Esztergom és Vidéke, 1903 (25. évfolyam, 1-103. szám)
1903-06-18 / 49. szám
Szálljon az emlékezés hozzá fel és osztozkodjék benne a nagynevű tanférfiú özvegye Jordáky Róza úrasszony, ki mint szerető székely nő és honleány a magyar matrónák igazi tiszteletben és szeretetben részesülő tagja. Bertalan Vince. Az esztergomi érseki tanítóképző intézet segélyegyesületének közgyűlése. Esztergom jun. 14. A segélyegyesület közgyűlése különösen a helybeli tantestület nagy érdeklődése mellett tartatott meg. . • Jelen voltak : Vézinger Károly apát egyházi-, majd dr. Földváry István világi elnök, Reusz József pénztári igazgató, Horváth takarékKálmán takarékpénztári tisztviselő, Rózsa Vitás főgimn. tanár, Guzsvenitz Vilmos képezdei igazgató, Oberth Ágoston kép. tanár titkár, Trikál József, Bertalan Vince és Klinda Károly kép. tanárok, Halmai János, Litsauer Sándor, Gyarmathy József igazg. tanítók, Miklóssy József óvónőkép. tanár, Bárdos Gyula, Szoleczky János, Hegedűs Sándor, Szölgyémi Gyula helybeli tanítók, Ölveczky Pál és Bohán János vidéki tanítók, majd Hübschl Sándor nyug. tanító. Dr. Vézinger Károly egyházi elnök lendületes szavakkal emlékezett meg a szent atya jubileumáról, amellyel kapcsolatban a kersptialismus kielégítését vázolván, reámutatott a segítő egyesület céljaira, mely rövid fennállása után is örvendetesen halad kitűzött útja felé. Oberth Ágoston titkár rövid, de velős jelentésében adta elő, hogy az egyesület alapító tagjainak száma jelenleg 136, a rendes tagoké 225, a pártoló tagoké pedig 7, összesen 359. Növekedés 52 tag. Azután Horváth Kálmán terjesztette elő a távollevő pénztárnok helyett beszámolóját az intézet vagyoni állapotáról, amely szerint az egyesület vagyona jelenleg 13850 kor, míg a mult évben 11441 kor volt, tehát a vagyon ez utóbbi évben 2409 koronával szaporodott. Az egyesület a lefolyt tanévben 500 koronát fordított a növendékek segélyezésére és 100 koronával járult a lefolyt ifjúsági tornaversenyhez. Az éljenzéssel fogadott beszámolók után következett a választmány megválasztása, amely megmaradt a régi. Egy lemondott tag helyébe Halmai János ig. tan. választatott meg közhangulattal. Ezek után felolvastatott Oberth Ágoston titkárnak állásáról való lemondása, ki felkéretett a titkári állásnak még egy évre való betöltésére. A közgyűlés bezárása előtt Rózsa Vitái szóltak fel, ki a közgyűlés nevében hálás köszönetet mondott a tisztikarnak buzgó működéséért. A magunk részéről csak annyit teszünk hozzá, hogy immár nagyon is kívánatos a főegyházmegyei tanítók házának minél rövidebb idő alatt való fellállítása, ami annál könnyebb, mert az intézet 24 növendéke részére a Szabó és Blümelhuber Ferenc féle nagylelkű alapítványok, valamint a káptalan hozzájárulása által az élelmezés biztosítva van. Hisszük is, hogy az intézet igazgatója, ki lelkes odaadással iparkodik minden irányban kiterjedő buzgalmával az egyesület vagyonát gyarapítani, a tanítóknak közreműködésével s a lelkészi, valamint az értelmiség hatalmas talán nem is oly nagy támogatásával időre lehetővé fogja tenni, hogy a magból hatalmas koronájú fa váljék és egy, különösen a falusi tanítók megélhetését megkönnyítő intézménnyel gyarapodjék a primási székváros. . . . Cél, hogy egy honvédünk, ki a tüzektől félre vonulva feküdt le, reggelre megfagyott. Szenvedésünket növelte hozzá még az, hogy egész nap mit sem ettünk, innen pedig virradat után Törökszentmiklósra vonultunk. A véletlenül elsült puska. Két okból említem meg a törökszentmiklósi tartózkodást, először mert Damjanitsnak Szolnokon vivott csatájával némi összefüggésben áll, másrészt pedig mert reám nézve e csata napja majdnem végzetessé vált. Utasításunk úgy szólt, hogy a legnagyobb csendben, lövés nélkül haladjunk Szolnok felé. Rettentő sár volt s a barátságos fekete agyag majdnem lehúzta lábainkról a bakancsot. Mi, a zászlóalj zöme nem tudtuk menetelünk célját, csak is a vezénylő parancsnok s midőn már közelgett a dél, állapodtunk meg, s a nyert értesülés folytán visszafordultunk, mert már a szolnoki csata el volt döntve és