bonczolókat pedig büntetésekkel sújtja. És ezen rendeletében VIII. Bonifácz pápára hivatkozik, mint a ki szintén merte az emberi testek méltóságát védel­ós a tiszteletet, melyet a hullától sem szabad megvonni. A rendelet, »Institu­tiones« czimű hires munkájában jelent meg és LXIV. sz. a. olvasható: " XIV. Benedek tehát semmit sem vont vissza, de akkor még"nem is von­hatta volna vissza Bonifácz pápának különben sem létező intézkedését, mert akkor még bolognai érsek volt, s m­in­t ilyen semmiféle pápai dekretálist sem vonhatott vissza. De még magyarázatok­kal is kiséri Bonifácz pápának emlitett dekretálisát s annak téves értelmezése ellen kel ki. Midőn ugyanis némely rigoristák Bonifácz intézkedéséből azt olvasták, ki­ hogy tudományos czélokra sem sza­bad hullákat bonczolni, XIV. Benedek kimutatja, hogy VIII. Bonifácz csakis EREDETI REGÉNY. Az Eszt. és Vid. számára irta • Munkácsi Kálmán (14-ik folytatás.) Az egyszerű, rokoni vonzalmat szerelem­nek vélte. Oh, hogy meg kell most bűn­hődnie elvakultságáért. Keblére csüggesz­tette fejét s balgatagon bámult a padozat fényezett koczkáira. Laczi már régóta figyelemmel kisérte nővérét. A jó fiú nagyon szerette volna megtudni, mi bántja őt. Feléje közeledett s mindenképen igyekezett észrevétetni ma­gát. De hiába való volt igyekezete, Lili nem tekintett... reája, hozzája lépett s nyájasan Végre is­ egészen megszólítottai — Tudod-e mit tanulok Lilikém? — kérdezte könyvére mutatva — képzeld csak­ a bibliai József történetét. Azt a történetet, melyet jó mamánk annyiszor elmesélt nekem. Emlékszel még, mennyire szerettem én azt hallgatni? Lili öc­cse megszólítására feltekintett s jó ideig némán nézett reája. Laczi aggódva szemlélte földúlt arczát bágyadtan fénylő szemeit s az azokban csillogó könnyeket — Mi bajod van, édes­ n­éném?­— kiál­tott fel végre szintén könnyekbe törve ki­s nénje nyakába borulva !— miért , sírsz ?• mért­ vagy olyan szomorú?Talán valami bajod van? elhijjam a nénit hozzád? — Nem, nem, a világért sem— vágott Lili öc­cse szavaiba izgatott sebességgel — nincsen nekem semmi bajom — s szor­gosan magához ölelte testvérét s hosszabb ideig megindultan simogatta­­ lágy­, szőke, fürtért, miközben különféle gondolatok foglalkoztatták elméjét. Úgy tünt fel előtte öc­cse megjelenése, mint élő szemrehányás. Egy perczre elterelődtek, gondolatai eddigi tárgyukról. Benső szégyenkezéssel csókolta, homlokon az imént­­ Laczit. — Azon gondolkoztam folytatta szavait — hogy az utóbbi időben rossz, nagyon rossz. .voltam Irányodban, nem sokat törődtem..az én kis Laczimmal,, h­ihem' egy­é­b min­den­fé­le gondolatokkal foglalkoztam.' Ezért tettem szemrehányást magamnak s­­ ez bú^n­ött él annyira. De ezután már nem * fasz­ám így"! Ujra a te régi jó ;.nénikéd, leszek. Ugy­e megbocsátasz Laczikám ? A két testvér sokáig egymás keblén zo­kogott. Laczit nővére kényeinek érzékenyítette el, míg a másik csal a látása re­ményeinek megsemmisülését siratta. Midőn végre­­ letörülte könnyeit, "sokkal" nyugod­tabban, könnyebbülten érezte magát. Te­kintete véletlenül anjg­a arczképére tévedt s úgy tünt fel előtte, mintha biztatás rejlenek annak nyájas vigasztalása tekinteté­ben. — Igen, igen, — suttogta magában — tudom már, mihez kell fognom. Az előbb még a kétségbeesés gondolatokkal foglal­koztam, mert már megnyugszom sorsom­ban. A csalódásnak úgyis be kellett kö­vetkeznie, bizon­nyal jobb, hogy nem ké­sőbb éltem az át. Öcsémnek, nénikémnek, tanulmányaimnak fogok ezután élni s hely­rehozom az utóbbi időben elkövetett mu­lasztásomat. Szabad-e panaszkodni­­ nekem, akit annyi szerető sziv környez? S nem maradt-e meg azért még Róbert is nekem mint­­ szerető rokon? Ki kell ölni szivem­ből ezt a végzetes szenvedélyt, mely már s oly nagy erőre kapott benne. Ah, de lesz-e erőm e harczhoz? sóhajtott s lehajtotta fejét. Csüggedten fel­Majd megint öcscsgre tekintett s hirtelen felegyenesedett görnyedt testtartásából. De kell erőmnek lenni! Már csak azért is nehogy Róbert észrevegye érzelmeimet irányában. Hisz akkor szemébe sem mernék többé tekin­teni. Most örülök csak, hog­y eddig még meg nem értette sajátságos bár az bizonyosan feltűnt neki­ viseletemet. Minden­nap imádkozni fogok érette és boldogsá­gáért. Hisz akit szeret, szép, előkelő leány ?

Next