Ethnographia • 102. évfolyam (1991)

Kutatók, életművek - Personalia - Fél Edit: Összegző visszatekintés a paraszti társadalom kutatására. (A retrospective Synopsis of my Explorations of Hungarian Peasant Society 168-180

inek vizsgálata. 1906-ban BÁTKY Zsigmond az Útmutató néprajzi múzeumok szerve­zésére c. kézikönyvében, mely kitűzte azokat az elméleti kereteket, lerakta azokat az alapokat, amelyeken voltaképp a Magyarság Néprajza két első kötete is épült — célként kitűzte egy „kultúra-tan" mellett (amit BÁTKY voltaképp kidolgozott) egy gazdaság­tan és társadalom­tan kidolgozását is, az előbbit a kultúra elemeiként le­írt szerszámok, munkafogások stb. használatát szabályozó gazdasági szervezetek és elvek föltárására, az utóbbit a tárgyakat, száj­hagyományozott szövegeket, vallásos elképzeléseket stb. használó népi társadalmak megismerésére. Ennek a két utóbbi­nak a kidolgozására azonban nem került sor, annak ellenére, hogy igen magas szin­tű programok (mint TAGÁNYI Károlyé a népi jogélet kutatása kapcsán) és elszórtan elszigetelt részletközlemények is megjelentek. /. Kutatási stratégiák szerinti áttekintés Községtanulmányok, falumonográfiák A társadalomnéprajz forrásanyagának összegyűjtésénél természetszerűen elő­térbe kerültek a terepmunkának olyan formái, amelyek módot adtak egy-egy helyi társadalom életének, kapcsolatrendszerének a megismerésére, az egyes társadalmi intézmények, magatartási minták, kapcsolattípusok természetes kontextusukba il­lesztett megfigyelésére, leírására. Ismeretes, hogy az antropológiában az egyes helyi társadalmak szerkezetének, működésének leírásában új korszakot hozó funkcionális­strukturális megközelítés a terepmunka új típusa alapján, a vizsgált törzs, társada­lom körében egy vagy több évig állomásozó kutatók pontos helyi tájékozottsága és egyre mélyülő megértése révén vált lehetségessé. A községmonográfiának vol­tak előzményei, hagyományai az európai néprajztudományokban is. A korábbi kor­szakok elemekből összetett, mai kifejezéssel atomisztikus kultúrafelfogása alapján ezek a gyűjtések voltaképp a tárgyi és szellemi műveltség elemeinek teljességre tö­rekvő leltározását vették célba. Ez a cél elérhető volt egy-egy kutató vagy egy-egy munkacsapat, kutatói munkaközösség egy-két hetes helyszíni tartózkodása alapján is. (Ilyen vállalkozás volt pl. a pusztafalui vagy szokolyai közös kutatás is.) A néprajz­tudományon belül a társadalomnéprajz kifejlesztéséhez ebből a kutató gyakorlatból kiindulva kellett kialakítani az egy-egy helységben állomásozó rendszeres kutatás­nak azokat a formáit, amelyekben a társadalom szerkezetére, intézményeire, maga­tartásformáira vonatkozó kérdések is föltehetőek voltak. Conrad ARENSBERG sokat idézett megkülönböztetése szétválasztja azokat a községtanulmányokat, melyek mintegy magának a községnek (mint működő helyi társadalomnak) a megismerésére, leírására, bemutatására törekszenek és azokat, amelyek a községet mint keretet használják arra, hogy valamely kérdésre, például egy intézmény működésére, választ kapjanak. [Saját monografikus munkáimban — változó arányban — mindkét cél érvényesült.] Első monografikus faluvizsgálatom

Next