Esztergom és Vidéke, 1903 (25. évfolyam, 1-103. szám)

1903-06-18 / 49. szám

Szálljon az emlékezés hozzá fel és osztozkodjék benne a nagynevű tanférfiú özvegye Jordáky Róza úr­asszony, ki mint szerető székely nő és honleány a magyar matrónák igazi tiszteletben és szeretetben részesülő tagja. Bertalan Vince. Az esztergomi érseki tanítóképző inté­zet segélyegyesületének közgyűlése. Esztergom jun. 14. A segély­egyesület közgyűlése különösen a helybeli tantestület nagy érdeklődése mellett tartatott meg. . • Jelen voltak : Vézinger Károly apát egyházi-, majd dr. Földváry István világi elnök, Reusz József pénztári igazgató, Horváth takarék­Kálmán takarékpénztári tisztviselő, Rózsa Vitás főgimn. tanár, Guzsvenitz Vilmos képezdei igazgató, Oberth Ágoston kép. tanár titkár, Trikál József, Bertalan Vince és Klinda Károly kép. tanárok, Halmai János, Litsauer Sándor, Gyarmathy Jó­zsef igazg. tanítók, Miklóssy József óvónőkép. tanár, Bárdos Gyula, Szoleczky János, Hegedűs Sándor, Szölgyémi Gyula helybeli tanítók, Ölveczky Pál és Bohán János vi­déki tanítók, majd Hübschl Sándor nyug. tanító. Dr. Vézinger Károly egyházi el­nök lendületes szavakkal emlékezett meg a szent atya jubileumáról, a­mel­lyel kapcsolatban a ker­­spti­alismus kielégítését vázolván, reá­mutatott a segítő egyesület céljaira, mely rövid fennállása után is örven­detesen halad kitűzött útja felé. Oberth Ágoston titkár rövid, de velős jelentésében adta elő, hogy az egyesület alapító tagjainak száma jelenleg 136, a rendes tagoké 225, a pártoló tagoké pedig 7, összesen 359. Növekedés 52 tag. Azután Horváth Kálmán terjesz­tette elő a távollevő pénztárnok he­lyett beszámolóját az intézet vagyoni állapotáról, amely szerint az egye­sület vagyona jelenleg 13850 kor, míg a mult évben 11441 kor­ volt, tehát a vagyon ez utóbbi évben 2409 koronával szaporodott. Az egyesület a lefolyt tanévben 500 koronát fordított a növendékek segélyezésére és 100 koronával já­rult a lefolyt ifjúsági tornaverseny­hez. Az éljenzéssel fogadott beszámolók után következett a választmány megválasztása, amely megmaradt a régi. Egy lemondott tag helyébe Halmai János ig. tan. választatott meg közhangulattal. Ezek után felolvastatott Oberth Ágoston titkárnak állásáról való le­mondása, ki felkéretett a titkári állás­nak még egy évre való betöltésére. A közgyűlés bezárása előtt Rózsa Vitái szóltak fel, ki a közgyűlés ne­vében hálás köszönetet mondott a tisztikarnak buzgó működéséért. A magunk részéről csak an­nyit teszünk hozzá, hogy immár na­gyon is kívánatos a főegyházmegyei tanítók házának minél rövidebb idő alatt való fellállítása, a­mi annál könnyebb, mert az intézet 24 növen­déke részére a Szabó és Blümelhu­ber Ferenc féle nagylelkű alapítvá­nyok, valamint a káptalan hozzá­járulása által az élelmezés bizto­sítva van. Hisszük is, hogy az intézet igaz­gatója, ki lelkes odaadással ipar­kodik minden irányban kiterjedő buzgalmával az egyesület vagyonát gyarapítani, a tanítóknak közremű­ködésével s a lelkészi, valamint az értelmiség hatalmas talán nem is oly nagy támogatásával időre