segítségünk nem volt többé szükséges. A folytonos hadjáratok annyira kimerítették erőmet, hogy a nehéz cinderes fegyver alatt vállaira lehanyatlottak, mi elképzelhető, mert 1849. évi január hó 20-án töltöttem be 16 ik évemet s kénytelen voltam fegyveremet karon vinni, de igy is gyakran kellett azt változtatnom, hogy könnyítsek magamon. Egy ily mozdulat következtében fegyverem elsült, s az ezen pillanatban arra lovagló zászlóalj parancsnok, Várady János füle mellett sivított el a golyó. Azonnal megált és elkiáltotta magát: „Ki volt ez?c Bizonyosan azon hiedelemben, hogy a lövés ellene irányult. Én meghatottan léptem ki a sorból, kijelentve, hogy az én fegyverem sült el véletlenül. Fegyveremet azonnal átvették altiszti kardommal együtt és fegyveresekkel vétetett közre a parancsnok s kijelenté, hogy haditörvényszék elé fog állítani. A tisztikar nagyrésze rokonszenvesen közelitett felém, ez esemény oka iránt kérdezősködvén, miközben kikérdezték a mellettem és utánnam haladó honvédeket is, megtudandó, hogy miként történt a lövés ? s miután azoknak előadása az általam mondottakkal egyezett s igy meggyőződtek a lövésnek véletlenül történte és ártatlanságom felől, úgy az altisztek, valamint a legénység kérelme s végre a tisztikar kérése következtében a parancsnok szabadon bocsájtott, s fegyveremet vissza adata. Vigyázatlanságomért azon büntetés szabatott reám, hogy az élelmezési biztostól a szükségeseket át fogom venni, s az átadott kimutatásoknak megfelelőleg annak századonkénti felosztását eszközölni. Én a reám bízottakat lelkiismeretes pontosssággal teljesítvén, késő este volt, midőn a történtek által meghatottan, étlenül dűltem fekhelyemre, a haláltóli meg menekvésemet az Isten kiváló kegyelmének tulajdonítván. (Folyt. köv.) A képezdészek mulatsága. Esztergom, jun. 16. Nem nagy ideje annak, hogy az érseki képezdéről csak annyit tudtunk, hogy létezik, ifjúságát azonban nem ismertük. Sehol nem láttuk, róla nem hallottunk, míg ujabban nemcsak életjelt ad magáról, hanem a helybeli tanuló ifjúság nyilvános szereplésében, mindég és mindenütt részt kér magának, ami elsősorban és kétségtelenül a vezetőség érdeme, melyben azonban osztozik az intézet ifjúsága, mely bátor, önérzetes fellépésével a saját és az intézet hírnevét igyekszik ezáltal megalapítani. A szabadság nagy napján volt alkalmunk meggyőződni arról, hogy soraiban jó és lelkes szónokok vannak. A csak nemrég lefolyt torna versenyen testi ügyességükkel egy nagyobb díjat vittek el, újabban pedig segítőegyesületük javára, a Kovácspataknál rendezett nyári mulatsággal adták életrevalóságuknak jelét. A mulatság általában véve, úgy részleteiben, dacára, hogy az azt megelőző egész napon át hűvös, esős idő volt, fényesen sikerült. Nagyszámú és szép közönség kereste fel az ifjúság mulatságát, mely mindvégig vidám kedélyes hangulatban folyt le. Az ifjúság tanárainak vezetése mellett a reggeli órákban ment le a Kovács patakhoz, hol a napot különféle társasjátékokkal töltötte el. A közönség a délutáni menetekkel rándult le, hol a kijárónál karszalagos rendezők fogadták s kalauzolták. Keményfy Kálmán tanárral, a rendező bizottság elnökével élen fogadta harsány éljenekkel a rendezőség gárdája a mulatság védnöknőjét, dr. Fodváry Istvánné úrnőt, egy impozáns és szép csokrot nyújtva tisztelete és hódolata jeléül annak át. Délutáni öt óra volt, midőn kezdetét vette a hangverseny, melynek műsora a következő volt: 1. »Tábori dalok.« »Lavotta első szerelme.* »Lakodalmas tánc.« Zongorán előadta : Paulovics Géza Ill.é. n. 2. >Most jöttem Erdélyből. »Virágdal.« Szavalta: Hajnal Gyula I. é. t. n. Hegedűn kisérték: Takács Gyula és Szabados Lajos tanítójelöltek, Paulovics Géza III. Borovitska Adolf II., Gerlits Ferenc és Rábai László I. é. tanitó növendékek. 3. »Kuruc dalok.« Tárogatón előadta : ifj. Stowasser János Budapestről. Zongorán kisérte : J*^ 4. »Rákóci kesergője.c Szavalta: Korencsi Rezső II. é. t. n. 5. Rákóci »Fabian hadnagya.