Evangélikus Népiskola, 1940 (46. évfolyam, 1-12. szám)
1940-08-01 / 8. szám
Népnevelősors. 213 Egy életrajz akadt a kezembe. Sietek veletek közölni kedves Tanítótestvéreim! Lássátok meg belőle, hogy a tegnap tanítója éppen olyan gyötrelmes, küzdelmes, meg nem értő emberek közötti munkát végzett, mint ti, ma élők! S vájjon mi a célom ezzel az életrajzzal? Elkeserítsetek benneteket még jobban? Növeljem fájdalmatokat, szaporítsam orcátok ráncait? Nem! Hanem azért, hogy lássátok meg ebben az életrajzban azt a nagy horderejű feladatot, amely a ma tanítójára vár: szociális embereket életre hívni, társadalmi visszásságokat levezetni, megértő és a szellemi munkát értékelni tudó emberek nevelésével! Előttem fekszik Szij László gyönyörű cikke: »Nézz magadba!«. (Evangélikus Népiskola 1940. febr. 2 sz.). »Az elmúlt ősszel állomáshelyet változtattam. Elbúcsúztam tanítványaimtól, ifjúságomtól, gyülekezettől. A szeretetnek az a meleg áradása, mely körülvett és a szemekben ragyogó sok-sok lélekgyöngy, a mélyről feltörő zokogás. . . meggyőződött arról, hogy helyes úton jártam. Szerettek. Nemcsak tanítottam őket, hanem neveltem és megitattam lelkem kútjából, szerettem őket. A búcsúzó ige, mint fehér kendő lobogott utánam: »Isten a tanunk, mely igen szerettünk Téged!« Hát ez az! Gyülekezet és vezetője egybeforrott lélekben és szeretetben. Oh mennyire szeretetéhes ez a mai világ! Mennyire vágyódik megértő szívre! A te tanító szívedre, hogy éppen te, a tanítója mutasd meg azt, hogy megérted fájdalmukat, átérzed sebeik sajgását, eggyé forrtál velük céljaikban, szent akarásukban! Mindaddig, amíg vezető és vezetettek érzelmi egységbe nem olvadnak, nem lesz bizalom és nem lesz szociális életátalakulás. Mindaddig, míg a gyülekezeteink csak érdekeink százszázalékos kielégítői legyenek, addig nem lesz megértés és szeretet. Népünknek meg kell éreznie a százszázalékos plusz munkát hivatásunkban, amelyet értük végzünk, értük vállalunk. Érdekeiket mindenkor szívünk ügyévé kell tennünk s csak akkor számíthatunk arra, hogy a mi érdekeinket is szivünkön fogják hordani! Mai szociális világunk egészen más, mint például csak az öt év előtti is volt. Mind hangosabb lesz a követelés: szociális evangéliumot a lelki vezetőknek s rajtuk keresztül az általuk vezetetteknek! Pedagógus evangélizációról ezelőtt öt évvel még nem hallott a világ és ma már egyszerre úgy érezzük, hogy elengedhetetlen követelmény és lelki élmény ez számunkra és általunk és rajtunk keresztül gyülekezeteink számára is! A tanító élete ma már nem kevesebb, mint a falu lelkipásztorának élete! Őt is figyelik, őt is épúgy nézik, mint a papot! Vájjon hogyan állhatunk meg a ránk irányuló vizslaszemek kereszttüzében? Úgy érzem, még igen sok kiáltó léleksikoly és lelkiismereti fájdalom jajong fel bennünk, ha emberek ítélőszéke előtt kell megállanunk! Hát még az élő Isten színe előtt! Oh én nyomorult ember! Gyarlóságaim súlya földre sújt! Lehajtott fejjel, csendesen összekulcsolt kézzel imádkozom: »Uram tégy engemet igazi népnevelő tanítóvá!« Amen. Másolat, szószerinti eredetiről! »Rüll Károly kaposszekcsői evang. tanító rövid életrajza. Nevem Rüll Károly. Születtem 1845. november hó 12-én Rácz-Kozáron. Baranyamegyében Rüll Ádám s Potzner Krisztina nevű evang. szülőktől. Atyám kétyi polgár gyermeke, ugyanott 53 évig volt tanító s 75 éves korában ott is hunyt el. Anyám bonyhádról származott s már korán szállt sírba hét árvát hagyván maga után. Atyám rendszerető, szigorú, buzgó s istenfélő tanító volt. Ilyen volt mint apa is. Gyermekeinél a legcsekélyebb hibát, vagy rendetlenséget nem hagyta büntetlenül; de emlékszem azon szép szokásra is, mint imádkozott ő minden reggel, délben, este előttünk s mint imádkoztatott sorban velünk. Kedves anyámról csak annyit tudok, hogy nagyon, igen nagyon szeretett, hogy sírhalmát a temetőben gyakran felkerestem s mint bús árva, fejfájánál keseregtem, mert mostoha anyám mostohán bánt velem is, szegény testvéreimmel is. Az első iskolai oktatást édesatyámtól nyertem s a hat elemi osztályt nála végeztem. Most is csodálkozom sokszor az akkori szótagoltató tanmód szerint, mily kitűnően tudtunk mind magyarul, németül olvasni írni. Aztán káté, bibliai történet stb. kisujjunkban volt, pedig voltunk ám 200-nál többen egy tanító vezetése alatt.