lehe­tővé fogja tenni, hogy a mag­ból hatalmas koronájú fa vál­jék és egy, különösen a falusi taní­tók megélhetését megkönnyítő in­tézmén­nyel gyarapodjék a primási székváros. . . . Cél, hogy egy honvédünk, ki a tüzektől félre vonulva feküdt le, reggelre megfagyott. Szenvedésünket növelte hozzá még az, hogy egész nap mit sem­­ ettünk, innen pedig virradat után Törökszent­miklósra vonultunk. A véletlenül elsült puska. Két okból említem meg a törökszent­miklósi tartózkodást, először mert Dam­janitsnak Szolnokon vivott csatájával némi összefüggésben áll, másrészt pedig mert reám nézve e csata napja majdnem végzetessé vált. Utasításunk úgy szólt, hogy a legnagyobb csendben, lövés nél­kül haladjunk Szolnok felé. Rettentő sár volt s a barátságos fekete agyag majdnem lehúzta lábainkról a bakancsot. Mi, a zászlóalj zöme nem tudtuk mene­telünk célját, csak is a vezénylő parancs­nok s midőn már közelgett a dél, álla­podtunk meg, s a nyert értesülés folytán visszafordultunk, mert már a szolnoki csata el volt döntve és segít­ségünk nem volt többé szükséges. A folytonos hadjáratok annyira kime­rítették erőmet, hogy a nehéz cinderes fegyver alatt vállaira lehanyatlottak, mi elképzelhető, mert 1849. évi január hó 20-án töltöttem be 16 ik évemet s kény­telen voltam fegyveremet karon vinni, de igy is gyakran kellett azt változtat­nom, hogy könnyítsek magamon. Egy ily mozdulat következtében fegyverem elsült, s az ezen pillanatban arra lovagló zászlóalj parancsnok, Várady János füle mellett sivított el a golyó. Azonnal megált és elkiáltotta magát: „Ki volt ez?c Bizonyosan azon hiedelem­ben, hogy a lövés ellene irányult. Én meghatottan léptem ki a sorból, kije­lentve, hogy az én fegyverem sült el véletlenül. Fegyveremet azonnal átvet­ték altiszti kardommal együtt és fegyve­resekkel vétetett közre a parancsnok s kije­lenté, hogy haditörvényszék elé fog állítani. A tisztikar nagyrésze rokonszenvesen köze­litett felém, ez esemény oka iránt kérdezős­ködvén, miközben kikérdezték a mellet­tem és utánnam haladó honvédeket is, megtudandó, hogy miként történt a lö­vés ? s miután azoknak előadása az álta­lam mondottakkal egyezett s igy meg­győződtek a lövésnek véletlenül történte és ártatlanságom felől, úgy az altisztek, valamint a legénység kérelme s végre a tisztikar kérése következtében a parancs­nok szabadon bocsájtott, s fegyveremet vissza adata. Vigyázatlanságomért azon büntetés szabatott reám, hogy az élelme­zési biztostól a szükségeseket át fogom venni, s az átadott kimutatásoknak meg­felelőleg annak századonkénti felosztását eszközölni. Én a reám bízottakat lelkiismeretes pontosssággal teljesítvén, késő este volt, midőn a történtek által meghatottan, étlenül dűltem fekhelyemre, a haláltóli meg menekvésemet az Isten kiváló kegyelmének tulajdonítván. (Folyt. köv.) A képezdészek mulatsága. Esztergom, jun. 16. Nem nagy ideje annak, hogy az érseki képezdéről csak annyit tudtunk, hogy létezik, ifjúságát azonban nem ismertük. Sehol nem láttuk, róla nem hallottunk, míg ujabban nemcsak életjelt ad magá­ról, hanem a helybeli