Ethnographia • 62. évfolyam (1951)
Adatközlések — Documentation - Barabás Jenő: A velencei nád felhasználása. — Die Verwendung des Rohres von Velence 145—155
A velencei nád felhasználása Dolgozatunkban azon a területen vizsgáljuk a nád alkalmazását, ahol zömmel a Velencei-tóból kikerülő nádat használtak (1. ábra). Még ezen a területen is volt némi jelentősége a helyi termésű nádnak, különösen a körzet szélén fekvő községekben. Fejér megye egész területén igen jelentős volt a nád szerepe s nincsen egyetlen olyan falu sem, ahol legalább a múltban nem lett volna általános a nád használata. A felhasználás módja azonban némileg eltér a vizsgált területétől, melyen kívüli összehasonlításra nem térünk ki, csak annyit említünk meg, hogy a sárréti s egyéb belvízi nád jelentősége semmivel sem volt kisebb, mint a velencei nádé. Egészen meglepő, hogy ma, jóval a lecsapolások után, milyen sok falu határában maradt meg foltokban a nád, mint a lecsapolások előtti mocsárvilág egyetlen reliktuma. Más vonatkozásban ugyanis ennek semmi nyoma nem fogható már meg, legfeljebb halvány emléke. A nádat elsősorban tetőfedésre használták. Egész Fejér megyében jóformán a legutóbbi időkig náddal fedték a házakat, illetve a régi nádfedeles házakat ma is ezzel javítják. A nádtető eltart 50—60 évig, de 10—15 évenként javítani kell. Ha a lakóházról le is kerül a nádtető, megmarad a melléképületeken. A feudálkapitalista viszonyok között a nádat részébe, felesbe vágták. (V. ö. Barabás Jenő: Nádvágás a Velencei-tavon. Ethn. 1950.) Azok a tóparti lakosok, akiknek tórészük volt — főleg a sukoróiak — a saját nádjukat tudták felhasználni. Itt marad meg legelevenebben a nádfedés. A többség, a tórésszel nem rendelkezők, a felesvágáskor kapott nádat használták. Ebből legtöbbször került eladásra is. A mult század folyamán a tóparti községek lakossága tavasszal kocsira rakta a nádat s vitte a környékbeli falvakba, uradalmakba, majorokba, s vagy terményért — főleg borért vagy kukoricáért — elcserélte, vagy pénzért eladta. Megesett az is, hogy a Baracskára elvitt nádat nem sikerült eladni. Ilyenkor sem hozták haza, hanem otthagyták, várva a vevőre. Pázmánd, Gyúró, Csákberény, Zámoly, Pátka, Veréb felé volt a legélénkebb a kapcsolat. Ugyanúgy jöttek is a tóparti községekbe nádért ezekből a falvakból. Annak ellenére, hogy a mult században nagyobb volt a nádasterület, mégis messzebb eljutott a Velenceitó nádja, mint napjainkban. Ez természetesen csak a nem üzemi feldolgozású nádra vonatkozik. Azzal is magyarázható ez, hogy a velencei nádnak nagyon jó híre volt, igen sokra értékelték az itt termő vöröstövű, vékonyszálú nádat , míg általában a rangosabb lakóépület tetejére szívesebben használták a jobb minőségűt, addig ma a melléképületekhez és a javításokhoz a gyengébb minőségű helyi nád is megfelel.