Ethnographia • 104. évfolyam (1993)

Ismertetések - Gúta hagyományos gazdálkodása a XX. század első felében (Balogh Balázs) 255—256

végigvezeti az erdőlés technikáját, az erdő kiélésének formáit, gondosan figyelve azonban a kistáji differenciáltságra, s - annak megfelelően - a vizsgált téma tagoltságára is. Fontosabbnak tűnik megítélésem szerint a tanulmány másik metszete, a vertikális idő­metszet, ami nóvum a korábbi ismereteinkhez képest, s ami a munka valódi keretét is adja. A szerző két évszázados, hosszú szakaszt fog át munkájában, s miközben gondosan korszakolja, a legfontosabb összefüggések változásai mentén tagolja ezt az időszakát az erdőlés történetének, minden lehetséges módon kimutatja a folyamatosságokat, az azonosságokat, a technika és életmód kontinuus jegyeit. Gondosan szerkeszti meg a szerző ennek a két évszázados folyamatnak a valódi struktúráját: a különböző jogállású közösségek - jobbágyi, mezővárosi és nemesi közbirtokosságok­­ tradicionális erdő­használatát a társadalmi formációk és a velük változó erdőjog lényegileg átalakítja a tulajdonlás, birtoklás módosításával, ám annak fő vonulata, napi gyakorlata évszázados hagyományokat visz tovább. PETERCSÁK a XVIII. század közepén, a jobbágyfelszabadításnál, a második világháború végén és a termelőszövetkezetek megalakulásánál húz meg korszakhatárokat. A három utóbbi természetesen nem csupán az erdőlés történetében korszakhatár, ám vizsgált témáját tekintve a Felföld egészen jószerével hasonló jelentőségű volt az erdőhasználat rendezése, XVIII. századi átalakulása is, ami egyszersmind kezdete is volt a történeti Magyarország gazdasági reorganizációjának a korábbi szabályozatlan erdőírtások után. Az erdőhasználat és az erdőtörvények korszakainak megrajzolása mellett tovább finomítja a szerző azt a képet, amit az erdővidék paraszti üzemeinek szerkezetéről, annak összetettségéről, sok­irányúságáról az elmúlt évtizedek kutatása megrajzolt. Ez egy sajátos, karakteres termelési rend, ami önmagában hordja nyitottságát, a táji kapcsolatok igényét is. A fentebb jelzettek, s a kötet bevezető fejezeteinek és összegzésének számos újdonsága mellett PÉTERCSÁK mostani munkája is jelzi, hogy szerzője az alapos terepmunkán, megfigyelésen nyugvó, elemző leírás mestere, aki a vonatkozó irodalomban való alapos jártassága révén megnyugtatóan összegez a kutatás számára. Bizonyos, hogy az erdő sokirányú hasznosításának leírása (fa és fa­megmunkálás, erdei állattartás, gyűjtögetés és zsákmányolás), csakúgy mint az erdei munkalkalmak, erdei iparok regionális bemutatása (fakitermelés és -közelítés, famunkák, cserhántás, irtás és erdő­gondozás) jobbára megválaszolt kérdésekről tanúskodnak a hosszabb távú regionális kutatások számá­ra is. Úgy gondolom, hogy e kötet szerzőjétől várható majd a meg nem válaszolt kérdések megoldása is, tehát a recenzens feladata itt nem a hiányok felemlítése. A kötetet igen hasznos képanyag egészíti ki, ami egyben meg is nyugtatja az olvasót: az erdőlés archaikus tárgyaiból és technikájából igen sokat sikerült még rögzítenie az elmúlt fél évszázad etnográ­fusainak. Végül meg kell említeni azt, hogy a kötet a KLTE Néprajzi Tanszék (egyik) kiadványsorozatá­ban jelent meg, nem túl sokkal a mű elkészülte és megvédése után. Ez a régióban dolgozó és a témával foglalkozó szakemberek számára olyan nagy segítség, ami némiképp feledteti a kötet olykor bántó nyomdai hibáit is. Miskolc VIGA GYULA Guta hagyományos gazdálkodása a XX. század első felében. Szerkesztette: FEHÉRVÁRY Magda, Népismereti Könyvtár 2. Komárom, 1992. 170. p. Csehszlo­vákiai Magyar Néprajzi Társaság A könyv, a Csehország és Szlovákia területén élő magyarok népi kultúrájának tudományos igényű feltárására 1989-ben, Pozsonyban alakult Csehszlovákiai Magyar Néprajzi Társaság Népisme­reti Könyvtár című könyvsorozatának második kötete. A tanulmányok a komáromi Duna Menti Múzeum, a dunaszerdahelyi Csallóközi Múzeum, az érsekújvári Honismereti Múzeum és a galántai Honismereti Múzeum „A kisalföldi hagyományos gazdálkodás" című kutatási programjának keretében készültek­ íróik, az említett intézmények néprajzos muzeológusai, egy önkéntes gyűjtővel kiegészülve. A kötet tartalomjegyzéke háromnyelvű - a magyaron kívül szlovákul és németül is olvasható. Előszava -melyet Ján BOTIK írt -, hangsúlyozza, hogy a Kisalföld hagyományos gazdálkodásának kutatásával mind a szlovák, mind a magyar néprajztudomány is gazdagodik. A bevezetés a szerkesztő tollából származik, aki egyben Guta néprajzának talán legavatottabb ismerője. FEHÉRVÁRY Magda ugyanis már egyetemi szakdolgozatát és bölcsészdoktori értekezését is e falu gazdálkodásáról írta. Az utóbbi, e kötetnek mintegy „előképeként", könyvként is megjelent az MTA Néprajzi Kutatócsoportjának Életmód és Tradíció sorozatában (FEHÉRVÁRYNÉ NAGY Magda: Parasztgazdaság a XX. század else­­je/éhen - gútai pé­da. Budapest, 1988, 181.). A tartalomjegyzéken, az előszón és a bevezetésen túl, a kötet nyolc fejezetre tagolódik, egy magyar-szlovák helynévmutatóval

Next