Esztergom és Vidéke, 1915 (37. évfolyam, 1-101. szám)
1915-07-04 / 52. szám
fZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : SIMOR JÁNOS-UCCA 20. SZÁM TELEFON 21., HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ KÖZLEMÉNYEK TOVÁBBÁ ELŐFIZETÉSI ÉS HIRDETÉSI DÍJAK STB. KÜLDENDŐK. FŐMUNKATÁRSAK: DR RÉTHEI PRIKKEL MARIÁN ÉS DR KÖRÖSY LÁSZLÓ Laptulajdonos és a szerkesztésért felelős: LAISZKY JÁNOS MEGJELENIK: MINDEN VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: EGY ÉVRE , 12 K FÉL ÉVRE 6 K NEGYEDÉVRE 3 K EGYES SZÁMÁRA 20 FLLÉR. NYILTTÉR SORA 50 FILLÉR. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA Nem sikerült. Heves iramban, lázasan folyik Európa harcterein a harci tevékenység. Újabb erők lépnek a küzdelembe, új alakulatok vannak, újra változnak a harcvonalak, még nagy munka, sok erőfeszítés van hátra, de annyit az entente hatalmai és szövetségeseik már ma nagy általánosságban megállapíthatnak, hogy „nem sikerült". Nem sikerült sok minden. Legfőképen terv, melynek nem sikerült az a szülőanyja az orosz gőzhengerről vetett bizalom volt. Az orosz gőzhenger köztudomás szerint az entente terveiben már pozitív értékként szerepelt, mint a legerősebb, legnagyobb erő volt az entente vagyonmérlegébe felvéve. Hat erről az értékről azután teljeséggel bebizonyult, hogy legalább is a dublóz követelések közé kell könyvelni. „Nem sikerült legázoltatni az orosz hordákkal a nagy magyar Alföld, az ősi magyar róna zöldkalászos vetéseit, kirabolni a középeurópai kettős szövetség tartományi éléstárát és egy új csatolni a nagy orosz birodalomhoz. „Nem sikerült" például az angol blokád. Az angolok még decemberben haditerületnek nyilvánította a német vizeket, amelyeken e szerint még semleges hajó sem futhat végig, mert Németország kikötőibe semmiféle élelmi cikknek bejutnia nem szabad. Németország Anglia blokádjával válaszolt erre a próbálkozásra és a német nyilatkozat nem maradt irott papiros, hanem tetté, valósággá vált, amiről kereskedelmi hajók, hadihajók pusztulása tesz vallomást. „Nem sikerült" Németország kiéheztetése sem. Milyen arccal milyen gondolatokkal fogadhatják az entente államférfiai, különösen az angol kormány tagjai, azt a hírt, hogy Németország újra fehér kenyeret eszik, talán a kenyér és lisztutalványokat is beszünteti, hiszen hat millió méter mázsa feleslege van. „Nem sikerült" még sok minden az ententenak. A Dardanellák ostroma, az Egyesült Államok és belerángatása más semlegesek a háborúba, Elszász visszavétele, a revanche megvalósítása, az „á Berlin!" jelszó keresztülvitele keletről és nyugatról, mindez nem sikerült. Csak egy dolog sikerült az ententenak, Itáliát, a lesben álló brigantit, jó pénzért orvtámadásra bírni. Ezzel szemben mi sikerült Németország, Ausztria-Magyarország és Törökország új szövetségének ? Sikerült az orosz gőzhengert visszafordítani és bebizonyítani, hogy az sokkal veszedelmesebb eszköz, ha visszafelé gurul, mintha előre sikerült a Kárpátokon és Keletporoszországban, valamint Galíciában valósággal megtizedelni az orosz sereget, sikerült az egész Belgiumot, fél Lengyelországot és Franciaország legszebb vidékét elfoglalni és megtartani, a Dardanelláknál egymásután pusztítani a büszke csatahajókat és ezerszámra másvilágra küldeni az entente katonáit és sikerült ezer veszélyben