tanuló ifjúság nyil­vános szereplésében, mindég és mindenütt részt kér magának, ami első­sorban és kétségtelenül a vezetőség érdeme, mely­ben azonban osztozik az intézet ifjúsága, mely bátor, önérzetes fellépésével a sa­ját és az intézet hírnevét igyekszik ez­által megalapítani. A szabadság nagy napján volt alkal­munk meggyőződni arról, hogy soraiban jó és lelkes szónokok vannak. A csak nemrég lefolyt torna versenyen testi ügyes­ségükkel egy nagyobb díjat vittek el, újabban pedig segítőegyesületük javára, a Kovácspataknál rendezett nyári mulat­sággal adták életrevalóságuknak jelét. A mulatság általában véve, úgy rész­leteiben, dacára, hogy az azt megelőző egész napon át hűvös, esős idő volt, fé­nyesen sikerült. Nagyszámú és szép közönség kereste fel az ifjúság mulatságát, mely mindvégig vidám kedélyes hangulatban folyt le. Az ifjúság tanárainak vezetése mellett a reggeli órákban ment le a Kovács patakhoz, hol a napot különféle társas­játékokkal töltötte el. A közönség a délutáni menetekkel rándult le, hol a kijárónál karszalagos rendezők fogadták s kalauzolták. Keményfy Kálmán tanárral, a rendező bizottság elnökével élen fogadta harsány éljenekkel a rendezőség gárdája a mulat­ság védnök­nőjét, dr. Fo­dváry Istvánné úrnőt, egy impozáns és­ szép csokrot nyújtva tisztelete és hódolata jeléül annak át. Délutáni öt óra volt, midőn kezdetét vette a hangverseny, melynek műsora a következő volt: 1. »Tábori dalok.« »Lavotta első sze­relme.* »Lakodalmas tánc.« Zongorán előadta : Paulovics Géza Ill.é. n. 2. >Most jöttem Erdélyből.­ »Virág­dal.« Szavalta: Hajnal Gyula I. é. t. n. Hegedűn kisérték: Takács Gyula és Sza­bados Lajos tanítójelöltek, Paulovics Géza III. Borovitska Adolf II., Gerlits Ferenc és Rábai László I. é. tanitó nö­vendékek. 3. »Kuruc dalok.« Tárogatón előadta : ifj. Stowasser János Budapestről. Zon­gorán kisérte : J*^ 4. »Rákóci kesergője.c Szavalta: Ko­rencsi Rezső II. é. t. n. 5. Rákóci »Fabian hadnagya.« Melo­drama. Szavalta : Kiss Lajos III. é. t. n. Zongorán kisérte : Paulovics Gáza III. é. n. 6. »Cinka Panna nótái, « Hegedűn játszta : Horni Arthur tan. jel. Zongorán kisérte : Paulovits Géza III. é. t. n. A műsor minden egyes számát tap­sokkal és éljenekkel jutalmazta a figyel­mes hallgatóság. Különösen megnyerte tetszését ifjú Stowasser tárogató elő­adása, mit megújrázott, majd Hajnal Gyula és Kiss Lajos szavallata. A műsor befejezésével táncra perdült a fiatalság, s járta vígan és fáradhatat­lanul az éjféli órákig, midőn a csavar­gőzös utolsó indulást jelző füttye, véget vetett a kedélyes mulatságnak. Nem volna teljes és hű referádánk ha nem emlékeznénk meg elismeréssel a ren­dezőségről, különösen annak figyelmes és valóban fáradhatlan elnökéről, Keményfy Kálmán tanárról, kinek figyelme mindvégig és állandóan arra irányult, hogy a jelen­lévők mindegyikének kellemes szórako­zást szerezzen a rendezőség. A jelenvolt hölgyek névsorát a követ­kezőkben közöljük : В­eszi Ferencné és Margitka, Bohonné és Ilonka, Borovicska Adolfné, Boros Pálné és Annuska (Bpest), Csukássy Lászlóné Örzsi és