Ethnographia • 110. évfolyam (1999)
Tanulmányok - Bárth Dániel: Asszonyavatás 359—398
тек szerint az anyák ezzel az aktussal mentesültek a gyermekágyas időszakra vonatkozó tilalmak és szabályok alól. 4 A keresztény egyház asszonyavatási szertartásának eredetét az Ószövetség egyes részleteiben szokás keresni.5 Az ószövetségi tisztulási áldozat mellett leginkább a Mária szülésére vonatkozó evangéliumi leírást emlegetik a szokás eredetének magyarázói. Több mint valószínű, hogy már az ősegyházban létezett egyfajta megtisztító szertartás a gyermeket szülő asszonyok számára, s ezt később a kereszténység keleti és nyugati ága egyaránt megtartotta. A szülés utáni asszonyavatás szokásának történeti vonatkozásai sok szempontból tisztázatlanok. Sem a hazai egyháztörténeti, sem a néprajzi szakirodalom nem szentelt különösebb figyelmet a szokás történeti kérdéseinek. Az egyházi liturgia történetével foglalkozó irodalom efféle hiányosságait az asszonyavatás szertartásának viszonylagos marginális szerepe magyarázza. A néprajzi irodalomban pedig általában megelégedtek a szokás 19-20. századi megnyilvánulásainak leírásával, rögzítésével. A következőkben az asszonyavatás szokásának kérdéskörét elsősorban történeti-néprajzi módszerekkel vizsgáljuk. Témánk szempontjából mindenekelőtt a nyomtatásban megjelent egyházi szertartáskönyvek szolgáltattak fontos forrásadatokat. Emellett többféle levéltári forráscsoport felhasználására törekedtünk. A szokás 19-20. századi eltűnésének, illetve továbbélésének folyamatát az elérhető néprajzi szakirodalom teljességre törekvő összegyűjtésével közelítettük meg. ASSZONYAVATÁS A KATOLIKUS EGYHÁZI GYAKORLATBAN Az asszonyavatás középkori emlékei Az asszony avatás szertartásának első általunk ismert hazai leírását a jászói premontrei prépostság 14. századi breviáriuma őrzi. 10 E fontos néprajzi adatokat tartalmazó kódexünk, colligatum jellege miatt olyan szövegrészeket, szertartásleírásokat is magába foglal, amelyek eredetileg nem breviáriumba, hanem egyéb liturgikus könyvekbe illenének. Ezek közül számunkra most az ,aud introitum templum mulieris" kezdetű, az asszonyavatás középkori szertartásának képét rögzítő leírás a leginkább figyelemre méltó. 11 A szertartás a Vulgata számozása szerinti 50. és a 122. zsoltár felolvasásával kezdődött. Ezt követték a Miatyánk, majd a responzórium sorai, amelyek az alább i összefoglalóan: MNL I. 149-150; Szendrey - Szendrey 1943: 144; Szendrey 1932; Kapros 1990: 29-30. 5 III. Mózes 12, 1-7. 6 Lukács 2, 22-24. 7 А Кг. u. IV. században tartott níceai zsinat vonatkozó rendelkezésit ld.: Hardunius 1701: 388-389. 8 Vö.: Franz 1909. II: 201. sk. 9 A katolikus és protestáns egyházi szertartáskönyvek néprajzi hasznosíthatóságára Schram Ferenc hívta föl a figyelmet: Schram 1957. 10 Vö.: Radó 1973: 292. A kódex a budapesti Egyetemi Könyvtárban található, Cod. Lat. 36. jelzeten. " EK. Cod. Lat. 36. f. 101'-102.