Esztergom és Vidéke, 1916 (38. évfolyam, 1-101. szám)

1916-05-21 / 39. szám

Esztergom, 1916. SZER­K­­ESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : ^ SIMOR JÁNOS-UCCA 20. SZÁM j TELEFON 21., $ HOVA A LAP SZELLEMI RÉSZÉT ILLETŐ 4 KÖZLEMÉNYEK TOVÁBBÁ ELŐFIZETÉSI , ÉS HIRDETÉSI DIJAK STB. KÜLDENDŐK. 4 XXXVIII. évfolyam 39. szám. PO­LIT­ HR! és TRAFF FŐMUNATÁR­SAK: DR RÉTHEI PRIKKEL MARIÁN és Dr KÖRÖSY LÁSZLÓ Laptulajdonos és a szerkesztésért felelős : LAISZKY JÁNOS MEGJELENIK: MINDEN VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. Vasárnap, május 21. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : EGY ÉVRE . 12 K FÉL ÉVRE 6 K NEGYEDÉVRE 3 K EGYES SZÁM­ÁRA 20 FLLÉR . NYILTTÉR SORA 50 FILLÉR. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLY SZERINT KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA K­ér­ késik a béke ? Azért, mert először is az an­­tánt hivatalosan elhatározott döntő diadala késik. Másodszor azért, mert az antánt ígéret­­földjén olyan sok beváltatlan váltó termett, hogy Anglia főrendezői , Asquith és Grey rögtön becstelenekké válnának, ha azonnal békét kötnénk. Az antant Oroszországnak ígérte Konstantinápolyt, a Fe­kete tenger és az Adria ha­szonélvezetével. Ez a hangzatos ígéret azonban páratlan kudarccal került csődbe a Dardanellák és a Gallipoli félsziget ostroma után. Mindenáron vissza akarja állítani Anglia, Belgium, Szer­bia és Montenegró függetlensé­gét. Azután meg akarja jutal­mazni az olaszt görög szigetek­kel. Végül pedig állhatatosan pénzeli helyette harcoló szövet­séges társait, de ügyes szállí­tásai révén mégis az övé a há­borús haszon tejföle. Soha ilyen potyázás nem történt eddig. De Shakespeare nyelve sem fajult el soha olyan bombasztikussá, mint ma, mi­kor Asquith meg akarja sem­misíteni a német militáriz­­mus­t az orosz, a francia, az olasz és a színesek militáriz­­muszával. Nem páratlan kép­­mutatás-e az angol hadi köte­lezettség törvénye, melyben a kivételek a legfőbb paragrafu­sok ? Mert Anglia gondosan védi kotlósait, iparát, kereskedelmét és munkásait, míg a köteles­­ségtudó Franciaország összes iparosai, kereskedői és gyár­munkásai a harctéren véreznek. Azután még azért is késik a béke, mert a fenhéjázó Ang­liá­nek még mindig legyőzhetlen­­háború tartja magát, holott ő a főrendezője. Hanem erősebb leckére is számíthat, ha Németország elkészül Fran­ciaországgal. Németország utolsó amerikai jegyzékében szintén nyíltan és férfiasan kinyilatkoztatta, hogy az utóbbi időkben kétszer is hangoztatta a békekötés esz­méjét, ha olyan békét köthet, mely saját létérdekeit biztosít­ja. Ennélfogva nyilván elhárí­totta magától azt a felelőssé­get, mely szerint nem a né­met birodalom az oka annak, ha Európa nemzetei még min­dig nem élvezhetik a sóvárgott béke áldásait. Olaszország egy álló esztendő óta ott vesződik, ahol faltörő kos munkáját ellenünk megkezdte. Ezért nem ízlik neki a béke mannája. Franciaország sem valósította meg revanche-programmját, te­hát szintén tartózkodik a békétől. Oroszország pedig addig nem köthet békét, míg elhódított or­szágrészei a mi erős kezünkben vannak. A veszteglők és vesztesek ennélfogva rettegnek a mi dia­dalmas zászlóinknak kedvező béke kötésétől. Pedig összes ellenségeink nem valami lovagias szándék­kal törtek reánk. Nem Európa kultúrájáért, nem a kisded nemzetek óvásáért szállottak síkra ellenünk, hanem egyene­sen tönkre­tételünkért. Mi azon­ban addig szövetségeseinkkel kiűztük az oroszt határainkról, visszahódítottuk Galíciát és Bukovinát, fölszabadítottuk az orosz rabigája alól Lengyelor­szágot, sőt megbüntettük Szer­biát és elfoglaltuk Montenegrót jövendő békénk és biztosságunk érdekében. Hogy a németek szívósan tartják Belgiumot, az épen olyan természetes, mint Hindenburg határvédő