Etelka, Csiky Ferencné, Draxler Alajosné, Drozdy Jánosné és Ilonka, Dús Anna, Erős Somané, Écsy Imréné, Etter Ödönné, özv. Fekete Gé­záné és Erzsike, dr. Földváry Istvánné, Frey Ferencné, Grósz Ferencné és Margit, Gyarmathy Józsefné Maca és Lenke, Gyurkóczy Izor, özv. Hätz Henrikné és Erzsike, Hegedűs Sándorné, Hoffmann Eliké, Horváth Kálmánné, dr. Kabina Sándorné, Karácsonyi Sándorné, Keményfy Jánosné, Keményfy Margitka, Kicsindl Miklósné és Anna, K­ementis Zsigmondné és Gabriella, Klindáné és Aranka (Köböl­kút) Kiszlingstein Teréz, Klinda Irma, Klinda Károlyné, Lendvay Józsefné és Klemike, Lernerné és Jucika, Lőwy Lajosné, Magos Sándorné, Bertike, Marosi Ferencné, Matt Erzsike és Gézáné és Erzsike, Mészáros Mariska, Nadhera Pálné és Ilonka, Niedermann Jánosné, Osváth Andorné, Philip Konrádné, Plak­­ Józsefné, Polyák Keller Mária, Reviczky Gáborné és Erzsike, Rochlitz Arthurné, Sebő Ferencné, Stolczné, Mariska és Erzsike, (Bpest), Schönbeck Mihályné és Stefiké, Schultheisz Berta, Schrott Amália, Szvoboda Románna és Kornél, Sztanek­ Józsefné, özv. L­ecsányi Kajetánné, ifú S­iklay Nándorné, Szabó Gézáné, Szegier Vilmosné és Margit, Szenttamási Sárika, özv. Takács Józsefné, Wadfogel Józsefe ; és Etelka, Vezér Mariska, Vágvö­gyi nővérek, Zubcsek Varjasné, Mihályné stb. stb. — Főispánunk keddi fogadó napja al­kalmából több helyen látogatást tett. — Szabadságra menő megyei tisztvi­selők. Hamar Árpád árvaszéki elnök négy hétre terjedő szabadságát július 2-án kezdi meg. Dr. Perényi Kálmán esztergomi járási főszolgabíró aug. 2-ig terjedő szabadságidejét június 22-én kezdi meg. Pongrácz Kázmér muzslai szolga­bíró e hó 20 án hat heti szabadságra megy, mely idő alatt hivatala vezetését Kakass László főszolgabíró veszi át, ki már teljesen felgyógyult. — Szemle: Berneggi lovag Sprecher Arthur a 28. gyalogdandár parancsnoka tegnap városunkban időzött, hogy a 76. gyalogezred felett szemlét tartson. — Szigorló orvos növendék. Brenner Károly orvos növendék, aranyifjuságunk rokonszenves tagja az orvosi szigorlatot a napokban tette le jó eredménnyel. „ A gazdasági egyesületiből. A gazdasági egyesület választmánya f. hó 13-án tartott ülésén több, felette fontos tárgy került szőnyegre, így a töb­bek között. A megye szarvasmarha állományának emelése érdekében azt véleményezte a választmány, hogy évenként más más község kisgazdái részére vétessenek il­letve adassanak olcsó kölcsön mellett tehenek, mely vételár kamatai, valamely alapból lennének fedezendők. A bov­ital adó leszállítása az egyesület felír a miniszerhez. tárgyában Az egyesülésre vonatkozólag hozott megyei törvényhatósági határozat élénk vita tárgyát képezte, melynek ered­ménye az lett, hogy a már ezügyben kiküldött bizottsági tagok, más megyék­nél már életbe léptetett szabályrendele­tek alapján, egy újabbi megkeresést intéznek a megye törvényhatóságához. A vám és kereskedelmi szerződések ügyében az országos gazdasági egyesü­let által áttett határozati javaslatot min­den pontjában elfogadta a választmány s azon értelemben felír a földmivelési miniszterhez.

Next