Ethnographia • 5. évfolyam (1894)
I. Értekezések és leírások - Wlislocki Henrik dr.: Fákra aggatott fogadalmi rongyok a magyar néphitben 320
legközelebb eső hegyre vagy a határon levő fák valamelyikére húzták, ha a vidéken marhavész uralkodott. Ragadós betegségek alkalmával inget vagy ruharongyokat aggatnak a határon levő fák ágaira, hogy a betegség kivonuljon a faluból. Manapság pl. a torjai Büdöshöz zarándokoló beteg közember öntudatlanul is még mindig áldoz, midőn a közel lévő fák valamelyikére ruhadarabot akaszt azon hitben, hogy ezzel megmenekszik betegségétől. Évekkel ezelőtt a Sepsi-Szt.-György mellett fekvő „Lugásfürdő" közelében is lehetett számtalan ilyen rongydarabot látni. Varázshatalmat tulajdonít a magyar néphit a Kadicsa vára közelében emelkedő Pothárdbércze nevű hegy egyik forrásának, melynek vize főfájást gyógyít. Az oda zarándokosok kalapot vagy sapkát akasztanak a fákra. Ikafalva közelében van egy Kardoshegy nevű magaslat, melynek keleti oldalából a Gágókút nevű forrás buzog fel. Erről a forrásról azt állítja a székely nép, hogy a viadorok véréből fakadt, miért annak vizéből minden ott megforduló iszik ingujjának egyik rongyát a közellevő fák valamelyikére aggatva Évekkel ezelőtt mindenki, aki e vízből ivott, a leventék tiszteletére egy követ is dobott a hegy aljára. 3 Isten kelete, így neveznek Szilágy-Somló mellett egy helyet: a monda szerint itt pillanták meg a honfoglaló magyarok legelőbb Erdél felett a napot, s „hogy nagy munkájukban elősegítse, e hegyen áldozatot hoztak"4; manapság a közember, ki e hegyet bejárja, valami rongyot aggat egy fára, nehogy az „ördög széttépje". A Maros jobb partján emelkedő Isten-széke nevü hegy tetején sűrü fenyvesek közt kristálytiszta forrás van, melynek vize állítólag gyógyerejü. Ki a vizet használja, ruhadarabot akaszt a fák egyikére. A monda szerint a régi magyarok áldozati helyül használták e helyet; állítólag szt. László királynak kedvelt vadászhelye volt. 1883-ban az Istenszéke közelében mutattak egy meredek sziklát, melyről a monda szerint a bűnösök a mélységbe ejtettek ; most az ördög tanyázik e sziklában és minden arra menő követ dob a szikla aljára vagy valami rongyot dob a bokrok közé, nehogy a „rosz szellem" széttépje." E helyen évekkel ezelőtt állítólag egy kereszt alakú kardot találtak a földbe szúrva. " Ipoly-Földémes közelében van egy forrás, melynek vize szemölcsöt és egyéb kinövést elmulaszt; az oda zarándokolok rongyokat és halakat aggatnak a fákra. A Nagy-Kevély tövében regényesen fekvő, sok néprajzi érdekességgel kínálkozó Csobánka falutól félórányira esik a kis erdő szélén levő Szent-kút. Egy e czélra emelt falon különös szent képek függnek ; alább kissé lápos helyen egy pinczetorkolatszerű bolthajtásos építményben síkos lépcsők 1 Herrmann Antal, A hegyek kultusza Erdély népeinél. Kolozsvár, 1893. (Különlenyomat az „Erdély" 1893. évf.) 23. 1. — 2 Orbán Balázs, A Székelyföld leirása I. 115. 1. — 8 Orbán, id. h. III. 97. 1. — 4 Köváry, Száz rege 101. 1. — 4 Köváry, id. h. 107. 1. — 6 V". ö. gr. Kuun Géza, Relationum Hungarorum cum Oriente etc. I. 176. 1. — 7 Ipolyi, Magyar mythologia 203. 1.