Ethnographia • 84. évfolyam (1973)
Kutatók, életművek - Balassa Iván: Bodgál Ferenc 1932—1972 377—379
Balassa Iván KUTATÓK, ÉLETMŰVEK Bodgár Ferenc 1932- 1972 Nehéz elhinni, hogy itt hagyott bennünket, hogy folytonos lelkesedéssel, lobogással újat kereső alakja a néprajz, a muzeológia területén nincs többé. Mikor megtudtam a megdöbbentő hírt, napokon keresztül arra gondoltam: vajon megtettünk-e mindent, a sok tehetséggel, nehézséggel, gátlással, érdességgel, sokszor félreismert keménységgel, szókimondással megvert megáldott fiatal tudós életének megfelelő irányba való tereléséért, munkájának megkönnyítéséért. De akármi is a kérdésre a válasz, az ma már nem teszi jóvá azt, ami megtörtént és mint annyiszor lenni szokott csak halála után tudjuk igazában felmérni, hogy mit is vesztettünk benne. Életútja a Miskolc tetemvári kis házból indult el, nagyon nehéz körülmények közül. Édesapja a Vasgyár segédmunkása, édesanyja, aki szerény fizetéséből becsülettel és nagy szeretettel nevelte gyermekeit, mindent megtett, hogy minél többet adjon számukra. A felszabaduláskor még gyermek, de alig végzi el az elemi iskolát, máris órástanuló lesz, majd mint esztergályos keresi a kenyerét, állandó tanulás közben, így 1950-ben már megszerzi a szakérettségit és megkezdi tanulmányait az Eötvös Loránd Tudomány Egyetemen, mint néprajzszakos hallgató. Rövid ideig a Néprajzi Múzeumban gyakornokoskodott, majd Egerbe (1957) került és innen haza Miskolcra, hogy utolsó percéig a Herman Ottó Múzeumban teljesítsen szolgálatot. Mintha csak tegnap lett volna, amikor az egyetemi hallgató BODGÁL Ferenc 1953-ban beállított hozzám s mint az Ethnographia szerkesztőjének elhozta első dolgozatát: Egy munkásdal változatai-t (Ethn. 64: 277— 282). Nem véletlen az, hogy kutatásában is a mesteremberekhez, a munkásokhoz kötő-