Esztergom és Vidéke, 1992 (7. évfolyam, 1-51. szám)
1992-09-04 / 34. szám
283 2 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE A közelmúltban, a vízivárosi Szent Kérészről nevezett zárdatemplomban gyűltek össze a Szatmári Irgalmas Nővérek és a hívek. Köztük a legtöbben a zárda volt növendékei. Dr. Könözsy László polgármester vezetésével ott volt a városi képviselőtestület több tagja. A Paulai Szent Vincéről elnevezett irgalmas nővéreket Hám János szatmári püspök telepítette le magyar földön. Számukra püspöksége székhelyén 1842-ben intézetet alapított. Onnan rajzottak ki Erdélybe, Felvidékre és Esztergomba is. Scitovszky János hercegprímás 1865-ben, amikor a papnövendékek az új Szemináriumba költöztek, a vízivárosi régi épületet zárdává és nőnevelővé alakította. A Szatmári Irgalmas Nővérek rendje alapításának 150. évfordulóját Esztergomban hálaadó szentmisével és jubileumi ünnepséggel ülték meg. A szentmisét dr. Paskai László bíboros, prímás, esztergomi érsek celebrálta, melyen ezeket mondta: Bőséges gyümölcsöt hozott Magyarország életébe a Szatmári Irgalmas Nővérek működése. Trianon után itt volt a magyarországi anyaházuk, 1950-ig. Visszaemlékezésünk hálaadás az elmúlt 150 esztendőre. De ez a visszaemlékezés a régi és az új kezdetre is alkalmat ad. A mostani szentmisén szeretettel köszöntöm a Szatmári Irgalmas Nővéreket, hazaiakat és külföldieket. Köztük is különösképpen az ausztriai Gumpendorfból érkezett küldöttséget. Hálaadás mellett az Isten kegyelmét kérjük megtisztult lélekkel az újrakezdés eredményességéért... Ma 150 évre emlékezünk vissza. Ennek egyharmada külső erőszak hatására szétszórattatásban telt el, Magyarországon, ahol 1950-ben 42 rendházban, közel 600 szatmári irgalmas nővér élt. Valamennyiüknek el kellett hagyni zárdájukat, lakóhelyüket Megkezdődött a szétszóratás nehéz ideje. A megpróbáltatás ideje volt... Sokan emlékeznek még a nővérek működésére. A négy évtized alatt azonban számtalan megpróbáltatáson mentek keresztül, korban is előrehaladottak. De a gondviselés megadta a lehetőséget az újrakezdésre. Újrakezdeni, hogy a múlt eredménye a jövőben is megvalósuljon... az Most adott a lehetőség. A jószándék önkormányzatban is megvan. Evangéliumi összetartásra van szükség. A jövőbe kell tekinteni. Magyarországon 40 év alatt hiányzott a közösségi élet. Újrakezdeni komoly áldozatot, erőfeszítést jelent. Legyen meg mindenkiben a kezdeti buzgóság a közös élet kialakítására. Kívánom, hogy a Szatmári Irgalmas Nővérek új hivatásokat is tudjanak szerezni. Azért, hogy a nővérek szerzetesi élete vonzó legyen. Lássák meg annak az igazi tartalmát. A megemlékezés az iskola dísztermében folytatódott. Ott Zalán Katalin, Luciána nővér, tartományi főnök üdvözölte a megjelenteket. Ujjongjunk és vigadjunk! Örömünk oka kettős. A Szatmári Irgalmas Nővérek rendjét 150 éve alapították, és 42 év eltelte után ismét esztergomi tartomány házunkban adhatunk hálát az Örökkévalóság Urának, hogy megőrzött bennünket és a szétszóratás évtizedeiben is megtartott. Legyen hála a gondviselő Istennek, hála és köszönet bíboros atyának, Esztergomnak, külföldi jótevőinknek, mindenkinek, aki tevékenyen szívén viseli sorsunk jobbrafordulását... Olivia nővér német