« Melodrama. Szavalta : Kiss Lajos III. é. t. n. Zongorán kisérte : Paulovics Gáza III. é. n. 6. »Cinka Panna nótái, « Hegedűn játszta : Horni Arthur tan. jel. Zongorán kisérte : Paulovits Géza III. é. t. n. A műsor minden egyes számát tapsokkal és éljenekkel jutalmazta a figyelmes hallgatóság. Különösen megnyerte tetszését ifjú Stowasser tárogató előadása, mit megújrázott, majd Hajnal Gyula és Kiss Lajos szavallata. A műsor befejezésével táncra perdült a fiatalság, s járta vígan és fáradhatatlanul az éjféli órákig, midőn a csavargőzös utolsó indulást jelző füttye, véget vetett a kedélyes mulatságnak. Nem volna teljes és hű referádánk ha nem emlékeznénk meg elismeréssel a rendezőségről, különösen annak figyelmes és valóban fáradhatlan elnökéről, Keményfy Kálmán tanárról, kinek figyelme mindvégig és állandóan arra irányult, hogy a jelenlévők mindegyikének kellemes szórakozást szerezzen a rendezőség. A jelenvolt hölgyek névsorát a következőkben közöljük : Вeszi Ferencné és Margitka, Bohonné és Ilonka, Borovicska Adolfné, Boros Pálné és Annuska (Bpest), Csukássy Lászlóné Örzsi és Etelka, Csiky Ferencné, Draxler Alajosné, Drozdy Jánosné és Ilonka, Dús Anna, Erős Somané, Écsy Imréné, Etter Ödönné, özv. Fekete Gézáné és Erzsike, dr. Földváry Istvánné, Frey Ferencné, Grósz Ferencné és Margit, Gyarmathy Józsefné Maca és Lenke, Gyurkóczy Izor, özv. Hätz Henrikné és Erzsike, Hegedűs Sándorné, Hoffmann Eliké, Horváth Kálmánné, dr. Kabina Sándorné, Karácsonyi Sándorné, Keményfy Jánosné, Keményfy Margitka, Kicsindl Miklósné és Anna, Kementis Zsigmondné és Gabriella, Klindáné és Aranka (Köbölkút) Kiszlingstein Teréz, Klinda Irma, Klinda Károlyné, Lendvay Józsefné és Klemike, Lernerné és Jucika, Lőwy Lajosné, Magos Sándorné, Bertike, Marosi Ferencné, Matt Erzsike és Gézáné és Erzsike, Mészáros Mariska, Nadhera Pálné és Ilonka, Niedermann Jánosné, Osváth Andorné, Philip Konrádné, Plak Józsefné, Polyák Keller Mária, Reviczky Gáborné és Erzsike, Rochlitz Arthurné, Sebő Ferencné, Stolczné, Mariska és Erzsike, (Bpest), Schönbeck Mihályné és Stefiké, Schultheisz Berta, Schrott Amália, Szvoboda Románna és Kornél, Sztanek Józsefné, özv. Lecsányi Kajetánné, ifú Siklay Nándorné, Szabó Gézáné, Szegier Vilmosné és Margit, Szenttamási Sárika, özv. Takács Józsefné, Wadfogel Józsefe ; és Etelka, Vezér Mariska, Vágvögyi nővérek, Zubcsek Varjasné, Mihályné stb. stb. — Főispánunk keddi fogadó napja alkalmából több helyen látogatást tett. — Szabadságra menő megyei tisztviselők. Hamar Árpád árvaszéki elnök négy hétre terjedő szabadságát július 2-án kezdi meg. Dr. Perényi Kálmán esztergomi járási főszolgabíró aug. 2-ig terjedő szabadságidejét június 22-én kezdi meg. Pongrácz Kázmér muzslai szolgabíró e hó 20 án hat heti szabadságra megy, mely idő alatt hivatala vezetését Kakass László főszolgabíró veszi át, ki már teljesen felgyógyult. — Szemle: Berneggi lovag Sprecher Arthur a 28. gyalogdandár parancsnoka tegnap városunkban időzött, hogy a 76. gyalogezred felett szemlét tartson. — Szigorló orvos növendék. Brenner Károly orvos növendék, aranyifjuságunk rokonszenves tagja az orvosi szigorlatot a napokban tette le jó eredménnyel. „ A gazdasági egyesületiből. A gazdasági egyesület választmánya f. hó 13-án tartott ülésén több, felette fontos tárgy került szőnyegre, így a többek között. A megye szarvasmarha állományának emelése érdekében azt véleményezte a választmány, hogy évenként más más község kisgazdái részére vétessenek illetve adassanak olcsó kölcsön mellett tehenek, mely vételár kamatai, valamely alapból lennének fedezendők. A bovital adó leszállítása az egyesület felír a miniszerhez. tárgyában Az egyesülésre vonatkozólag hozott megyei törvényhatósági határozat élénk vita tárgyát képezte, melynek eredménye az lett, hogy a már ezügyben kiküldött bizottsági tagok, más megyéknél már életbe léptetett szabályrendeletek alapján, egy újabbi megkeresést intéznek a megye törvényhatóságához. A vám és kereskedelmi szerződések ügyében az országos gazdasági egyesület által áttett határozati javaslatot minden pontjában elfogadta a választmány s azon értelemben felír a földmivelési miniszterhez.