Ethnographia • 125. évfolyam (2014)

TANULMÁNYOK ÉS KÖZLEMÉNYEK - Hesz Ágnes: A vallás, az antropológia és az antropológusok 216-233

Hesz Ágnes A vallás, az antropológia és az antropológusok Szulovszky János vitaindító írásában a magyar néprajzi és etnológiai valláskutatásban uralkodó materialista megközelítés egyeduralma ellen szólalt fel. A kérdés, vagyis hogy milyen paradigmában képzelhető el a vallás tudományos kutatása, és hogy mik a releváns kérdések a vallással kapcsolatosan, a tudományos igényű kutatások megindulása óta megosztja a kutatókat. Tanulmányomban e polémia bemutatását kísérlem meg, mely vállalkozás szükségképpen vázlatos lesz: célom csupán a főbb irányvonalaknak és a kérdés legfontosabb kontextusainak - a megismerés korlátairól, a bennfenntes/kívülálló vagy szubjektív/objektív megközelítésről és az etnográfiai írásmódról folytatott diskurzusoknak - a felvillantása. Tekintettel a tanulmány ap­ropójául szolgáló vitaülésen elhangzottakra, írásommal arra a kérdésre is igyekszem reflektálni, amely a fent említett problémakörök mögött fel-felsejlik: miképpen befo­lyásolja a kutató saját világképe a vallás kutatását, azaz végső soron ki a megfelelő valláskutató, a hívő avagy a szkeptikus? írásom fókuszában elsősorban az angolszász tudományosság áll, azon belül is a vallás antropológiai kutatása, de mivel a kérdés nem korlátozódik az antropológiára,­ a vallás kutatása pedig erősen interdiszciplináris keretek között folyik, érinteni fogom a vallástörténet és a tág értelemben vett vallástudomány területét is.­ Mivel e tudomá­nyok hozzáállása a fenti kérdésekhez lényegesen változott a nyugati gondolkodásban történt úgynevezett posztmodern fordulat következtében, írásom némiképp kronologi­kusan strukturálódik: a változás előtti és utáni állapotokat igyekszik bemutatni. Etnikus és etikus megközelítések­­ és minden, ami ebből következik A vallással foglalkozó kutatásokat alapvetően két kategóriába szokás sorolni aszerint, hogy miként tekintenek a vallásra és mit tekintenek a valláskutatás céljának. Az egyik a vallást önmagában való, autonóm jelenségnek látja, amelynek léte nem vezethető vissza külső, például pszichológiai, társadalmi vagy materiális okokra, következés­képpen megérteni is csak önmagában lehet. A valláskutatás elsődleges célja ebben a felfogásban megérteni azt, hogy mit jelentenek a vallások a hívők számára, azaz a vallásokat önálló rendszerként kell vizsgálni és fel kell tárni alapvető struktúráikat, hogy aztán a különböző vallásos rendszereket összehasonlítva ki lehessen mutatni a vallás, mint semmi máshoz nem hasonlítható jelenség alapvető vonásait, azokat. 1 A szövegben az egyszerűség kedvéért az antropológia kifejezést jelző nélkül használom, amelyen, ha másképp nem jelzem, kulturális és szociálantropológiát értek. 2 A vallástudomány (religious studies) kifejezésnek többféle használata is forgalomban van. Tág értelemben véve mindazokat a kutatásokat jelöli, diszciplínától függetlenül, amelyeknek tárgya a vallás vagy vallásosság, szűkebb értelemben viszont egy önálló tudományág neve, amely a német tudományosságban a 19. és 20. század fordulóján (Religionswissenschaft), angolszász területen pedig az 1960-as években kezdett intézményesülni. ETHNOGRAPHIA 125/2014. 2. sz.

Next