Ethnographia • 11. évfolyam (1900)

I. Értekezések. - Munkácsi Bernát: Adalékok a magyar halotti szokások pogány hagyományaihoz 97

gyermek megszületik még a koporsóban is, arra kell tehát a kis ingecske, az egy krajczárt pedig azért teszik a koporsóba, hogy az i­jdonszü­löttnek a másvilágon legyen mivel megvennie a világosságot, a kis viaszgyertyára meg a keresztelés alkalmával lesz szüksége, mert úgy vélik, hogy az ily gyermekeket Keresztelő Sz. János az utolsó ítélet napján a Jordán vizében meg fogja keresztelni, valamint a halva született és kereszteletlen gyermekeket is, a­kik mellé ingecskét, krajczárt és viaszgyertyácskát szin­tén helyeznek a koporsóba". Látni való e szokásban, hogy a nép a sírba tett holmikkal az elhunytnak lelki szükségletéről kivan gondoskodni, mely nélkül t. i. boldogulását a túlvilágon ép oly kevéssé képzelheti, mint a földön az élőkét. Más vidéken a népszokás nem ily egyoldalúan jár el, hanem törődik a test kívánalmaival is. WLISLOCKINÉ DÖRFLER FANNI szerint (Ethn. IV.208.) az az eljárás divik némely magyar helyen, hogy a gyer­mekágyban elhalt nőnek koporsójába tűt, czérnát, gyermekpólyát s a gyermek ápolásához szükséges egyéb holmikat raknak nyilván azon hittel, hogy az elköltö­zött anyai kötelességeit a más világban is gyakorolja. Lényegében ez a szokás is a halottnak erkölcsi szükségletében akar segédkezni, de már egészen fizikai szempontokat követ az, mely a koporsóba egy darabka kenyeret s egy pénz darabot helyeztet, bár itt sem hiányzik az eredeti szándékot leplező „keresztényi" magyarázat, mely szerint a halottnak azért volna szüksége e készségre, hogy a mennyek országába vezető út hét vámszedő helyén eleget tehessen a követelményeknek.­­ Nem változtat e szokás tanulságán, hogy katho­likus vidékeken a halotthoz adott kenyeret szentelt víz­zel nedvesítik oly magyarázattal, hogy ez óvó intézkedés követ­keztében nem fogja szárazság sújtani a föld termését. Eredeti és igazi czélja ez eljárásnak a halottnak útravaló eleséggel való ellátása, a­mely végből helyenként hüvelyes veteményeket is tesznek a koporsóba. Hasonló régi szokásról tesz említést BARTHOLOMAEIDES (Not. com. Gömör, Leutshoviae 1808; 453. 1.): „Tumbae imposito cadaveri olim ex singulo generefrugum partém a d­ d­e­b­a­n­tV Megegyezik jelentésében evvel az a szokása némely magyar­ ­ L WLISLOCKI HENRIK „Tod und Todtenfetische im Volksglauben der Ma­gyaren" czimű becses értekezését a „Mitteilungen der Anthropologischen Gesell­schaft in Wien" 1892. évfolyamában (XXII. köt ; Neue Folge XII köt.): 173. 1. - IPOLYI : Magyar Mythologia, 555. 1.

Next