Esztergom és Vidéke, 1915 (37. évfolyam, 1-101. szám)

1915-07-04 / 52. szám

f­ZERK­ESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : SIMOR JÁNOS-UCCA 20. SZÁM TELEFON 21., HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ K­ÖZLEMÉNYEK TOVÁBBÁ ELŐFIZETÉSI ÉS HI­RD­ET­ÉSI DÍJAK STB. KÜLDENDŐK. FŐMUNKATÁRSAK: D­R RÉTHEI PRIKKEL MARIÁN ÉS DR KÖRÖSY LÁSZLÓ Laptulajdonos és a szerkesztésért felelős: LAISZKY JÁNOS MEGJELENIK: MINDEN VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: EGY ÉVRE , 12 K FÉL ÉVRE 6 K NEGYEDÉVRE 3 K EGYES SZÁM­ÁRA 20 FLLÉR. NYILTTÉR SORA 50 FILLÉR. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA Nem sikerült. Heves iramban, lázasan fo­lyik Európa harcterein a harci tevékenység. Újabb erők lép­nek a küzdelembe, új alakula­tok vannak, újra változnak a harcvonalak, még nagy munka, sok erőfeszítés van hátra, de annyit az entente hatalmai és szövetségeseik már ma nagy általánosságban megállapíthat­nak, hogy „nem sikerült". Nem sikerült sok minden. Legfőképen terv, melynek nem sikerült az a szülőanyja az orosz gőzhengerről vetett biza­lom volt. Az orosz gőzhenger köztudomás szerint az entente terveiben már pozitív értékként szerepelt, mint a legerősebb, legnagyobb erő volt az entente vagyonmérlegébe felvéve. Hat erről az értékről azután telje­séggel bebizonyult, hogy leg­alább is a dublóz követelések közé kell könyvelni. „Nem sikerült­ legázoltatni az orosz hordákkal a nagy ma­gyar Alföld, az ősi magyar róna zöldkalászos vetéseit, ki­rabolni a középeurópai kettős szövetség tartományi éléstárát és egy új csatolni a nagy orosz birodalomhoz. „Nem sikerült" például az angol blokád. Az angolok még decemberben haditerületnek nyil­vánította a német vizeket, ame­lyeken e szerint még semleges hajó sem futhat végig, mert Németország kikötőibe semmi­féle élelmi cikknek bejutnia nem szabad. Németország Anglia blokádjával válaszolt erre a pró­bálkozásra és a német nyilat­kozat nem maradt irott papiros, hanem tetté, valósággá vált, amiről kereskedelmi hajók, hadihajók pusztulása tesz vallomást. „Nem sikerült" Németország kiéheztetése sem. Milyen arccal milyen gondolatokkal fogadhat­ják az entente államférfiai, kü­lönösen az angol kormány tag­jai, azt a hírt, hogy Németor­szág újra fehér kenyeret eszik, talán a kenyér és lisztutalvá­nyokat is beszünteti, hiszen hat millió méter mázsa feleslege van. „Nem sikerült" még sok minden az ententenak. A Dar­danellák ostroma, az Egyesült Államok és belerángatása más semlegesek a háborúba, El­szász visszavétele, a revanche megvalósítása, az „á Berlin!" jelszó keresztülvitele keletről és nyugatról, mindez nem sikerült. Csak egy dolog sikerült az ententenak, Itáliát, a lesben álló brigantit, jó pénzért orv­támadásra bírni. Ezzel szemben mi sikerült Németország, Ausztria-Magyar­ország és Törökország új szövetségének ? Sikerült az orosz gőzhengert visszafordítani és bebizonyítani, hogy az sok­kal veszedelmesebb eszköz, ha visszafelé gurul, mintha előre sikerült a Kárpátokon és Kelet­poroszországban, valamint Ga­líciában valósággal megtizedelni az orosz sereget, sikerült az egész Belgiumot, fél Lengyel­országot és Franciaország leg­szebb vidékét elfoglalni és meg­tartani, a Dardanelláknál egy­másután pusztítani a büszke csatahajókat és ezerszámra másvilágra küldeni az entente katonáit és sikerült ezer ve­szélyben megállnia helyét. Ez a mai mérleg. Ami si­került és ami nem, szempontokat ne nézzünk. Egyéb ezt a szempontot pedig nem kell részletesebben taglalni. Az en­tentenak semmi sem sikerült, nekünk pedig sok minden. Auspiciumnak a jövőre nézve nagyon szép. „Esztergom­ és Vidéke" tárcája. Csalogat az Ej.