Ethnographia • 24. évfolyam (1913)
II. Néphit és népszokások - Róheim Géza: A halálmadár 23
DR FABÓ BERTALAN ! A MAGYAR NÉPRAJZ EGYIK KIMERÍTETLEN FORRÁSA 23 orrú nyomorult németség"-nek nevezi a német katonákat, úgy a képek is evvel ellentétben feltüntetik a magyar zömökséget vállban, combban, lábszárban. Agliopardi nagy illusztrált művében Apafi Mihálynak két arczképe is van s az egyik remekül tatáros. Mikor pár évvel ezelőtt a prágai ethnographiai cseskosláv múzeumban megnéztem a gyetvai (Magyarország) tót interieurt, az egyik juhásznak derékig érő, egy ágba font hajával, eszembe jutott a Jaschke képén a határőrvidéki jelenet és azok a XVII. századbeli olasz képek és metszetek (1. Szendrei János közlését), melyeken egy magyar grófpár ilyen hajviselettel áll. Sőt még a bizánczi írók is a keleti türk és avar követek hosszan leeresztett befont varkocsáról szólnak. Mikor 1825-ben a pozsonyi indigena festő és rézmetsző, báró Lütgendorf Ferdinánd, kiadja a „Magyar Pantheon"-t, benne 120 színmagyar dzsentrit és mágnást örökít meg mesésen hű rézmetszetein. Amit neki művészi szempontból hibának rónak fel, t. i. hogy valamennyit profilban szerepelteti, az anthropologiai szempontból igen becses, mert mintegy kimetszve, élesen mutatja a homlokcsontot, orrhajlást, állat, s erősen kidomborító arczélt. 1848—49-ből az osztrák csatafestők, de különösen a litográfusok (Treml, Kriehuber stb.) nyújtanak reális hűséggel ellesett és megrögzített anyagot. Sőt tudomásom van egy kis festett arczkép-gyűjteményről, a melyben pár száz olmüczi fogoly honvédtiszt van lefestve, s hátlapjára még az is rá van írva, hogy jól, vagy rosszul van-e találva. (1850.) Ha az egyiptomi falképekről le lehet a kutatóknak olvasni négy rasszt (az egyiptomit, sémitát, európait és négert, sőt a lybiai lamitát is), ha a görög arczképekről, az augustus-család szoborképeiről lehet anthropológiai igazságokat leolvasni, a mi ezrekre menő arczképanyagunkból szintén lehetne becsesnél becsesebb eredményeket kihüvelyezni. A Szépművészeti Múzeum magyar metszeteinek őre, Takács Zoltán dr. bizonyára minden komoly kutatót szokott készségével támogatna abban a pár éves munkában, amelytől igen értékes néprajzi és embertani anyag feltárását és hozzáférhetővé tételét várhatja a magyar tudomány. 2 Dr. Fabó Bertalan: NÉPHIT ÉS NÉPSZOKÁSOK. A halálmadár. A köztudatba egyik lexikonunk e madárról ennyit kívánt közvetíteni: „A közönséges kuvik (Athene noctua Scop. s. passerina Rechst.) vagy ahogy a nép nevezi „halálmadár". Rigónagyságú. Szeme sárga. Háta szürkésbarna, fehéren petytyezve, hasa fehéres barna, harántsávokkal. Előfordul Közép- és Dél-Európában, Észak-Afrikában és nyugati Ázsiában. A babona szerint a halál hírnöke s a mely Tremlnek egy magyar babaképén az arcz tatárossága és paraszt prognathismusa mesésen jó. 2 Milyen szép feladat volna pl. egy-egy kor képanyagát minutiózus részletességgel összehasonlítani ugyanezen kor koponya- és csontváz anyagával!