Ethnographia • 44. évfolyam (1933) /Népélet/
Néprajzi hírek - A „Turul” Szövetség újabb országos pályázata néprajzi gyűjtésre 179 - „Gyöngyösbokréta” 179
Egy kisgazda levele az „Ethnographiai Népélet" szerkesztőjéhez. Fülöp Imre kondorostanyai kisgazda, aki már régóta érdeklődik a magyar néprajz ügye iránt, folyóiratunk legutolsó számának vétele után hosszabb levelet írt hozzánk. Leveléből érdemesnek találjuk az alábbi részleteket közölni: „ANépélet legutóbbi számát megkap* tam. Tisztelettel köszönöm. Igazán öröm* mel olvastam különösen Czakó Elemér dr.*nak elnöki megnyitóbeszédét. Ilyen nemesen gondolkodó és érző, igazi úri* emberekre van nagy szüksége a mai tár*sadalomnak, akik olyan helyeken, mint ahol ez a beszéd elhangzott, ki merik mondani, hogy :a munka hőseit, a nyo* mor megkínzottjait tiszteletben kell tar* tanunk!" Ha így éreznének legalább a ko moly, tanult, intelligens emberek, akkor az ilyen magamfajta ,csizmásparaszt nem lenne olyan lekicsinylőleg végig mustrál* va, mint ahogy ezt Pesten és máshol is sokan tenni szokták... Méltóztassék ma* gam és sok velem érző honfitársam ne* vében köszönetemet neki átadni. Olvas* tam továbbá a Népéletben, hogy a régi dallamokat fonográffelvételek segítségé* vel hangjegyzik. Erre nézve tisztelettel megjegyzem, hogy az általam beküldött betlehemjárásban előforduló dallamokat én nagyon szívesen elénekelném, ha ezzel az ügynek szolgálatot tehetek. Hiszen én is nép vagyok és azok a dallamok gyermekkorom óta élnek a lelkem mélyén. Ha nem tolakodás ez a kijelen tésem, akkor a jövő ősszel, vagy télen, egy meghatározott időben leszek bátor evégből jelentkezni." A levélhez csak annyi hozzátenni valónk van, hogy Fü* löp urat mindenkor szívesen várjuk Bu* dapesten! A Turul Szövetség újabb pályázata országos néprajzi gyűjtésre. Múlt számunkban hírt adtunk a Magyar Egyetemi és Főiskolai Bajtársi Egyesületek Országos Központja, a Turul Szövetség országos néprajzi pályázatának eredményéről. Mint a Szövetség hivatalos lapjának, a „Bajtárs"-nak februári számában olvassuk, az első országos gyűjtés szép eredményei a Szövetséget arra indították, hogy a pályázatot újból kiírja. A Szövetség a gyűjtésben, irányt adóul, ez alkalommal is Dömötör Sándor tájékoztató füzetét jelölte meg. A pályaműveket 1933. szeptember 5-ig kellett benyújtani. Elbírálásukra a Magyar Néprajzi Társaság vezetőségét fogják felkérni. „Gyöngyösbokréta". A magyar népi viseleteknek, daloknak és táncoknak a főváros területén, főképen idegenfor* galmi szempontból való bemutatása két* ségtelenül helyes ötlet volt. A nagy si ker azonban, mely az ötletet jutalmazta, egyeseknek, úgy látszik, megártott. Bele* kötöttek a tudományos magyar néprajz egyetlen, világviszonylatban is kiváló* nak elismert intézményébe,, a Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Tárába. Ki*fogásolták, hogy a „hivatalos néprajz" nem tart kapcsolatot az élettel s a népi műveltség üvegszekrényekbe raktározott emlékeivel vesződik, ahelyett, hogy tekintélyével és tanácsaival a gyöngyös* bokréta*szerű „néprajzi" mozgalmak támogatására sietne. A Néprajzi Múzeum, igazának tudatában, sokáig hallgatott, míg végre a „Magyarság" c. lap augusz* tus 27*i és 29*i számában megjelent köz* lemények arra indították, hogy ebben az ügyben felvilágosító nyilatkozatot ad* jon ki. A „Magyarság" szeptember 7*i számában dr. Bátky Zsigmond igazgató aláírásával megjelent nyilatkozatot érdemesnek tartjuk teljes egészében közölni. „Mindenekelőtt a velem egy célért és egy műhelyben néprajzi emlékeink meg* mentésén és megőrzésén dolgozók magunk is teljes elismeréssel adózunk mindenkinek, aki a Gyöngyösbokréta megszervezése és bemutatása körül el* évülhetetlen érdemeket szerzett: elsősorban Paulini Bélának, aki kétségkívül nem mindennapi akarattal, lelkesedéssel s nem közönséges vesződséggel bokrétát kötött ezekből az éppen most napjainkban avarba hulló néprajzi kincsekből. Hála és elismerés mindenkinek, aki részese volt s reméljük eljövendő részt* vevője a nemzet lelkiismeretének ilyen gyönyörű, dalos*, zenés ébresztésében, aki dalban és zenében, táncok és színek szivárványos özönében mutogatja, mi lyen tékozló módon szórjuk pusztulásba az ősöktől öröklött nemzeti kincseket s szemmel láttatja, mit veszítettünk csak a közeli múltban is s mit fogunk elveszíteni végképen a közeli esztendőkben.