Ethnographia • 24. évfolyam (1913)

II. Néphit és népszokások - Róheim Géza: A halálmadár 23

DR FABÓ BERTALAN ! A MAGYAR NÉPRAJZ EGYIK KIMERÍTETLEN FORRÁSA 23 orrú nyomorult németség"-nek nevezi a német katonákat, úgy a képek is evvel ellentétben feltüntetik a magyar zömökséget vállban, c­ombban, lábszárban. Aglio­pardi nagy illusztrált művében Apafi Mihálynak két arczképe is van s az egyik remekül tatáros. Mikor pár évvel ezelőtt a prágai ethnographiai csesko­sláv múzeumban meg­néztem a gyetvai (Magyarország) tót interieurt, az egyik juhásznak derékig érő, egy ágba font hajával, eszembe jutott a Jaschke képén a határőrvidéki jelenet és azok a XVII. századbeli olasz képek és metszetek (1. Szendrei János közlését), melyeken egy magyar grófpár ilyen hajviselettel áll. Sőt még a bizánczi írók is a keleti türk és avar követek hosszan leeresztett befont varkocsáról szólnak. Mikor 1825-ben a pozsonyi indigena festő és rézmetsző, báró Lütgendorf Ferdinánd, kiadja a „Magyar Pantheon"-t, benne 120 színmagyar dzsentrit és mágnást örökít meg mesésen hű rézmetszetein. A­mit neki művészi szempontból hibának rónak fel, t. i. hogy valamennyit profilban szerepelteti, az anthropologiai szempontból igen becses, mert mintegy kimetszve, élesen mutatja a homlokcsontot, orrhajlást, állat, s erősen kidomborító arczélt. 1848—49-ből az osztrák csatafestők, de különösen a litográfusok (Treml, Kriehuber stb.) nyújtanak reális hűséggel ellesett és meg­rögzített anyagot.­ Sőt tudomásom van egy kis festett arczkép-gyűjteményről, a mely­ben pár száz olmüczi fogoly honvédtiszt van lefestve, s hátlapjára még az is rá van írva, hogy jól, vagy rosszul van-e találva. (1850.) Ha az egyiptomi falképekről le lehet a kutatóknak olvasni négy rasszt (az egyiptomit, sémitát, európait és négert, sőt a lybiai lamitát is), ha a görög arcz­képekről, az augustus-család szoborképeiről lehet anthropológiai igazságokat leolvasni, a mi ezrekre menő arczképanyagunkból szintén lehetne becsesnél becsesebb eredményeket kihüvelyezni. A Szépművészeti Múzeum magyar metszetei­nek őre, Takács Zoltán dr. bizonyára minden komoly kutatót szokott készségével támogatna abban a pár éves munkában, a­melytől igen értékes néprajzi és ember­tani anyag feltárását és hozzáférhetővé tételét várhatja a magyar tudomány. 2 Dr. Fabó Bertalan: NÉPHIT ÉS NÉPSZOKÁSOK. A halálmadár. A köztudatba egyik lexikonunk e madárról ennyit kívánt közvetíteni: „A közönséges kuvik (Athene noctua Scop. s. passerina Rechst.) vagy a­hogy a nép nevezi „halál­madár". Rigónagyságú. Szeme sárga. Háta szürkésbarna, fehéren pety­tyezve, hasa fehéres barna, harántsávokkal. Előfordul Közép- és Dél-Európában, Észak-Afrikában és nyugati Ázsiában. A babona szerint a halál hírnöke s a mely­ ­ Tremlnek egy magyar babaképén az arcz tatárossága és paraszt prognathismusa mesésen jó. 2 Milyen szép feladat volna pl. egy-egy kor képanyagát minutiózus részletességgel összehasonlítani ugyanezen kor koponya- és csontváz anyagával!

Next