­ ­Versciklusból.­ Uram, a nap már újra lepihent. Az est homályba takart ide lent Mindent, amerre szemünk eltekint, Leejté fátylát: a fekete szint •­­­­Uram, csak gyújtsd meg lelkünk Hogy el ne nyeljen a titkos setét­­ mécsesét, Mintha csak élne Az éjnek a mélye. Mintha fülembe Susogna zenéje: 1 „Nincs dal a napban •' Nincs dal a fényben -Itt van az élet A csillagos éjben •' Éjnek a keble Kivan szerelemre Jer, ne habozz' már­' Az Éj szive rád vár!" Uram, csak gyújtsd meg lelkünk mécsesét, Hogy el ne nyeljen a titkos setét • • . .. Ha majd a muszka hazajut... Irta: Sebők Imre dr. (Folytatás.) A burját aztán hazament és vagy meggyógyult, vagy meghalt, akár­melyiket tette, előbb még úgyis egy­néhányszor körültáncoltatta meg kö­rülfüstöltette magát a falubeli sámán­jával és akármi is lett a dolog vége, a dicsőség, vagy a szégyen nem Vaszilijnek a tégelyein, hanem sámán tudományán mullott. Ilyenfor­a­mán meg voltak elégedve Vaszilij működésével a burjátok is, ő maga is és az irkucki főkormányzó ő fő­kegy­elmessége is. Mindezt pedig akkor láttam, a­mikor — régen, még békében — egy augusztusi éjszakán a Vaszilij kis lakásában töltöttem az éjjelt, hogy másnap korán hajnalban föl­menjek a legritkább látványra, amit ma még a világon látni lehet, ho­gyan áldoznak évenkint egyszer fe­hér lovat ezek a késő Hadúr-tisztelő utódok a kara-zargaji kis burját ulu­szon túl, az Uc­ir-Manchai csipkés sziklafokán. Békében váltunk el azon az augusztusi napon. Három rubelt ad­tam neki szállásért, ételért, meg azért az útért, amiért átvitt jó egy­néhány versztre, a szomszédos bur­ját-tanyára, ami már az irkucki or­szágúton fekszik. Amikor elváltunk, nagy barátságosan búcsúzkodtunk a volt kozák altiszttől, azt mondtuk egymásnak: — Do szvigyenia! A viszont­látásra . De igazában egyikünk sem hitte, hogy ez életben valaha még viszont­látjuk egymást. És most mégis megtörtént a vi­szontlátás. Vasárnap találkoztunk, nem Kara-zargajban, hanem Buda­pesten, a Szent Jobbot kísérő kö­nyörgő körmeneten. Ezt­­ sem gon­doltuk volna két esztendő előtt, hogy a Szent Jobbot májusban Pesten fog­ják vinni,­­ hogy utána megy más­félszázezer ember és fegyvereink győzelmét kéri az egek Urától, hogy a menetben ott lesz egynéhány ezer a dicsőség mezejét megjárt katona, de a legkevésbbé gondoltuk akkor mi ketten Vaszilij Gregorovval, hogy itt fogunk még egyszer találkozni 1 Pedig mégis megtörtént­ .Odaát messze, hatezer kilométerre innen úgy gondolkoztak az atyuska embe­rei, hogy háború idején a derék burjátoknak nem kell okvetlenül a Vaszilij segítsége; háborúban el­végzi a fogfájás meg egyéb fájdal­mak ügyét a sámán is, legfeljebb, hogy az otthonmaradt feleség ki­osztogatja a kenőcsöket, amíg tart bennük. A kormányzósági felcsert magát elvitték megint katonának, vissza a régi ezredéhez beosztott kozákszor­nya közé. Az őrmester nem is bánta a változatosságot; jól esett a sok panaszkodó burját páciens után egy­szer megint csontosképű, marcona legények élén állania. A többi aztán közönséges dolog. Vaszilijjal is az történt, amit sok

Next