Ethnographia • 102. évfolyam (1991)
Kutatók, életművek - Personalia - Fél Edit: Összegző visszatekintés a paraszti társadalom kutatására. (A retrospective Synopsis of my Explorations of Hungarian Peasant Society 168-180
disszertációm volt. Témáját eredetileg a germanisztika területén tűzték ki. Egy magyarországi magányos német nyelvsziget, a Duna melletti Harta lakóinak származását kellett tisztáznia nyelvjárásuk alapján. A kutatás ezt a feladatot meg is oldotta. Ez a program bővült ki a falu néprajzának leírásával és összevetésével egyfelől a szomszéd magyar településekkel, másfelől pedig a németországi kibocsátó táj néprajzával. A kulturális vonások leltározása, leírása vezetett rá az idegen közösségnek a Duna melletti tájhoz és a magyar társadalmi környezethez való beilleszkedésének kérdéskörére. Vizsgálatom megmutatta, hogy a Németországból hozott hagyományok leginkább az otthonhoz, az asszonyok életéhez és munkájához kapcsolódó tevékenységi körökben figyelhetőek meg. A gazdálkodás viszont a beilleszkedett a tájilag kialakult formákba, és a férfiak élete, munkája ennek következtében hasonló volt a közeli magyar falukéhoz. A férfiak egyébként is sokat érintkeztek a szomszéd magyar parasztemberekkel, ugyanazokra a vásárokra jártak, ugyanazokból a forrásokból hasonló szerszámokat vásároltak, de hasonlóan öltözködtek is, még a fiatal állatoknak is magyar nevet adtak, hogy utóbb a vásáron magyar vevők számára is kelendőek legyenek. Ezekben a megfigyelésekben már föltűnik az a kérdés, hogy a helyi kultúra hogyan kötődik a helyi közösségekhez, ebben az esetben egy nyelvilegetnikusan különálló közösséghez, annak szerkezetéhez. A kulturális elemek legnagyobb része etnikus szempontból közömbösnek mutatkozott, illetve észlelhető volt az a sajátos jelenség, hogy a nyelvsziget helyzetükben hagyományőrző hartaiak huzamosabban őriztek olyan magyaroktól átvett vonásokat is, melyek a magyaroknál már kivesztek vagy kiveszőben voltak. A Komárom megyei Kocsról írt monográfia a MAGYARY Zoltán által szervezett és a tatai járás társadalmi adottságait, közigazgatásának működését több tudományág bevonásával vizsgáló vállakozás keretében készült. Feladata egy társadalmi rétegek, vagyoni rétegek, társadalmi csoportok szerint tagolt állapotrajz fölvétele volt. A monográfia, mint címe is mondja, a jelenben, az 1936-ban végzett kutatás során megfigyelt, tapasztalt állapotot kívánta bemutatni — ez a célkitűzés tehát továbblépés volt a néprajzi leírások akkori általános gyakorlatához képest, mely egy történetileg pontosabban meg nem határozott, városi-polgári befolyások előtti „hagyományos" állapotra fordította a figyelmét. A kocsi kutatás módszertani kerete, az élő, közvetlenül megfigyelt valóság rögzítésének igénye így bevont a tárgyalásba számos olyan jelenséget, ami az ekkoriban készült néprajzi munkákból hiányzott, így a folklóranyagba pl. igaz történeteket, adomákat, életrajzi elbeszéléseket. A lakáskultúra leírásába bekerültek a „hagyományos" műveltségi szint utáni bútorozási szokások. A különböző vagyoni-jövedelmi és társadalmi állású családok egy-egy jellegzetes képviselőjéről teljes felszerelési leltárakat és jövedelemkimutatást vettem föl, ami a néprajzi irodalomban szintén újítást jelentett. A munkának ez az utóbbi mozzanata már érzékelteti a tanulmány másik általános törekvését: a leírt jelenségek bemérését, elhelyezését a társadalmi struktúrában, rétegződésben. A néprajzi leírás hagyományos témakörei előtt a kötet a falu társadalmának, rétegződésének, antropológiai és demográfiai viszonyainak áttekintésével indul, és külön fejezet