nyelven, a meghatódottságtól el-elcsukló hangon köszöntötte a külföldieket. Edit nővér az esztergomi rendi élet történetét mondta el röviden. Rudolfina nővér az újrakezdés nehézségeiről és a jelen helyzetéről szólt. A közeljövőben 30-40 szerzetes lesz a házban, és az általuk vezetett leányotthonba 46 középiskolást várnak. Ezután a régi növendékek műsora, zenés köszöntője következett. A megyei levéltár által rendezett kiállítást Bencze Csaba Attila nyitotta meg. A Bibliotékában őrzött Majergyűjteményből hét kötet itt kerül először a nagyközönség elé. Megtekinthető szeptember 30-ig. Büttner Gyuláné tanár, volt zárdai növendék mondta: Óvodába, általános iskolába, gimnáziumba, tanítóképzőbe jártunk a nővérekhez. Megtanultuk, hogy a rend és a pontosság a legfontosabb. Demokratikus iskola volt. Egyformán bántak velünk. Egyformán követeltek tőlünk. Egyenruhánk és diáksapkánk volt. Ezzel eltüntettek minden különbséget a szegény és gazdag családból jöttek között. Tanáraink együtt örültek velünk. De nem maradt el a tánciskola sem, ahová a fiúkat is meghívták. Megtanították nekünk, hogy örömet szerezzünk az életben. Énekkarunk is volt. Velem egy életre megszerettették. Azóta is éneket tanítok. Takács Nándor székesfehérvári püspök a püspöki kar nevében szólt a szerzetesi életről, az újjászületésről. „A megnyesett fa kizöldül" - ez a reményem. Itt, Esztergomban és Magyarország minden településén. A jubileumi ünnepség a Mária Édesanyánk című kongregációs himnusszal zárult. (Pálos) JUBILÁLTAK A SZATMÁRI IRGALMAS NŐVÉREK A kiállítást rendezte és megnyitotta Bencze Csaba Attila GYÉMÁNTMISE A BELVÁROSBAN Raáb Alajos címzetes kanonok tisztelői, ismerősei, rokonsága és a hívek sokasága körében mutatta be gyémántmiséjét a belvárosi templomban. Az egybegyűltek nevében először Sági József egyházközösségi elnök köszöntötte Raáb Alajost, majd dr. Nagy László plébános mondott szentbeszédet, aki méltatta elődjét: - Az Úristen meleg szívvel áldotta meg. Az esztergomi hívek is élvezhették jóságát. Tíz évig volt plébános a belvárosi egyházközösségben. Ezen a szép jubileumon imádságos lélekkel és szeretettel vesszük körül... A mise végezetével Raáb Alajos szólt a jelenlévőkhöz: - Köszöntöm a kedves híveket ebben a gyönyörű templomban, ahol tíz évet szolgáltam és amelyet most az utóbbi években újjávarázsoltak. A hívek egy részét még most is személyesen ismerem. Budapesten születtem ötgyermekes családban. Apám az első világháborúban halt meg. Hadiárvák maradtunk. Az érseki katolikus gimnáziumba jártam, majd a papi pályát választva Esztergomba, a szemináriumba kerültem, bár egy időben tanár is szerettem volna lenni. Negyedéves koromban, 1932-ben pápai engedéllyel szenteltek pappá. Azért, mert a tanítóképzőben mint hittan tanárra szükség volt rám. Ott nyolc évig tanítottam. Esztergomból Balassagyarmatra, onnan Etesre, a bányászokhoz, később Leányvárra vitt az utam. Harminc évvel ezelőtt kerültem az esztergomi belvárosi plébániára. Tíz évig szolgáltam itt. Az aranymisém is itt volt. Nem gondoltam, hogy a gyémántmisére a jó Isten erőt ad nekem. Szent Pál szavait idézve: ,JTálát adok Istennek, valahányszor Rátok gondolok és imádságomban örömmel fohászkodom Mindnyájatokért." (P.I.)