Ethnographia • 81. évfolyam (1970)

Tanulmányok - Korner Tamás: Mutatvány a készülő magyar hiedelemmonda-katalógusból B, A halál és a halottak 55—96

Már az anyaggyűjtéssel párhuzamosan megindult a hiedelemmondák rendszerezésének elvi tisztázása és kidolgozása.­ Csak ezután kerülhetett sor arra, hogy a katalogizálás elméleti módszereinek és követelményeinek szem előtt tartásával hozzáfogjunk magához a gyakorlati munkához. Választásunk a Halál és halottak csoportja esett, mindenekelőtt azért, mert az itt felmerülő számos probléma megoldása hasznos tapasztalatokat és tanulságokat szolgál­tathat a későbbi munkához.­­ A Halál és halottak csoportba tartozó anyag elhatárolásánál kizártunk minden olyan szöveget, ahol jóllehet dramatis personae vagy cselekménybeli egység formájában megtalálható a halál, illetve a halott motívuma, de a történet jellegét nem ez szabja meg, így mindenekelőtt nem itt tárgyaljuk a bűnös ember (boszorkány, tudós kocsis, ördöggel cimboráló stb.) különös temetéséről (vihar, jégeső stb.) szóló hiedelemtörténeteket, hiszen itt a bűnös (vagy leg­alábbis különös) életet logikusan lezáró természetfeletti eseményről van szó. Helytelen lett volna ezeket a mondákat elszakítani a halált megelőző élet eseményeivel foglalkozó csoporttól, így ezeket is a Természetfeletti (mágikus) javakkal és erővel rendelkező emberek címszó alatt tárgyaljuk. Kizártuk továbbá azokat a történeteket is, amelyek az életben elkövetett bűn miatti halál utáni szenvedéssel foglalkoznak. Ezek a bűn­bűnhődés gondolatot kifejező mondák a Tabu csoportban találhatók. A Végzet csoportban tárgyaljuk majd a halál megjövendöléséről, az el­kerülhetetlen halálról, a halál előre történő jelzéséről szóló hiedelemmondákat. A Túlvilágjárás csoportban találhatók a túlvilágról, a halottakhoz látogató élő személyekről szóló történetek. Nehezebb problémát jelentett a halottakról, illetve a kísértetekről (C csoport) és szellemekről (D csoport) szóló mondák elkülönítése. Itt abból indul­tunk ki, hogy a kísértetek és a szellemek nem emberi, hanem túlvilági lények; míg a halottak — jóllehet viselkedésük korántsem emberi jellegű gyakran — egykor élő emberek voltak és a történetek cselekménybeli fordulópontját leg­többször éppen a két, a halál előtti és utáni állapot közti különbség, ellentét, vagy éppen logikus ok-okozat kapcsolat jelenti. A katalógusban használt jelöléseknél abból indultunk ki, hogy a típusok száma a jövőben a további gyűjtések révén várhatóan növekedni fog, így szük­ségessé válhat új típusok közbeszúrása. Igyekeztünk a katalógust könnyen áttekinthetővé tenni. Maga a Halál és halottak csoport a magyar hiedelem­monda-katalógusban a második csoport lévén a B jelzést viseli.­ Ezt tizenkét, római számokkal jelölt kisebb egységre osztottuk: előbb következnek a halállal foglalkozó mondák, majd ezeket követik a halottakról szóló történetek. A ki­sebb egységek újabb, külön jelzéssel el nem látott részekre oszlanak. Ezek célja csupán a katalógusban való gyorsabb eligazodás elősegítése. Az egyes típusokat a római számokkal jelölt egységeken belül folyamatosan növekvő arab számjegyekkel láttuk el: a számozás egységenként újra kezdődik. A külön jellel el nem látott belső egységek előtt a folytonos számozásban tíz szám 4 KORNER Tamás: A magyar hiedelemmondák rendszerezéséhez. Ethn. LXXVIII (1967) 280 — 285. 5 Nem véletlen, hogy a német mondakatalógus készítése során is először a Halál és halottak csoport kidolgozására esett a választás. Lásd MÜLLER, Ingeborg — RÖHRICH, Lutz: Deutscher Sagenkatalog. X. Der Tod und die Toten. Deutsches Jahrbuch für Volks­kunde XIII (1967) 339 — 397.­­ A tizenhat csoport felsorolását lásd KORNER i. h. 281.

Next