haditerve. A francia­­országi értékes hódított terüle­tek a győzelmes hadsereg zá­logát jelentik. Mit szerzett eddig Francia­­ország? Néhány százezer csa­ládja gyászát sok ezer virágzó gyára pusztulását, terméke és termése színe-javát és néhány „Esztergom és Vidéke“ tárcája. Éjféli Interieur... Az orenburgi foglyok táborában — Hová üzenet nem jut tán soha, — Kemény párnákon éáesáesen alszik Vagy hatszáz fogoly magyar katona. Haáeg van nagyon : zúzmarás az ablak, Jégvirág nyílik az eresz alatt; Süvít a szél és tombol, zúg az orkán, Hogy megremegnek a gyönge falak .. • Az egyik fogoly felriaá álmából, S félve tekinget maga körül szét, Majá megnyugodva tenyerébe hajtja Aranyoskáid, álmos, bús fejét [UNK] — — Gondolatai messze-messze járnak . ■­­ Könnyet morzsol szét ujjai között­. — Hideg van, fázik, összébb vonja mellén Az inget, mit még nővére kötött. — Lefekszik újra. Megpróbál­ aludni; Jaj ■­ de messze kerüli az álom : Hosszú, mély sóhaj tör elő kebléből, Zokogva sír a kemény faágyon. — .. • Imádkozik. — „ Te gondviselő Isten, Engedd, hogy újra lássam a hazám, Szüntesd meg nehéz, szomorú rabságom. — Engedd, hogy újra öleljen anyám­.­“ • ■ Csend van. — Az óra most üti az éjfélt. — Elüli a szél a havas táj ölén.­­­­ Az orenburgi foglyok táborában Rólam álmodik talán az öcsém­­. ■ Fikó Sándor: Kárpáti tragédia. in. (Folytatás.) Utánnyomás tilos. Meleg pillantást vetett Kolossa és Annuska felé, kik az ő előadásából mit sem hallottak, teljesen elfoglalta őket hirtelen föllohant szerelmük. Szabad folyást engedtek érzelmük­nek ; egy-egy hosszú kézszorítás, melyben benne van vallomás meg­értés, fogadalom. Eszükbe sem ju­tott, hogy pőrére vetkőzött érzelmü­ket valaki durva kézzel megsértené ; tudták, érezték, hogy ott csak megér­tésre, simogató kezekre találnak. — És Szirmay folytatta: — Valamikor az én forró lehele­tem is borzalta a leomló hajfürtö­ket épp úgy, mint ahogy Kolossáé Annuska fürtjeit és az én kezem­ben is megpihent szerelemtől resz­kető női kéz; de jött a buta vélet­len : a menyasszonyom háza előtt az uccán valami zavargás támadt, egy revolver is eldördült. Mi az ab­lakhoz közel a zongora mellett ültünk és a lövés után a menyasszonyom rám hanyatlott, a blúzán egy kis piros folt mutatkozott, a golyó az ab­lakon behatolt és épp szíven találta. Az idő már éjfélen túljárt, mikor a tisztek pihenőre tértek, de alig haj­tották le a pezsgőtől mámoros fejü­ket, mikor jött a futár, hogy az el­lenség az 508-as magaslaton, áttörte a frontot. Azonnal kiadták a riadó intézkedést. Kolossa még le sem feküdt; a hold fényétől gyengén megvilágított ablaknál ült és imádkozott. Talán gyerekkora óta először, de úgy érez­te, hogy evvel tartozik az Úrnak, ki mégiscsak megadta neki azt a nagy érzést, amire oly rég vágyott és oly sokat keresett de sehol nem talált föl. Mikor a parancsot hallotta, hogy azonnal az ellenség ellen kell men­niük és amíg az erősítés érkezik, az utolsó emberig ki kell tartaniok: hideg borzongás futott végig rajta, szerette volna odakiáltani, hogy nem megy, nem teszi ki magát a veszély­nek, neki élnie kell, mert boldog és mást is boldoggá tesz, — dehát a haza.. . Hamar összeszedte magát és be­surrant Annuska szobájába, hogy még egyszer lássa, ki tudja,­­ talán utoljára. Annuska már aludt. A takaró alól szabadon hagyott keble a szabályos lélegzéstől lágyan hullámzott. Azok a bágyadt vonások, miket a háborús izgalmak okoztak és madonna-arcot kölcsönöztek neki, most mind elsi­multak. Bársonyos fehér arca a le­omló ében fekete fürtök közül bol­dog mosolyt árasztott. Kolossa ellen­­álhatatlan vágyat érzett, hogy An­nuska cseresznye piros ajkára egy bucsucsókot lopjon. Óvatosan köze­ledett az ágy felé, mikor fölé hajolt kissé megbotlott és az ágyat meg­mozdította. Annuska fölébredt, egy

Next