megállnia helyét. Ez a mai mérleg. Ami sikerült és ami nem, szempontokat ne nézzünk. Egyéb ezt a szempontot pedig nem kell részletesebben taglalni. Az ententenak semmi sem sikerült, nekünk pedig sok minden. Auspiciumnak a jövőre nézve nagyon szép. „Esztergom és Vidéke" tárcája. Csalogat az Ej. Versciklusból. Uram, a nap már újra lepihent. Az est homályba takart ide lent Mindent, amerre szemünk eltekint, Leejté fátylát: a fekete szint •Uram, csak gyújtsd meg lelkünk Hogy el ne nyeljen a titkos setét mécsesét, Mintha csak élne Az éjnek a mélye. Mintha fülembe Susogna zenéje: 1 „Nincs dal a napban •' Nincs dal a fényben -Itt van az élet A csillagos éjben •' Éjnek a keble Kivan szerelemre Jer, ne habozz' már' Az Éj szive rád vár!" Uram, csak gyújtsd meg lelkünk mécsesét, Hogy el ne nyeljen a titkos setét • • . .. Ha majd a muszka hazajut... Irta: Sebők Imre dr. (Folytatás.) A burját aztán hazament és vagy meggyógyult, vagy meghalt, akármelyiket tette, előbb még úgyis egynéhányszor körültáncoltatta meg körülfüstöltette magát a falubeli sámánjával és akármi is lett a dolog vége, a dicsőség, vagy a szégyen nem Vaszilijnek a tégelyein, hanem sámán tudományán mullott. Ilyenforamán meg voltak elégedve Vaszilij működésével a burjátok is, ő maga is és az irkucki főkormányzó ő főkegyelmessége is. Mindezt pedig akkor láttam, amikor — régen, még békében — egy augusztusi éjszakán a Vaszilij kis lakásában töltöttem az éjjelt, hogy másnap korán hajnalban fölmenjek a legritkább látványra, amit ma még a világon látni lehet, hogyan áldoznak évenkint egyszer fehér lovat ezek a késő Hadúr-tisztelő utódok a kara-zargaji kis burját uluszon túl, az Ucir-Manchai csipkés sziklafokán. Békében váltunk el azon az augusztusi napon. Három rubelt adtam neki szállásért, ételért, meg azért az útért, amiért átvitt jó egynéhány versztre, a szomszédos burját-tanyára, ami már az irkucki országúton fekszik. Amikor elváltunk, nagy barátságosan búcsúzkodtunk a volt kozák altiszttől, azt mondtuk egymásnak: — Do szvigyenia! A viszontlátásra . De igazában egyikünk sem hitte, hogy ez életben valaha még viszontlátjuk egymást. És most mégis megtörtént a viszontlátás. Vasárnap találkoztunk, nem Kara-zargajban, hanem Budapesten, a Szent Jobbot kísérő könyörgő körmeneten. Ezt sem gondoltuk volna két esztendő előtt, hogy a Szent Jobbot májusban Pesten fogják vinni, hogy utána megy másfélszázezer ember és fegyvereink győzelmét kéri az egek Urától, hogy a menetben ott lesz egynéhány ezer a dicsőség mezejét megjárt katona, de a legkevésbbé gondoltuk akkor mi ketten Vaszilij Gregorovval, hogy itt fogunk még egyszer találkozni 1 Pedig mégis megtörtént .Odaát messze, hatezer kilométerre innen úgy gondolkoztak az atyuska emberei, hogy háború idején a derék burjátoknak nem kell okvetlenül a Vaszilij segítsége; háborúban elvégzi a fogfájás meg egyéb fájdalmak ügyét a sámán is, legfeljebb, hogy az otthonmaradt feleség kiosztogatja a kenőcsöket, amíg tart bennük. A kormányzósági felcsert magát elvitték megint katonának, vissza a régi ezredéhez beosztott kozákszornya közé. Az őrmester nem is bánta a változatosságot; jól esett a sok panaszkodó burját páciens után egyszer megint csontosképű, marcona legények élén állania. A többi aztán közönséges dolog. Vaszilijjal is az történt, amit sok